"Arról nem a manyup tehet, hogy az állam nem bírt normálisan gazdálkodni."
Ez a gondolatmenet érdekes, de csak akkor lenne jogos, ha legalább KEZDETBEN igaz lett volna, hogy a költségvetés egyenelege nulla, vagy legalábbis nem termelődik adósság és csak valamikor később vált volna veszteségessé az állam, "tönkretéve a manyup logikáját".
Ez azonban a kezdet kezdetén sem volt igaz, hiszen a kezdet kezdetén SEM hozták egyenlegbe a nyögdíjkasszát, SŐT erre még nemhogy szándékot nem mutattak, hanem amikor újra hatalomra kerültek még jobban kibillentették a nyugdíjkasszát a 13. havi nyugdíjjal.
Ennek megfelelően arról értekezni, hogy a manyup NEM volt hiánynövelő tétel az első pillanattól kezdve, az súlyos tévedés, hiszen a manyup az eleve hiányos nyugdíjkasszát csapolta meg még jobban, vagyis az államnak VAGY TÖBBLETADÓKAT(!) kellett volna kivetnie a rendszer fenntarthatósága érdekében (aminek recesszió lett volna a vége értelmetlenül), vagy azt kellett választania, hogy sunnyogva adósságot növel. És természetesen 2002-2010 között ez történt, azaz TISZTÁN adósságból ment ÚGY a manyup, hogy még ezen felül is dotálni kellett a nyugdíjkasszát, azaz nemhogy egyensúlyi állapot nem volt, hanem egyenesen egyre távolította az egyensúlyi állapottól a manyup mind a nyugdíjkassza, mind a költségvetés egyenlegére nézve.
Namármost, ha tudjuk, hogy rendszerszinten a manyup összességében szinte nullszalldóval működött, az éves eredménye reálszinten 2%-ot sem ért el, akkor ez hogyan lehet párba állítható az ehhez kapcsolódó adósságszolgálat éves szinten messze magasabban növekvő mértékével? Hiszen az egyik oldalon az államtól ellopott pénzből 2% reálhozamot mutatnak ki, miközben ÉPPEN AZT az államadósságot finanszírozzák, ami a manyup miatt jött létre, és amire JÓVAL TÖBBET költött ennél évente az állam!
Vagyis az állam áttolja a pénzt a manyupba, de a manyup még csak arra sem képes, hogy ENNEK a költségeit kitermelje, vagyis, hogy legalább egálban legyenek a költségek a haszonnal, nemhogy arra nem képes, hogy még hozamot is termeljen EFELETT, ami egyáltalán kifizethető, járadékra váltható lenne.
És éppen ebből kövektezik az, hogy tök mindegy, hogy az állam csökkentette volna-e a nyögdíjakat (habár igen megkérdőjelezhető logika, hogy arra hivatkozva csökkentse jelen időben, hogy a húsz évvel később nyögdíjba vonulók többet kaphassanak!), mert amig az államadósság növekedés van, addig minden olyan pénz, ami kikerül a költségvetésből az az ország számára veszteség, amit az adófizetőknek kell összepakolnia.
Ebből következik tehát az, hogy nem lehet úgy gondolkodni, hogy majd húsz év múlva kapok nyugdíjat, és kit érdekel az állam adóssága, ugyanis azon logikával amit említesz, húsz év múlva is csökkenteni kellene a nyugdíjat azért, mert a megnövekedeett adósság kifizetése nem tenne többet lehetővé. Azaz nem érdemes szétszedni a gondolatmenet két oldalát húsz évvel eltolásra, azaz úgy, hogy a jelenben csak előny van és a jövőben is, de a hátrányok nem érintenek sem a jelenben, sem a jövőben.
A helyzet ugyanis az, hogy pontosan ez az, ami nem igaz, mert a manyupot nem lehet önállóan nézni, hanem meg kell nézni az árát is. És ezért nem éri meg, mert nem érheti meg még azoknak sem, akiknek egyébként maradt a számláján pénz. Az egész dolog extremitása éppen abból fakad, hogy nagyon kevesen maradtak, ezért az egész rendszer eltolódott a javukra: Hiszen az a vagyon, ami ott maradt, az már nem jár számottevő adósságszolgálattal az állam és az adófizetők számára (évi 10-12 milliárd forint, szóra sem érdemes) és mivel ezzel nem számolnak és nem számolunk, EZÉRT néz úgy ki, hogy vannak, akik jól jártak ezzel. Amennyiben azonban sokan maradtak volna, akkor nem lett volna tartható ez a "jószándékú" módosítás, hiszen akkor számottevő adósságot kellene az államnak görgetnie maga előtt, ami bizony megint fenntarthatatlanná tette volna a költségvetést.