Itt lehet gyönyörködni a képeken is:
http://htka.hu/2012/02/26/a-villam-es-a-kulso-fuggesztmenyek/
Mondjuk ezért az árért már ez a minimum, a törökök most jelentették be, hogy 100 db-t vennének 16 mrd dollárért, azaz jóval 100 milla felett van darabja...
Külső függesztménnyel repültek az F-35-ösök
Publikálva: 2012-02-27 15:30:00
BF-2 F-35BAz elmúlt napokban a légierőnek szánt F-35A, illetve a tengerészgyalogság számára fejlesztett változat, az F-35B is végrehajtotta első olyan repülését, melynek során külső fegyverzet-felfüggesztő pilonokkal, és az ezekre függesztett légiharc rakétákkal repülhettek az ötödik generációs vadászbombázók. A 2012-es esztendőre az F-35 program egyik fő célkitűzése a fegyvertesztek megkezdése lesz, melyek során – a mostani repülésekkel ellentétben – már a különböző fegyverek indítására is sor kerülhet.
Elsőként az AF-01 jelű F-35A tesztgép emelkedhetett a levegőbe külső függesztményekkel, 2012. február 16-án: a gép az Edwards légibázis betonjáról indult útnak. A hagyományos úton fel- és leszálló (CTOL) F-35A szárnypilonjai közül a két külsőre függesztettek egy-egy AIM-9X Sidewinder légiharc rakétát, míg a belső fegyverterében két GBU-31-es JDAM irányított bombát, továbbá kettő darab AIM-120 AMRAAM légiharc rakétát hordozott.
Az F-35A tesztje után nem sokat kellett várni a tengerészgyalogság számára fejlesztett, rövid úton felszálló és függőlegesen leszálló (STOVL) változatnak, az F-35B hasonló tesztjére sem. A BF-2 jelű tesztgép 2012. február 22-én szállt fel a Patuxent River légibázisról: a gépen egy törzs alá függesztett, konténerbe helyezett GAU-12 25 mm-es kaliberű gépágyút, két külső szárnypilonján pedig egy-egy AIM-9X Sidewinder típusú légiharc rakétát hordozott.
Szintén az F-35-öshöz kapcsolódó hír, hogy 2012. február 21-én emelkedett először a levegőbe F-35-össel egy brit tesztpilóta. A Brit Királyi Légierő tesztpilótája, Jim Schofield százados a CF-2 jelű, hajófedélzeti üzemeltetésre kifejlesztett F-35C-vel hajthatta végre első tesztrepülését Patuxent Riverből. A hajózó szerint az általa repült F-35C a legjobb gép, amivel eddig repült.
Szu-27 – a világ egyik legjobb harci repülőgépe 3. rész
Alap a fejlesztésekhez
Publikálva: 2012-02-27 09:20:00
Harmadik részéhez érkezett a Szu-27 típusról szóló sorozatunk. A folytatás előtt engedjenek meg nekünk annyit válaszul néhány levélre, hogy mi is tisztában vagyunk azzal, hogy az írás – ami egy orosz site-on olvasható sorozat fordítása – talán kissé egyoldalúan, időnként a szakmaiságot mellőzve mutatja be a repülőgépet. Mindezekkel együtt úgy érezzük – és a visszajelzések nagy része is ezt tükrözi –, hogy Olvasóink között szép számmal akadnak olyanok, akiket nem minden esetben a „száraz tények” érdekelnek, és nem veszi zokon azok hiányát.
A Szu-27 sikerei hozzájárultak ahhoz, hogy annak alapjain speciális feladatokra fejlesztett modifikációkat hozzanak létre. A fejlesztések közül elsőként a kétüléses kiképző-harci változat, a Szu-27UB mutatkozott be.
A kétüléses verzió fejlesztése 1980-ban kezdődött meg, amelynél elsődleges szempont volt két fő elhelyezése egymás mögött egy kabinon belül úgy, hogy ennek következtében a Szu-27 fő harcászat-technikai jellemzői ne változzanak. A Szu-27 kiképző-harci változata első ízben 1989-ben Le Bourget-ban mutatkozott be a nagyközönség előtt. Az útirányú stabilitás megtartása érdekében 1,55 m2 – rel növelték meg a függőleges vezérsíkok méretét. A modifikációt nem csak a Szovjet Légierő alkalmazta sikeresen, azt exportálták Vietnámba és Kínába is.
