Itt van egy pár érdekes tudományos téma:
Itt van egy pár érdekes tudományos téma:
"Az emberek a hozzájuk hasonlóan gondolkodók társaságában szélsőségesebb álláspontot képviselnek, és ezekben az esetekben fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre is.
Amikor a statisztikák 2009-ben megmutatták, milyen sok – egyes felmérésekben 58 százaléknyi – republikánus tartja Obamát külföldi voltát titkoló külföldinek (a birther mozgalomról részletesebben itt olvashattok), a közvélemény-kutatóknak eszükbe jutott, hogy valahol már láttak hasonló adatokat.
Megnézték a 2006-os közvélemény-kutatásokat, ahol a demokraták hasonló aránya (54 százaléka) vallotta: a 9/11-es terrortámadásokban az amerikai kormány is benne volt. Az emberek tehát elég könnyen hiszik el, hogy a hatalmon levő „másik oldalnak” hajlama van az összeesküvésekre, de kevéssé fogadják el a pártállásukkal össze nem egyeztethető összeesküvés-elméleteket – írja David Aaronovitch VUDU-történelem című könyvében.
Cass R. Sunstein jogászprofesszor Szélsőségek – Hasonló felfogásúak gondolkodása együtt és külön című könyve ezt a jelenséget, a csoportpolarizációt vizsgálja, vagyis amikor az emberek a hozzájuk hasonlóan gondolkodók társaságában szélsőségesebb álláspontot képviselnek. Sunstein szerint ha van az emberben valamilyen hajlam, előítélet valamilyen irányba, ez jelentős mértékben fölerősödik olyan emberek között, akiknek a prediszpozíciója hasonló irányú. Érdekes, hogy ez a megállapítás a magasan képzettek csoportjára éppúgy igaz, mint a közép- vagy alapképzésben részesültekére."
http://www.urbanlegends.hu/2010/06/osszeeskuves-elmeletek-csoportpolarizacio/
Erről egy filmet is készítettek nem igazi, tudományosat, hanem afféle amerikásat, "A mag" címmel ...
De a lényeg benne volt.
15:00, Kedd (június 22.), National Geographic
Mi történne ha...: Megszűnne forogni a Föld?
(Aftermath: When The earth Stops Spinning)
dokumentumfilm
Mi történne, ha a Föld hirtelen megszűnne forogni? Milyen hatással lenne ez a nappalainkra és éjszakáinkra? És az óceánjainkra? A tengerek valóban kilépnének medrükből, elsöpörve a part menti nagyvárosokat? És milyen következményekkel járna ez a drámai változás a növény- és állatvilágra nézve? A filmben felvázolt jövőkép helyességét remélhetőleg soha nem lesz módunkban a gyakorlatban ellenőrizni.
"Lawrence Krauss gives a talk on our current picture of the universe, how it will end, and how it could have come from nothing."
Sajnos csak angolul hallható, de egy nagyon jó tudományos kozmológiai előadás, a fickó is kiváló előadó.
Bónuszként itt vannak klasszikus Richard Feynman előadások.
"Az Erdélyben született Barabási Albert-László bukaresti, majd budapesti tanulmányai után Bostonban doktorált. 1994 óta Amerikában él, a bostoni Northeastern Universityn és a Harvardon kutat. 2003-ban a Wired az év tudósának választotta, miután megírta hálózatelméleti kutatásait Linked (Behálózva) című könyvében. A közérthető nyelven írt tudományos-ismeretterjesztő könyv óriási sikert aratott. Barabási az elmúlt években az emberi mozgás dinamikáját és az emberi viselkedés megjósolhatóságát kutatta, erről írt könyve, a Bursts Villanások címmel most jelent meg magyarul."
http://index.hu/tudomany/2010/06/02/az_elso_cikk_utan_majdnem_leharaptak_a_fejunket/
Móricz János szerint a klasszikus történetírás nem ad átfogó világszemléletet; az Özönvíz után az úgynevezett Amerikai Új Világ vált a civilizációk szülőanyjává, amiknek az alapja az ősi Magyar kultúra volt. Az Európai és a Közép Keleti kultúrák váratlanul a fejlődés kihagyhatatlan evolúciós lépései nélkül tűntek fel. Ezek a civilizációk az Amerikai kontinensről kerültek át ahol az evolúciós előzményeik megtalálhatóak. Azok a csoportok, akik túlélték az Özönvizet, később az Andok magasabb fekvésű területein az Özönvíz utáni kultúrákat hozták létre.
Időszámításunk előtt 8000-7000 begin_of_the_skype_highlighting 8000-7000 end_of_the_skype_highlighting között megérkeztek Alsó-Mezopotámiába tutajokon, amik balsafából készültek olyan faanyagból, amit csak Dél-Amerikában lehet találni. Ecuadorban, Azuay tartományban, olyan nevek találhatóak, mint Shumir, Zumir, Shammar, Mosul és még sok más, amik arra utalnak, hogy ez a régió volt az ősi Sumérok, vagy Zumirok szülőföldje, akiknek a nyelvét egy ősi un. proto-Magyarból lehet származtatni.
Móricz elmondása szerint a Kárpátok magyarjai amerikai eredetűek ugyanis az Andok elhagyása után áthozták a magyar nyelv atlanti jellegzetességeit, a legendákat, tradíciókat és hiedelmeket. Ecuadorban, és másutt Amerikában, a Cayapos, Jibaro-Shuar, Tschachi, Saraguru, Salasaka és más törzsek az ősi magyar nyelv változatait beszélték. A kulturális erózió és erőszakos külső beavatkozás ellenére számos magyar helynév és dialektus megtalálható Ecuadorban.
A régi magyar és a sumér nyelv közötti hasonlóság nem lehet véletlen, mondja Móricz, mindezt nyelvészeti hasonlóságokon túl (pl. nap, Úr, Isten) etnográfiai, vallási, művészeti és néprajzi kapcsolatok igazolják. Az 8. század (AD) végén, a magyarok, a Karák (más néven király szkíták vagy fehér hunok) Indiából hazavándoroltak az anyaországukba Dél-Amerikába. Ezek ugyanazok a Carák, akikről a késő 18. századi ecuadori történész, Pablo Juan de Velasco beszél, hogy megérkeztek a 8. században és a helyet, azóta is Bahia de Caraqueznek hívják Manabi tartományban.
Nagyon keveset tudunk erről a bámulatos emberről (Juan Moricz a szövegben mindenhol) aki Móricz Jánosként született Magyarországon 1923-ban, mivel nagyon keveset írt. Ő minden nap megélte azt az élményt, amiért más kutatók életre szóló expedíciókat szerveznek. Egy briliáns, elbűvölő ugyanakkor egy nehéz és akaratos ember volt. Mielőtt bárki egy egyszerű kalandornak hinné, álljon itt egy szakértői lista, (látszólag ismeretlenül a nyugati szakavatott számára), akiknek az érdeklődését felkeltették a lehetséges Magyar-Quecsua kapcsolatok, egy lista, amit Móricz János kért és kapott az Ecuadori Külügyminisztériumtól. Az együttes reagálásuk nem kevésbé megdöbbentő, mint a munkájukkal kapcsolatos teljes csend.
Magyar szakértők
Dr. Kósa Barna / Melbourne, Ausztrália: Mezopotámia, Palesztina és Anatólia kultúráinak szakértője.
Igazolta és jóváhagyta Móricz János hipotézisét az amerikai kulturális diffúzióról, a magyarok amerikai eredetéről. Fél-évszázad publikációinak listáján szerepel Móricz János felfedezéséről írott cikke is.
Dr. Rimanóczy László / NSW, Ausztrália: A belga tudományos társaságok tagja. Sumerológus, Amerika és Mezopotámia közti kulturális kapcsolatok szakértője. Tanulmányai jelentek meg az ősi Kitus (Quito) királyságot irányító királyi dinasztiákról. Igazolta Móricz János állításait.
Szentirmay Gyula / NSW, Ausztrália: A híres kutatónak, Kálmán Patakynak jó barátja, szakmai közvetítő Pataky és Móricz János között. 50 év fordítói munkásság a magyarok amerikai eredetéről.
Turmezei László / Kutató, a Magyar Akadémia hajdani tagja. Kiemelt Polynézia, Malayzia stb. szakértő. Móricz János tanulmányait felülvizsgálja, és egyetértését adja, hogy Móricz felfedezése az Amerikai kontinens történelmét illetően kinyitja a kapukat egy teljes revízió számára.
Alexander Csóke / Schlossberg, Ausztria. Nyelvész, Kaukázus, Ural és az Altáj nyelveinek specialistája. Móricz János felfedezése óta az idejét az ecuadori pre-kolumbián nyelveknek szenteli, igazolta Móricz János elméletét az amerikai kulturális diffúzióról és a magyarok amerikai eredetéről.
