Ötvennégy éve hajnalban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot. Kádár bejelentette ellenkormányának megalakulását, Nagy Imre ekkor beszélt utoljára a magyarokhoz, Bibó István a nagyhatalmakhoz és az ENSZ-hez fordult segítségért - ami azonban nem érkezett meg. A forradalmat eltiporták, s megpecsételték az ország sorsát a következő három évtizedre.
A szabadság(harc) bukása
A Románia felől érkező csapatok 4-én hajnalban általános támadást indítottak több nagyváros és Budapest ellen. Kádár az előző nap Moszkvában összeállított, és onnan irányított bábkabinetje felhívással fordult a magyar néphez: csatlakozzanak a megalakult ellenkormányhoz. Kádár János beszédét - aki ekkor Moszkvában tartózkodott - az ungvári rádió sugározta. Kádár az ellenkormányt próbálta legitimizálni, s azt bizonygatta: fasiszta felkelésbe torkollt az október 23-i tömegmozgalom, ezért szükségessé vált a szovjetek behívása. Egyben ígéretet tett arra, hogy a - becsületes, hazafias szándékú fiatalokat - nem büntetik meg azért, mert a forradalomhoz csatlakoztak. "A reakciós elemek, felhasználva a népi demokratikus építésünk folyamán elkövetett hibákat, igen sok becsületes dolgozót - különösen az ifjúság nagy részét - tévesztették meg, akik a mozgalomhoz becsületes, hazafias szándékkal kapcsolódtak. Ezek a becsületes hazafiak azt akarták, hogy társadalmunk, gazdasági és politikai életünk tovább demokratizálódjék, s ezzel biztosítsák hazánkban a szocializmus alapjainak megszilárdítását. (...) Éppen ezért helytelen és bűnös eljárás, ha valaki vádolja ezeket azért, hogy a mozgalomban részt vettek. Emellett nem szabad szem elől téveszteni, hogy felhasználva Nagy Imre kormányának gyöngeségét, ellenforradalmi erők garázdálkodnak, gyilkolnak és rabolnak az országban, és attól lehet félnünk, hogy felülkerekednek" - áll a röplapon is megjelent felhívásban, melyben hangsúlyozzák: a kormány nem tűri meg, hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idők eseményeiben részt vettek. A felhívásban Kádár említést tesz arról is: a kormány tárgyalásokat fog kezdeményezni a szovjet csapatok kivonásáról.
Nagy Imre segélykérő beszédét a Szabad Kossuth Rádió közvetítette 5 óra 20 perckor. A beszédet többször megismételték angolul, franciául, németül, oroszul, csehül és lengyelül is. "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével." Később, miután a miniszterelnök a rádión keresztül hiába szólította fel Maléteréket a visszatérésre, a kormány tagjai elfogadták a jugoszláv nagykövetség által felkínált menedékjogot, egyedül Bibó István maradt a Parlamentben, melyet időközben körülzártak a szovjetek. Mindszenty József az amerikai követségen kapott menedékjogot. Bibó a következő felhívással fordult az ország népéhez: "Magyarok! Nagy Imre miniszterelnök a hajnali szovjet tárgyaláskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni nem tudott. (...) Az Országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom:
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen - kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében. Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter. Isten óvja Magyarországot!"
Deportálások Ukrajnába
A szovjetek közben elfoglalták a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium épületét. Malétert és társait helikopterrel szállították Tökölről Mátyásföldre. A főváros több pontján a nemzetőrség szembeszállt a támadással. A Corvin köziek súlyos harcokat vívtak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén. Mind a szovjetek, mind a nemzetőrök komoly veszteségeket szenvedtek. Többszáz magyar állampolgárt a Szovjetunióba deportáltak. Voltak közöttük politikusok is, döntő többségükben azonban fiatalokkal, a fegyveres harcok résztvevőivel töltötték meg a börtönöket. November 15-én már 846, Szovjetunióba hurcolt foglyot tartottak nyilván, köztük 68 kiskorút és 9 kislányt.
