Na szóval erre kicsit részletesebben kitérve:
Az elmondottakat hallgatva az az érzésem, hogy liberális az, aki a tökéletes megoldást keresi, konzervatív meg az, aki a működőképes, bejáratott megoldást akarja, akkor is, ha az ezer sebből vérzik.
Arra a kérdésre pedig, hogy ki a felelős a sorsáért egy kérdéssel lehet a legjobban válaszolni:
Felelős-e a vitorlázó azért, hogy célba ér-e az óceánon?
Itt is érdekes adalékokat lehet találni a témakörhöz:
Mindenért Orbán felelős és a kulcs a csatorna.
Ha a valószínűség nem éri el az 50 %-ot, akkor a legtöbb ember úgy gondolja, hogy az valószínűtlen:
https://index.hu/tudomany/2023/09/28/matematikus-n...
"Az egyik dolog, amit megtanultam, hogy ha az esély nem haladja meg az 50 százalékot, akkor a lakosság azt gondolja, hogy ez valószínűtlen"
Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha a matematikusnak cselekvési tervet kellene javasolnia a lakosságnak, akkor mit javasolna?
Én meg azt tanultam meg, hogy ha az ember passzív egy adott helyzetben, az többnyire azért van, mert nem tud jobb cselekvési tervet, mint amit éppen csinál.
Pontosan.
És ide kapcsolódik Einstein mondása:
"Minél nagyobb a tudás fényköre, annál nagyobb felületen találkozik az ismeretlennel"
Szerencsére, ha egy szűk szakterületről beszélünk, akkor a kör lehet, hogy bezárul.
(Csak aztán nehogy olyan kérdés merüljön fel, amely egyéb ismereteket is igényel.)
… Dunning-Kruger effektusnak hívják a jelenséget…
A Cornell Egyetem két kutatója, Justin Kruger és David Dunning kísérletekkel bizonyította be, hogy minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos arra, hogy túlbecsülje saját tudását …
(”amikor a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel”)
Ha valakinek egy adott területen nincs semmiféle szaktudása, azzal többnyire tisztában van, így a magabiztossága ennek megfelelően alacsony...
A minimális tudással, és tapasztalattal rendelkezők hajlamosak azt hinni magukról, hogy ők kiválóak. .
(... nem értik, hogy nem értik ...)
A tudás és tapasztalat gyarapodásával jellemző a magabiztosság visszaesése, a saját hiányosságok felismerésének képessége ilyenkor nő...
A szakértői tudásszintnél éri el a magabiztosság ugyanazt a szintet, mint a minimális tudás esetén...
… vagy ahogy John Cleese mondja: „Muszáj valamennyire intelligensnek lenned ahhoz, hogy észrevedd, milyen hülye vagy"
"When individuals overestimate their skills and knowledge on a particular subject they are more likely to share their opinions."
Szerintem az Árpád-hídi gázoló tökéletesen beleillik az egyik ábrázolt kategóriába:
Ez szerintem jó felvetés.
Ilyen értelemben se jó válasz az üres halmaz, mert az se (tűnik) fogalomnak, inkább tárgynak.
Kérdés, hogy mennyire limitálja be a gondolkodásunkat a nyelv?
Az is érthető, hogy a Buddhisták másképp értelmezik a semmit, mert ők nem a nyelv, hanem az átélt meditatív tapasztalat felől közelítenek.
a másik: a semmi és a valami is fogalom. A valamik a tárgyak amiket nevesítesz vagy mégsem hanem összefoglaló fogalomként használsz a tárgyakra
nudli, így hatvan közelében, csak a neres okoskákat tudod a "dörzsölségeddel" elámítani. A hasonszőrüekkel meg sem próbálkozól. Te nem versenytárgyalásokra jársz el, így nem kerülhetlsz versenyhelyzetbe. Amit most előadtál, az csak azt bizonyítja, hogy büdös életben nem kellett versenyezned.
A kérdést több síkon lehet értelmezni és ezt többen már meg is tették.
Akit a részletek közelebbről érdekelnek javaslom felütni a júniusi IPM-et, ahol több oldalon tárgyalják, mit gondolt a témában Heidegger vagy Sartre.
Az üres halmazra én is gondoltam, de értelmezésem szerint az üres halmaz az már valami.
Ezért úgy értelmezem, hogy a semmi a valami ellentéte vagy - és ez a gondolat szerintem igen tetszetős - maga a meghatározatlanság.
Itt akár át lehetne kötni a Buddhizmushoz, amely - az európai kultúrkörökkel ellentétben pozitív képet ápol a meghatározatlanságról.
További gondolkodás tárgya lehetne, hogy van-e különbség a semmi és a nihil között?
:-)