Dr. Baráth Tibor / Montreal, Kanada. Több éven át történelem és geográfia professzor a Sorbonne egyetemen Párizsban. Sumér és egyiptomi kultúrák vezető kutatója. Mezopotámiáról szóló publikációjában foglalkozik Móricz felfedezéseivel, úgy, mint amik segítenek a történelem előtti idők eseményeit tisztábban látni.
Dr. Gergely Dénes / Ontario, Kanada. Kitűnő nyelvész, aki sok évet töltött Közép- és Dél Amerikában a magyarok eredetének vizsgálatával. Igazolta Móricz elméletét, miután vele egyező következtetésre jutott, amikor összehasonlította a magyar nyelvet a kolumbiai köztársaságban élő Kolumbusz előtti népek nyelvével.
Dr. Szólloósy S. Said / Németország. Kutató, Közép- és Dél Amerika kultúráinak szakértője.
Dél-Amerika Európai és Közel-Keleti kulturális kapcsolatainak elemzője. Megerősítette Móricz kulturális diffúzióval kapcsolatos elképzeléseit.
Homonnay Elemér / Cleveland, Ohio, USA. Történelem és geográfia professzor. A pre-kolumbián kultúrák magyar kapcsolatainak szakértője.
Mások, akikkel Móricz levelezett: Dr. Gosztonyi, Sorbonne, Párizs; Dr. Alfredo Tegliabue, történelem és geográfia professzor, Universidad de la Plata, Argentina; Dr. Alfredo Kolliker Freers, történész, elnök Universidad Argentina de Ciencias Sociales
Fordította: Sipos György Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
A fordítás alapja és további információ:
Tayos Gold Library
The Odyssey of Stan Hall: Architect of the Tayos Caves Expedition of 1976
Móricz János (Juan Moricz) nyomán
Móricz János kutatásainak összefoglalása
Hary Györgyné (1977)
A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak. Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették.
Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul(!) tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él.
Móricz felfedezéseit senki nem tudta cáfolni, ellenben a spanyolok részérő, politikai és gazdasági okokból súlyos támadásoknak volt kitéve. Felfedezései igen nagy horderejűek. Annyi bizonyos, hogy a sok évezredes sötétségbe burkolt őstörténetből, a magyarság ősi múltja fényesen fog felragyogni, a világ összes népe előtt. Az 1900-as évek elején a tankönyvekből, napi sajtóból, szakkönyvekből köztudomású volt, hogy az Amazonas őserdeiben olyan fehér indián törzsek élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így ez a vidék sok meglepetéssel kecsegtette a kutatókat. Íme itt a meglepetések egy szelete.
Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze. Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem történelmi tanácsosnak nevezte ki. Elsősorban Ecuadorban kutatott, aminek a fővárosa Quito. A város a nevét a régi Quito birodalomról kapta. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit=Két, Us=Ős, tehát a Két Ős Birodalma). Itt a Kitus birodalomban, a Csendes-óceán partján, az ötezer méternél is magasabb Kordillerák (Andok) hegyei között, az Amazonas medencéjéhez tartozó, őserdőkkel borított lapályok titokzatos és mesebeli tájain laknak azok az indián törzsek, amelyek közül néhányan ma is beszélik ősmagyar nyelvünket. Móricz kutatása alapján quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt. Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre.
A még magyarul beszélő törzsek – köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) – pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és még sorolhatnánk. Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák. A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és országalma hasonmását. Móricz szerint is: ez a kettős keresztet hordozó aranyalma, tulajdonképpen a földgolyót jelképezi.
Dél-Amerikában, de főleg Ecuadorban nagy lelkesedéssel fogadták e felfedezéseket. Valósággal ünnepelték, mivel a lakosságban, a spanyol hódítók erőszakos uralma sem tudta teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit. A hivatalos körök leellenőrizték Móricz nyelvészeti és régészeti adatait, s azokat megbízhatónak találták. Elhatározták, hogy ebből egy hatalmas nemzetközi „ügyet” csinálnak, sürgetve az amerikai földrész történelmének reverzióját. A tervek szerint az ENSZ-hez akartak fordulni.
A további kutatások során, Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt.
Időközben a nagy befolyású mormon egyház vezetői is bekapcsolódtak az ügybe. Ez az egyház roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban. Az egyház vezetői elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a vallás eredetének tisztázását segíti elő. “Önzetlen” támogatást helyeztek kilátásba, csak azt kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ők fejthessék meg.
Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend és mellőzés követte a konferenciát. Egyetlen hír sem jelent meg róla. Ellenben a mormon egyház főemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a barlang helyét. Az agresszív viselkedésből kiderült, hogy nem egy hívő egyházról van szó, hanem egy világhatalomra törő szervezet áll mögöttük. Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik őket. Móricz ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki. Meggyőződött arról, hogy a barlangok feltárásának még nem jött el ideje, ezért előbb az amerikai földrészre került magyar nyelvű törzsek odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani.
1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember. Móricz a partról rádió adó-vevő irányította őket. A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytől nem messze. Itt bevontatták a nagy szenzációt keltő világjáró balsafa tutajt (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50. szám).
Móricz feltételezése az, hogy a magyar nyelvű törzsek nyugatról érkeztek, vízi úton Dél-Amerikába. Ezt bizonyítják különben a csendes-óceáni és kelet-ázsiai földrajzi nevek is. Vámos Tóth Bátor, Hawaii-n élő emigrált földrajzszakos tanár a Hawaii-szigeteken 50 magyaros földrajzi nevet írt össze. A szigetvilágban pedig olyan neveket talált, mint pl. a Balaton menti Aliga, Kiliti, Lelle stb. Térképekkel igazolta, hogy Indonéziában minden negyedik, az Indus völgyében pedig minden harmadik földrajzi név magyar.
Az amerikai őslakosság hovatartozósága ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kőládában lévő sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régészcsoport. A C14-es vizsgálat 21 000 évben állapította meg a tekercsek korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelőtt elsüllyedt MU történetét, műveltségét, viszonyait írják le. Az egyik munkatárs, Tony Earl, megírta az ásatások lefolyását és eredményeit a „Mu Revealed” c. könyvében. A nagy érdeklődést kiváltó mű, ma már valószínűleg nem kapható.
1. Az első hírek
1965. szeptember 12-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói „El Comercio” első oldalán hozott rendkívüli beszámolót Móricz Jánosnak Ecuador területén végzett kutatásairól. Ebből a terjedelmes cikkből értesülünk első ízben arról, hogy a spanyol hódoltságot megelőző időben az ott élő törzsek közül a Puruha-Canari és a perui Puruha-Mochica törzsek nyelve ó-magyar nyelv volt. Móricznak J. Jijon y Caamano „El Equador Interadino y Occidental” címû mûve alapján végzett nyelvészeti összehasonlító munkája adta ezt az első rendkívüli eredményt.
1965. október 25-én a „Frankfurter Allgemeine Zeitung” közli Buenos-Airesi munkatársának beszélgetését Móriczcal, amelyben megjegyzi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az összes eddigi őstörténeti tételeket.
1965. december 17-én Móricz Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi sajtó képviselői előtt, hogy egy magyar paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett volna, mint az a sok nemzetközi tekintély, aki a az amerikai ősnyelveket felkutatta és osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve, amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva. Ezt a hírt az United Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte.
1966. július 23-án a guyaquili „El Telegrafe” vezércikket írt, melyben leszögezi, hogy Móricz kutatásai kimutatták, hogy az ecuadori nép Európába szakadt testvérei a magyarok. Ezért – bár az ecuadori futballcsapat nem jutott Londonig a világbajnokságon – mégis képviselve van magyar testvéreinek kitûnő csapata által. Az Európába szakadt magyar testvéreink azok, akik mint annyiszor, most is meg fogják mutatni, hogy milyen hősi küzdelemre képesek a mi hajdani őspuhuráink, éppen ezért „elutasítjuk a kéretlen brazil képviseletet, mert minket a legtisztább és legősibb testvéreink képviselnek a londoni világbajnokságon: a magyarok” – írja a lap.