A Szu-27 típus következő modifikációja – a Szu-33 hajófedélzeti vadászrepülőgép, amelyet eredetileg Szu-27K típusjelzéssel fejlesztettek.
Az 1970-es évek végén a kormány (akkor még szovjet) kérésének megfelelően a védelmi vállalatok olyan, nagyobb vízkiszorítású repülőgép-hordozók fejlesztésének irányába mozdultak el, amelyek nem csak a vízszintes, de a függőleges fel- és leszállást is lehetővé tették. Kezdetben ezekre a hordozókra tervezték a Jak-41 repülőgépek és Ka-27 helikopterek mellett a Szu-27K, MiG-28K típusú vadászrepülőgépek, valamint a Szu-25K csatarepülőgép telepítését.
A Szu-27 vadászrepülőgép hajófedélzeti változatának kísérleti üzemeltetése 1982-ben kezdődött meg. Az első időszakban a fel- és leszállási manőverek kidolgozására egy speciális berendezésekkel felszerelt szárazföldi fel- és leszállópályát alkalmaztak, majd a repülőgép-hordozón folytatták a munkát. A Szu-33 (Szu-27K) a hajófedélzeti üzemeltetésnek megfelelően szárnyai és a vízszintes vezérsíkok felhajthatóak, a repülőgépet fékezőhoroggal, valamint légi utántöltési képességgel látták el.
Az új hajófedélzeti vadászrepülőgép, a Szu-33 hivatalosan 1998-ban állt szolgálatba a fegyveres erőknél. Napjainkban is ezt a típust tekintik a legjobb hajófedélzeti repülőgépnek. A típus minden repülési és technikai paraméterben felülmúlja az USA hasonló feladatkörben alkalmazott repülőgépeit. A Szu-33 fejlesztése folyamatosan nem állt meg, az folyamatosan zajlik.
Ennek a folyamatos fejlesztésnek egyik oka, hogy a típust a jövőben többcélú repülőgépként kívánják alkalmazni. Ennek érdekében modernizálják a gép rádiólokációs berendezéseit, irányító rendszerét, információs felszerelését, valamint új levegő-föld osztályú rakétákkal és lézeres rávezető rendszerrel látják el. A Szu-33 erejét jelentősen növelik a harcászati hajóelhárító-, és rádiólokáció elleni rakéták, az újgenerációs repülőbombák, valamint 300 km hatótávolságú hadműveleti-harcászati rakéták alkalmazása.
A Szu-33 típusú, többcélú hajófedélzeti repülőgépek hatásos védelmet nyújtanak a haditengerészet hajói számára esetleges ellenséges légitámadással szemben. A Szu-27KUB verzió alapjául a Szu-27 és Szu-33P típusok szolgáltak. Az első prototípus szűzfelszállására 1999-ben került sor Zsukovszkij repülőtéren. Szembetűnő eltérés a korábbi verziókhoz képest, hogy a Szu-27KUB esetében a kétfőnyi személyzet egymás mellett foglal helyet. A típust ellátták fedélzeti oxigén rendszerrel (OBOGS), amit korábban az oroszoknál nem alkalmaztak. A gépnek 12 felfüggesztési csomópontja van, ezekre 8 tonnányi fegyverzet függeszthető, valamint egy GS-301 típusú 30 mm-es repülőgép-fedélzeti gépágyú is a fegyverzetéhez tartozik.
