Részvétem a családnak és a történetben szereplő minden jószándékú érintettnek.
A történeteddel kapcsolatban az alábbi kérdéseim lennének:
1. Biztos hogy rutin, ha 12 óra alatt kivégezte a 20 éves fiatal szervezetet? Laikusként tudod nekem mi a rutin? Az ha beveszem a penicillin készítményt amit az orvos felír és a baktérium megadja magát a hatására tüdőgyuszi esetén. Ha már tüdőgyuszival kerül valaki kórházba azt már nem nevezném rutinnak. Ha esetleg tesztelgetni kell, hogy milyen antibiotikumra reagál a baktérium.
2. Vannak hírek arról, hogy egyre nagyobb veszély a bakteriális fertőzés, mivel gyógyszerre rezisztens baktériumok alakulnak ki. Kb. 20 évvel ezelőttig a világ közvéleménye azt hitte, hogy a bakteriális fertőzéseket legyőzte, rutin lesz a gyógyítása. Ha minden bakteriális fertőzés rutin -szerinted, - akkor az ilyen rezisztens szuper baktériumról szóló hírek csak kacsák?
A történetedre vonatkozó kérdés.
1. Az első osztályon nem volt senki más, csak 1 db szakképzetlen ápoló orvosi felügyelet, segítség nélkül? És vártak a jószerencsére?
2. A másik osztályon lévő 3 nővér és 1 orvos kezei között lévő többi 38 beteg mind haldoklott? Meg is haltak még aznap vagy mind életmentő műtéten esett át egy orvos által? Mert akkor érthető, hogy nem tudott időt szakítani senki. Illetve akkor a többi beteg ezek szerint megmenekült ennek az egy gyereknek a halála árán?
A te történeted meg az enyém között nincs sok különbség, az én történetemben éppen sikerült megmenteni a kisgyereket. De ugyanilyen valószínűséggel meg is halhatott volna olyan közel volt hozzá, ugyanígy a határon volt, mint ez a gyereklány, minden erőfeszítés ellenére. A különbség csak annyi, hogyha ott meghal ez a kisgyerek, azok az orvosok és ápolók elmondhatják magukról, hogy megtettek mindent.
A te történetedben viszont nyomokban fedezhető fel ugyanez az emberi tényező sajnos. Legalábbis ez jön le belőle, abból ahogy előadtad - kidomborítva a szánalmas körülményeket. Munkaerőhiányt és a túlterheltséget, a kiégést, és a szakképzetlen ápolót, szakképzetlen orvost mint mentséget.
De van egy olyan érzésem, hogyha a szereplők tudják, hogy ez a lány meg fog halni a nap végére, akkor más sorrendiséget állítanak fel napi teendőikben. Kivéve mondom, ha mind a többi 38 beteg a 39-kel együtt haldoklott. De akkor a történetednek úgy kellett volna szólnia, hogy 39 emberből aznap 38-at sikerült megmenteni.
A történetednek három fő felelőse van szvsz.
Egyiket már te magad megnevezted korábban: mi választópolgárok, akik nem akarunk "reformokat" . A másik felelős a szakmátok, vagy annak egy része akik szintén nem akarnak "reformokat" vagy azt akadályozzák bármilyen szinten egyik oldal (hálapénzzel dotált jól képzett nyírja a másikat), de annyit mondjuk el tudtok még mondani, hogy több pénzt. Ennyiben ki is merül a nagy egyetértés a szakmátok részéről abban, hogy mit is kellene tenni, azt hiszem. Harmadik felelős a kormány illetve az állam, mint tulajdonos, aki ezeket az igényeket kiszolgálja.
Mindhárom felelős racionálisan viselkedik sajnos.