1966. augusztus 7-én az „El Telegrafe” teljes oldalt szentel Móricz felfedezéseinek. Ebből a rendkívüli interjúból arról értesülhettünk, hogy a Kara törzs, amely a róla elnevezett Kara-öbölbe (Bahia de Caracuez) a VIII. század vége felé érkezett, azonos a magyar, Királyi Szkíta Kara törzzsel, amely Indián keresztül vándorolva, majd hajózva visszatért az őshazába, a jelenlegi Ecuadorba. Kiderült a cikk folyamán az is, hogy az ecuadori őskutatás, mely a Kara törzs érkezésével, Juan de Valesco óta nagyon sokat foglalkozott, igazoltnak látja ennek a kitûnő jezsuita történésznek, a Quitói Királyságról írott könyvét, amelyben többek között azt írja, hogy az „ó” hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert előtte e hang helyett az „u” hangot használták. Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az „ó” helyett még mindig az „u”-t használják, mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei. (Juan de Valesco /1727-1792/: Historia del reino de Quito-Equador. 1946)
A spanyolok megérkezésekor a Kara-öböl közelében lévő Mánta városkának a neve Jokay volt és csak a spanyolok változtatták Mántára. Ugyancsak itt tisztázza Móricz, hogy az első quitói zsinat, Fray Louis Lopez de Solis püspök elnöklete alatt 1593-ban, olyan határozatokat hozott, hogy a katekizmust és a gyónási imákat le kell fordítani a püspökség területén élő népek nyelvére, mert ezek nem használják sem az Aymara nyelvet, sem az inkák általános nyelvét, a Kechuát. A megfelelő fordításokat a spanyol papok elvégezték, de azokon a nyelveken, azaz tájszólásokon sohasem tanították a keresztény tanokat, mert azok a nyelvek, azaz tájszólások mind magyarok voltak. Miután erről a Spanyol Korona értesült, megindult a legkegyetlenebb nyelvcsere végrehajtása.
Don Pedro de la Gasca spanyol hódítót a spanyol udvar megbízta, hogy részletesen számoljon be, a Habsburg uralkodónak, arról a népről és nyelvről, amelyet a spanyolok itt találtak. Ezt ő meg is tette, így tehát mind a spanyolok, mind az osztrák Ferdinánd császár tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy nem egy új földrészt, hanem a magyarság őshazáját találta meg Kolumbusz.
2. Megjelennek a hamisítók
Amikor Móricz János, 1966-ban, hogy kutatásait folytassa, visszatért Ecuadorba, arról értesült, hogy időközben a románok, akik tudomást szereztek a magyar-ecuadori rokonság felfedezéséről, több ecuadori tudóst és újságírót meghívtak Erdélybe, ahol hosszú hónapokon át nyaraltatták őket, persze minden költségüket megtérítve, átvállalva. Hogy miért kellett a románoknak meghívni az ecuadori Akadémia tagjait, akkor vált világossá, amikor az egyik tudós cikkében, amelyet Erdélyből küldött – és az El Telegrafe leközölt – jelezte, hogy az erdélyi nép szokásai, népviselete stb. azonosak az ecuadori népével, vagyis itt nyilvánvaló rokonságról van szó: a román és az ecuadori nép rokonságáról.
Bár Móricznak sikerült ezt az újabb román hazugságot semlegesítenie, mégis figyelmeztető, hogy míg a magyarság fel sem ocsúdott az első meglepetéséből, a románok már javában dolgoztak az újabb történelemhamisításon.
3. Ébredj, magyar nép!
1966. augusztus 19-én az El Telegrafe közölte Jorge E. Blinkorn megrázó cikkét, amely „Hamupipőke az őstörténetben” címmel jelent meg. E cikkben a szerző megírja, hogy magukat civilizáltnak nevező emberek kezei által lett a hajdani ragyogó őskultúra tönkretéve, kirabolva. Ahol hajdan a magas kultúrájú nép várai és kegyhelyei ragyogtak a Nap első sugarának fényében, ott ma üszök és rom mered ránk, mint örök vádja az időnek, amely letörölhetetlenül mutatja az ide berontó vad spanyol hordáknak, mint ennek a barbárságnak a vak tetteit.
Legyen vége a sötét kornak – folytatja – és akiből a „tudósok” a történelem Hamupipőkéjét csinálták, az a világtörténelem legnagyobb kultúrahordozó népe volt és fénye beragyogta a az egész világot. Cikkét azzal fejezi be: Ébredj, szép alvó! Te nem vagy Hamupipőke! Ébredj és mutasd meg magad a népek előtt olyannak, amilyen valójában vagy: ragyogó tündér, kinek fénye ősidők óta beragyogta a világot kultúrájával! Ébredj, Ecuador történelme! Ébredj magyar nép!
1966. augusztus 26-án a quitói El Comercio közli Móricz kutatásainak újabb eredményeit. Ebből a cikkből tudjuk meg, hogy a jelenlegi Ecuador területén a világ legmagasabb tûzhányója létezett, amelynek a neve Capac-Urcu volt és az őslakosság a Hegyek Atyjának nevezte, ami jelentésben is megfelel az APA-ÚR-KÕ-nek. A spanyolok változtatták meg a nevét El Nevada del Altal-ra, ugyanúgy, mint sok más ősi magyar nevét ennek az országnak.
Ugyanitt adja meg Móricz Quito és Guayaquil neveinek jelentését. Quito régi formája KIT-US. Így hívták a legrégibb őskorba visszanyúló királyságot is. KIT-US Két ős-t jelent (Szerintem pedig a Szkíta nevet a görög sz előtag nélkül. Azonban az is lehetséges, hogy a jelentés kettős, ebben az esetben arra gondolhatunk, hogy a katonai és a szellemi királyság egyesített megjelenéséről van szó. - Aranyi), azaz Quito városa még ma is híven őrzi a magyarság KÉT-ÕS atyjának, Góg és Magógnak (Nimród) emlékét.
Eredetileg nem Guayaquil, hanem Uaya volt a jelenlegi nagy kikötőváros neve. Az „U” „Ó”-t jelent, azaz régit, míg az „AYA” = Anya. Ugyanezen jelentéssel bírnak ezek a szavak egyébként több olyan törzsnél, amelyek megtartották régi magyar nyelvüket és ma is a hajdani KÉT-ÕS királyság területén élnek, Ecuadorban.
Ebben a cikkben Móricz felszólítja az angolszász kutatókat, hogy mint a tiszta tudomány pártatlan mûvelői, jól tennék, ha tisztáznák, hogy miként került a nyelvükbe és mely nép közvetítésével a KING szó, amellyel mindenkori uralkodójukat nevezik. Ez a szó ugyanis ősidők óta létezik Amerikában ugyanazzal a fogalommal, ahol mindenkor KINGA-ként ejtették és csak a spanyolok erőszakos fordítása eredményezte az INKA vagy INGA szavakat. Ennek a cikknek óriási visszhangja volt mind a tudományos körökben, mind a nép között.
1966. szeptember 12-én a quitói El Comercio rendkívüli interjút közölt. Móricz ebben a Csaba legendát írja le és megemlékezik arról, hogy CHABU vagy CSABA visszatért Nagy-Szkítiába: Amerikába. Rámutat arra, hogy Csabát Chan-Chan-ban, Észak-Peru híres városában temették el, ahol aggkorában halt meg. Egyben tisztázza, hogy a magyar mitológiában ismert „Kán Opoz híres hajós”, azonos Thor Heyerdahl által Kon-Tiki-nek nevezett mitológiai személlyel, akit a magyar mese és mondavilág még azokból az időkből őrzött meg, amikor a magyarság Kán Opoz vezetésével jajóra szállva áthajózott az Óperenciás tengeren (Csendes-óceán), hogy mint „az utolsók, akik Szkítiából jöttek”, megérkezzenek a Kárpát-medencébe.
Ez a cikk olyan nagy hatást váltott ki, hogy még aznap délután egy franciskánus szerzetes felkereste Móriczot és közölte vele, hogy délben a rendfőnök felhívta a szerzeteseket, hogy erről a cikkről, valamint Móricz felfedezéseiről ne beszéljenek, mert mindez sérti a spanyolok ecuadori érdekeit. Később kiderült, hogy más rendeknél is hasonló tilalom hangzott el. Az említett szerzetes a legnagyobb felháborodásának adott kifejezést, mert így meggátolják őket abban, hogy az őskutatásból kivehessék a részüket. A szerzetes őslakos volt!
4. Rövid hírek
1966-ban az ecuadori Akadémia, mely több történészt bízott meg Ecuador történetének megírásával, a megbízást felfüggesztette, miután meggyőződött Móricz állításainak helyességéről. A történész csoportból kitûnt Guillermo Segarra, aki már magyarul is tanult és rendkívüli odaadással végezte az őshaza kutatását. Vele történt meg, hogy amikor még nem volt magyar szótára, felkereste Móriczot, hogy tisztázza vele az AZUNY tartományban sûrûn előforduló BALIN és BALHUG neveket, vajon az ősmagyar nevek közé kell-e sorolni ezeket. Móricz nagy örömmel közölte vele, hogy ezek a BÁLINT és a BALOGH családnevek megfelelői.
Az Instituto de Antropologia y Geografia del Ecuador (Ecuadori Antropológiai és Földrajzi Intézet) ugyancsak arra a megállapításra jutott, hogy a spanyolok önkénye által kiirtott ősnyelv a magyar volt. Az intézet szaklapját, amely a „Llacta” néven jelenik meg, azért nevezték el így, mert a szó az ősnyelven „lakhelyet” jelent, tehát az újságot mai nyelvünkön „LAKTA”-nak nevezhetnénk.