A szovjetek váltakozó erősségű ellenállás után elfoglalták Kecskemétet, Szombathelyet, Pécset, Székesfehérvárt, Békéscsabát, Miskolcot, Szolnokot, Debrecent és Győrt. Körbevették Tatabányát, Oroszlányt, Esztergomot, Dorogot. Még az éjszaka körülzárták a magyar laktanyákat, majd hajnalban a fegyverek letételre szólították föl az egységeket. Az ellenállás legkisebb jelére tűzcsapással válaszoltak. Zsukov marsall este 9-kor a következő helyzetjelentést készítette: "A nap folyamán a szovjet csapatok Magyarországon tovább folytatták a települések megtisztítását a lázadók itt-ott még ellenállást tanúsító elszigetelt csoportjaitól. Budapesten csapataink teljes egészében elfoglalták a legfontosabb kormányépületeket, és a lázadók ellenállását lényegében megtörték. A városban az ellenállásnak két góca maradt: a Corvin filmszínház és Buda nyugati részén a Moszkva tér. (...) A csapataink által elfoglalt összes helységben katonai igazgatást vezettünk be. Folyik a lefegyverzett lázadók és magyar katonai alakulatok személyi állományának, valamint a lefoglalt fegyverzetnek és lőszernek a számbavétele."
A bábvezér árulása
Kádár Jánost és Münnich Ferencet még november 4-én Moszkvából katonai repülőgéppel Szolnokra vitték. Innen két nappal később indult Budapestre egy szovjet menetoszlopban. November 7-én hajnalban megérkezett a Parlament elé, ahol a kormány délután letette az esküt.
A Kádár-kormány visszaállította az október 23. előtti államigazgatást, betiltotta a forradalmi katonatanácsok működését, a forradalmi bizottságokat megfosztották intézkedési joguktól. A harcok ekkor még folytak a szovjet csapatok és a magyar ellenállók között. November 12- én Nagy Imre kormányát felmentette az Elnöki Tanács. November 16-án egy titkos találkozón Kádár szovjet kérésre beleegyezett a Nagy Imre- csoport Romániába deportálásába, és másnap a jugoszlávoktól azt követelte: adják át Nagy Imrét és társait a kormányának. A jugoszláv kormány ugyan ragaszkodott a Nagy Imrééknek adott garanciához, de nem volt kifogása az ellen, hogy Romániába távozzanak. Csakhogy Nagy Imre és társai kijelentették: nem kívánnak távozni az országból. A Kádár-kormány írásos garanciát adott Jugoszláviának, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelősségre vonni. November 22-én, miután a jugoszlávok biztosították sértetlenségükről, Nagy Imre és csoportja elhagyta a nagykövetséget. Az ígéretet azonban Kádárék megszegték: Mátyásföldre, majd Romániába vitték a miniszterelnököt.
A megtorlás
November 30-án a szovjetek felszólították Kádárt a megtorlások megkezdésére. " A letartóztatásokat nem hagyjuk abba. Azok tovább is folytatódni fognak. Ha szükség lesz rá, még szigorúbbak lesznek " - mondta Kádár a pártvezetőknek. Az október 23-a óta a lakosság által uralt utcákon megjelentek a karhatalmi alakulatok: minden ellenük irányuló, akár csak szóbeli megnyilvánulást brutálisan megtoroltak, sok esetben minden ürügy nélkül is véresre vertek embereket. December elején megindultak a tömeges letartóztatások: százával kerültek börtönbe azok, akiket az ellenállás irányítóinak, szervezőinek tartottak, akikben a lakosságnak bizalma volt. A letartóztatottakat kegyetlenül bántalmazták, az elhurcoltakat kereső hozzátartozókkal semmit nem közöltek. A tömeges és kegyetlen megtorlás első szakasza 1957 tavaszáig tartott - ekkorra restaurálódott az 1956 előtti politikai rendszer. Ezt követően megkezdődtek a munkahelyi fegyelmi eljárások, tisztogatások.
A Romániába deportált Nagy Imrét és társait 1957. áprilisában tartóztatták le, majd Budapestre szállították. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélte Nagy Imrét a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap kivégezték.
