Interplanetáris változások - 2.

Mai időnk legjobb elméleti fizikusai úgy gondolják, hogy kereken tizenegy dimenzió létezik (Michio Kaku-Hipertér könyvében 10 olvasható). Mindezen világoknak, amiknek rendellenes mennyiségű energiájuk van, amit látni vélünk, a 19.5 foknál jelenik meg. Még a Földünknél is.

Földünkön Hawaii itt található, és emellett egy nagy vulkán ami a Marsi Olympus Mons analógiája. Napunknak szintén rendellenességei vannak 19.5-nél.

Parker, az 1950-es években nagy napszakértő volt Hoagland szerint. Észrevette, hogy a napfoltciklusok olyan napfoltokkal történnek, amik nem fordulnak elő mindenütt a napon egyformán. A napfoltciklus csúcsánál, ami tizenegy évenként történik, északra és délre körülbelül 19.5 szélességi foknál tetőznek a Napon.

1996-os napminimum és a 99-es napmaximum:

http://kepfeltoltes.hu/100327/napmaximumok_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Úgy tűnik ez a minta egyetemesen vonatkozik minden bolygóra, csillagra vagy dimenzióra. A bolygók maguk, és sok esetben a holdjaik, életerős növekedés drámai jeleit mutatják. Ez növekvő légnyomást tartalmaz, miközben ragyogás növekszik az Aurora Borealisből és a mágneses mező-ereje növekszik, … növekvő kataklizmaszerű tevékenység sok esetben.

Hoaglandák cikke szerint pedig: " a hurrikánok mindig 19.5 fok egy átlagos szélességénél születtek"

Földünkön az El Nino jelenség nyomában a legmelegebb víz is ezen a ponton található.

Marson 1997-ben felhők fejlődtek, elvesztette a pora legnagyobb részét, és felvette az ózon egy meglepetésszerü mennyiségbővülését.

Ebbe a modellbe vonatkoztatható a töltött energiának a felbukkanása, mint ózon (vagy plazma) - az elektronoknak fénylő tengere, protonok. Ez egy jel ebben az új modellben, magasabb foku energia vándorola 3. dimenzióba.

A Mars Surveyor Probe 1997-ben Mars körül keringett és észrevette egy területen ennek a légköri nyomásának egy kétszáz százalékos növekedését.

2001-ben a meghatározott médiák egy drámai évet beleértve ébredtek rá Globális felmelegedésre a Marson-- az évi veszteségek a déli pólusnál levő hótakaróból, a speciális jeges jellemzők sebes eróziójával. Egy hatszög alakú mintát a jégben világosan 1997 januárjában belerajzolhatunk a középső képbe, és szintén látható (, bár az óramutató járásával ellentétes irányban ) az októberi bal oldali képben, 1996-ból.

http://kepfeltoltes.hu/100327/mars_eszaki_sark_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

NASA magyarázata a jégsapkák dramatikus olvadására a bolygó dőlésének változása. Ezek a változások évmilliók alatt történnek a bolygók között levő gravitációs és árapályhatások miatt valószínűleg. Egyszóval ezt nem használhatjuk arra, hogy megmagyarázzuk a Mars tengelyeinek a hirtelen, drámai olvadását - és az aktuális globális felmelegedést.

Az 1970-es és 1995 évek közepén a Mars jelentős új felhőtakarót fejlesztett, ekkor történt a légköri portartalom egy teljes csökkenése, és felfedett egy meglepetést … a légkörében levő ózon bőségét. A NASA Mars Global Surveyor ember nélküli űrhajóját rongálta meg 1997-ben egy váratlan marsi légkör sűrűségének a 200 százalékos helyi növekedése. 1999-ben, több mint 20 év után először jelent meg a Marson hurrikán, és 300 százalékkal nagyobb volt bármelyik eddiginél, amit korábban láttak.

http://kepfeltoltes.hu/100327/mars_hurrikan_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Egy erőteljes globális homokvihar elnyelte az egész Mars bolygót három 2001-es hónapban. A hivatalos Hubble Space Telescope honlap ezt az eseményt a legnagyobb globális homokviharként írta le. Szokatlanul életerős viselkedéssel /köztük a helyváltoztatás sebességében/ történt a Marson a Mars az egyenlítőjén keresztül, ami az eddigi tapasztalatok alapján még nem fordult elő soha.