Cuenca városa, amely a hajdani, híres MÓR helyén épült, Ecuador legelőkelőbb városa. Magas kultúréletükre büszkék Cuenca lakói. Az őslakosság azonban ma is egyszerûen MORLCOS-nak nevezi magát, azaz MÓRLAKÓ-nak, azaz móri lakosnak.
5. Rejtélyes, magyar nyelvű törzsek
A Saraguro törzs – mely bár szerepel krónikáinkban, ennek ellenére mégsem található meg teljes bizonyossággal a Kárpát-medencében – ma is nagycsaládként éli életét Ecuadorban.
A Santo Domingo de les Colorados közelében élő „vörös indiánok” nyelve ősmagyar volt, amelyet ma is beszélnek.
A kolumbiai határ közelében, a Santiago folyó felső folyásánál, az Onzole és Cayapas folyók közén élő „cayapas” törzs nyelve szintén ősmagyar nyelv, amit ma is beszélnek.
A Keleti Kordillerákon túli ősrengetegben (Amazonia) lakó törzsek is megtartották ősmagyar nyelvüket, bár a spanyol hódítók önkénye elől menekülve le kellett mondaniuk sok kulturvívmányukról, hogy függetlenségüket megőrizhessék.
Nagyon könnyű lesz megállapítani a magyarországi törzsek és nagycsaládok eredetét, mivel bölcs előrelátással úgy válogatták össze az áttelepítendő családokat, hogy minden egyes családnak csak egy részét vitték át, hogy az őshazában a családfa ki ne vesszen.
Móricz sohasem használja a „hungaro” kifejezést, ami spanyolul magyart jelent, mindenkor magyarnak írja és mondja. Ez úgy belevésődött az ecuadoriakba, hogy egy alkalommal két úr kereste fel, hogy eldöntse a köztük felmerült vitát. „Kérem – mondta az egyik – képzelje el, hogy ez az úr azt meri állítani, hogy a hungarok azonosak a magyarokkal. Még több sem kellene, hogy a hungarokat, a világ legnagyobb népével, a magyarral összekeverjék! Tessék csak elképzelni!” „Kérem – szólt a másik – én nem állítottam azt, hogy azonosak, mert ez képtelenség. Én csak azt mondtam, hogy úgy tudom, valami közük mégis csak van a hungaroknak és a magyaroknak egymáshoz.”
6. A KÉT-ŐS királyság népéhez
Amikor 1966. augusztusában a quitói rádió hullámain Móricz beszédet intézett a KÉT-ŐS királyság népéhez, kérte az ősi föld népét, hogy ne haragudjék a magyarságra, hogy ilyen sokáig nem tért vissza az őshazába, „de higgyétek el – mondta -, hogy ugyanúgy, mint Ti, édes testvéreim, mi is nagyon sokat szenvedtünk a Habsburgok vére terrorja alatt. Ma már tudom, hogy ti mireánk vártatok és helyettünk a spanyol hódítók önkénye jött. Az átvészelt sötét évszázadok elmosták az ide, az őshazába vezető utat, de lélekben mindig és mindenütt titeket kerestünk.”
Quito város kulturigazgatója a megindultságtól fátyolozott hangon vette át a szót és a rádió személyzete könnyes szemmel hallgatta hosszú méltatását. Amikor Móricz távozni akart, akkor vette észre, hogy az adás közben tömeg gyűlt össze és mindenki tudni akarta, hogy vannak-e rokonai és hol élnek.
Napokkal később Móriczot egy rögtönzött bizottság kereste fel, amely a rádió személyzetéből tevődött össze és arról értesítette, hogy a spanyolok kérték a kormányt, hogy Móricz többet ne beszélhessen a néphez. A kis bizottság pedig azért jött, hogy felkérjék, hogy megint a rádión keresztül intézzen Móricz lelkesítő szózatot, mert ők tovább már nem tűrik a spanyolok önkényét. Móricz ennek a lelkes kis csoportnak nehezen tudta megmagyarázni, hogy még nem érkezett el az idő arra, hogy ezt megtehesse.
7. A konkvisztádorok utódai
Móriczot később egy napon, egy nagyon előkelő és dúsgazdag konkvisztádor (hódító) utód, tárgyalásra hívta meg. A tárgyalásuk három napon át tartott. Ez idő alatt Móricz csak arra szorítkozott, hogy őt, kutatásaiban csak a tiszta tudomány érdekli. A spanyol konkvisztádorok, ma már nagyon előkelő, utódját végül is elhagyta a türelme, és azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy a magyarság egyszerűen lemondjon őseinek földjéről.
„Egyébként Ön jól tudja – mondta -, hogy Ázsiának számtalan nép testvére a magyarnak és azt is tudja, hogy ez mit jelent!” Móricz ellenvetésére, hogy őt tisztán a tudományos kérdés érdekli, kijelentette, hogy „nem lehetséges, hogy egy nép kimondja saját maga halálos ítéletét. Az a nép ugyanis, amely csak azért keresi múltját, hogy azt megismerje, az a nép meghalt. Én ezt nem tudom feltételezni Önökről.” Előtte az íróasztalon egy nagy pecsétes boríték feküdt, a spanyol külügyminisztérium bélyegzőjével ellátva. Tartalma sejthető.
A későbbiek folyamán Móricz több ajánlatot kapott, amelyeket személyére nézve méltatlannak talált és visszautasított. Az ajánlatok lényege az volt, hogy hagyja abba a kutatásait. Egy földbirtokos csoport azt ajánlotta, hogy azokat a birtokokat, amelyekre szerintük igényt tarthat Móricz, „visszaadják” neki, azzal a feltétellel, hogy mindenről hallgat és több magyar kutató nem jön ide. Ezek a földek azok, amelyek a Móri-urcu, azaz a Móri-Úr-Kő közelében vannak. Ahogy a korábbiakat, ezeket az ajánlatokat is visszautasította Móricz. Ezek után Móricz arról is értesült, hogy az egyik összejövetelen felmerült a gondolat, hogy Móriczot el kellene tenni láb alól, hogy ne tudjon többé zavarogni. Ez ellen, állítólag, egyesek azzal érveltek, hogy Móricznak nagy sajtója van, másrészt egy esetleges gyilkosság ráterelné Ecuadorra a magyarok figyelmét. Ezenkívül az őslakosság körében, a törzseknél, Móricznak az ily módon való eltüntetése, kiszámíthatatlan következményekkel járna. A legnyomósabb érv talán az volt, hogy Móricz ezentúl egy nagy kaliberű colttal járt, s bárki megtapasztalhatta volna, hogy milyen gyorsan használni is tudja azt.
8. Jugoszláv(!) indiánok
Egy ízben, egy Loja tartománybeli gazdag földbirtokos kereste fel Móriczot Guayaquilben és közölte vele, hogy ő sokkal hamarabb rájött arra, hogy az indiánok Európabeliek, de a nyelvük nem magyar, ahogy Móricz állítja, hanem jugoszláv nyelv. Tulajdonképpen azért jött, hogy ezt a felfedezést hivatalosan is bejelentse. Móricz kérdésére, hogy hogyan jutott erre a következtetésre, elmondta, hogy a II. világháború után jött egy jugoszláviai munkás, akit ő a birtokán alkalmazott. Ez az ember mind a mai napig nem tanult meg spanyolul, de az első naptól kezdve kitűnően megértette magát a birtokon dolgozó őslakosokkal (indiánokkal), akiknek a nyelvét ő nem érti. Ebből tehát ő már régen megállapította, hogy az indiánok nyelve jugoszláv nyelv. Amikor arról értesült, hogy Móricz bejelentette a maga felfedezését, elhatározta, hogy ugyanezt fogja cselekedni, miután tisztázta, hogy az indiánok ugyan európaiak, de nem magyarok, hanem jugoszlávok. Móricz kérdésére, hogyan hívják azt az embert, a birtokos azt válaszolt, hogy KOVÁCS a neve. Móricz erre azt neki, hogy a Kovács spanyolul Herrero-t jelent, azaz kovácsmesterséget. Kovács pedig nem a nem létező jugoszláv nyelven, hanem magyarul beszél az itteni testvéreivel. A meglepődött birtokos kijelentette, hogy lemond a „felfedezéséről”, mert – úgymond – ha Móricz még azt is tudja, hogy a „kovács” spanyolul mit jelent, akkor nyilván tudósnak kell lennie. Rajta kívül ezt más nem tudta és ő is a Kovácstól tudta meg, aki ma is vígan él őshazabeli testvéreivel, spanyolul szinte semmit sem tud és a foglalkozása is kovács.
