Itt az Occam-borotvájának egy másik alkalmazási lehetősége:
http://index.hu/tudomany/2014/08/28/rajottek_hogya...
Mondjuk azért egy 30 kg-os kőtömb mozgatása engem nem győz még meg.
Csinálják meg egy 15 t kőtömbbel és akkor elhiszem.
Itt az Occam-borotvájának egy másik alkalmazási lehetősége:
http://index.hu/tudomany/2014/08/28/rajottek_hogya...
Mondjuk azért egy 30 kg-os kőtömb mozgatása engem nem győz még meg.
Csinálják meg egy 15 t kőtömbbel és akkor elhiszem.
Érdekes, de ez erősen hajaz arra a problematikára, melyet a Go kapcsán már tárgyaltam:
Felül lehet-e múlni az emberi döntés minőségét pusztán mennyiségi számitási kapacitás alapján?
Úgy tünik, hogy az esetek többségében a sakkban és a go-ban ez már sikerült.
De még igy is nem ritkán hoz a gép ostoba, gyermekded döntéseket, melyet egy ember elkerülne.
A gén a saját túléléséért küzd:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6nz%C5%91_g%C3%A9n
http://moly.hu/konyvek/richard-dawkins-az-onzo-gen
Az ember által hozott sztereotip döntéseket heurisztikának hivjuk.
Ha ugyanez társadalmi szintre emelkedik, akkor MÉM-ről beszélünk.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika
Azt hiszem a Facebook kapcsán felvázolt probléma egy különösen ellenálló MÉM. (kultúrális viselkedésminta)
"A Facebook a népszerű tartalmak további terjesztésére lett optimalizálva, figyelmen kívül hagyva, hogy az adott tartalom igaz-e vagy sem. Üzletileg ez éri meg legjobban a cégnek, de persze azt ők is látják, hogy ez melléktermékként a felhasználók biztos elhülyülésének irányába visz. Zuckerbergék jó ideje próbálják a megbízható és minőségi tartalmakat tolni az álhírek és a gagyi internethulladék ellenében, de ennek eddig mindig az lett a vége, hogy utóbbiak gyártói túljártak az őket kiszűrni hivatott algoritmusok eszén.
A megoldás nyilván az, hogy igazi embereket kell alkalmazni az ocsú és a búza szétválogatására, és ezzel máris visszakanyarodtunk a világraszóló botrányhoz, hogy az ember elfogult, és a saját politikai nézeteinek megfelelően osztályoz. Pedig az emberi kurátorok elvileg betonbiztos szabályok mentén dolgoztak. Alapban volt egy tíz, szupermegbízhatónak kinevezett forrás (BBC, CNN, Fox News, Guardian, NBC News, New York Times, USA Today, The Wall Street Journal, Washington Post, Yahoo News), ha ebből legalább öt megírta az adott sztorit, akkor kerülhetett be a Trending címke alá a kiemelt hírek közé. És volt egy még szélesebb merítés, ezer, fontosnak, és megbízhatónak ítélt oldallal, amiket egyáltalán forrásnak tekintett a Facebook rendszere, és ahonnan a szortírozandó tartalmakat behúzta. (Mielőtt még felmerülne, hogy a magyar sajtóból mit tekintett megbízhatónak a Facebook, tegyük hozzá, hogy az egész rendszer csak angol nyelvű oldalakkal működött, éppen akkor próbálták kiterjeszteni spanyol és portugál nyelvre, amikor a botrány kitört.)
000 Nic6176711
Fotó: Josh Edelson
Ha egy ilyen, két szinten is szigorúan szabályozott rendszer csődöt mondott és botrányba fulladt, az egyértelműen azt jelenti, hogy a fontos hírek kiválogatásában az emberi tényező szükségszerűen gyenge láncszem, és a megoldás az, hogy addig kell okosítani az algoritmusokat, míg azokat már nem tudják átverni az álhírgyárosok. A Google ebbe az irányba tapogatózik a “truth rating” bevezetésével, ami a kereső találati listáinak összeállítását segítené azzal, hogy minden oldalhoz egy megbízhatósági értéket rendel. Valószínűleg a Facebook is legalább részben azért öl iszonyú pénzeket mesterségesintelligencia-fejlesztésbe, hogy ezt a problémát megoldja.