http://kepfeltoltes.hu/100327/mars_globalis_homokvihar_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Mars eléggé jól kielégíti a Hyperdimenzionális modellt. Az ózon fent van és a por lent van, ezek mindkettője mutatja, hogy növekedett ionizáció zajlik - az életerős vérzés egy jele-keresztül a HD modellben. A légkör észrevehetően felhősebb és sűrűbb, egy hatalmas hurrikán és egy meglepően gyors bolygó méretű homokvihar a NASA tudósokat elkápráztatta, és Globális felmelegedést több mint egy jelentős, meghatározó Marsi tanulmányból jelentették be. Mars felszíni jégsapkáinak a visszavonulásában látták, hogy szó szerint formálja egy láthatatlan mértani hullámszerkezet. Ezek a változások nem egyedülállóan a Marsra vonatkoztathatóak - egyidejűleg történnek a naprendszerben. A Jupiterről szóló félelmetes adat nyomatékosan látszólagossá teszi ezt a fejlődő tendenciát.

Egyformán rejtélyes mértani hatásokat fedeztek fel Jupiter légkörében, és jelentettek be kicsi "trombitaszóval" a NASA által.

Hoagland: "Mi nem vagyunk az egyetlen szerzők hogy azt vessük fel, hogy a Jupiter örvényjelenségeiben bekövetkező változások kapcsolatosak lehetnek egy teljes életerős növekedéssel,"

Egy jelentős új tanulmány Jupiterről, 2004 ápr 22 az USA Today kiadása: több Jupiter légkörében levő jelentős ovális képződés meglepetésszerü eltűnése 1997 szeptembere és 2000 szeptembere között. A tanulmány helyben demonstrálta azt, hogy ezen örvények nélkül, belső Jovian légkör a meleget nem fogja kibocsátani hatékonyan a térbe és Jupiternél valószínűleg a következő 10 éven belül jelentős globális felmelegedést fogunk tapasztalni. Egy bolygó tudós ez mögött a tanulmány mögött észrevette, hogy a Nagy Vörös Folt mint lazac változott át a hagyományos pirosból erősebbé, és azt gondolja, hogy ez a színváltozás szintén Jupiter hőmérsékletének egy teljes növekedése miatt lehet. Ezek a változások egy 70 éves ciklus részét képezik, melyiket úgy vélik, akkor kezdődött, amikor a három legnagyobb ovális először 1939-ben megjelent. Az, amit látunk, valószinű csak a kezdet. Forró plazmának egy cső alakú felhőjét fedezték fel első ízben 1979-ben ami körülvette az egész bolygót. A NASA Pioneer 10 és 11 szondája nem észlelt semmit 1973-74-ben, ami a Jovian rendszerjellemző, öt éven belül felszínre kerülését jelenti.

Plazma jelenség az Io És a Jupiter között

http://kepfeltoltes.hu/100327/jupiter_plazma_jelenseg_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Ha arra tekintünk, hogy ez a cső nem létezett egyáltalán 1974-től, ez a következő tényt mutatja vagyis azt,hogy jelentős energiaváltozások történnek a Jupiter körül.

1994-ben, egy üstökösnek, a többszörös töredékei, amit Shoemaker-Levy 9-nek neveztek el, becsapódott a Jupiterbe, ami egy jelentős égi látványosságot produkált.

Több sötét, légköri lyukat hoztak létre a felső Jovian légkörre való rendkívüli módon életerős becsapódási hatások. Az k töredékkel való ütközésnél, egy igazán bámulatos dolog történt - a töltött plazma két íve kitört a bolygóról és fenntartott egy látható szerkezetet egy órán keresztül. Ez a jelenség amit a Hubble teleszkóppal figyeltek meg 94 májusában, egy viszonylag új jelenség volt amit ilyen intenzitással soha azelött nem figyeltek meg. Mindazonáltal ennek a típusnak egy gyűrűje július 19 után a Jupiteren újra stabil jellemző lett, és 95 szeptemberéig beerősített.