9. Csizmadia István, a tisztavérű indián
Ugyancsak Guayaquilben történt, hogy Alejandro Castro Benitez, El Oro tartománybeli ültetvényes felkereste Móriczot, és azt mondta neki: „Kérem itt van ez az úr. Nagyon szeretném hallani Önöket magyarul beszélni, mert szeretném tudni, hogy Ön tényleg tud-e magyarul!” Móricz meglepődve kérdi a másik férfitől, hogy magyar-e? „Igen, Csizmadia István vagyok.” Erre olyan beszélgetés indult meg köztük, ami ilyen alkalmakkor szokott két idegenbe szakadt honfitárs között. A beszélgetést Benitez szakította félbe azzal, hogy meggyőződött, hogy Móricz tényleg beszél magyarul. Majd közölte Csizmadiával Móricz felfedezését, hogy az ecuadori indiánok magyarok, azaz a magyarság testvérei és még mai is vannak olyan törzsek köztük, akik magyarul beszélnek. Közben felsorolt néhány földrajzi nevet is, mire Csizmadia István elrohant. Benitez elmondta Móricznak, hogy Csizmadia az egyik legkiválóbb szakember Ecuadorban, az ő birtokán dolgozik, mint gépészmérnök. Igen nagy hangú ember és őt is naponta mindenféle vad indiánnak szokta nevezni. „Most azonban visszavágtam neki – tette hozzá – mert nem én vagyok az indián, hanem a büszke magyar, Csizmadia István!” Kis idő múlva visszaszáguldott Csizmadia is, aki a megdöbbenéstől felindulva megragadta Móricz karját és hadonászva mondta: „Ez az őshaza! Most látom csak! Eddig vak voltam! Itt minden magyar, mindennek magyar neve van! Én marha, hogy eddig erre nem jöttem rá! Mekkora felfedezést szalasztottam el!” Ekkor Benitez megkérdezte Csizmadiától, hogy kettejük közül ki az indián? „Én Csizmadia István, én vagyok a tisztavérű indián! Benitez, maga csak félvér! Érti? Félvér! Mesztic! A tiszta én vagyok!” Ezek után Benitez végleg lemondott arról, hogy Csizmadiával szembe neki valaha is igaza lehessen.
AZ IGAZSÁG
Az igazság előbb-utóbb kiderül. Ez történt 1965. júniusában, amikor Móricz János megtalálta a magyarság őshazáját. Azt az őshazát, amelyet a spanyol korona, a Habsburg-ház és mások is igyekeztek eltűntetni, hogy a magyarság soha ne ismerhesse meg őseinek dicső múltját.
KÉT-ŐS KIRÁLYSÁG
Nagyon kevés hiteles adat áll rendelkezésünkre a spanyol hódoltság korából, annak ellenére, hogy Benalcazar konkvisztádor idejében, amikor 1533-ban Kitót vére harcok árán elfoglalta, ott még mindenki az ősmagyar nyelvet beszélte.
Hatalmas munkák jelentek meg az Inkák tündöklő birodalmáról, s a krónikások és utazók, akik az „Újvilág” minden zugát bejárták, megírták és megénekelték a hódítás legapróbb részleteit is. Csak a Kitói Királyságról hallgattak. Legfeljebb egy-egy mellékmondatban említik Kis-Kis kemény ellenállását vagy Rumi hős harcait. Még feltűnőbb ez a hallgatás, amikor a hajdani ősmagyar királyság területén hosszú évekig lakó fráterek és krónikások csak az Inka birodalmat írják le könyveikben, de egy szóval sem említik a Kitói Királyság létezését.
Az első hírek csak a XVIII. század végén és következő század elején jutnak nyilvánosság elé. Humboldt, a perui Limából 1802. november 25-i levelében a következőket írja Vilmos testvérének:
„…Riobambai (Ecuador) tartózkodásunk alatt, ahol néhány napot időztünk Carlos de Montufar testvérének lakásán, ki ott a Corregidor, a véletlen által egy nagyon érdekes dolgot fedeztünk fel. Nem tudják, hogy mi volt a kitói provincia helyzete Tupac Yupánki Inka meghódítása előtt, de az indiánok királya Leandro Zapla, aki Lican (Likán) lakik és ahhoz képest, hogy indián, nagyon csiszolt intelligenciával rendelkezik, őriz egy kéziratot, melyet ősei írtak a XVI. században. Ebben le van írva az inkák előtti kornak a története. Ezek a kéziratok Purunay nyelven íródtak. Ez volt hajdan Kitó általános nyelve, de idővel áttértek az inkák nyelvére, a kechuára, s ma már teljesen ismeretlen. Szerencsére Zaplának egy másik őse ezeket az iratokat lefordította spanyol nyelvre. Mi nagyon érdekes adatokat jegyeztünk ki belőle, különösen arra az emlékezetes korra vonatkozólag, amikor kitört a >Nevado del AltarCapac UrcuA világ képe megváltozik, és más istenek fogják a mieinket elűzni, ne szálljunk szembe a végzettel.ouoHisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli; itt minden hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van elnevezve!<
A győztes Huayna Capac feleségül vette az elesett Scyri, a király gyönyörű szép húsz éves leányát, Kácáhát. A fényes esküvői ünnepen Huayna Capac föltette a két toll mellé a Scyrik nagy smaragd forgóját és kijelentette, hogy a két királyságnak közös az eredete. Ekkor megindult az Inka birodalom utolsó, egyben legfényesebb korszaka. Uralkodása 38 évig tartott. Halálán úgy rendelkezett, hogy a Kitói Királyságot a Kácha királynőtől származó Atahualpa, a Kuzkoi Királyságot fia, Huascar kapja.”
Historia del Antiguo Reino de Quito:
Historia Natural: I. köt. 270, o.
Historia Antiqua: II. köt. 279, o.
Historia Moderna: III. köt. 335. o.
Quito - Equador: második kiadás 1927, 3. kiadás 1946
RÖVID HÍREK
Amikor Huayna Capac (Vajna Apa) bevonult Kitóba és elhangzott híres felkiáltása: „Hisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli, minden hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van elnevezve”, azért történt, mert a Két-Ős Királyság területén mindenki magyarul beszélt. Ugyanakkor az Inka birodalomban csak az uralkodók, a főnemesség és a főpapság beszélt magyarul. A nép részére a kecsua nyelvet általánosították. A nyelvészek az Inka uralkodók magyar nyelvét Chimu-nyelvnek, vagy az Inkák titkos nyelvének nevezik.
A csatában elesett Scyri, a király gyönyörű szép húsz éves lánya. Kácha valójában Káta, vagy Kata volt.
Huayna Capac nagyon jól tudta, hogy a legősibb időkből származó Két-Ős nemzetségből származtak az Inka uralkodók is. Ezért a Két-Ős királyságot nagy tiszteletben tartotta és halálakor visszaállította a királyságot, melyet a szép Kátától született fiának, Atahualpának adott, míg a Kuzko-i birodalmat Huascar (Vaskar) fia örökölte. A hajdani Két-Ős királyság, a mai Ecuador lakossága ma is büszkén vallja, hogy az ő hazája a világ közepén van, mint ahogy minden magyar falu a magáénak tudja: „Az én falum a világ közepe.”
A kitói rádió minden műsorszünetben bemondja: „Itt a kitói rádió sugároz a világ közepéről.”
Huayna Capac csak akkor tette fel a két toll mellé a smaragd forgót, amikor a világ legősibb királyságának a trónját elfoglalta és így a Scyri királyok smaragd forgójának, mint a Két-Ős királyság ősi jelvényének a használatára is jogosult.
Amerika ősnyelve magyar volt.
TURUL PUSZTA
Az ősmagyar Két-Ős királyság területén van Turubamba. Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol-inkvizitor (főleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták. A régi okiratokon még mint PUXA szerepel. A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t. Valóságos neve nem Turubamba, hanem TURU-PUXA azaz Turul-puszta volt.
A régi feljegyzéseken sűrűn szerepel a Béla mint név és mint tisztség. A Bélából csináltak a spanyolok Buala-t, Zela-t stb.
Tampusnak nevezték az inkák birodalmában azokat a helyeket, ahol a birodalmi utakon és bizonyos távolságokra elhelyezve a hadsereg részére pihenő és utánpótlási célokra szolgáló épületcsoport volt, melyekben hadiszerek és élelmiszerek voltak elraktározva. Ezt mi a mi nyelvünkön támpontnak nevezzük. Ebből a Tampus = Támpontból csináltak a spanyolok „tambo”-t.
Ó-MÁRIA SIRALOM ... ÉS MÉG MIT?