Nagy Imre utolsó beszéde
1956. november 4. - Történelmi visszatekintés
1956. november 4-én hajnalban Münnich Ferenc, a Nagy Imre-kormány belügyminisztere nyílt levelet intézett Kárpát- Ukrajnából a magyar dolgozó néphez a szolnoki rádió hullámhosszán. Bejelentette, hogy több minisztertársával, köztük Apró Antal miniszterelnök-helyettessel és Kádár János állam-miniszterrel együtt, kilépett Nagy Imre kormányából, és Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány néven új kormány megalakítását kezdeményezte.
A közlemény beolvasásával egyidőben a szovjet tankok megindultak Budapest ellen. A szovjet pártvezetés annak tudatában fogadta el a forradalom katonai leverésének tervét, a Forgószél-hadműveletet és a Kádár-vezette bábkormány felállítását, hogy az Egyesült Államok nem avatkozik be.
A hivatalos szovjet ideológia szerint a katonai segítséget a Kádár vezette ellenkormány kérte az akkor már reakciósnak, Horthy-fasisztának bélyegzett forradalom leveréséhez. A Forgószél-hadművelethez kiadott ideológiai napiparancs úgy fogalmaz, a Varsói Szerződés alapján Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok az új kormány kérésére kezdték meg akcióikat.
Nagy Imre válaszára negyedórát kellett várni. A Szabad Kossuth Rádió 5 óra 20 perckor, adását megszakítva közölte az akkori miniszterelnök drámai hangú beszédét. Ebben Nagy Imre mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke hivatalosan bejelentette, hogy a szovjet támadás nyilvánvaló célja a törvényes magyar kormány megdöntése. Majd következtek a mára szállóigévé vált mondatok.
RÉSZLET NAGY IMRE BESZÉDÉBŐL Elhangzott: 1956. november 4.
"Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak a fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes, demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van."
A magyar honvédség minimális ellenállást tanúsított, mert nem volt, aki kiadja a parancsot. Nagy Imre az invázió elől a jugoszláv nagykövetségre menekült, miután Tito sértetlenséget ígért neki. Maléter Pál honvédelmi minisztert pedig már november 3-án éjszaka őrizetbe vette a KGB tökölön, ahol a szovjet csapatok kivonásáról egyeztetett. A szovjet pártvezetésnek déli 12 órakor jelentették, hogy csapataik elfoglalták a magyar parlamentet, ahol akkor már csak a passzív ellenállásra buzdító Bibó István tartózkodott a Nagy Imre-kormányból.
"Soha többet Magyarország"
1956. december 14., péntek, 14:11
A magyar olimpiai csapatból 48-an döntöttek úgy, hogy nem jönnek vissza Magyarországra. A szabadság és a jobb élet reményében lemondtak az ismerős házak, hidak és fák látványáról, fiatalkori emlékeik helyszíneiről. A legnehezebb döntés azonban a családjuktól való elszakadás volt.
A magyar sportéletnek komoly veszteséget jelentett a melbourne-i olimpia: világszínvonalú sportolók intettek búcsút Magyarországnak. Az olimpiai bajnok vízilabdaválogatott az Egyesült Államokba utazott amerikai körútra. A szintén bajnok női tornacsapat - élén Keleti Ágnessel, az olimpia legsikeresebb sportolójával - sem tért haza. A 15 úszóból 9 kinn maradt. Az 50-es évek elején fejlődésnek indult atlétika legnagyobb vesztesége az iskolát teremtő edző, Iglói Mihály és a híres futók, Tábori László, Rozsnyói Sándor távozása.
A jobb életkörülmények ígérete és a szabadság érthető módon rendkívül vonzó volt a sportolók számára. A legerősebb visszatartó erőt legtöbbjük számára a család jelentette. A sikeres tornásznők közül csupán Tass Olga és Köteles Erzsébet tért haza - mindkettejüket kisgyermek várta otthon. Azoknak, akik végül a kinn maradást választották, nagyon fontos volt családjuk támogatása. A sportolók a melbourne-i szereplés alatt folyamatosan igyekeztek kapcsolatba lépni családjukkal, hogy beleegyezésüket kérjék.