http://kepfeltoltes.hu/100327/jupiter_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Ezzel az energiagyűrűvel kapcsolatban a lényeg az, hogy a NASA már tudja, hogy elektronok áramlanak ezen keresztül mindkét irányban - északról délre és délröl északra. Hagyományos modelleknek nincs magyarázatuk erre a jelenségre, de ez tökéletesen illeszkedik Wilcock modelljébe ami a harmadik kötetében, The Divine Cosmosban található, vagyis az ellentétes forgó energia fontossága a fizikában. 1995-ben a Galileo szonda megérkezett a Jupiterhez, és sokféle változást mért. Jupiter légkörében azt fedezték fel a NASA tudósok hogy több száz fokkal forróbb mint előre látotható volt. A sugárzási kibocsátások Jupiterből egyidejűleg körülbelül 25 százalékkal növekedtek 1979 és 1995 között. A valamennyi nehéz elem (mint pl. oxigén) Jupiter légkörében 10%-al csökkent 1979 és 1995 között, melynek tömege egyenértékű Földi oxigénnek a 20%-val, ami zavarba ejtő módon 16 év alatt eltűnt.

Mint elöbb írtam Jupiternek van egy energia felhője, ami kering a IO hold pályájában, amelyik a legközelebbi hold azonkívül a legaktívabb vulkáni tevékenységet produkáló hold a naprendszerben. Ez a felhő nem mutatta meg magát egyáltalán 1974-től. 1979-től viszont ott van ez a fánk alakú, fénylő felhő. Azután 1979-1995 a felhő 200 százalékosan válik fényesebbé és sűrűbbé. Ugyanakkor a Jupiter holdjának az IO-nak 1000%-al lett magasabb az ionoszférája. Az ionoszférát eredetileg 1973-ban mérték 30 és 60 mérföld közötti magasságban. 1996-ban ez 555 mérföldnél volt ( Dr. Louis Frank, a NASA-tól). Io felszíne voltaképpen jelenleg háromszor forróbb a Merkúr felszínénél. Merkúr a Nap mellett van! IO pedig ötször messzebb van a Naptól mint a Föld. 1979 és 1998 között több mint 200 százalékkal növekedett a felszíni hőmérséklete. Merkúrnál volt még a váratlan sarki jég és meglepően erős belső mágneses mező felfedezése egy állítólagos halott bolygónál.

http://kepfeltoltes.hu/100327/io_hold_feluleti_valtozas_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

SL-9 üstökös ütközése mint feljebb szerepelt elindította Jupiter egy hatalmas életerős növekedését ami 1994. július 19-én kezdődött, a "K" darabbal való ütközéskor és ebböl származó aurora kibocsátási ívekkel ami közül az egyik beáramlott Io északi és déli pólusaiba és megmutatta magát, hogy azután egy stabil, folyamatos jellemző legyen. Egy évvel később 1995 júliusában Io fejlesztett egy hatalmas, fényes, 200 mérföld széles részt. Nem azoknál a sarkpontoknáll, ahol az energia fényes íve belépett, hanem közvetlenül az egyenlítő mentén. Ez egy drámaibb változás volt, mint amit bárhol az előző 15 évben láttak. A hirtelen, megmagyarázhatatlan ragyogásnak ez a körkörös képződése tökéletesen beleillik a HD modellbe. Ebben az esetben, egy magasabb energia tiszta geometriája, nyolclapú rezonanciamintája, ami felszínre kerül az Io egyenlítői pontjai közül az egyiknél. A NASA Hubble oldalán írták azt erre a fényes jellemzőre ami felszínre került az egyenlítőnél, hogy Io felszíne egyetlen finom változáson ment keresztül azóta mikor is utoljára az 1979-es Voyager 2 szonda által közelről látták. Egy évvel késöbb a JPL azt mondta, hogy

a változások amiket az Io-n láthatunk dramatikusak. És, hogy az anyag színei és az elosztásuk az 1979-es Voyager elrepülése óta alaposan megváltozott.

Ez a változás egy év alatt történt, nem 1979-óta mint a Nasasok és a JPL-esek mondják.