A Szu-34 frontbombázót szintén a Szu-27 alapjain hozták létre. A Szu-34-es 17 mm vastag páncélzatot kapott, amely harci körülmények között növeli a gép túlélési képességeit. A gép harci hatósugara 1100 km póttartályok és légi utántöltés nélkül. A hosszadalmas fejlesztési folyamatnak köszönhetően a gép az egyik legmodernebb rádióelektronikai rendszerekkel rendelkező orosz harci repülőgép napjainkban. A Szu-34 frontbombázó a 12 külső felfüggesztési ponton nyolc tonna, különböző rendeltetésű fegyverzet hordozására képes. A Szu-27 típustól örökölt manőverező képességének köszönhetően a frontbombázó légiharcban is megállja helyét. A kétfőnyi személyzet számára egymás mellett alakították ki a munkahelyeket. A pilótafülke érdekessége, hogy azt az orrfutóaknán keresztül tudja megközelíteni a személyzet. A pilótakabin mögött található egy jelentős méretű tér, amit pihenésre, és étkezésre tudnak használni a pilóták. A gép 10 órát is képes a levegőben tartózkodni, aminek köszönhetően akár parti őrjáratozásra is alkalmas.
Törökország 100 darab F-35-öst vásárolna
Publikálva: 2012-02-23 16:05:00
F-35A török védelmi miniszter, Ismet Yilmaz 2012. február 23-án, csütörtökön immáron konkrétumokról is beszámolt az F-35-ös beszerzését illetően. Korábban már napvilágra kerültek információk a lehetséges darabszámról, mely Yilmaz mostani nyilatkozata szerint 100 darabos nagyságrendű lesz. A jelenlegi helyzet alapján az üzlet értéke elérheti a 16 milliárd dollárt.
Az elmúlt időszakot tekintve ez Ankara első hivatalos bejelentése a beszerzendő darabszámról: a 100 darab ötödik generációs harci repülőgép első két példánya várhatóan 2015-ben érkezhetne meg a Török Légierőhöz. Törökország tervei szerint a 100 gépes mennyiség reális lenne a kiöregedő F-4-es és F-16-os flotta leváltására, mint ahogy ezt már korábban be is jelentették, viszont a Joint Strike Fighter program költségeinek emelkedése miatt ez idáig nem erősítették meg ekkora mennyiségű F-35-ös beszerzését.
A Lockheed Martin által gyártott F-35-ös a Pentagon eddigi legköltségesebb programja. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma tervek szerint több mint 2400 darabot vásárolna a típus különböző változataiból, ennek értéke közel 385 milliárd dollár. A gépek darabonkénti ára jelenleg már a 100 millió dollárt is meghaladja.
Csúszik a perui MiG-29-esek átadása
Publikálva: 2012-02-23 10:00:00
MiG-29Az orosz RSzK MiG a napokban ismét azzal a kéréssel fordult a perui védelmi minisztériumhoz, hogy további időt kérjen a perui MiG-29-esek modernizációjának befejezéséhez. Az Infodefensa azt írja, hogy az orosz vállalat már negyedszer kereste fel ilyen kéréssel a dél-amerikai országot.
A nyolc MiG-29-es modernizációjáról szóló szerződést még 2008-ban írták alá, majd 2009 szeptemberében Peru át is utalt 20 millió dollárt az orosz vállalatnak. Az első szerződés értelmében az RSzK MiG-nek az aláírástól számított 16 hónapon belül le kellett volna szállítania az első 4 gépet, majd az ezt követő 4 hónap során pedig a fennmaradó 4-et is, így a 8 modernizált Fulcrumnak már 2010 májusában meg kellett volna érkeznie. Az utolsó, módosított szerződés alapján a Perui Légierő 2012 júliusában vehette volna át az első példányokat.
Korábban a perui védelmi miniszter-helyettes, Lizandro Maycock azt nyilatkozta, hogy vélhetően ez az időpont is kitolódik. A Perui Légierő a Flightglobal MiliCAS adatbázisa szerint 19 darab MiG-29-est üzemeltet, a 8 gép mellett, további 11 példány modernizálását is fontolóra vették. Maycock véleménye szerint a Perui Légierő már nem fog az oroszokkal újabb szerződést kötni, valamint a fennmaradó 11 gép modernizálásáról szóló szerződés sem születik meg.
A világ legjobb üzlete (a 4-es metró 9után közvetlenül) a vadászrepülő képzés
Ez nem így működik... Senkit sem a méregdrága üzemeltetésű vadászokon képeznek ki, előbb sőt mindvégig szimulátor, mellé meg kiképzőgépek, csak a legvégén jön a saját gép, erre vettünk mi is a 12 együléses mellé 2 kétülésest...