"Négy-öt hét után kaptam egy táviratot az apámtól. Azt írta: 'a körülmények nem jók, neked kell elhatároznod, hogy mit kezdesz a jövőddel.' Azzal a távirattal a kezemben határoztam el, hogy nem térek vissza Magyarországra" - emlékszik Nagy Márta. "A nővérem a táviratában csak annyit írt: 'Cilus, a helyzet szar, problémák vannak, csinálj, amit akarsz" - meséli Tábori László. Varasdi Géza édesanyja nyíltan nagyon fogalmazott: "Itt teljes az anarchia, maradj, ne gyere vissza!" - üzente fiának.
Takács Attilának is egy távirat segített a döntésben. A tornász titkos nyelven faggatta családját: úgy fogalmazta meg a kérdést, hogy az átnézett vagy cenzúrázott leveleket ne érthesse más, csak az otthoniak. "Azt kérdeztem a levélben, hogy meglátogassam-e Roselle és Paula nagynénéimet. Otthon értették a célzást, hiszen tudták, hogy a nagynénéim Los Angelesben élnek. Anyám csak annyit válaszolt: ' csókold meg helyettünk is Paulát és Rosellet'.
Sokan megpróbálták elintézni, hogy szeretteik is megszökhessenek Magyarországról. Takács Attila levelet írt menyasszonyának, Magdának, amelyben arra kérte, induljon utána. A lány bátyja talált valakit, aki embereket csempészett át a határon. "A határ előtt leszálltunk a vonatról, és átgyalogoltunk a földeken. Teljes sötétség volt, innen-onnan lövöldözést lehetett hallani" - meséli Hemző Magda. "Háromórás gyaloglás után elértük az első vöröskeresztes segélytábort. Ott aludhattunk éjszaka. Velünk volt Bolvári Antal és Hartmann Cecília is, akik visszatértek az olimpia után, de szeretteik addigra már a határon túl voltak, ezért újra nekivágtak a nyugatnak." A szabadságot nem adták ingyen: 10 ezer Ft-ba került a menekülés akkor, amikor egy hivatali alkalmazott havi fizetése 1000 és 2000 Ft között mozgott. Magda nem mehetett rögtön az Egyesült Államokba vőlegényéhez, mert addigra már megszigorították a politikai menekültek beutazását. Fél év után találkozhatott Takács Attilával.
Keleti Ágnes, Magyarország egyik legsikeresebb sportolója Ausztráliában maradt, mivel nővére már több éve ott élt. Talán nem így döntött volna, ha nem biztos benne, hogy édesanyjuk is rászánta magát az emigrációra. "Elmagyaráztam a mamámnak, hogy ha kell, adjon oda mindent az útlevélért, amije csak van" - emlékszik Keleti Ágnes. A tornásznő döntése Hegyi Gyulát, a sporthivatal vezetőjét különösen fájdalmasan érinthette, mert egy repülőjegyet adott a fiatal nőnek. "Akkor jössz vele vissza, amikor akarsz" - mondta Hegyi Gyula Keleti Ágnesnek. Akkoriban nem mindenkinek volt zöld útja visszafelé.
Forrás:
Zsukov jelentése a magyarországi helyzetről
1956. november 4., 21:09
Magyarországi helyzetjelentés az 1956. november 4. 21.00 órai állapot szerint
November 4-én, a nap folyamán a szovjet csapatok Magyarországon tovább folytatták a települések megtisztítását a lázadók itt-ott még ellenállást tanúsító elszigetelt csoportjaitól.
Budapesten csapataink teljes egészében elfoglalták a legfontosabb kormányépületeket, és a lázadók ellenállását lényegében megtörték. A városban az ellenállásnak két góca maradt: a Corvin filmszínház és Buda nyugati részén a Moszkva tér.
A filmszínházban, amely a szomszédos épületekkel együtt egy egész tömböt foglal el, tankokkal és tüzérséggel megerősített jelentős létszámú felkelőcsoport összpontosult.
A csapatok feladata most a szükséges átcsoportosítás végrehajtása, és az ellenállás még meglévő budapesti gócainak teljes felszámolása.
A csapataink által elfoglalt összes helységben katonai igazgatást vezettünk be.
Folyik a lefegyverzett lázadók és magyar katonai alakulatok személyi állományának, valamint a lefoglalt fegyverzetnek és lőszernek a számbavétele.
1956. november 4.