A NASA szerint egy lenyűgöző különbség 1979 és 1997 között megjelenik a Prometheusban. A vulkán most 75 kilométerre tör ki (46.5 mérföld) nyugatra attól, ahol a fényfolt volt 1979-ben. Vulkánokról nem hiszik azt, hogy a hagyományos modellekben haladnak 46.5 mérföldet és fejlesztik magukat a felszín mentén, de ha Prometheus a nyolclapú örvénytevékenység egy jele, akkor lehetséges, hogy a mértani hullám lassan forog Io-n magán belül. Miközben csoportosul egy hosszú láncban a kritikus 19.5 szélességi foknál. A Hawaii szigetek a Földön a Föld keményebb, hűvösebb kérgével ilyen változók egy másik példája lehet, azt kivéve, hogy az öreg vulkánok helyben maradnak, ahogy az örvény lassan vándorol. A tudósok még nem tudják megmagyarázni, hogy mi történik az IO-val mindenedetre a NASA 2000-ben beismerte, hogy a megnőtt hőmérséklet az IO-ból jön nem a Nap által. Új színeket (az Io környezetében levő új ionok kísérteties bizonyítéka, ami ezelött nem jelentkezett) láttak az IO aurórájában 1998-ban és további új színeket fedeztek fel 2001-ben. 2001 Január elején, Io-nak volt egy megmagyarázhatatlan fényes foltja az egyik vulkánja (Pele) kitörésénél ami ibolyántúli hullámhosszban került felszínre. A vulkán körülbelül a 19.5 szélességi foknál helyezkedik el. A NASA szerint a szilikátláva nem lehet elég forró ahhoz, hogy megmagyarázzon egy fényes foltot, az ibolyántúli tartományban, tehát ennek a fényes foltnak az eredete egy rejtély. Ugyanez a cikk mutatja be az első képet, amit valaha szereztek, egy növekvő [vulkáni] felhő Io egyik sarkvidéke fölött. Tudósokat megdöbbentette, a felfedezés egy olyan felhőröl, ami a tengely közelében van mert minden aktív felhő, amit korábban észleltek Io-on, egyenlítői régiók fölött volt és mások nem közeledtek a Pele méretéhez.

2001 Aug. 6-án, egy korábban felfedezetlen és még mindig névtelen vulkán kibocsátott egy 310 mérföld magas felhőt, a legnagyobbat amit valaha észleltek Io-on.

1997 augusztus 18-ai asztronómia a nap képe :

http://apod.nasa.gov/apod/image/9708/prometheus_gal_big.jpg

A fánk alakú tubusban, Io egész útvonalának pályája megtelik plazmaenergiával. A tudósok azt gondolják, hogy ezt a csövet azok a töltött részecskék okozzák, amiket Io vulkánjai okádnak. A töltött részecskék ebben a csőben 50 százalékkal váltak sűrűbbé 1979 és 1995 között. A csőnek a teljes sürüsége 200%-al vált sürübbé ez idő alatt és ahogy korábban láttuk, maga a cső nem létezett 1979-et megelőzően. A csőből egy hidegebb rész különválasztotta magát és 1999 és 2000 között jelentősen fényesebbé vált. Ez a legújabb változás a NASA tudósokat arra késztette, hogy arra következtessenek, hogy a nem elérhető/elegendő adatmennyiség miatt az okot vagy a hatást meghatározzák a torus (plazmacső) változékonyságából. Hoaglandék cikke szerint a 2000 októberében megjelenő geometriai forma a sarkpontnál a Jupiteren ami szeptemberben eltünt szerepet játszik a 2001-es nagy kitörésben az IO-n.

A zöld az IO a kék az Europa plazmacsöve. NASA 2003 ekkor került bele a képbe az Európa is mikor egy másik nagy plazmacsövet fedeztek fel.

http://kepfeltoltes.hu/100327/jupiter_plazmacsovek_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Jupiter harmadik holdja, a Ganymedes, több mint 200 százalékkal vált fényesebbé az Aurorájában 1979 és 1990 közepe között, és bizonyos területek most akár 700 százalékkal fényesebbek mint bármikor ezelőtt. A ragyogásnak ezt a növekedését okozhatja egy 1979 óta megfigyelt 1000 százalékos növekedés a Ganymede légkörének a sűrűségében.

