Hagyomány
„A modern liberálisok hajlamosak kigúnyolni a hagyomány gondolatát. Azt mondják, minden hagyományt »bevezettek«, és ezzel arra utalnak, hogy akkor szét is lehet rombolni. Ez csak akkor tűnik hihetőnek, ha triviális példákat veszünk szemügyre - a skót néptáncot, a felföldi viseletet, a koronázási ünnepséget, a karácsonyi üdvözlőlapokat, és bármit, amit »örökségnek« lehet nevezni. De az igazi hagyományt nem vezették be [...].
A zenei hagyomány igen jó példa erre. Nem egy ember alkotása. Mindenki, aki csak hozzájárult, a korábbi eredményekre épített azzal, hogy a látott problémákat a közös szintaxis állandó kiterjesztése révén oldotta meg. A kottaírás együtt alakult a harmóniával és az ellenpontozással. Egy ember sem lett volna képes felfedezni az emberi fül és hallás azon tudását, amit e gyakorlatok tartalmaznak, miképpen egy ember sem képes egy nyelvet kitalálni. E példa mutatja, mi valójában a hagyomány: nem szokás vagy rítus, hanem a társadalmi tudás egy formája.”
Család:
„A családi egység tekintetében szinte semmi sem szerződéses vagy önkéntes, a belőle eredő értékek egyike sem érthető meg másképp, csak a rá jellemző sajátos állandóság szempontjából. [...] A szülők játszanak a gyermekeikkel, így újra felelevenítik a gyermekkort. Nevelik őket, eközben gyermekeit jövőbeli jellemével és boldogságával törődnek. Ez a motiváció előremutat, még a halálon túlra is, ugyanakkor hátrafelé is: egy korábbi függés és emlékezés felé, amit azok a szülők éreztek, akik ezt most továbbadják. Szülő és gyermek kapcsolatában múlt és jövő eggyé válik - ebben rejlik az őket egyesítő transzcendetális kötelék közvetlen valósága.”
Vallás:
"A konzervatívok a vallást az erkölcs egyik bástyájának tekintik, az erkölcsöt pedig a társadalmi rend sine qua nonjának. A vallás azonban az intézményektől elszakadva, az egyéni lelkiismeret fennhatósága alatt,éppen annyira veszélyes a társadalmi rendre, mint amennyire szilárd támasza egyébként. Sohasem szabad közömbösnek maradnunk, ha a vallási intézményeken a hanyatlás jeleit tapasztaljuk, vagy meggondolatlanul saját örökségük ellen fordulnak. Továbbá miután a konzervatívok tudják, hogy a meglévő értékeket könnyebb elpusztítani, mint újakat kialakítani, természetes,hogy szimpátiával fordul a vallásos világképhez. A vallás nyelve, szimbólumai és népi erkölcse tehet egy népet képessé arra, hogy szembenézzen legsúlyosabb félelmeivel, szenvedéseivel hogy megőrizze saját folytonosságát, azaz fenntartsa az élők, a még megszületendők és a "holtak" szövetségét. E nagy társadalmi erő – amely az egyéni szenvedélyeken felülemelkedve, összegyűjti a szétaprózódó energiákat, és méltó helyet biztosít a jótékonyságnak, az áldozatvállalásnak és a tisztaságnak –hiánya törvényszerűen vezet a társadalom felbomlásához. Ez a felbomlás, mely a liberálisok ígéreteiben az évszázados láncoktól való megszabadulásként jelenik meg, úgy tűnhet, mintha a szabadság növekedését jelentené. Valójában, ahogy már jeleztem, a szabadság csökkenését jelenti: azt a társadalmi rendet ássa alá, amely a szabadság virágzásának feltétele. " /Roger Scruton/