De mit lehet tenni addig is, míg ez megtörténik (és pláne, mire magyar nyelven is működni kezd)? A megoldás semmiképpen nem az, hogy a Facebookon hülyeségeket megosztó ismerőseit egyszerűen letiltja az ember, hiszen ezzel csak megerősíti a filterbuborékot. A lehülyézés és kioktatás érthető okokból szintén nem sokat használ, és sajnos a kutatások szerint az sem feltétlenül, ha az ember tényekkel, érvekkel és logikával szembesíti a meggyőzendő alanyt. Pedig ez az egyetlen út, még ha nehezen járható is.
De annyit mindenképpen megtehetünk, hogy mi magunk ellenállunk, és nem osztunk meg ész nélkül ostobaságokat és álhíreket. Nem olyan nehéz az áltudományos bullshitet, és a kamuhíreket azonosítani - és minden egyes alkalommal, amikor nem lájkoltunk be, és nem osztottunk tovább egy ilyet, tettünk egy kicsit az ellen, hogy a Facebook végképp elhülyítse az emberiséget.
"
Összesitésben a gép 4:1-re győzott.
Az európai ember talán idegenkedik a Go-tól.
A Go - a sakkal szemben - nem csata, hanem területfoglaló játék.
A bábuk/kövek itt nem fogynak, hanem szaporodnak a játék során:-)
Ebben kulturális hatás van:
Dél-Kelet Ázsiában, ahonnan a játék származik, nincsenek olyan nagy széles sikságok, mint amelyeken Európában vagy Arábiában a középkor nagy csatáit vivták.
Az embereknek itt igen szük helyen kellett kijönniük.
És az állatoknak is:
Nem véletlen, hogy Dél-Kelet Ázsiában nincsenek tehenek sem, hiszen hiányoznak a nagy legelők.
Helyettük a vizibivaly honosodott meg háziállatként, mocsarakban, folyódeltákban, mindenütt, ahol az öntözéses/elárasztásos gazdálkodásra épült a mezőgazdaság.
Valóban 6 óra nagyon hosszú idő.
Viszont a játszmák végén 20 percben van egy összegző sajtókonferencia.
A 4. partiban (lent) 3:10:00-től érdemes figyelni.
Az emberi játékos váratlan lépései után a tábla közepén mind a gép, mind a szakértő elveszti a fonalat.
5:44:15-kor kezdődik a sajtókonferencia.
5:56:20-nál hangzik el a lényegi kérdés:
"A gép ma 4-5 olyan lépést játszott, melyek hibásnak tüntek.(és késöbb kiderült, hogy azok is voltak) A szakértők mégsem tudták helyteleniteni őket, mert az előző játszmákban épp az ilyen lépések bizonyultak később zseniálisnak. Hogyan lehet egy ilyen helyzetet kezelni?"
--> Gondoljunk bele, ez egy BLACK BOX, egy olyan döntési mechanizmus, melyet nem látunk át, csak hoz egy döntést
--> Gondoljunk bele, hány diktátor és vezető viselkedett már BLACK BOX-ként a történelemben? Hányan voltak, akiknek bejött néhány húzása és ezek után a környezete kritika nélkül elfogadta minden - teljességgel helytelen - döntését is (Gondoljunk csak a 2. világháborúra!)
Erről a partiról van szó:
A legújabb fejlemények: A gép a negyedik partiban tényleg hibázott és kikapott:
http://index.hu/tech/2016/03/13/go-ogle/
3:1
(A 79. lépését tényleg elrontotta és ezt csak a 87. lépésben vette észre??? Ez már-már emberi:-)
A Der Spiegel vonatkozó cikke:
Az egyenlet, amely megmagyarázza, miért történelmi a fordulat, a következő:
BIG DATA + LEARNING SOFTWARE = BLACK BOX
Big Data:
Az az elgondolás, hogy minél több információ áll rendelkezésünkre egy adott helyzetről, annál jobb döntéseket tudunk hozni.