Amikor a Galileo 1999 augusztus 12-én közel került a Callistóhoz a Jupiter negyedik jelentős holdjához, 2 nappal késöbb egy olyan dologgal találkozott a NASA amit váratlan óriási adag sugárzásnak hívtak. Egy tudós mondta, hogy a Galileo csillagszkennerével 300-400 impulzus számu sugárzási szintre számítottak és akkor lepődtek meg mikor a Galileo 1400-at jelzett. A sugárzás négy különböző űrhajóhibát is okozott. Ezt a sugárzást az Io vulkánkitöréseiböl származtatják.

A hyperdimenzionális vérzés-keresztül a tetrahedron geometriáján úgy tűnik, hogy létrehozza a Nagy Vörös Foltot a Jupiter déli féltekéjében 19.5 szélességi foknál és lassítja annál a szélességnél levő felhőforgások sebességét hosszában. Ha ez a képződés valóban létezik, ez jelentkezne egy ponton a Jupiter mértani északi rúdjánál-pontjánál. Érdekes módon egy legutóbbi tanulmány hozzávetőleg 45 perces időközökben írta ezt, a RÖNTGENSUGÁR-tevékenység villanásai ennyi időközönként alakulnak ki a Jupiter mértani északi rúdjából. bár Jupiter Aurorája nem irányul a rúdra, ahogy látjuk. Az energia, amit kibocsátott ezen a ponton, egyenértékű azzal, hogy az energia egy kolosszális gigawattpulzusa a naprendszeren keresztül száll-áramlik.

http://kepfeltoltes.hu/100327/jupiter_rontgensugar_tevekenyseg_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

NASA cikk, ami megvitatja ezt a jelenséget, a következőt a mondja:

Mi nem voltunk meglepődve, mikor észrevettük, hogy a Jupiterből jönnek a röntgensugarak[Dr. Randy Gladstone]. Más csillagvizsgálók évekkel ezelőtt felfedezték ezt. A meglepetés az, hogy Chandra mit fedett fel a legelöször: a fény helyszíne -- meglepően bezárja a bolygó rúdját -- és rendszeresen pulzál.

A 45 perces lüktetések nagyon rejtélyesek, teszi hozzá Elsner. Nem tökéletesen rendszeresek /mint egy idegen jel lenne/, a rendszeresség sodródik vissza és előre néhány százalékkal. Ez egy természetes dolog. másképpen fogalmazva éppen nem tudjuk, hogy ez mi.

Jupiternél a hyperdimenzionális energia mértani lenyomatai nagyon tiszták amik az alábbi képen is láthatóak, ami 2003 márciusi Science magazinból való cikkben szerepelt diagram formájában a Jupiter felhőszalagjainak a sebességeiröl, amik a szélességen alapultak. A leggyorsabb és leglassabb felhősebességek Jupiteren északra és délre történnek pontosan 19.5 foknál. Ezek a Voyager 2 1979-es és a 2003-as cassininél is ugyanazt a jelenséget mutatták.

Jupiter héliumban növekszik, és a teljes sugárzási kibocsátások növekedtek. A nehéz elemek hatalmas csökkenése észlelhető.

1978 és 83 között a Vénusz légkörében a kén, Bullock és Grinspoon szerint, a Scientific American Magazinban - drámaian nőtt és csökkent. 1000% vagy még több. Ezzel a hatalmas légköri globális változással kapcsolatban egy 1978 előtti feltételezett óriási vulkánkitörésre gyanakodnak , ami egyszerre kibocsátotta ezeket a kénösszetételeket a Vénuszi légkörbe ami utána dramatikusan és titokzatosan nagy sebességgel letelepedett a Vénuszi légkörből. Fontos, hogy ezt a vulkáni modellt nem tudják bizonyítani, mivel ezt az állítólagos kitörést soha sem látták.