1922-ben, amikor az Ó-magyar Mária Siralom előkerült, arra gondoltak, hogy valamelyik jámbor szerzetes, aki a magyar nyelvet nem ismerte, valami barbár írásnak nézte és hithű jámborsággal kivakarta a szent könyvből. A kivakart és kitépett ó-magyar írások rejtélye is az ősmagyar földön oldódott meg, amikor Móricz János kutatásai során egy olyan íráshoz jutott, melyet egy spanyol szerzetes írt azokról a „jámbor” szerzetesekről, akik az összes levéltárat átkutatták, hogy kivakarjanak vagy kitépjenek minden olyan írásemléket, mely a spanyol birodalomra veszélyes lehet. Mindezt, a spanyol Korona és uralkodóik „nagyobb dicsőségére” tették, ahogy a szerzetes írja rendkívül érdekes írásában, melyből az nyilvánvalóvá válik, hogy mindezt a Magyar Szent Korona nevében is tették, mert akkor Carlos uralkodott, aki magyar király és osztrák császár is volt. Tehát nem egy ismeretlen „barbár” írás, hanem az ősrégi magyar írásemlékeket kellett eltüntetnie a Spanyol-Habsburg uralkodó kedvéért, akik tetteikkel bebizonyították, hogy egyedül őket illeti a barbár jelző kultúraromboló és hamisító tetteikért.
A BŰNÖS HALLGAT
Móricz János számtalan sajtókonferencián nyilvánosságra hozta azokat a történelmi hamisításokat, melyeket a spanyol-osztrák ház elkövetett a magyarsággal és a világtörténelemmel szemben. A bűnösök azonban hallgatnak, és eddig meg sem kísérelték, hogy az ellenük szóló hatalmas bizonyítékanyaggal szembenézzenek. Móricz többször követelte, hogy Spanyolország közölje azokat a magyar őstörténeti adatokat, amelyeket a legtitkosabb levéltáraiban őriz, mert ellenkező esetben a nem közlés a további hamisítások tényét bizonyítja. Hallgatnak, de titokban mindent elkövetnek, hogy Móricz kutató munkáját lehetetlenné tegyék.
Forrás: magtudin.org
A mi tejútrendszerünk központi csilagáról úgy gondolják, hogy mintegy milliószor nagyobb tömegű és húszmilliószor fényesebb a napnál. A mag körül születő egyre több és több utódcsillag egyre mélyíti a központi csillag energiavölgyét,
és ezzel együtt fokozatosan növekszik energiatermelésének sebessége is.
Belső hőmérséklete és energiatermelése annyira megnő, hogy energiáját főképpen kozmikus részecskék formájában kezdi el kisugározni. A tejútrendszer magjának energiakibocsátása végül akkorára nő, hogy instabillá válik és felrobban.
Ebben az átmenetileg nagyon aktív állapotban fényessége több milliószorosára nő, kozmikus részecskék és nagy energiájú sugárzás akkora záporát sugározza szét, amely egy úgynevezett galaktikus szuperhullám formájában, sugárirányban terjed szét.
A kifelé terjedő szuperhullám óriási mennyiségü kozmikus port és gázt távolít el a galaxis központi részéböl, aminek következtében ott a gravitációspotenciáltér erőssége csökken. Ez viszont a mag energiatermelését csökkenti a kritikus
érték alá, mire a mag energiatermelése ismét visszaáll a nyugalmi értékre. Amint a tejútrendszer központi része ismét anyagot termel, a gravitációs potenciál ismét túlnő a kritikus ponton, mire a mag ismételten robbanási fázisba kerül. A körfolyamat megismétlődik. A galaktikus mag kb. tízezer évenkénti gyakorisággal megismétlődő robbanásai által keltett szuperhullámok eltávolodnak a középponttól és kozmikus port, valamint gázokat sodornak a tejútrendszer pereme felé.
Ez azt fogja eredményezni, hogy a törpe elliptikus galaxis az egyenlítőjének síkjában spirális nyúlványokat bocsát ki magából végül olyan érett spirális galaxissá fejlődik mint a mi tejútrendszerünk. Néha-néha különösen heves anyagkilövellés
következik be, amelynek energiája elegendő ahhoz, hogy hatalmas csillaghalmazként hagyja el a központi részt, amely az anyagalaxis körüli pályára kerül.
Az ilyen halmazok késöbb önálló, anyagot létrehozó központokká vagy "embriókká"
válnak amelyek az idők során mellék- vagy kísérő galaxisokká fejlődnek. A mi tejútrendszerünk körüli pályán mozgó Kis és Nagy Magellán-Felhő ilyen kísérő galaxis. Az égen törpe mellékgalaxisok is láthatóak, pl. a tejútrendszerünk szomszédos
testvérgalaxisa, az Androméda körül keringő két fénylő pont. Az egyik az NGC 205 tanulmányozása során kiderült, hogy ugyanolyan kondenzált magja van, mint az Andromédának vagy a mi tejútrendszerünknek
http://apod.nasa.gov/apod/image/0611/andromeda_gendler_big.jpg
Az állatövi írásjegyek között van kettő, amelyek látszatra is erősen elütnek a többitől, vagyis a Skorpió és a Nyilas írásjelei. Csak ez a két írásjel tartalmazza az általában irányt vagy helyet jelző nyilat. Érdekes, hogy ez a két jegy szomszédos helyet foglal el az állatövben. Ha a jeleket abban a sorrenben tekintjük, ahogyan a nekik megfelelő csillagképek megjelennek az égen, a Nyilas balra(keletre), a Skorpió jobbra(nyugaton) lesz látható. Ennek az elrendezésnek a megjelenítésekor a Skorpió írásjelét meg kell fordítanunk, hogy pontosan képviselje a csillagkép valódi formáját az égen,
mivela Skorpió fullánkja balra mutat, nem pedig jobbra. Ha így rajzoljuk le őket a nyílhegyek egy bizonyos helyre mutatnak.
Valójában arra a különleges pontra irányulnak, amely körül a tejútrendszerünk összes csillaga kering, vagyis a galaxis középpontjára. Az állatöv ősi megszerkesztői nyilván gondban voltak, miképpen jelezzék a tejútrendszer középpontjának helyét,
mivel csupán a Nyilas és a Skorpió nyúlik elég messzire délre az ekliptika alá. Abból, hogy ez a két csillagkép a tejútrendszer középpontjának helyét is megmutatja, arra a következtetésre juthatunk, hogy az állatövi titkosírás azt a központi helyet is megjelöli, ahol galaxisunk első anyagi részecskéje létrejött, és amint a folyamatos keletkezés elve kimondja, ahol azóta is termelődik az anyag.
Valójában számos bizonyíték van amellett, hogy a tejútrendszerek központi részei
azok a helyek, ahol az anyag folyamatosan képződik. Ebböl a legtöbb csillagász azt a következtetést vonta le, hogy a galaxisokat alkotó legtöbb csillag ezekböl az anyagot termelő központokból lökődött ki.
Egy ókori görög monda arról beszél, hogy a Nyilas a Skorpió szívére céloz a nyilával. A Skorpió szívét az Antares nevü vörös óriás, a négy Királyi csillag egyike képviseli. Napjainkban a Nyilas öt szögfokkal az Antares mellé céloz. A nyílvesszőt alkotó csillagok(a Gamma és Delta Sagittarii) helyzete azonban lassan változik az időben, úgyhogy az ókorban még sokkal pontosabban irányulhatott a célpontra. És valóban, Kr.e. 13865 plusz-mínusz 20 évvel még pontosan az Antaresre mutatott.
Elképzelhető, hogy a fenti időpont egy olyan korszakot jelöl, amikor a napjainkban sűrű felhők és a por miatt takarásban levő galaktikus központ akkoriban annyira aktív volt, hogy a Földről is látszott. Ugyanezt a dátumot találjuk kínos pontossággal rejtjelezve a Dendera melletti Hathor-templomban látható zodiákuson.
http://gtae.users.btopenworld.com/dendera0126.jpg
http://www.prometheus-delft.org/zodiak.gif
Az állatöv megalkotói viszonylag fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, mivel a modern idők csillagászainak csak a legutóbbi időkben sikerült a tejútrendszer középpontjának helyzetét meghatározni. Az utóbbi jó néhány évtizedben kezdtek
ismertté válni annak bizonyítékai, hogy a galaxisok magja nemcsak nagy sebességgel termel anyagot és energiát, hanem időről időre heves kitöréseket produkálhat, és ekkor erőteljes kozmikus részecskezáport és elektromágneses sugárzást bocsát ki magából.
Lehet, hogy a Zodiákus megalkotói figyelmeztetni szerettek volna bennünket, hogy több mint 15800 évvel ezelőtt egy ilyen, a központban történt robbanás elég kedvezőtlen hatást gyakorolt bolygónkra, s a galaxis magja a jövőben bármikor elkövethet hasonlót.
