"A szembenállás görcsös öngerjesztő köreinél az az egyetlen megoldás, ha Te is visszaveszel a hangsúlyokból."
Igyekszem :)
"3) Ez a problematika már régóta teritéken van: Fenntartható fejlődés avagy összeomlik-e világ, ha zsugoridok a gazdaság cimen?"
Véleményem szerintt a probléma az, hogy a fenntartható fejlődést az utóbbi évtizedben áttették a pénzügyi növekedésre, ami annyit tesz, hogy egyre több hitelből és semmiből teremtett pénzből akartak jólétet csinálni. Ez viszont annyit tesz, hogy már nem arról szól a kérdés, hogy a fejlődés fenntartható-e, hanem az, hogy az adósságszolgálat fenntartható-e, és ebben a kontextusban mindenképpen csak az úgynevezett előremenekülés marad, hiszen egy deficites költségvetésnél mindenképpen növekszik az adósság, egy nullszalldós esetében pedig megáll a fejlődés, SŐT kezdődik a recesszió, hiszen már a nullszalldó is annyit jelent, hogy több az elvonás, mint korábban, azaz nemhogy nem lehet jobban élni, hanem még az a színvonal sem tartható, ami az előző évben. Ebből viszont pontosan az következik, hogy csökkennie kell az életszínvonalnak, amiből az, hogy csökkennie kell a gazdaságnak.
Vagyis magyarán szólva, addig tartható fenn az uzsorára épített növekedés, amig évente az uzsoraelvárásokkal növelt adósságszolgálatnál MAGASABB pénzkibocsájtás lehetséges. Ez egy akkora Ponzi piramis, hogy csak zeng tőle a ház, csak sokan ezt egyszerűen nem képesek látni, mármint azt, hogy nem a rendszerben vannak piramisok, hanem maga a rendszer A piramis!
Ellenpróba: Csak gondolj bele, a növekedésnek ellenoldalának is kell lennie, azaz a növekedés miatt felélt javakat valakinek ki kell fizetnie. Amig be lehet vonni az imperialista MLM piramis aljába újabb fogyasztókat, addig a fenn lévők (de különösen a csúcson lévők, a'la FED) motoroskaszálnak, de ha nincs új fogyasztó, akkor nincs szétosztható pénz és nemhogy a növekedés, hanem a fennmaradás sem tartható.
És itt jön az, amit ha ezt megérzel, akkor döbbenetesen hasít beléd: Ha elkezd csökkenni a gazdaság, akkor nincs miből adósságot törleszteni, márpedig ha nincs miből adósságot törleszteni, akkor összedől az egész rendszer, hiszen egy ADÓSSÁGRA ÉPÜLŐ RENDSZERBEN az adósság szentsége a lényeg - de csak addig, amig az legalább teoretikusan kifizethető. Viszont ha nem - akkor az annyit tesz, hogy nem tudsz mit kezdeni vele, nem tudod a rendszert fenntartani. Ilyenkor pontosan azt fogod látni, ami történik: A megszálló erők visszahívják a pénzeket (leépítik a hitelezést), hogy az anyaországok rendszerét fenn tudják tartani.
És ha ez megtörténik, az méginkább tarthatatlanná teszi az adósságból élők helyzetét, vagyis az ördögi kör bezáródik, ha nem lehet TÖBB ADÓSSÁGOT kibocsájtani, akkor a rendszer összedől, csakhogy egy idő után lehetetlen több adósságot kibocsájtani, hiszen annak a hozamát sem tudják adott esetben az államok kitermelni.
"Mások az észjárások, mások a problémák, ezért sem lehet mantrázással átütő eredményt elérni."
Azért a liberálbolsevik fogyasztás==érték, valamint a PÁPÁPÁPÁ mantrázásnak kíméletlenül meg lett az eredménye, hiszen a legaljasabb módon arra építettek, hogy az emberek MOST szeretnének jól élni, ÉS NEM MAJD. Amikor erre építenek (vö demagógia) az mindig sikert arat, különösen akkor, ha még az úgynevezett értelmiség (álentellektüell hontalan hazátlan banda) is ezt szajkózza.