A Deep Blue 1997-ben puszta számítási kapacitásával győzte le Garri Kaszparovot a sakk világbajnoki döntőben.
Több lépéskombinációt számolt ki hosszabban, mint az emberi agy.
Learning Szoftver:
Korábban az Alpha Go-ba emberi go játszmák adatait táplálták, ebből tanult.
Ezzel győzte le októberben Európa legjobbját.
Azóta azonban folyamatosan önmagával játszott és ennek során tökéletesítette önmagát.
Szürreális és sci-fi-be illő gondolat, de az ember csak felügyelte a számítógép fejlődését, mely most már jobb, mint bármely emberi játékos.
Black Box:
Itt idézem a Spiegel cikkét:
"Egy gép, ill. egy szoftver világosan leírható és körülhatárolt területeken okosabb lehet, mint az ember.
Olyan okos, hogy már nem a szoftver tanul az embertől, hanem fordítva.
Az Alpha Go húzásai megváltoztatják majd, hogyan játssza az ember a Go-t a jövőben.
Bár - és itt kezd izgalmas lenni a dolog - senki sem tudja, hogyan jutott ezekre a húzásokra.
"Bármely kellőképpen fejlett technológia megkülönbözhetetlen a mágiától"
/Arthur C. Clarke/
Egy neuronális háló, bár az ember megtekintheti összes összeköttetését és ismerheti a döntési szempontjait - végső soron egy Black Box.
Senki sem tudja, hogyan jutott a következtetéseire.
--------------
Attól tartok a zsebszámológépem itt már nem lesz elegendő:
Nem, de előrelapoztam a végkifejlethez:-)
Viszont bele-bele néztem közben is, akár tőzsdézés mellett érdemes követni:
A kommentár angol nyelvgyakorlásnak is jó, továbbá érdekes törtélelmi-kulturális visszatekintést ad a go-zás múltjába.
Az első epiződ pl. 2:02-percnél számomra érdekes volt.
A gép 3:0-ra lemosta a világbajnokot.
Történelmi fordulatról van szó, erről rövidebben a következő hozzászólásomban.
A Go az a játék, ahol a lépésvariációk nagyságrendekkel meghaladják a sakkjátékét.
A Gp az a játék, amelyben Európa soha nem tudta felvenni a versenyt Ázsiával.
Ezért sem volt még nagy hírértéke, amikor a számítógép októberben legyőzte Európa legjobbját.
(Mint tudjuk a sakkban a világbajnok már kikapott a legerősebb számítógépes programtól.)
A Go talán az utolsó játék, amelyben a gép még nem győzte le az embert.
Most zajlik az a küzdelem, amely később talán bevonul a történelembe.
Most zajlik az a párviadal, ahol a gép az aktuális világbajnokkal játszik és 2:0-ra vezet,
(A Spiegel cikke azt állitja, amióta a gép októberben legyőzte az Európa bajnokot, azóta állandóan önmagával játszva tökéletesitette tovább játékát.)
- Vajon a játéktudáson kivül más is szerepet játszik?
(A világbajnoknak nagyon erős kisugárzása van, de úgy tünk, ez a gépet nem befolyásolja.:-)
- A gép közép és végjátéka állitólag már tökéletes. Egyedül a megnyitásban tökéletesedhet még tovább. (Mely lépésekkel hozza be a megnyitás után az emberi játékos előnyét a számítógép?)
- A gép a játék közben olyan meglepőeket húz, amire a világbajnok nincs felkészülve!
- A szakértők megitélése szerint a világbajnok az első partiban túl agressziv volt, a másodikban túl passziv.
Lehet, hogy pszichés okok is közrejátszanak az ember vereségében?
Lehet, hogy ha mégis megtalálja a saját kiegyensúlyozott játékát, akkor megforditja a mérkőzést?