Másrészt repülési óraszámot vettünk a svédektől, 10 év alatt több mint 16k órát, ennek költségeit - kivéve kerozin - ők állják, eddig az óraszámig nekünk nem kell spórolni a rep. idővel vagy óvni a gépeket az elhasználódástól...
De ha 58 milliárd forintért itthon képezték volna ki kanadaiak a pilótákat, akkor a pilótáinknak a levegőben kellett volna egymást váltani, annyit repültek volna. Így meg lent állnak a földön a gépek. Igaz, nem kopnak, de rozsdásodnak. Szóval minden jóba/rosszban van valami rossz/jó.
Maradjunk a Gripeneknél :)
Finnoman szólva sem elfogulatlan cikk...
Ha 2016-ra befejeztük volna a törlesztést, akkor is komoly kiadások lettek volna, hiszen még ha maradványáron veszük is meg a gépeket, az üzemeltetés költségei már ránk hárultak volna. Az új szerződéssel eloszlanak a költségek - így a köv. 4 éveben kevesebbet fizetünk, persze átütemezve, de jelen helyzetben ez sem mindegy - és az azt követő tíz évben is a svédekre hárulnak az üzemeltetési, sőt már a kiképzési költségek is... Szerintem a helyzetből a legjobbat hozták ki Hendéék.
Hallottál esetleg valamit a Balatonra telepítendő repülőgép hordozóról? Nem kellene túl nagy, de egy igazán jól mutatna.
Az emberi tényező fontos - bár csökkenő - szerepet játszik még mindig... Ill. úgy mondhatnánk, hogy az egyéni virtuózitás szerepe csökkent, helyette jól képzett "műszaki szakemberek" ülnek a gépekben. A mi pilótáink alig 60-80 órát repülnek a szükséges 120-180 órával (elvárt képességektől függően) szemben, így aztán annyit is érnek...
Ki ellen azt nem tudom, de fajlagosan - egy repült órára eső költségek - az elmúlt évtizedben a világ legdrágábbjai között volt a légierőnk...
A hardver és a szoftver kérdése: melyik a fontosabb? És hol marad az emberi tényező? A mi pilótáink mennyit repülnek? Minek egyáltalán harci repülőgép állomány? Ki ellen kell megvédeni az országot? Mennyibe kerül az akárkik elrettentése?...
Ha jók az infók, akkor az UH-1N vásárlást sem kellene erőltetni:
"Nem haladnak túl jól a használt amerikai tengerészgyalogos UH-1N helikopterek beszerzéséről zajló tárgyalások - hallottam a minap. Az amerikai kongresszussal decemberben közölt hihetetlen, 426 millió dolláros árat már jócskán sikerült lealkudni a csomag megnyirbálásával, és az közelít az elfogadható értékhez (már ha a hazai finanszírozás egyáltalán megoldható lesz), ám a kibontáskor kiderült, hogy bizony nem olyan ez a menyasszony, mint amire jogosan számítani lehetett a jelenlegi helyzetben. Sorolni lehetne, de most csak néhányat említek, ízelítőül, meglássák, elég lesz. A legfőbb szövetségesünk, akiért vérüket folyatják katonáink Afganisztánban, nem hajlandó még pénzért sem átadni a helikopterek elektronikai hadviselési rendszerét (besugárzásjelző, indításjelző, stb.); szóba sem jöhet a D-szintű karbantartás hazai kiépítése, sőt, azt az UH-1N-ek esetében sajnos nem végezhetik el európai AB212 jogosítású üzemek sem, a gépeket így ezer óránként vissza kellene szállítani az Egyesült Államokba a javítások idejére; a szállítás megkezdésének határideje pedig két és fél év lenne. OMG."
http://mno.hu/phalanx/a-helyzet-helikopterfronton-fokozodik-1051593
Ezek az orosz propagandaszövegek :))
http://htka.hu/2012/02/17/pak-fa-gyorsabb-a-raptornal/
Az eltérő koncepciókból adódnak a különféle értelmezéek. Az USA vadászgépek általában a távolsági harcra vannak kitalálva fejlettebb radar és rakétafegyverzetüknek hála már azelőtt lekapják az orosz gépet, mielőtt az tudomást szerez róluk, viszont ha mégis "közelharcra" kerülne sor ott már érvényesülhetnek a keleti gépek kedvező tulajdonságai. Remélem soha nem lesz olyan háború, hogy kiderüljön melyik elképzelés a működőképesebb...