"Új (régi) értékeket nem lehet csak úgy bedobni a köztudatba. Vallás, Hit, Család, Haza üresen konganak, amig nem köthetők olyan SZEMÉLYISÉGEKHEZ, akik saját áldozatvállalásuk révén tartalommal töltötték meg őket."
Ezért is fontos Magyarországot visszakötni a II.VH előtti időszakba, és újraírni a történelmet, hogy meglássad, hogy mennyi ilyen volt és hogy van értelme ezek szerint és ezek mentén élni. Sőt mi több, lehet és csak így van értelme élni. Ezért sem mindegy, hogy mindenáron a II.Vh-tól akarunk magyar történelmet írni (a'la liberálboslevikok), amelynek lényege a holokauszt mantra, mintha ez lenne a magyar történelem lényege és más se történt volna - vagy visszanyúlni mondjuk Noéig, hogy nekünk milyen nagy történelmünk is van és bár voltak benne hozzánk teljességgel méltatlan pillanatok és amikor gyalázatosak voltunk, attól még büszkéknek kell lenni magunkra. Amig ez nincs, esély sincs a fejek felemelésére, pedig anélkül csak a kutyasz*rt látod az utcán és nem a Napot az égen.
"Én nem látok ilyen SZEMÉLYISÉGEKET, csupám olyan politikusokat, akik a saját dicsfényükben szeretnének tetszelegni."
Bár ebben kétségtelenül igazad van, de kérlek engedj meg egy kissé szemtelen megjegyzést erre: A fától az erdőt nem látod. Hát hol látsz te "politikust", akik személyiségek voltak, mondjuk az egész világban? Egy Kohl-nak megkopott az imázsa, talán Ben Gurionnak van a saját országában hype-ja még, de másoknak nincs és a múltban sem volt. SOHA. A politikus nem személyiség, nem jelkép, nem olyan, akinek példát kellene mutatnia (bármilyen furcsán hangzik is ez így), hanem az a dolga, hogy tegye a dolgát. Pont az, hogy leginkább azt se tudd, hogy létezik, csak azt, hogy jó az elképzelése, vagy jól dolgozik-e. De róluk példát venni? Őket példaképnek tenni? Ezt nem gondolhatod komolyan, ez a nagy magyar siralom egyik alapja.
Pont olyan emberekről kellene példát venni, akik hősök, akik emberfelettit cselekszenek, adott esetben egy kisemberről, aki kifizeti az adósságát. AZ HŐS. Arról példát lehet venni. És ezeket kellene ezerrel mutogatni, hogy az emberekben ez után kezdjen égni a vágy, mert ez visz előrébb.
"Amikor anno ezek a jelszavak még tartalommal birtak, az akkori világ verejtékkel izzadta ki őket saját testéből."
Nem hiszem, hogy így lenne, ezt szerintem csak Magyarországon akarják egyes körök bemantrázni. Ajánlom figyelmedbe a bigottan vallásos Amerikát, vagy éppen a monarchiát mindenek felett állónak tartó britteket, akik 75% felett azt mondják, hogy arra SZÜKSÉG VAN. Vagy éppen Ausztráliát, ahol őfelségét akarják uralkodónak, nem valami holmi jött-ment politikust. MINDENHOL erről szólnak ezek a jelszavak, méghozzá pont nem adott esetben ürességgel, mint a multban. Csak nálunk nem tartunk MÉG itt. De remélem, hogy fogunk még ott tartani :)
"Ma anakronisztikusan csengenek, olyan irreális irányba mozditva sokak gondolkodását, mint Nagy-Magyarország eszményképe, amely a hagyományos történelmi értelemben nem reális."
