Mindenek előtt köszönöm a topik gazda nevében is a hsz-ed.
Engem érdekel a véleményed.
abból indultál ki, ha jól értettem, amit eleve kétségbe vonok. Az Ősrobbanásból.
Szerintem csak egy és nem AZ ősrobbanásról kellene beszélnünk.
Spade azt írja, ettől függetlenül kellene elemezni a viálgképünket, hiszen nem tudjuk fogni a többi részletet amiből lehetne következtetni a dolgok további állására és következményeire ...
4 milliárd évvel lépj vissza a multba, a Föld multjába ...
Volt értelem ami rendezett?
Érzékelő?
;)
Számunkra nem. Avagy, lényegtelen. Ha eljön a pillanat, amiben hiszek, akkor megismerhetünk olyan dolgokat, amire ma még nem is gondolunk.
Nem vagyok UFO hívő.
:)
De bízom az emberi intelligenciában és a jövőbe vettet hitben, ami szebbé teheti a jövőnket.
Ez kicsit királyi Levis lett de olykor összevágnak a gondolataink ...
:)
De írásomban melyik a földhözragadt nézet? Az, hogy az anyagi világ peremén túl csak az azt magába foglaló határos v. határtalan tér van, vagy az, hogy feltételezem: az emberiség nem lesz képes ezt tudományosan bebizonyítani, mert ez már túlmutat a felfogás határain?
"Merjünk nagyot álmodni és eljátszani a gondolattal, mi lenne ha feltételeznénk bizonyos dolgokat, amit/amiket korábban nem mertek mert nem védhető tudományosan de vannak alapjai és érveink mellette, bár bizonyítani nem tudjuk ..."
Ha nem vallanám ezt a nézetet a magaménak, nem is fejtettem volna ki itt gondolataimat a világmindenség határait feszegető témáról. Érdekel a csillagászat, az univerzum felépítése, nagysága, múltja és jövője.
Én buta vagyok ehhez, de kb. szóval a létező világból annyiról lehet beszélni, ami az érzékekkel elérhető. Ebből az érzékelő minősége a meghatározó.
Feltételezem, hogy a cselekvési tér akkor is létezhet, ha nincs benne érzékelő - csak minek ?
Valahol az érzékelő léte értelmet feltételez, az értelem pedig rendez.
Ezen nem azt gondolom, hogy a rendezettség eleve létező, hanem az érzékelő alap irányultsága, ami nélkül a megismerés nem biztos hogy hosszú távon feldolgozható, de mivel az világ nem rendezett, a megismerő "kénytelen" teremtővé válni, beavatkozik.
Mondom, ez nekem magas.
"Az anyagi világ peremén túl nincs anyag, csak a sötét tér. Hogy ez végtelen-e v véges, és így vannak határai, az kérdés lehet, de ez már a képzelet világa, mert úgyse fogjuk megtudni. Ember még a szomszédos galaxisba sem fog eljutni a következő 5 000 évben ..."
Grrrr ...
Ezt nem gondolhattad komolyan!
Földhözragadt nézet. Bocsa minősítésért, nem a személyednek, hanem a gondolatnak szól.
Merjünk nagyot álmodni és eljátszani a gondolattal, mi lenne ha feltételeznénk bizonyos dolgokat, amit/amiket korábban nem mertek mert nem védhető tudományosan de vannak alapjai és érveink mellette, bár bizonyítani nem tudjuk ...
Egyre jobban érdekel a téma és a véleményetek ...
Kérlek, írjatok minél többet!
Engem minden meglátás, nézet érdekel.
Az univerzum az a tér, amiben az ősrobbanás során kiszóródott anyag helyet foglal és amely ebben a térben természetesen a kezdetek óta is szüntelen átalakulásban, formálódásban van.