Szu-27 – a világ egyik legjobb harci repülőgépe - 2. rész
A tökéletességnek nincs határa
Publikálva: 2012-02-20 09:25:00
Szu-27 vadászrepülőgépFolytatjuk egy héttel ezelőtti cikkünket, amelyben a Szu-27 típus születésének körülményeivel foglalkoztunk. A Szu-27 típus fejlesztése, a kísérleti eredményei azt mutatják, hogy a világ egyik, hanem a legjobb harci repülőgépét sikerült megalkotnia a Szuhoj cégnek. Nézzük, mennyire sikerült „tökéleteset” alkotnia az orosz cégnek.
Mint arról sorozatunk előző részében is írtunk, a repülőgép első modifikációján sok, lényeges hiányosságot tártak fel, amelynek hatására a Szuhoj kísérleti-tervezőiroda szakértői megkezdték a repülőgép, és a berendezések módosítását. A munkálatok során mintegy húsz olyan hibát találtak, amelyeket módosítani kellett, aminek eredményeképpen a repülőgépet gyakorlatilag újratervezték: a korábbi verzióból szinte csak a kerékabroncsot és katapultülést tartották meg változatlanul. Az új modifikáció megalkotásánál egy teljesen új koncepciót követtek, ami egyedülálló jellemzőket biztosít a Szu-27 számára. Az újonnan megalkotott repülőgép gyakorlatilag minden tekintetben felülmúlta mindazokat a repülőgépeket, amelyek abban az időben, az Orosz Légierő állományában megtalálhatóak voltak.
A legendás berepülőpilóta, Vlagyimir Iljusin (1927-2010) nem egyszer hangoztatta, hogy a Szu-27 típusú repülőgépen repülve többször volt olyan érzése, hogy a repülőgép „okosabb”, mint az irányítást végző pilóta.
Sajnos a problémák a későbbiekben áldozatokat is követeltek. Iljusin után Jevgenyij Sztyepanovics Szolovjev folytatta a típus berepülését. 1978. július 7-én Szolovjev egy berepülés során életét vesztette. Információk szerint egy váratlanul – „ütésként” ‑ fellépő 5,5-es pozitív túlterhelés hatására reflexszerűen eltolta a botkormányt, aminek következtében -5 G, negatív túlterhelés jött létre. A pilóta valószínűleg ekkor eszméletét vesztette és a gép lezuhant. A Szu-27 tesztrepülései során még egy berepülőpilóta, Alekszandr Szergejevics Komarov vesztette életét 1981. december 23-án. Komarov a Szu-27 második, repülési tesztekre gyártott prototípusával (Т10Sz-2 vagy Т10-12) szenvedett katasztrófát, amelynek körülményei a mai napig nem tisztázottak.
Nyikolaj Fedorovics Szadovnyikov berepülőpilóta 1 km-es magasságban 1000 km/h-s sebességnél a fellépő turbolencia miatt létrejövő terheléseket vizsgálta, melynek során a repülőgép jobb oldala megsérült. A pilótának azonban sikerült a repülőgéppel végrehajtani a leszállást. A légierő tudományos intézetének vezetője, a repülőgép átvizsgálása után először merte kijelenteni, hogy a repülőgép egyedülálló túlélési képességekkel rendelkezik.
A felfedett hiányosságokkal kapcsolatban a tervezőknek át kellett tervezniük a szárny konstrukcióját, ki kellett küszöbölni, hogy nagy állásszögű repülés esetén a repülőgép átessen, ki kellett fejleszteni egy automatikus berendezést, amely megakadályozza, hogy a repülőgép dugóhúzóba essen, kiküszöböli a rendszer meghibásodását, valamint információt nyújt a pilóta számára a repülési rezsimmel kapcsolatban.
