nekem egyik nagyapám csendőr volt.
aztán kőbányában bányász.
előtte ült is.
mert csendőr volt a hivatása.
teljesen nincstelenek voltak.
erdélyből menekült nagyanyám a két gyerekkel (2 éves és 1 hónapos) amikor bejöttek a románok 45ben, meg ami élelem belefért a batyuba.
nagyapám hadifogságban volt akkor.
szinte semmi sem maradt utánuk.
nagyapám ezüst cigeretta tárcája rajta egy golyó okozta bemélyedés.
nagyanyám emléke, a gyerekkor, amit nekik köszönhetek, és azt is h ápolhattam.
de hát semmi sem a miénk amúgy sem.
minden hiábavalóság ahogy a prédikátor salamon mondja.
-
a másik ágon kulák volt nagyapám, mert fuvaros vót.
nagyanyám fodrász, tanulóévek után még 10 évet dolgozott és összegyűjtött annyit h nyitott egy saját műhelyt, úgy kuporgatta össze - mindent államosítottak 50ben eccerűen jöttek összepakolták és elvitték, nem kapott sehol munkát szakmájában merthogy előtte ugye sajátja volt és így rendszeridegen kapitalistának volt bélyegezve, egy öntödében ismerős segítségével formakészítő lett ahol a szilikózis menő volt :o) maradt két echte hajsütővas, egy olló 911ből egy nyakseprű, borotvák, meg egy tábla: "Hölgyfodrászat itt e házban"
sok-sok emlék, szívemben.
köszönet és hála.