G. Zsukov
+++ A VÉRBEFOJTOTT MAGYAR FORRADALOM EMLÉKÉRE +++
NYILATKOZAT - 1956. NOVEMBER 4.
Magyarok!
Nagy Imre miniszterelnök a ma hajnali szovjet támadáskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni már nem tudott. A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megérkezni. Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták, Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint ők megszállják az épületet, a benne levő polgári személyek pedig szabadon távozhatnak. Ő, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott. Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője.
Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom:
Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sőt teljes mértékben benne akar élni a kelet-európai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni. A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, mintha a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be; a harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napig napirenden volt utcai igazságtételeket, valamint ókonzervatív politikai erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését az éppen megalakult kormány rövid úton megszüntethette volna; az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.
Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.
Isten óvja Magyarországot!
Budapest, 1956. november 4.
Bibó István s. k.
államminiszter
"Én is szavakkal dolgozom"
Varga Imre a kerekded emberségről Kádár-szobra ürügyén
Varga Imre szobrászművész 1978-ban egy Kádár Jánosról készített mellszoborral köszöntötte születésnapján a pártfőtitkárt. Kádár az ajándékot és a művész levelét meleg hangú sorokban köszönte meg.
Ez így igaz. Katonai tehetségét Toulonnál bizonyította először, politikai megbízhatóságát meg a párizsi zavargások leverésekor.
Káosz volt az egész köztársasági hadsereg, politikai biztosok, gyakori vezetőcserék, kivégzések, árulások egész sora, ehhez jött a teljes ellátatlanság, kényszersorozottak állandó szökései, de a tehetségek mégis csak kiemelkedtek és az állandó hadseregekkel szemben ekkor még valódi meggyőződés, "forradalmi hév" is hajtotta az embereket.
Francia hadsereg volt, de nem működött hatékony formában. Olykor a sok politikai biztostól nem lehetett tovább lépni egy-egy hadművelet alatt ...
Napoleon, Toulon ostrománál tűnt fel igazán, majd az olasz hadműveletek során. A tisztikar azon részét, mely alá volt beosztva, saját maga alakította ki és nem hagyott beleszólást a jakobinusoknak, bár olykor kompromisszumra kényszerült, hatékonyságát elismerték és nem zaklatták. Ezért érhetett el komoly eredményeket - később politikailag is.
"1945-ig legdemokratikusabb választójogi tv..... mondatotodat meg nem is értem.
Tudomásom szerint..."
Az a baj, hogy tényleg nehéz úgy beszélni dolgokról, ha az alapdolgok nincsennek rendbetéve...
"Az első ügy, a nemzetgyűlési választás megrendezése... Az ehhez szükséges jogi hátteret már az előző, a Friedrich-kormány megteremtette 1919. novemberében kiadott választójogi rendeletével, mely Magyarországon korábban soha ‑ és majd 1945-ig ismét ‑ nem látott demokratikus alapokon nyugodott. Titkos, egyenlő, kötelező és a nőkre is kiterjedő választójogot adott, és a 24 év feletti felnőtt lakosság 74 százalékára terjedt ki. " 1920-ban az így létrejött Nemzetgyűlést szállja meg Horthy csapataival, aki ugye "egyedülálló módon nem engedett a demokratikus keretekből", hogy bebiztosítsa kormányzói hatalmának kiterjesztését, majd 1922-ben feloszlatják, és egy új lényegesen szűkebb ráadásul részben nyílt szavazású választójogi törvény segítségével már meglesz a többség...
Ez "enyhe" túlzás: "15 év alatt egy közép-felső kategóriás európai államot varázsolt gazdaságilag" közepesen fejlett agrár-ipari ország maradtuk, majd a háborús konjuktúra hoz komolyabb fellendülést...
Széchenyihez hasonlítani, Sz. inkább elméleti politikus volt, Horthy gyakorlati, inkább egy napi politikán felül álló, irányító, kordináló vezető volt, aki hellyel-közzel jól választott vezetőket és tanácsadókat...
Németek fair-ek velünk... Kihasználtak - lásd Erdély felosztáas - ugyanúgy mint pl. a franciák a kisantantot vagy a lengyeleket...