Tehát a világegyetem jelenti összességében az anyagot és az annak helyet adó teret. Vajon van ennek a világegyetemnek, a felépítő térelemeket (csillagok, bolygók és holdjaik, kisbolygók, üstökösök, kvazárok, neutroncsillagok, fekete lyukak, csillagközi por-és gázfelhők, és a misztikus sötét anyag) befogadó térnek határai? Egy biztos: az ismert anyagi világegyetemünk anyaggal kitöltött része nem lehet véletlen. Hiszen a kb. 15 miliárd évvel ezelötti ősrobbanáskor legelőször és így legmesszebre kilökődött elemi és anyagi részecskék különféle rendszereket formálva most is kifelé tartanak az ősrobbanás helyétől -és egyben így a világegyetem központjától. Ez a határ, mint egy körvonal jelentené az univerzum anyaggal teli részének végeit. Lefogadom, hogy ugyanolyan galaxisok, benne csillagok találhatók itt a peremen is, mint a világegyetem belsőbb részein, amiről mostanság a Hubble segítségével a tudósok egyre több-és több ismeretet szereznek.
Az anyagi világ peremén túl nincs anyag, csak a sötét tér. Hogy ez végtelen-e v véges, és így vannak határai, az kérdés lehet, de ez már a képzelet világa, mert úgyse fogjuk megtudni. Ember még a szomszédos galaxisba sem fog eljutni a következő 5 000 évben ( ha megmarad a faj addig egyátalán), nemhogy a világmindenség tőlünk sokmilliárd fényév távolságra lévő peremére. Elképzelhető, hogy a Földet is magába foglaló gyakorlatilag végtelen tér is csak egy, a sok (akár végtelen számú) közül. Mint ahogy a naprendszerek is váltják egymást, úgy akár az Univerzumok is helyet foglalhatnak egymás mellett. Ki tudja? Jelenlegi felfogásunk szerint az Univerzum a létező mindenség legnagyobb egysége. Ez nagyságrendileg gyakorlatilag végtelen építőegységre bontható. De elképzelhető, hogy ez is csak csupán egy építőkockája egy mégnagyobb rendszernek.
A párhuzamos univerzumokban nem hiszek. Több univezumot csak "normál" módon tudok elképzelni egymás mellett a fentiek értelmében.
Hát, valahogy így látom én a témát. :)
Akkor biztos nincs humorérzéked :(
Mert szerintem elég jól elő tudja magát adni :)
showder klub401 Beliczai Balázs
Bár lehet több világ akár párhuzamosan is, vagy akárhogy, de ez nem visz közelebb minket semmihez sztem, mert hogyan észleljük őket? Praktikusan az ha nem tudjuk észlelni vagy az hogy nincs az nem igazán különbség, és nem az filozófiailag sem. Ráadásul az is elméleti érdekesség csupán hogy tudjuk észlelni, de mondjuk 1 milliárd év múlva ér ide a fény, ettől semelyik konkrét 100 évig élő földi halandó nem lesz boldogabb :).
Ráadásul a híres Bell paradoxon azt mutatja, hogy vagy a fénysebesség nem határsebesség az információ terjedésénél , vagy a globális világ nem ismerhető meg. Azaz ha a fénysebesség határsebesség, jelenleg minden azt mutatja, csak a lokális világunkat ismerhetjük meg és a kvantummechanika szerint azt se zoomolhatjuk tetszőlegesen mert ott meg beleütközünk abba hogy az impulzus és a hely nem határozható meg egyszerre....szal a megismerésünk meglehetősen korlátozott még a saját világunkban univerzumunkban is nem hogy a többiben...
No, végre!
Van kivel vitáznom (beszélgetnem) erről (is)!
:)
Tehát ...
Az általam elképzelt modellben úgy állnak a "párhuzamos" univerzumok, mint az atomban az atom részei ...
Amíg nem tudunk róluk többet, oszthatatlannak, szétválaszthatatlannak, tekintjük őket, egységesnek, esetleg "AZ" egységnek.
;)
Mi van akkor, ha nagyítunk?