Igor Petrovics Volkov berepülőpilóta volt az, aki a Szu-27 típust a kritikus repülési rezsimeken és az állásszög valamennyi működési intervallumán tesztelte. A repülések a Szu-27 jó irányíthatóságát és stabilitását mutatták. Az új vadászrepülőgép magabiztosan hajtott végre olyan egyedülálló repülési figurákat mint a „ kobra” és a „harang”.
1989-ben, Le Bourget-ban a párizsi kiállításon mutatta be Viktor Georgijevics Pugacsov berepülőpilóta Szu-27 típusú repülőgépével először külföldi érdeklődők előtt a kobra manővert, amit bemutatójáról – Pugacsov kobrának is neveznek. A bemutatott manőver a külföldi „vetélytársak” számára hatalmas meglepetés volt. Egy amerikai pilóta a Szu-27 manőverére reagálva azt mondta, hogy ha esetleg egy légiharc során ezzel a „madárral” találkozna nagy valószínűség szerint egyetlen lehetőség maradna számára; katapultálni.
A repülési tesztek során a Szu-27 minden rendszere, hajtóművei, fegyverrendszere és elektronikája az optimális értékekre került bekalibrálásra. Katonai szakértők az állami engedélyezési eljárás során még úgy értékelték, hogy a Szu-27 alulmúlja az F-15-öst. Az idő azonban választ adott a kétkedésre, és a későbbi események egyértelműen ellentmondtak a katonai szakértők korábbi véleményének.
1990 júniusában egy Szu-27 és Szu-27UB vett részt az Egyesült Államokbeli, Oklahoma City városában megrendezett "Aerospace America" repülőnapon. Az amerikai repülőgép-vezetők testközelből láthatták az új szovjet vadászrepülőgép kiváló tulajdonságait és lehetőségeit. Saját szemükkel győződtek meg arról, hogy a Szu-27 típus sokkal jobb manőverezési képességekkel rendelkezik, mint bármelyik az USA hadseregében rendszerben álló repülőgép.
Briliáns harcászati képességeit és lehetőségeit a Szu-27 nem egy alkalommal demonstrálta kiállításokon, repülőnapokon Franciaországtól Malajzián, Kínán, Nagy-Britannián keresztül Szingapúrig. A Szu-27 napjainkban nem csak egy támadó vadászrepülőgép, de egy védelmi rendszer eleme is.
1992-ben az Atlanti-óceán felett kiképzési légiharcra került sor egy Szu-27 és egy amerikai F-15 között. A légiharc egyszerű „forgatókönyv” szerint zajlott: először a szovjet repülőgépnek kellett az amerikai vadászgép mögött tartania a helyét, majd helycsere következett.
Az F-15 kísérlete a szovjet vadászrepülőgép „lerázására” még maximális forszázs üzemmódon sem sikerült. Ezzel szemben a Szu-27 szinte azonnal eltűnt az amerikai vadászrepülőgép elől, egy harcfordulóval az F-15 mögé került. Az amerikai pilóta kérdésére: „Hol a Flanker?’ a megfigyelő azt a választ adta, hogy a Szu-27 mögötte van. Az amerikai pilóta minden kísérlete meghiúsult, hogy lerázza a szovjet gépet: a Szu-27 folyamatosan a „célkeresztben” tartotta.
Az amerikaiak nem szívesen emlékeznek erre a kiképzési repülésre. Igazából ez a küzdelem meggyőzően bizonyította a Szu-27 fölényét.
(Valerij Boban)
A brazil tender szerintem végtelenített hosszúságú lesz :) Ha egy üzlet beindul...Anno a mi Gripen beszerzésünk is ezért volt fontos, utána indult meg az eladás a többi országba is. Az ár kicsit magasnak tűnik 10 mrd 126 gép vs 4-6mrd 36 darabért. Bár nem tudjuk mi minden van mögötte.
Rafale győzelem Brazíliában is?