Latrone, Bally, és Dupius keltezte a kőállatövet i.e. 15000-böl:
http://www.quakestar.org/Dendera.htm
Ha egy távcsövet irányítanánk a tejút középpontjára, azt találnánk, hogy az nem látható a Földröl, mivel a tejútrendszer korongjának síkjában található kozmikus por sűrű fátyla rejti el előlünk.
http://www.wlcastleman.com/astro/qaf05/astrophotos/core.htm
Hogy világosabb képet alkothassunk róla, az égbolt ezen részét kénytelenek vagyunk a rádiófrekvenciás, infravörös, röntgen- vagy gamma-sugarak hullámhossz tartományában leképezni, mivel ezeket a sugárzásokat kevésbé nyeli el a zavaró porréteg.
http://kepfeltoltes.hu/100419/infravoros_kep_galaxiskozpontrol_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A nyíllal jelölt Sgr A a tejútrendszer középpontja. A valóságban sokkal kisebb mint a rádió-lokátor képe mutatja. Túl messze van ahhoz, hogy akár a nagyon nagy alapvonal hosszúságú rádió-interferométerek is jobb felbontású képet adjanak róla, pedig ez a technika ezerszeresére javítja a feloldást azáltal, hogy a Föld különböző pontjain elhelyezett rádiótávcsövek összekapcsolásával működik.
Ilyen típusú mérésekből az derül ki, hogy az Sgr A- nak kisebbnek kell lennie a Jupiter pályájának átmérőjénél. Noha ennek az objektumnak nem ismerjük a pontos tömegét, a galaxis középpontja körül egy fényévnyi távolságon belül található csillagok keringési sebességéből arra következtethetünk, hogy az legalább egymilliószorosa a Nap tömegének. Összehasonlításként: a legnagyobb kék szuper-óriáscsillagok tömege hatvan-nyolcvan Nap tömeget tesz ki.
Az infravörös hullámhossztartományban ez a galaktikus centrum kb. húszmilliószor fényesebb. mint a Nap, és jónéhányszor erősebben sugároz, mint a legintenzívebben fénylő szuper-óriáscsillag. Ionizált hidrogén- és héliumkisugárzása annyira erős, hogy évszázadonként a Napéval egyenlő tömegű anyagot bocsát ki magából. A galaxis közepéből kiinduló ionszélhez hozzáadódik még a kozmikus részecskék folyamatos, közel fénysebességgel történő kisugárzása. A tudósoknak komoly gondot okoz megmagyarázni miként tud a tér egy ilyen kicsiny tartományában ekkora mennyiségű energia keletkezni.
Egyes csillagászok régebben úgy vélték, ez az objektum egy óriási fekete lyuk lehet (NASA még most is ezt állítja), amely magába gyűjti és megsemmisíti a környezetéböl beszippantott gázokat és kozmikus port. Sokan azonban nem értenek egyet ezzel a magyarázattal.
Az egyik érv az, hogy az ebből a tartományból érkező sugárzás energiaeloszlása nem felel meg egy fekete lyukból származó sugárzástól elvárhatónak. Az is kétséges, hogy egy fekete lyuk képes-e annyi energiát termelni, mint amennyit az Srg A kibocsát. A feltételezések szerint egy fekete lyuk által kibocsátott energia a befelé áramló gázok súrlódásából származhat, amely közvetlenül a megsemmisülésük előtt keletkezik. Számítógépes szimulációval pedig kimutatták, hogy a középső részen található gázok nem képesek olyan közel kerülni a maghoz, hogy az beszippantsa őket.
Kevés bizonyíték van arra, hogy gáz áramlana az Srg A belseje felé, mint azt a fekete lyuk elmélet kívánja. Ellenkezőleg, a galaktikus centrumtól tízezer fényév távolságban a gázok sugárirányban távolodnak. Ez nagy kihívás a csillagászoknak, mivel ha az Srg A 100 évenként elveszíti egy Nap-tömegnyi anyagát, kevesebb mint 100 millió év alatt a teljes anyagmennyisége szétszóródik, hacsak nem pótlódik az anyag. A világ keletkezéséröl szóló ókori tudomány ismeretében egy anyacsillagban folyamatosan keletkezik mind az anyag, mind az energia.
95-ben írta LaViolette:
A csillagászok az óriási energiakibocsátástól eltekintve viszonylag nyugalmasnak tartják a tejútrendszer központjának mostani viselkedését. A rádióhullámok tartományában mintegy tízezerszer gyengébben sugároz, mint az Androméda, hozzánk legközelebb eső spirális galaxis magja. A galaxisok magja ennek ellenére néha igen heves kitöréseket tud produkálni, amelyek nagyon intenzív kozmikus sugárzással járnak. Ezek az úgynevezett galaxismag-robbanások a csillagászatban ismert legnagyobb energiafelszabadulással járó események. A CTA 102
http://www.bu.edu/blazars/mmpol/cta102.html
jelzésü rendkívül aktív galaxis a becslések szerint inden évben annyi energiát bocsát ki, mint a legaktívabb szupernóvák közül tízmilliárd darab együttesen. A csillagászok úgy becsülik, hogy minden hat- a mienkhez hasonló - spirális galaxis közül egynek a magja éppen aktív fázisban van.
JELEN:
2004. december 26-án egy 9.3-as erősségű földrengés történt az indiai Oceánon Sumatra partja mellett Malajziában. Ez okozott egy olyan erőteljes szökőárat, ami elpusztította sok országnak a parti régióit, ami több mint 240,000 embert megölt. Ez volt a legrosszabb szökőár azóta, hogy Krakatoa robbanása lecsapott erre a területre. Az a földrengés, ami előidézte ezt, annyira erős volt, hogy az utóbbi 25 évben a 10-es skálán ez volt a legerősebb.
-Indonesiaai 9.3-as erősségü földrengés: December 26, 2004 , 00 óra 58 perc (Universal Time)
-Gamma sugár kitörés érkezése: December 27, 2004 , 21 óra 36 perc (Universal Time)
Ez a gammasugár-robbanás 100-szor élénkebb volt, mint bármilyen robbanás, amit korábban észleltek.
http://hirek.csillagaszat.hu/kulonleges_csillagok/20050719_legnagyobb_csillagrenges.html
A robbanás ideiglenesen megváltoztatta az alakját a Föld ionoszférájának miközben eltorzította a továbbítást a rádió-hullámhosszon. Ez a robbanás az SGR 1806-20-as neutroncsilagból származott ami több energiát bocsátott ki egy tizedmásodperc alatt mint a Nap kibocsát 100-150 ezer év alatt
http://www.portaldoastronomo.org/images/arquivo/foto1059.jpg
http://www.space.com/images/050923_magnetar_location_02.jpg
SGR 1806-20 a nyilas (sagittarius) és a skorpió (scorpius) között
Sokan érdeklődtek, hogy elképzelhető e, hogy van eközött a két esemény között vagyis az ázsiai cunami és a robanás között egy kapcsolat. Bár a csillagászok vonakodnak, hogy köze lenne a földrengéshez.
Paul LaViolette felhívta a figyelmet Galactikus robbanások földi veszélyeire miközben bemutatta azt, hogy egy magas intenzitású gamma-sugár-robbanás szintén EMP hatásokat létrehozna.Szintén észrevette, hogy lehet, hogy egy erős gravitációshullámmal kapcsolatban arra számíthatunk , hogy ennek a szuperrengésnek az arcvonalában előre utazik és lehet, hogy ez egy galaktikus központból származó szuperrengés érkezésének az első jele.
A könyvében Earth Under Fire (és a disszertációjában), bizonyítékot mutat be, hogy az a szuperrengés, ami körülbelül 14,200 évvel ezelőtt átutazott a naprendszeren, szupernovarobbanásokat indított el ami végigsöpört a Galaxison keresztül. Ezek között voltak a Vela és Crab szupernovarobbanások, amiknek a robbanásdátumait ezzel a szuperrengésesemény-horizonttal egyenesbe állított.
Legutóbbi években a tudományos vélemény előjött hogy átvegye LaViolette aggodalmát, ezek láthatóak hírcikkekben, amik megvitatják a SGR1806-20 gammasugár-kitörést Space.com. Megjegyzik azt, ha ez a gammasugár-robbanás olyan közeli lett volna, mint 10 fényév akkor teljesen megsemmisítették volna az ózonréteget.
2004 december 27-ei gammasugár-robbanás megmutatja nekünk azt, hogy egyáltalán nem élünk egy békés égi környezetben. És ha a december 26-ai földrengés ugyanannak az égi eseménynek volt a függvénye, láthatjuk, hogy ez a csillagkitörés sok életet követelt. Emiatt az ok miatt fontos, hogy a jövőben készüljünk még az erősebb eseményeknek a lehetőségére is, arra, hogy szuperrengések áradnak a Galaxisunk magjából.
