A legjobb S-type-ok azonban 2004 elejétől készültek, ezek már kifejezetten ajánlható alternatívák a német hegemóniától megcsömörlött, ezért egy stílusos, sajátos presztízzsel bíró felső-középkategóriás limuzinra vágyók számára. Ekkor alaposan átfazonírozták a köténylemezeket, az orr-részt és a lámpákat, az alumínium karosszériás XJ-hez kapcsolódva könnyűfémből készült a motorháztető, és mindehhez szépen átdolgozott, jóval minőségibb anyagokból összeállított belteret prezentáltak. Óriásit javítottak az összeszerelési minőségen és a megbízhatóságon egyaránt, még gazdagabb lett a fukarnak eddig sem nevezhető alapfelszereltség, és bevezették az S-type egyik legharmonikusabb erőforrását: egy dízelt. A Peugeot-Citroën-Ford dízel-kooperációjának csúcsterméke, a 2.7-es, biturbó V6-os, itt 207 lóerővel és 435 Nm-rel. Szériában remekül kapcsolható hatfokozatú ZF kézi váltóval szerelték, megfutotta a 230-at, 8,5 másodperc alatt a százat, és átlag 8 liter körül fogyasztott.