Horthy - Kádár, Fernc József - személye, tevékenysége, eredményei örök vitatémát adnak az utókornak, pártállástól, ideológiától befolyásolt szemüvegen át nézve mindenki megtalálhatja a maga igazát, én próbálok a tényeknél maradni...
Horthy és fő emberei (pl. Bethlen, Teleki) az utóbbi 500 év egyik legtehetségesebb és legjobb magyar politikusai voltak, Széchenyi tudnám szinte csak hozzájuk hasonlítani.
És Horthy nem elsődlegesen azért volt a legjobb politikai vezetők egyike, mert a leharmadolt, kifoszott, tönkretett, háborús jóvátételi kötelezettségek alatt nyögő országból alig 15 év alatt egy közép-felső kategóriás európai államot varázsolt gazdaságilag, hanem azért is mert tartást és öntudatot adott minden magyarnak.
Annak ellenére szerzett vissza békés módon hatalmas területeket az ország javára, hogy körbe voltunk véve csupa ellenséges országgal, akik viszont -mivel kifosztottak minket és jóvátételi kötelezettséget sem kellett fizetniük (pedig Csehszlovákia ugyanúgy a MOnarchia része volt és ráadásul a fejlett cseh ipar sokkal több hadianyaggal látta el az OMM hadseregét, mint a magyar és a katonaságban is jóval nagyobb arányban szolgáltak tisztként mint a magyarok) sokkal jobb helyzetből indultak...
Valamint az akkori világban Horthy egyedülálló módon nem engedett a demokratikus keretekből (se a náciknak, se a kommunistáknak) és még a legvészesebb időkben is a maga módján a legtovább védelmezte a zsidókat.
Az akkori jelent- azaz a mai múltat a legtöbb ember képtelen úgy megítélni, hogy ne lássa "előre" a tettek következményeit, a háborúba sodródást a világ akkori leghatalmasabbnak tűnő hadserege és velünk a legfair-ebben bánó Németország oldalán, valamint annak tragikus következményeit.
Erre még rátesz az is, hogy itt 60 éven keresztül a kommunisták úgy féltek Horthy emlékétől is , mint a tűztől, Horthyt fasiszta-náci kormányzó diktátorként állították be, miközben az előtte lévő Vörös diktatúráról azt tanították, hogy azok kakaót osztogattak a gyerekeknek a Margít szigeten...
1945-ig legdemokratikusabb választójogi tv..... mondatotodat meg nem is értem.
Tudomásom szerint előbb Vörös diktatúra volt, amit senki nem válaszott, hanem átvették a hatalmat. Utána bevonult Horthy -és nem a román hadsereg farvizén- de nyilván az antant által támogatva a nemzeti erők támogatásával és felvirágoztatta az országot, pontosan az általad említett akkori legdemokratikusabb választójogi rendszerrel együtt...
Ha eddig nem olvastad volna el az általam ajánlott könyvet, akkor tényleg nagyon ajánlom, illetve érdemes megnézned -ha nem láttad még, bár ezt rólad, mint történészként fel sem merem tételezni a Koltay féle Horthy és Trianon filmeket!
"Miért is nem lepődtem meg, hogy Horthyt katonai diktátornak nevezted? Igen, a részetekről így szokás nevezni a hazájukat a romhalmazként átvevő, majd azt újjáépítő sikeres vezetőket ( Horthy, Pinochet, Putyin, stb. )."
Szép személyeskedő - "részetekről" - hozzászólás, én meg ezt nem vártam tőled...
Hogyan is nevezzek egy idegen megszállók - francia és román hadsereg - farvízén Nemzeti Hadseregével magát Fővezérnek kikiáltva a fővárosba bevonuló, majd magát kormányzóvá - az 1945-ig legdemokratikusabb választójogi törvény által meválasztott Nemzetgyűlés honatyáit katonai erővel kényszerítve - megválasztató embert... Megmentő fehér lovon... Tudok ám én még felsorolni "hazájukat a romhalmazként átvevő, majd azt újjáépítő sikeres vezetőket" Mussolini, Sztálin, Hitler, Rákosi és Kádár... ezek szerint a rend és gazdasági fejlődés mindent tettet igazol...