Ha úgy képzeljük el a világegyetemet, ahogyan az atommagot, iletve annak idején az atomot ...
És ezeket vég nélküli kiterjedésben, a térben?
Ősrobbanás?
Ebből a szemszögből?
Pici puki ...
;)
Gábor,
nem lehet több univerzum, mert a világegyetem definíciószerüen kifejezi azt, hogy mindent tartalmaz azaz nem lehet másik mert a világegyetem az összes lehetséges "világ" szuperhalmaza. Egyrészről, másrészről az lehetséges h az univerzumon belül lehetnek akár párhuzamos "Világok" az események mentén mondjuk felhasad a világ a lehetőségek illetve kimenetek mentén. Ez kevéssé valószínű h ilyen van. de az is lehetséges, hogy olyan "kis" buborék világok alakulnak ki amelyben teljsen más fizikai törvények érvényesek, más a geometriaszám és mások a szimmetriák (megmaradási törvények)....erről majd talán ha lesz időm írok egyszer...
A konkrét említett eseted az valszeg valami giga fekete lyuk lehet ami serényen harapja be magába a metériát :)
Érdekes ...
:)
Akkor mi van, ha nem egy univerzum létezik?
Állítólag találtak valami elképesztően nagy (ez az elképesztően nagyot, csillagászati értelemben kell érteni ...) ojjektumot :) ami magához vonz komplet csillagrendszereket, elképesztő sebességgel.
Tehát, mi van akkor, ha több hasonló univerzumot tételezünk fel és ezek hatást gyakorolnak egymásra?
"A nulladik pillanatban, amikor az Univerzum megszületett, nem egyszerre született meg a tér, az idő és az anyag."
Ezek létezhettek korábban is egy másik univerzumban és ha sikerül a három dimenzióból kilépnünk, akkor mi lesz a helyzet?
Ezek a kérdések jobban érdekelnek.
;)
A topicomba átteszem a világ keletkezéséről szóló fejtegetésemet, hogy minden ilyen "filozófálgatásom" egy helyen legyen itt a topicomban.
Ime:
Ahhoz h megérthető legyen a mai anyagi világ, időben vissza kell menni a kezdetekhez az ősrobbanáshoz. Hogy honnan tudható h ez örtént arra majd visszatérek.
A nulladik pillanatban, amikor az Univerzum megszületett, nem egyszerre született meg a tér, az idő és az anyag. Az időben szinguláris azaz nem létező időből valami okból robbanás történt hatalmas energiával ez lett a mai időmércénk szerint a nulladik időpillanat. A világegyetem csak sugárzásokból állt, anyag csak egy bizonyos idő elteltével kezdett kialakulni. Ebben az időpillanatban kezdődik az idő és beszélhetünk a mai értelemben vett világegyetemről. Az idő folyása energiaszintekben-energiaállapotokban (is) mérhető. Ez azt jelenti, hogy ahogy az idő telik a robbanástól kezdve úgy tágul a világ és így csökken az átlagos energiaszint, így vissazmenőleg meg lehet mondani hogy a világ keletkezésének mondjuk 10 ad -40. másodpercében mekkora volt ez az átlagos energia szint. Ez azért lényeges mert azokat az állapotokat úgy tudjuk ma vizsgálni vagy visszaidézni, hogy olyan energiaszinteket állítunk elő valamilyen földi körülmények között. Ez úgynevezett gyorsítókban történik pl cern stb. A gyorsítókban hatalmas mágnesek segítségével többé kevésbé körpályán mozgó részecskéket gyorsitanak fel a mágneses mező segítségével majd ütköztetik őket és vizygálják az ütközéskor létrejövő részecskéket stb. Ez az ütköztetési sebesség (ev) adja meg azt az energia szintet, amit visszaszámlva megadja azt az időpillanatot amelyben a világegyetemben az átlagos energiszint ekkora volt. Úgy is szokták mondani, hogy meddig látunk vissza a földi körülmények között az időben. A mostani legnagyobb ilyen gyorsító EU-ban van hosszabb idő után most helyezik ujra üzembe. Az gyorsítók energia szintje nem növelhető akármekkorára. Ebben a gyorsítóban is már folyékony héliummal hűtött mágnesek szupravezető állapotban )nincs elektromos ellenállás) müködnek, felvetve ezzel rengeteg technikai problémát, szivárgások stb. pl pont ez okozta a majd 1 éves üzemzavart. Ennek a gyosítónak az energia szintjére jellemző hogy már mikro fekete lyukat is elő lehet vele állítani, mégis több mint 1 nagyságrenddel kisebb az elérhető energia szint annál mint amelyben a világegyetem volt amikor a legérdekesebb, legizgalmasabb dolgok történtek.