Nagy Magyarország azért nem reális, mert soha nem létezett azon formában, amit mostanában rajzolgatnak. Az csak egy tartományi határ volt Ausztrián belül, előtte hol nagyobbak, hol kisebbek voltunk. Én ez ügyben (szintén renitens módon) Magyarország 1944-es térképét szoktam mindig előhúzni, hogy úgy kellene az országnak kinéznie, de ez egy egészen más kérdés. Én nem hiszem, nem gondolom, hogy Nagy Magyarország eszményképével bármi probléma lenne, ez ügyben ajánlom figyelemdbe hogy körülöttünk az összes(!) ország valójában nagyobb akar lenni, vagy területeket akar visszaszerezni, megszerezni, egyszerűen értelmetlen azt mantrázni, hogy csak mi vagyunk a hülyék ebben a kérdésben.
Az, hogy NE FELEJTSÜK Nagy Magyarországot az nem ugyanaz mint az, hogy foglaljuk vissza. AZ, hogy ne felejtsük el, hogy magunkkal vagyunk határosak, az nem hülyeség, hanem elemi kötelesség a határon túli magyarokkal szemben. Ezeket BÉKÉSEN simán el lehet mondani. Azon NEM elmeditálni pedig több mint hiba, hogy amikor szétestek a szomszéd országok, akkor miért nem mondtuk azt, hogy akkor ismerjük el őket, ha a TISZTÁN magyar lakta területek hozzán kerülnek. Szlovákiától Ukrajnán át Szerbián keresztül Horvátországig kerülhettek volna BÉKÉSEN vissza a területek, ehelyett DEKLARÁLTUK azt, hogy nem tartunk rájuk igényt. Ez valami akkora politikai balf*szság volt, hogy hihetetlen, különösen ha Kárpátaljáról beszélünk, amit 99%-ban elengedtek volna az Ukránok AKKORIBAN.
Az, hogy arról beszélünk, hogy nem lehetünk ilyen hülyék még egyszer, az nem sovinizmus, nem irredentizmus, hanem a józan ész ébredése, hogy nézzük már végre újra az érdekeinket és ne vessük már szolgai módon újra rabságba magunkat.
Magyarán amit írsz:
"Bizonyos értelemben Nagy-Magyarország mégis létrehozható, ha a Kárpát-medence magyarsága össze tudná fogni a környező népeket, tudással, pluralizmussal, toleranciával, kreativitással. Ez azonban gondolati sik váltást kiván a súlykolt értékekhez képest....."
Azzal egyetértünk. Sőt mi több, én annak idején az EU belépést többek között azzal pártoltam, hogy az EU-n belül csak idő kérdése, hogy létrejöjjön a kárpát medencei régió, hiszen ez az egységes gazdasági-területi alap, függetlenül attól, hogy mely ország regnálja éppen egyes részeit. Erre fel, ahelyett, hogy jobb lett volna, valójában a Benes dekrétumokat hatályban tartották, ahol magyarellenességet lehet csinálni, a mai napig azt csinálják, így ennek sem volt sok értelme. Szóval, egy ilyen világban, nekünk muszáj fenntartani az érdeklődést és legalább az elvi igényt arra, hogy a magyarság egy országban élhessen egy területen. Vagy éppen, hogy Erdély legyen szabad, önálló ország, Székelyföld pedig önálló autonom tartomány, avagy állam, ha így akarják.
"Nem hatékony módszer a számítógép előtti szövegelés, egyszerüen lusta vagy - velem együtt - vagy nem értesz máshoz:-D"
Lusta is vagyok, de nem is rendelkezem akkora erőforrásokkal, hogy máshol terjesszem az igét - legnagyobb örömötökre :)
"Ergo a megoldás nem a külső tényezők ostorozásában rejlik, hanem belső erőtartalékaink mozgositásában (valami mellett és nem valami ellen:-)"
Tökéletesen egyetértek.