Ebben a kérdésben úgy látom "kibékíthetetlen" ellentét feszül köztünk :)
Először is ez a töri topik, annyit és olyan hosszan írsz ide amennyit akarsz, nem hozol vele kényelmetlen helyzetbe senkit :))
Már az előző hozzászólásomban is beírtam, de aztán töröltem mert nem akartam senkit megbántani, de most már leírom: próbáljatok meg már végre szöveget értelmezni, ha másként nem megy olvassátok el ötször-hatszor ugyanazt a hozzászólást, mielőtt - indulatból vagy anélkül - válaszoltok...
Minden azzal kezdődött, hogy szerinted a demokrácia jelszavait, SZ.-E.-T. -ezek egyébként a felvilágosodás eszméi voltak, de hagyjuk - felhasználva Fr.-t szétverték a forradalmárok.
Én erre azt válaszoltam: "Hogyan verte szét Franciaországot a forradalom, már Napóleon császársága előtt agresszív terjeszkedést folytatott a köztársaság, szétverve nehéz lett volna..." Szabadkőművesek szerepéről se pro se kontra nem beszéltem...
Erre matgab megjegyzi: "Márpedig sztem is a szabadkőművesek verték szét a jakobinus diktatúrájukkal Franciao-t,..." majd hosszabban ír a szerepükről.
Válaszomban el is mondom a fentieket: "A szabadkőmúvesek szerepéről szót sem ejtettünk, egyébként a gabonakérdést leszámítva még nagyjából egyet is értek az általad leírtakkal, hogy ne csak vitatkozzak :)"
Erre te kijelented, hogy többet vársz tőlem, és olvassak többet a témában, majd hosszan írsz a szabadköművesek forradalomban játszott szerepéről - amit senki nem vitatott sehol sem, mindezt azok után, hogy szerintem világosan leírtam már a matgabnak írt fenti válaszomban, hogy egyetértünk...
Egyetlen dologban vitatkoztam, még egyszer a rend kedvéért: "Szerintem meg Fr.-t senki nem verte szét semmivel, az ország nem esett szét, sőt szétverték az 1. koalíció erőit, jelentős hódításokat eszközölve még 1799 - tehát Napóleon hatalomra jutása - előtt, nem éppen ez a jellemzője a szétvert államoknak"
Erre te: "Szóval állíthatod, amit leírtál, de ezer tények láncolatával lehet megcáfolni."
Várom az ezer tényt ami bizonyítja, hogy Fr. 1789-99 között szétverődött, az ország darabjaira hullott, hadserege megszűnt létezni, idegen megszállás alá került stb...
Nézd Scipio.
Egy történelemmel foglalkozó embertől, mint Te, sokkal többet várok.
Nem szeretném Herceget kényelmetlen helyzetbe hozni, e témakörben történő hosszas fejtegetésekkel, de jobban utána kellene nézned ki volt Orléans-i Fülöp, Honoré-Gabriel Riquetti, azaz Mirabeau grófja, Robespierre, Valance, Lafayette, Garat, Rabaud, Marat, Danton, Desmoulins. Kik alakították a Jakobinus Klubot. Hogyan változott e fajta "klubok" száma a francia forradalom kitöréséig.
Nyilván nem tartod furcsának azt sem, hogy 1789-ben a forradalom vezetői szándékosan csalogattak Párizsba dél-franciaországi banditákat, fizetésért alkalmazták őket, más szóval, felbérelt bűnözők csoportjait vetették be, akik aztán furcsa módon 7, nagyrészt elmeháborodott rabot szabadítottak ki, miközben irdatlan mennyiségű fegyverhez és puskaporhoz jutottak.
Mirabeau mindenféle rend, törvény és hatalom eltörlésére szólított fel, hogy „anarchiát teremtsünk a nép körében”. "Valódi hatalmat sohasem szabad a kezébe adni, „mert a nép törvényhozóként nagyon veszélyes, minthogy csak a saját élvezeteinek megfelelő törvényeket hoz”. Nem kicsit megdöbbentő szavak ezek, egy a "nép nevében" folytatott forradalom vezetőjétől. Külön pikantériája a dolognak, hogy ennek a fazonnak a nevét viseli a monte-carlói F1-es versenypálya egyik legveszélyesebb kanyarja, a Mirabeau-kanyar.