Egy párhuzamos tanulmányt készítettek az orosz szondák között, amiket a Veneraként ismertek vagyis az 1975-ös ellenőrzésnél és az 1999-es szárazföldi támaszpontú Keck távcsöveink között. Volt egy különbség, amit a valamennyi ragyogás közül észrevettek. Van ez a zöld fény, ami megmutatkozik Vénuszban, a [felső] légkörben. 1975-ben nem látták ezt egyáltalán, és 1999-ben ez 2500 százalékkal volt fényesebb. Úgyhogy ez egy óriási változás. Ez az oxigén zöld fénye.

Ugyanez a kisérteties változás figyelhető meg a Földnél. A Föld oxigénlégkörénél 20%-os.

Úgy gondolják, hogy a Vénuszon nincs oxigén egyáltalán. Ez a többlet oxigén a felső légkörböl jön a Vénusznál. Ez a genezishez hasonló változás.

Vénuszról készített felvétel kék színben 2002 szept 20-26-ig megmutatják az Hyperdimenzionális folyadék-éther beáramlását a 19.5-nél.

http://kepfeltoltes.hu/100327/venusz_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A bolygó tudósok nem tudják megmagyarázni a Vénusz belső légköri ragyogásában bekövetkező figyelemre méltó és teljesen megmagyarázhatatlan legutóbbi változást - őszintén elismerik, hogy ez magyarázat nélkül egy teljes meglepetés. Vénusz életerős viselkedésének egy hatalmas-teljes növekedésének egy másik jelét 1997-ben felfedték. A töltött plazmának egy farkát, ami húzódik a Vénusz mögött. Úgy mérték, hogy 1997-ben 60,000 százalékkal hosszabb - majdnem a Földig nyúlt - mint amikor azt először az 1970-es évek végén felfedezték. Egy NASA/JPL-tudós szerint ez a farok egy igazán erős jel, és kétség sem fér hozzá ez igazi.

http://kepfeltoltes.hu/100327/venusz_plazma_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Szaturnusz

Van egy Aurora amit először láttak,izzó sugárzó energia, amit 1999-ben először észleltek.

1998-ban a Van Allen övben volt az energiának egy új öve, ami először mutatkozott meg. Ez olyan valami volt, amit azelőtt soha nem láttak.

A Föld tevékenységében két ismert Van Allen sugárzási öve 1998 májusában annyira élénk lett, hogy ezek egy új övet létrehoztak miközben izgalmat és félelmet hozott létre a tudományos közösségben.

Sok energiajelenséget látnak a bolygókon ami közvetlenül a kritikus 19.5 fokos szélességnél kerül felszínre. A gáznemű világok, a négyoldalú geometriából, több egyedülálló módon életerős felhőcsapatot fednek fel ezen a részen. Pl. a nagy vörös folt a Jupiteren, vagy a nagy sötét folt a Neptunuszon.

A szilárd bolygók hajlamosak arra, hogy ezen a szélességi ponton produkálják a legnagyobb vulkáni feltöréseket, mint pl. a Földön Hawaii nagy szigete vagy a Marson az Olympus Mons.

A mágnesesség közvetlenül nem látható energia, de tudjuk, hogy ez különböző dolgoknál észlelhető a hatásai miatt. A víznél úgyszintén nem látható, hogy merre folyik a felszín alatt csak ha, homok részecskéket, leveleket, stb. mozgatja. A Hyperdimenzionális energia nem közvetlenül látható, de észlelhetjük a hatásait az egész naprendszerben, mint például a rendellenes por, gáz és ionizált részecskék felbukkanásán keresztül, megmagyarázhatatlan mértani jelenségek bizonyos folyadék ( bolygó légköri) rendszerekben. Az 1970-es évek vége óta, a Nap teljes sugárzási kibocsátása( mérve egyre inkább kifinomult műholdak által) növekedett 0.5 százalékkal egy évtized alatt, amit egy NASA tudós mondott, és ez jelentős éghajlatváltozást okozhatna, ha az ilyen hatások több évtizeden keresztül folytatódnának.

Egy másik NASA tudós 1901 és 2000 között észrevette, hogy a Nap mágneses mezője 230 százalékkal növekedett. Egy másik NASA kutató magas növekedéseket figyelt meg a Nap életerős kitöréseiben, a napszél által kibocsátott Héliumban és nehezebb töltött részecskékben, ami megmutatta, hogy egy igazi változás történik.