Mint a december 26-ai földrengés és a december 27-ei gammasugár-robbanás, a következő szuperrengés is váratlanul fog megérkezni. Érdekes módon a haditengerészet egy tengeralattjárója vagy akár hajója sem tartózkodott a helyszínen és nem sérült meg esemény alatt.
A hatások a Napra és a Föld éghajlatára nem a Galactikus kozmikus sugarak miatt voltak, hanem a kozmikus por miatt, amit ez a kozmikus sugárzás szállított a Naprendszerbe. Ezt általában a Napszél visszatartja de 99-ben a Napszél abbamaradt és jelenleg is a kozmikus por egy sürü felhőjébe lépünk bele.
A múltban ennek a Galaktikus kozmikus sugár-sortűznek az érkezésével a napszelet legyőzték és ennek az anyagnak a nagy mennyiségeit tolták befelé. A Nap a pornak egy burkába burkolózott, ami azt okozta, hogy a spektruma elmozduljon az infravörös tartományba.
Ráadásul a pormagok, amik töltik a Naprendszert, sugárzást szórtak szét vissza a Földre miközben termeltek egy olyan bolygóközi melegházhatást, ami alaposan növelte a napsugárzás beáramlását a Földre.
LaViolette kutatása felveti, hogy a Nap szintén nagyon aktívvá vált, ahogy a por és gáz, amik a felszínére esnek, extrém égési tevékenységet idéztek elő. A sugárzási beáramlással együtt a Nap porburka okozta a Nap koronájának és fotoszférájának felfújódását, ezt figyelik meg a T Tauri csillagoknál. Ezek a különféle naphatások olyan légköri melegítést és megfordítási feltételeket okoztak, amik jeges növekedést könnyítettek meg, ami jégkorszakot okozott.
Alkalmakként, mikor a napsugárzás-beáramlás a Földön különösen magassá vált, a jégkorszak éghajlata elkezdett melegedni miközben kezdeményezte a gyors jeges olvadás és kontinentális áradás epizódjait. Egy időszakban amire van bizonyíték, egy különösen tragikus napkitörés-esemény történt 12,750 körül, amikor a Nap különösen aktív volt. Ez egy óriási koronálistömeg kibocsátásával járó kilövellés volt, ami elnyelte a Földet és előidézett egy tömeges állat kipusztulást.
LaViolette szerint: A galaktikus robbanások ténylegesen minden 13,000 évente történnek - 26,000 évente jelentős kitörések történnek és ezenkívül történik még több kisebb esemény.
A csillagászati megfigyelések mutatják az utolsó jelentős Galactic alaprobbanás nemrég 10,000-15,000 évvel ezelött történt. Sarki jégfúrómintákból szerzett adatok, mutatják ennek a kozmikus sugár-eseménynek és másik kozmikus sugár-intenzitás csúcsának is a bizonyítékát a korábbi időkről. Valamint Dr. LaViolette jóslatát, hogy a csillagközi por egy áramlása jelenleg belép a Naprendszerbe a Galaxis központi irányából, később igazolták az adatok, amiket gyűjtöttek az Ulysses űrhajóval, és AMOR radarmérésekkel, amiket Új-Zélandon csináltak.
Az ilyan erős sugárzási övek rádiólégköri zavar, és a kommunikáció elektronikus összetevői által tudtak okozni egy globális kommunikációs áramszünetet műholdakban. A légi utazás ilyen feltételek alatt rendkívül kockázatos volna.
A légköri ionizáció megsemmisítené az ózonréteget, és bőrrák megbetegedéseket növelne amiatt, hogy UV magas szintjei elérik a Föld felszínét. A kozmikus sugár-részecskék, amik alapszinthez behatolnak, jelentősen cellamutáció arányokat növelnének.
A galaktikus szuperrengések szintén termelhetnek egy élénk elektromágneses impulzust (EMP) akármikor mikor egy kozmikus sugár-elülső része történetesen üti a Föld légkörét. A galaktikus szuperrengések általi EMP összehasonlítható egy atombomba robbanással.
Jelenleg rádiócsillagászok felügyelik a Galaktikus mag kozmikus sugár/szinkronsugárzás-tevékenységét napi rendszerességgel. Rendszeresen jelentik a felfedezéseiket IAU-ban (International Astronomical Union) körlevelek formájában.
És íme egy esetleges bizonyíték a Thaiföldi 2004-es cunami és a gammasugár kitörés között
Az újabb eset:
gammasugár kitörés a szobrász csillagképben 2007 09 11
http://grb.sonoma.edu/details.php?id=5010
hatása a földön: földrengés
http://ma.hu/page/cikk/ab/0/177424/1
http://index.hu/politika/bulvar/ketfoldr0910/
September 12, 2007 : 8.4-es rengés SUMATRA, INDONESIA http://earthquake.usgs.gov/eqcenter/recenteqsww/Quakes/us2007hear.php
szeptember 12 2007 : 7.8-as rengés JAVA, INDONESIA
http://earthquake.usgs.gov/eqcenter/recenteqsww/Quakes/us2007hec6.php
September 13, 2007 : 7.1-ES RENGÉS
http://earthquake.usgs.gov/eqcenter/recenteqsww/Quakes/us2007hfax.php
GammaKitörések honlapja:
ma este Magyarországra ér a terjengő vulkánpor,eléri hazánkat....bizonyos állitások szerint....
Évekig csökkenhet a hőmérséklet az izlandi vulkánkitörés miatt.
Fokozódnak a Földön a vulkántevékenységek és a földrengések.
Ezek a lentebbi beírásaimmal összefüggenek:
http://www.hirextra.hu/2010/04/15/bedurvult-az-izlandi-vulkan/
http://www.hirextra.hu/2010/04/16/vulkankitores-tobb-szaz-embert-evakualtak/
Imádkozzatok, hogy a Yellowstone ki ne törjön.
Jah, csak 2-szer volt benne, először ezért akadt fenn..
Megkaptam, köszi.
Egy 5 megás emilt küldtél?
Elküldtem, de hibát ír, s visszajött.. :-(
Szerk: Nagynak találtatott. Megvágtam, így már tán yo lesz.
Nagyon köszönöm, ha elküldöd.
:)
gentlemanus@freemail.hu
Kaptam egy "Piliscsillag, Napcsillag, egy magyar kultuszhely és titkai" c könyvet bescannelve. Vmi földcsakra is van benne, asszem ez téged érdekelhet. :-) Ha dobsz egy email címet, elküldöm.
A birt Hertfordshire Egyetem oktatója megunta, hogy tanítványait nem érdekli az angol irodalom, ezért vámpírológiai konferenciát rendez, ősztől pedog doktori képzést is indít a témában.
Dr. Sam George az élőhalottaktól várja az angol irodalom iránti érdeklődés feltámasztását, ezért a Hertfordshire Egyetemen olyan konferenciát szervez, ahol (vér helyett) ketchuptól csöpögő koktélkolbászkákat szolgálnak majd fel koporsókból, és mindezt azért, hogy letörje az amerikai vámpírhegemóniát. Az ötlet azonnal hatalmas népszerűségre tett szert, az egyetemi oktató felhívására több mint száz előadó jelentkezett be a világ minden tájáról - írja a Guardian.
hirdetés
Az április 16-17-ére meghirdetett konferencia felszólalásai között olyan címeket is találni, mint „Beszennyezett vér, sperma és bőr: Vámpírok és a fajkeveredés kísértete“ vagy „Ki rendelt AIDS-es hamburgert: Vérszomj a True Bloodban“. Ezek a témák nem nagyon hasonlítanak a megszokott, tudományos megközelítésekre, de Dr. Sam George pont erre törekedett, nem akarta, hogy újabb dohos konferencia kerekedjen ki a dologból. Az volt a célja, hogy az esemény arra ösztönözze az embereket, komolyan gondolják át a vámpírtörténetek bonyolultságát.
Mint mondja, „hagyományosan mindig angol színészeket választottak vámpírszerepre, de most minden filmben amerikaiakat láthatunk a Buffytól az Alkonyatig. Az a célom, hogy a figyelmet magára a szövegre irányítsam, ami történetesen nagyrészt brit, és nem mellesleg arra, hogy mit is mondanak el ezek a történetek a társadalmunkról“. „Amikor a 18. századi és a reneszánsz irodalmat tanítom, a hallgatóim állandóan próbálnak ilyen példákat felhozni. De ők mindig az Alkonyatról beszélnek nekem, így azt gondoltam, hogy a vámpírirodalomban rejlő gazdagság remek lehetőség lehet arra, hogy a népszerű irodalmat tudományos platformon tanulmányozzuk.“
George tervei szerint a konferencián elhangzó hetven előadás legjobbjait könyv formájában ki is adják, aminek nagy hasznát vehetik majd azok a diákok, akik beiratkoznak szeptemberben induló vámpírirodalmi doktori képzésére.