Publikálva: 2012-02-15 11:15:00
RafaleA Rafale közelmúltban bejelentett győzelme Indiában - úgy tűnik - a brazil F-X2 vadászgép-tenderre is hatást gyakorol: a jelenlegi állapot szerint a régóta húzódó beszerzés legnagyobb esélyeseként a francia Dassault cég típusa lépett elő. A tavalyi évben sokan már biztosra vették, hogy a leköszönő brazil elnök utóda, Dilma Rousseff az amerikai ajánlatot (F/A-18E/F Super Hornet) preferálja, szemben a francia Rafale-lal, illetve a svéd Gripennel.
Az elnökasszony és tanácsadói szerint a Dassault Aviation ajánlata tűnik a legjobbnak, mely alapján létrejöhetne a 36 darab többfeladatú harci repülőgép beszerzése 4-6 milliárd dollár értékben. Az új típussal a kiöregedő Mirage 2000-eseket váltanák le. A tender követelményeinek a korábbi értékelések alapján mindhárom típus eleget tesz, döntő tényező lesz – szem előtt tartva a brazil védelmi iparra gyakorolt hatását - a technológiai transzfer, illetve a gazdasági együttműködés mértéke.
Rousseff ugyanakkor korábban fenntartásokkal kezelte a franciák pályázatát, ennek egyik fő oka az volt, hogy a Rafale gyártója még nem értékesítette külföldre a típust. Ez azonban már a múlté, hiszen a Rafale az indiai MMRCA tenderen maga mögé utasította a Eurofighter Typhoont, elnyerve ezzel a közel 10 milliárd dolláros, 126 gép beszerzését célul kitűző üzletet. Az indiai tender végkifejletét a brazil fél is figyelemmel követte, a brazil védelmi miniszter, Celso Amorim az elmúlt héten Új-Delhibe utazott, ahol betekintést nyerhet a Dassault pályázatába, illetve egyeztethet az indiaiakkal a tender részleteiről.
Egy brazil forrás szerint: „Az indiai döntés mindent megváltoztatott, jelen helyzet szerint egyre nagyobb esély van a Rafale győzelmére.” Arról egyelőre még nincs pontos információ, hogy Brazília mikor hirdet győztest a tenderen.
Ez elég viccesen hangzik :) Csak teljes légifölény esetén lehetne hasznosítani, sőt már a földi ill. vízi légelhárítás ellen sem lenne sok esélye. Az OK, hogy a gáz nem robban be, de mi van ha a gondolát célozzák? Kitérőmanőverben sem lehet túl hatékony... Persze ezeket nyilván végiggondolták a britek is...
Léghajó vásárlását fontolgatja a Brit Királyi Haditengerészet
Publikálva: 2012-02-15 14:00:00
Léghajó vásárlását fontolgatja a Brit Királyi HaditengerészetA Brit Királyi Haditengerészet vizsgálja annak lehetőségét, hogy léghajót vásároljon, amelyet a hadihajók utánpótlás ellátásában, valamint felderítő feladatok végrehajtásában hasznosítanának. A modern Zeppelin tesztjei az Egyesült Államokban zajlanak.
Információk szerint a léghajó három hétig képes a levegőben tartózkodni és mintegy 50 tonna teher szállítására képes, ami lehetővé teszi, hogy a tengeren tartózkodó hadihajókra szállítsanak sürgős utánpótlási anyagokat, eszközöket. A haditengerészet vizsgálja annak lehetőségét is, hogy a léghajókat a tengeri kalózok ellen alkalmazzák, mivel ezek fedélzetén 150 kommandóst tudnak célba juttatni a hozzájuk tartozó könnyű csónakokkal. A léghajók maximális sebessége eléri a 140 km/h-t, ami gyakorlatilag háromszorosa a legtöbb vízi jármű sebességének és több napig képes folytatni útját utántöltés nélkül.
A 60% hélium és 40% levegő keverékével működő léghajók kevésbé lesznek sebezhetőek, mint voltak az I. világháborúban a hidrogénnel töltött német Zeppelinek.
Az eddig elvégzett tesztek azt mutatták, hogy a lövedékek és rakéták képesek úgy áthatolni a léghajón, hogy azok nem gyújtják be a gázkeveréket.
A léghajók várhatóan 60 millió angol fontba fognak kerülni, és azok akár pilótanélküli légijárműként is alkalmazhatóak lesznek.