2003-at megelőzően a két legerősebb napkitörést rekordosan osztályozták egy korábban hallatlan X20-as kitörésben amik 1989-ben és 2001-ben történtek. Ekkor 2003 novemberében egy kitörés történt, becslésileg legalább 200 százalékkal erőteljesebb bármennyinél, amit valaha azelőtt megfigyeltek. Egy hatalmas X40 …, vagy magasabb. Ezek az események okozták azt, hogy egy NASA tudós azt mondja, hogy a Nap most aktívabb 2003 végén mint emberemlékezet óta bármikor.

Ilya Usoskin, egy meghatározó geofizikus, arra használta a sarki jégfúrómintákat, hogy bebizonyítsa, hogy a Nap az 1940-es évek óta aktívabb volt mint az előző 1,150 évben. Tekintve, hogy a Nap a naprendszer tömegének 99.86 százaléka, a bolygók hozzá képest úgy néznek ki, mint több szem homok. Ezek a folytatódó változások kétségtelenül hatni fognak mindenre a rendszerben, vagyis a Napon belüli félelmetes mágneses, sugárzási és gravitációs változások.

2007-ben a Cassini küldött képet a Szaturnuszról. Ezen az infravörös képen jól látható a HD fizika geometriai formája. Hexagon a Szaturnuszon a sarkpont körül. Majdnem 25000 Km. Kb. 4 Föld foglalhatna benne helyet. Felhők egy rendszere a hatszögön belül fekszik és úgy tűnnek, mint mikor az autók suhannak a hatszög körül egy versenypályán.

Linda Moulton Howe interjújából Bill Hamiltontol:

Ahogy átutazunk a galaxis repülőgépén, lesz egy poröv. Most érezzük ennek a porövnek a hatásait, mert a por egy beáramlása a Napba érkezik jelenleg. Ez azt okozza, hogy a Nap mint egy T Tauri csillag melegedik , erőteljesebben sugárzik az infravörös tartományban és a spektrumból több röntgensugár-szalag érkezik(A T Tauri csillagok fiatal csillagok amikböl sok található a galaxisunkban levő molekuláris felhő közelében). Nekik a hőmérsékletük és tömegük, hasonló a Napunkhoz, de fényesebbek és változóbbak, és kedvelik az X-1000 tevékenységet

2012 juni 6 Vénusz tranzit

2012 május 20 : Dél-Kínában fog kezdődni és kelet Japánon keresztül mozog , az északi Csendes-óceánnak, a Nyugati Egyesült Államokba. Egy részleges napfogyatkozás látható lesz Kelet-Ázsia részein és Észak-Amerika legnagyobb részén keresztül.

2012 nov 13: http://sunearth.gsfc.nasa.gov/eclipse/S ... Nov13T.GIF A teljesség útvonala látható lesz Észak-Ausztrália részeiben és a déli Csendes-óceánban. Egy részleges napfogyatkozás látható lesz Kelet-Ausztrália és Új-Zéland legtöbb részében.

2012 dec 3: Jupiter az óriás bolygó ekkor kerül legközelebb a Földhöz.

2012 dec 21: Téli napforduló az északi félteke 11:11 UTC-nél.

http://www.seasky.org/astronomy/astrono ... _2012.html

Az UTC az Koordinált Egyetemes Időt jelenti így mindegy, hogy ki hol lakik a 11:11 nem időzónára vonatkozik.

Ezt Greenwichi időnek is mondják ami egyezik a ZULU idővel is.

Néhányan beszélnek egy galaktikus szuperrengés általi, olyan gammasugarak nagy mennyiségének érkezésével , amiket némileg rendszeres közönként kibocsátanak egy Pulzárból ami el fogja találni a Földet 2012-nél. Ezt Dr. Paul LaViolette által tudjuk.

furcsa egybeesés az ha hozzáadjuk mindegyik számot a dátumban 12/21/2012 ez egyezik 11-el. 1+2+2+1+2+0+1+2=11

Solara írt egy 11:11 címü könyvet még 1992-ben. Ebben a génjeinkbe kódolt kapunyitásról ír ami egy bizonyos idöpontban aktiválódik

Forras: aranylaci.freeweb.hu