Ugyan a forint leértékelődését várom, ám de mindig túl fetisizáltnak tartottam a közgazdászok által, a forint leértékelődéséből származó gazdasági pozitívumokat. Úgy látszik van aki velem ért egyet.
"Z. P.: Európa csöppet sem egységes gazdasági-pénzügyi értelemben. Ön méltatja azt a fajta európai válságkezelést, hogy a németek nem mennek bele a valutaháborúba. Majd kiderül, hogy helyesen teszik-e. De a magyar kormány szinte nyilvánvalóan az amerikai vagy a japán példát követi: az export felfuttatása, a gazdaság élénkítése érdekében jóval alacsonyabb kamatokat akar és nyilván gyengébb forintot is elfogad. Ön szerint mi beszállunk ebbe a bizonyos valutaháborúba?
J. R.: Helytelenül teszik, ha igen. A maguk térségében láthatóan nem a valutájuk leértékelésére törekvő országoknak megy jól. Lengyelország perspektíváit például nagyon jónak ítéli minden szakértő, de a balti államokét is. Ezzel szemben Magyarország – monetáris eszközökkel és más módon is – szerintem tévesen betévedt abba az utcába, amibe nem kellett volna. Csak inflációt fognak importálni a leértékelő monetáris politikával, de nem fog észlelhetően felfutni az exportjuk. Legfeljebb az idegenforgalom járhat jól a leértékelés révén. Alapvetően azonban a behozott infláció csak leszegényíti, de versenyképesebbé nem teszi a magyar munkaerőt. A belső fogyasztás vészesen visszaesik, az élénkülés sem belülről, sem kívülről nem következik be. Magyarországnak, akárcsak a többi térségbeli országnak, az amúgy jó munkaerő folyamatos képzéséből, a munkaerőpiac rugalmasabbá tételéből, az európai beszállítói láncba való aktívabb bekapcsolódásból és az ellátórendszer reformjából kell tudnia profitálni, ezáltal tud versenyképesebbé válni. Semmiképpen sem abból, hogy belekeveredik a kilátástalan nemzetközi valutaháborúba: kamatokat vág, új pénzeket nyomtat és ezzel leértékel."