- A puszta számitási kapaciátás legyőzi a kreativitást? Vagy a mennyiség már a minőség maga?
A Dél-kóreai gó klubok játékosai maguk alatt vannak és nem értik, mi történik.
Izguljunk velük mi is:
Go live here:
.be
pl. Mit jelenthetne a 'Viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél!' lózung abban az esetben, ha én adott esetben Warren Buffet szeretnék lenni?
...
Természetesen ez tréfa, hiszen én nem szeretné WB-vé válni:-)
" Mert, ha feladatokat tudok adni magamnak, akkor van esélyem jobban megérteni a probléma szerkezetét, sikerélményt gyűjteni - és igy közelebb kerülni a megoldáshoz."
Erről a jól kérdezni nehezebb, mint jól válaszolni - jutott eszembe.
Olvasd el az eredeti cikket négy hozzászólással lejjebb.
Az abban vázolt helyzetekre nem biztos, hogy érvényes, amit írtál.
"..ha kisebbrendűségi érzés van benned bármilyen megoldatlan probléma kapcsán,"
ez elég érdekes :)
a probléma az nem személy.. max nyomasztani tud..de egyben lehetőség..meglátod hogy vislkedsz a konfortzónádon túl.. van e hiányosságod vagy hibád.. egy ilyenben elvileg fejlődsz.. a legközelebb már ez a probléma már csak rutinfeladat.
a problémát meg kell fogalmazni.. szintetizálni hideg fejjel.. utána jön a döntés.. tervet ütemezést készitesz..részekre bontod..azt a részt amit nem tudsz megoldani..vagy csak rossz hatásfokkal tudnád..akkor azt kidelegálod..kiadod pénzért elvégezni..nem egy hanem több ember véleményét ajánlatát kéred ki.
Nekem az jutott eszembe, hogy ha kisebbrendűségi érzés van benned bármilyen megoldatlan probléma kapcsán, akkor reménytelen megoldanod azt!
Tehát az első feladat az, hogy egy harmonikus viszonyt hozz létre közted és a problémád között.
A saját tapasztalatom pedig az, hogy ha egy megoldatlan problémával kapcsolatban feladatokat tudok adni magamnak, akkor közelebb kerülök a megoldáshoz!
Mert, ha feladatokat tudok adni magamnak, akkor van esélyem jobban megérteni a probléma szerkezetét, sikerélményt gyűjteni - és igy közelebb kerülni a megoldáshoz.
Gond akkor van, ha nem tudom ezt megtenni.
Ez azt jelenti, hogy gondolatban nem vagyok érett a megoldásra.
+++
A cikket nem elemezném szó szerint, inkább csak gondolatébresztő.
Számomra a fő gondolati elem:
A sodródás soha nem jelent megoldást (időleges látszatmegoldás) a közvetlen konfrontáció pedig ritkán (de azért van ilyen).
A legtöbb esetben tudatosan szükséges keresni a kerülőutat, amely először csak kis lépésekkel, később öles léptekkel előrevisz - de a legrosszabb esetben is a megoldatlan probléma mélyebb megértéséhez vezet.
A "Viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél" kifejezés jobb megértésén még én is 'dolgozom'.
Most úgy látom, ez közvetlenül összefügg az utolsó előtti bejegyzésben megfogalmazott gondolattal:"Teremtés és szolgálat"
Mert az utóbbi során tudjuk megérteni a megoldást, enélkül az első pont nem más, mint a forma puszta másolása.
Felvetődik a kérdés, hogy egy olyan világban, ahol egyre kevesebb példakép van, nem devalválódik-e a 'Viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél" gondolat értéke?
---
Az említett söröző a Móricz Zsigmond körtéren van, ahol kb. 2 éve újraalkották a Sarki Tanszék enteriőrjét (nem a reklám helye).
Itt azóta nemcsak Einstein említett gondolatát olvashatjuk a falon, de sok más elhíresült gondolatot is a filmvilág alkotásaiból.