Az első 10 ad -43 másodpercéről nincs ismeretünk mert még nem tudtunk laboratóriumi körülmények között ilyen energiájú állapotot előállítani, másrészt ekkor a Világ tulajdonságai a kritikus térméret a Planck- távolságon belül helyezkedtek el (1/1033 cm ) ezen területen belül a kvantumtörvények uralkodnak, ez az érték amin belül a tér és az idő összeolvad.
.
A nagy robbanás során hatalmas energiájú sugárzás keletkezett ami fotonokból állt (hőmérsékleti sugárzással is modellezhető módon) (a hőmérséklet adja a harmadik hivatkozási értéket illetve megfeleltetést, azaz megjelölhetjük a világegyetem állapotát az eltelt idővel az energiszinttel illetve az ott uralkodó hőmérséklettel is ezek egymásnak egyértelmüen megfeleltethetők egyik adatból a másik kettő számolható) majd a fotonokból az úgynevezett párkeltés réven kvarkokat és antikvark jöttek létre. Ezek nagy része azonnal megsemmisült (annihiláció) az antianyag-anyag ütközéskor így sugárzássá alakult azaz fotonokká kezdev ea körforgást előről (dinamikus egyensúlyt tartva mondhatnánk csakhogy nem volt egyensúly mert a világegyetem közben tovább tágult ). Mivel a párkeltés során valamivel több kvark keletkezett, mint antikvark ez azt jelenti h kb. (10 ad 10)+ 1 darabra jutott 10 ad 10 anti részecske a folyamt kicsiny asszimetriája miatt, folyamtosan felhalmozódott az anyag azaz ebből az aszimmetriából lett az egész mai anyagi világ. Ez a forró anyag forrongott miközben tágult (robbanás) és tovább hült ugye itt a három lehetséges állapotmérőből a hőmérsékletet használjuk most, (lásd szifon patront kilyukaszva ráfagy a pára így képzelendő a lehülés) a sugárzás azaz a nagy energiájú fotonok el akarták hagyni az anyaggyűrűt de a szabad elektronok megkötötték folyamatosan őket. Ahogy az anyag hőmérséklete kb. 4000 K-re csökkent, a protonok lassan már befogták az elektronokat atomok kezdtek kialakulni, az elektronok csak kvantált állapotú (meghatározott hullámhosszú) fotonokat tudtak már megkötni nem univerzálisan bármilyen hullámhosszúságút, így nem volt akadálya hogy a fotonok áthatoljanak az atomokon, ekkor azt mondjuk a fotonok lecsatolódtak (elhagyták) az anyagról, a Világegyetem "átlátszóvá" vált. Ennek nyomát mérhetjük ma akár rádión recsegő zajként Így fedezték fel) , és ma úgy hívjuk h kozmikus háttérsugárzás. Ez egy mikrohullámú sugárzás aminek az intenzitása 2.7 Kelvin hőmérsékletű test sugárzási intenzitásával egyezik meg (uye energiaállapot-hőmérséklet-eltelt idő kapcsolata). Ez a sugárzás az égbolt minden pontjáról szinte ugyanolyan intenzitással érkezik, csak a 4.-5. tizedes jegyben van billegés. Ez azt jelenti ha minden irányból ennyira azonos intenzitással és frekvenciával (2.7 K fok) egyformán jön h ez a sugárzás csakis az a sugárzás lehet ami 4000 K fokon lecsatolódott a táguló anyagról. Az hogy 4000 fokról 2.7 K-re hült le a legfőbb bizonyíték arra (illetőleg más elmélettel nem magyarázható konzisztensen /nem igazolják a mérések/) hogy volt ősrobbanás és hogy tágul a világegyetem. Hogy mi fog ezután történni a világegyetemmel tágul örökké vagy megáll a tágulás és ott marad vagy esetleg elkezd majd összezuhanni az a világegyetemben jelenlevő anyag mennyiségétől függ ezzel (is) foglalkozik az általános relativitás elmélet. Mindenesetre abból hogy a háttérsugárzás ennyire stabilan egyforma minden irányban arra utal, hogy sokkal több anyag van a világegyetemben mint amit látunk és az összmennyiség közel lehet az egyensúlyi értékhez, azaz nem lesz összezuhanás, valószínüleg, de ez csak vélekedés.