Szóval állíthatod, amit leírtál, de ezer tények láncolatával lehet megcáfolni. De mélyebben nem megyek bele, Herceg miatt.
Miért is nem lepődtem meg, hogy Horthyt katonai diktátornak nevezted? Igen, a részetekről így szokás nevezni a hazájukat a romhalmazként átvevő, majd azt újjáépítő sikeres vezetőket ( Horthy, Pinochet, Putyin, stb. ).
Matgab:
FR. forradalom:
Gentlemanus:szerint a szabadkőművesek "Már a 18. század végén is a demokrácia fennkölt szavai ( Szabadság, egyenlőség, testvériség ) mentén verték szét Franciaországot."
Szerinted: "Márpedig sztem is a szabadkőművesek verték szét a jakobinus diktatúrájukkal Franciao-t,"
Gentlemanus szerint a demokrácia eszméivel verték szét Fr.-t, szerinteted meg a jakobinus diktatúráéval... Némi ellentmodást vélek itt felfedezni, bár a lényeg az, hogy a szabadkőművesek voltak :)
Szerintem meg Fr.-t senki nem verte szét semmivel, az ország nem esett szét, sőt szétverték az 1. koalíció erőit, jelentős hódításokat eszközölve még 1799 - tehát Napóleon hatalomra jutása - előtt, nem éppen ez a jellemzője a szétvert államoknak...
De ha mégis akkor bár minket is így szétvertek volna 1918-ban a szabadkőművesek, hogy aztán meghódíthassuka környező államokat, vagy legalább a határainkat megvédjük - ha már itt tartunk sem a demokratikus Károlyi, sem a katonai diktátorként fellépő Horthy kormányzat nem volt képes szembeszállni az országra törő ellenséggel, csak a Kun Béla Vörös Hadserege, még ha nem is az ország vagy a nemzet, hanem a saját hatalmuk védelmében...
A szabadkőmúvesek szerepéről szót sem ejtettünk, egyébként a gabonakérdést leszámítva még nagyjából egyet is értek az általad leírtakkal, hogy ne csak vitatkozzak :)
Le vagy maradva matgab.... Már 30 milliónál tart a licit....
Hát én már baromira csodálkoztam is, hogy hogy lehet az, hogy már 25.-e van és ebben a hónapban még semmi újat sem találtak meg, ami a Holocaust megtörténtét igazolná , vagy valami dokumentumot amiben újabb emberekről szervezetekről derül ki, hogy mit csinált a Holocaust-tal kapcsolatban....
Szerintem jövő év végéig be fogják tudni azt is bizonyítani korhű dokumentumokkal, hogy nem is 6, hanem 7 millió volt a holokauszt áldozatainak száma...
http://hvg.hu/Tudomany/20101025_hitler_diplomata_holokauszt
"A hitleri Németország külügyminisztériumának munkatársai nemcsak a második világháború előkészítésében segédkeztek, hanem még a holokausztban is aktívan közreműködtek – írja a német Die Zeit. A lap Norbert Frei és Moshe Zimmermann történészeket szólaltatta meg két cikkében, amelyekből kiderül: hamarosan közzéteszik a Wilhelmstrasse eddig titkos irataiba betekintést nyerő történészbizottság jelentését. A Frankfurter Allgemeine Zeitung közben olyan iratot közölt, amely egy német külügyi vezető budapesti tárgyalásaira utal."
A V2 indításokról is tudsz valamit, főként Hollandia területéről?
Tudod mivel működött? Vagy mi hajtotta a kétségbeesésen kívül azokat a rakétamotoros gépeket amik Berlinnek és közép Németország légterét kellett volna védeniük?
Vagy a német prototípusokról amit csak a WW2 után teszteltek és építettek át/újjá a nyertes ellenfelek?
Gondolod ezek után, hogy csak a németek fejlesztettek a világháború idején?
Csak ennyi lenne?
Nos, legyél benne biztos : nem.
Nem csak nekik voltak veszteségeik a berepülések és tesztek során. De soha, senki nem tárta fel őket. Ha mégis akkor azt sok, nagyon sok évre titkosították ...
;)