Olybá tűnik, a válaszodból, hogy ez nem ment át. Sajnálom. Ha az allegóriát nem sikerült felismerned, dekódolnod, ez nem a te hibád, inkább a magyar tanárod sara. Ha rossz volt, ha másnak se sikerült, akkor az én magyar tanáromé, vagy az enyém. Nem ér annyit az egész, hogy dekódoljam. Az viszont zavar, hogy sértődöttséget érzek a válaszodban, mert nem írtam semmi sértőt és személyeset. A relativizálásról, mint jelenségről írtam, a jobbos véleményalkotókkal kapcsolatban. Fel nem fogom, mi akadályozott meg ennek megértésében. Konkrétan ami személyesen téged érint ebből, az annyi és semmivel se több, hogy relativizálási kísérletnek értékeltem a posztodat. Olvasd újra, figyelmesebben.
Nekem itt a végére az rajzolódott ki, hogy az eset kapcsán te inkább az aktuális óradivatról és az óraviselési etikettről próbáltál eszmecserét kezdeményezni. Legalábbis ide futott ki a dolog a végére. Ehhez képest a történetről kértél véleményeket és gumicsontot dobáló, irígy, hangulatkeltő ballib sajtózással indítottad a témát, erős politikai színezetet adva neki. Megfogalmaztad ezzel kapcsolatban a markáns véleményedet is a virtuális linkkel. Aztán csodálkozol és besértődsz, ha markánsan megfogalmazott politikai színezetű válaszokat kapsz. És amint látom az különösen felkavart, hogy a vélemények eltérnek a tiédtől.
Semmi bajom veled. Béke.
"mi van tegyük fel,ha a gazdag aposátol kapta szülinapra"
"Ha Gyurcsány fiát kapják le az órájával"
"Ha ezt az én galambocskám, Galuska Galagonyovicska megérhette volna.
De nem érte meg mama."
És ha ezekre az idézetekre is azt találod ki hogy hablaty, akkor tökön szúrom magam. :)