Tehát ez az anyagi világ amelyben élünk, ahol a protonok kb 10x többen lettek mint a neutronok és így a világegyetem leggyakoribb eleme a hidrogén annak köszönhető hogy a neutron a proton tömege +elektron tömege + még valami, ha ez másképp lenne mondjuk a proton lenne nagyobb tömegű mint a neutron, akkor nem lenne egyáltalán pl. hidrogén azaz nem lenne víz és nem lenne lehetne élet sem, legalább is földi típusú élet biztosan nem.
Nem lenne élet akkor sem ha az anyag antianyag asszimetria nem pont az lenne mint ami, mert akkor megint csak vagy túl gyorsan tágulna az univerzum ahhoz h létrejöjjenek csillagok és bolygók vagy túl meleg lenne ahhoz 300-400 fok h a víz ne párologjon el. És még van legalább egy tucat olyan fizikai állandó aminél felmerül a kérdés h miért annyi mint amennyi, és miért annyi h pont létrejöhetett az élet.
Azaz megintcsak visszajutunk oda h mitől van az ősrobbanás és a fizikai állandók miért pont olyanok amilyenek...
Ha nem alkotnak egységet az emberek (bármilyen elv alapján) ahogyan írtad, zárják soraikat, akkor jöhet a MadMax scenario ...
Humaizmus ide vagy oda, túlélsre játszik mindenki. Ez pedig természetes ...
"Az újkori emberek jórészt túlléptek ezen,"
Éppen ez az illúzió, mert nem lépett túl, a Kathrina ezt megmutattta a legvadabb Madmax scenariok jöttek elő szinte napok múlva hogy szétesett/megbénult az "államrend"....és azt is levezettem h miért, mert a humanizmusnak nincs létlapja csak egy evoluciósan stabil stratégián belül....
De abban igazad van hogy a sorokat pl. hardcore nacionalizmusokkal lehet összezárni illetve ezt az "oszd meg és uralkodj"-al feltüzelni...
A evolúció vonzatának kellene tekinteni a gyűlöletet.
A territórium védelme az ősemberekre is jellemző lehetett.
A középkori emberekre meg kifejezetten, és ezt a vallási motiváltságuk csak fokozta.
Az újkori emberek jórészt túlléptek ezen, de kell egy "ellenségkép" ami által jórészt irányíthatóakká válnak tömegeik. A többi, pusztán politika és szervezés kérdése ...
Nah látod Gábor én már részben választ is adtam arra amit jó pénzért kutatnak az amcsik :). Mindenesetre ez a gyülölet vizsgálat egyrészt más mint amiről én beszéltem, másrészről pedig ha az én általam feszegetett problémát nézzük, rossz helyen ragadja meg a kérdést, mert nem csak gyülöletről van szó hanem egész egyszerüen másról, evolúciós kényszerről...
