Az első 25 perc az katasztrófális volt. A bekapott gól csak idő kérdése volt. Mondtam is magamban, hogy jó lenne, ha minél előbb kapnánk be, hátha hozna valami fordulatot legalább a játékban.
A gól amit rúgtunk szerencsés volt... De kinek van szerencséje? Aki az ellenfél területén tartja a labdát és kapura lő, vagy legalábbis a közelébe... Erre az első 25 percben sanszunk nem volt...
Ez a gól viszont teljesen lemattolta a törököket agyilag és utána teljesen megfordult szerintem a játék képe. Száguldozó, lelkes, harcos, szellemes magyarok és teljesen öntudatlan elképzelés nélküli zombiként mozgó törökök voltak.
2 lehetőség jutott eszembe:
1) a törökök meg akarják buktatni a kapott gól után a kapitányukat, mert ilyen kapust tesz be mögéjük.
2) A távol keleti fogadók meggyőzték a fél török válogatottat, hogy egy török vezető gól után kapjanak ki...
Önállóan csak a magyar játékot figyelve (25. perctől!) nekem most kifejezetten tetszett a magyar csapat játéka. fifikás cseleket láttunk (Koman, Hajnal, Gera, Szalai), amiket máskor nem szoktunk bevállalni, szépen tolódó kemény védelmet (na ezt azért még lehet fejleszteni egy kicsit), egy most már szokásosnak mondható egészen bravúros kapusteljesítményt -na jó, egy hibával -(Királlyal ezt a meccset is elvesztettük volna) és nagyon nagyot harcoló védekező középpályával és Szalaival.
Szerintem jobban játszottunk, mint a svédek ellen...
Ha már svédek: kemény lehetett a 4-0-ról 30 perc alatt 4-4-re egyenlítő német-svéd meccs!