Re: nincs cím

"Nem hülyeség, amit mond"

Köszönöm :)

OFF/ON:

"a baj az egésszel az, hogy 'AKI NEM VELEM VAN, AZ ELLENEM VAN' stilusban adod elő, pedig a világ nem fekete és nem fehér."

Az az érdekes igazság, hogy ebben egy oldalról nézve maximálisan igazad van, a másik oldalról nézve viszont nincs.

Ennek az oka pedig az, hogy a stílus valóban az, amit írok, de ne felejtsed el azt, hogy mekkora ELUTASÍTÁSA van alapvetően még a gondolatoknak is, amit leírok. Vagyis, ha jobban megnézed, a "hülye vagy, vagy majd befogjuk a pofádat két év múlva" című hozzászólás áradatban igen nehéz úgy írni, hogy ne az "én vagyok az ellenség" alapállásból induljak ki. Mert nemhogy befogadó közeg nincs többnyire, hanem az kifejezetten ellenséges, ha ezeket a gondolatokat írom le. A minimum az, hogy "hosszú és b+". Vagyis, az a baj, hogy amit én írok, azt kiírtandónak, elpusztítandónak tartják sokan, vagy a nevetségessé tételemben, illetve a mondandó gyalázásában élik ki magukat, és még többen vannak, akik ennek hatására el sem olvassák az egészet, csak vakon elfogadják mások véleményét, hogy én nem vagyok normális.

EBBEN a közegben nem tudok nem permanens "hadiállapotban" írni, amiben EZEK az emberek ellenem vannak, hiszen ők támadnak meg mindent, amit írok. Tehát, valójában én pontosan azt érzem, tapasztalom, hogy "aki nincs velük, az ellenük van" és semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy elhallgattassanak. Vagyis a megérzésed igaz, de azt nem én generálom - én ebben élek. És ez annak köszönhető, amit mondok. Vagyis csak azzal szűntethetném meg, ha nem mondanék semmit sem. Ezt azonban nem tehetem meg, mert az azt jelentené, hogy már megint belefojtják a szót valakibe, akinek nem tetszik a világképük.

Ha jobban megnézed tehát:

Pontosan az a liberálbolsevik gondolkodásmód alapja, hogy "aki kételkedés nélkül nincs velünk, az ellenünk van és pusztulnia kell". Ez pedig sajnos minden egyes hozzászólásom után kiérződik, amikor érvek helyett a "te marha állat, hát ebben hinni kell, nem érted?"-ben manifesztálódik.

OFF:OFF

"Nyilvánvaló, hogy az egész EU bajban van, mert nem tudják eldönteni, hogy a takarékosság útját válasszák vagy a pénzügyi könnyités felé menjenek ill, ha mindkettő, akkor hogy állitják be ennek az egészséges egyensúlyát?"

Az EU-val az a baj véleményem szerint, hogy valójában nem létezik. Innentől kezdődően különböző országok, politikusok, szervezetek, intézmények próbálnak a maradék koncból még részesedni és amennyire lehet, a problémát elfedni és a következő politikusi generációra örökíteni. Szó szerint a túlélésre játszanak, illetve egyre nyilvánvalóbban az európai birodalomban, amelynek központja és döntéshozatala NEM VÁLASZTOTT tisztviselőkön, NEM VÁLASZTOTT képviselők kezében lenne, hanem egy tőlük teljesen elszakított, a pénzügyi és uzsoramaffiának behódolt szűk érdekcsoport kezében.

"Ami meg a pénzügyi könnyitésből látszik és megtörténik, az valahol fennakad a rendszerben és a kisemberig már alig-alig jut le, miközben a megszoritások elsősorban a kisembernél csapódnak le."

Azért akad fenn a rendszerben minden, mert nem a rendszer problémáját akarják megoldani. Az a baj, hogy a lufi óriási és már az a csoda, hogy még nem pukkadt ki - és mégis azon gondolkodnak, hogy hogyan lehet tovább fújni. Ez egy agyrém. Nem az kérdés, hogy hogyan lehet növekedni - ez ugyanis lehetetlen. Ennek megfelelően az erről szóló "pénzügyi könnyítés" valójában nem más, mint a lufi tovább fújásának teóriája, a megtakarítással meg az a baj, hogy annak sincs értelme akkor, ha a megtakarítás valójában adósságból képződne.

Magyarán, egy minimum 10-20 éves tervre lenne szükség az EUR esetében, amellyel szépen lassan eresztenék le a "növekedési lufit" és beállna a rendszer a fenntarthatóságra. Ehhez kellene viszont az, hogy még egy darabig EBBEN az állapotban tartjuk a lufit (már ehhez is szerencse kell!), majd szép lassan, hogy alkalmazkodni tudjon, engedjük le. Ebben az esetben már beállhatna az a szint, amelyben már könnyedén fenntartható az életszínvonal és a gazdaság - ha pedig erre kellően hosszú idő van, akkor ezt el is fogadná a lakosság. Azzal azonban, ahogy sorban lukad ki a lufi, azzal a probléma csak eszkalálódhat, hiszen a meggyengült struktúra azokat is magával ránthatja, akiknél egyébként nincs probléma.

"Mivel a nagy pénzeket még mindig ők mozgatják, ezért ebben a helyzetben diktátumként is hat, amit tesznek."

Pontosan így van.

"Igy teljesen jogos egyfajta düh ebben az irányban."

Én speciel nem rájuk vagyok dühös, mert ha mi lennénk abban a helyzetben, akkor mi csinálnánk azt - én azért vagyok dühös, hogy ezt nem akarják látni az emberek. Ha ugyanis látnák, akkor nagyon könnyű lenne ez ellen tenni, ugyanis csak "ellene kellene mondani".

"A Hit és a Bizalom kérdésköre több sikon is értelmezhető, egyrészt - amit ti is irtok - mostanra a világ egészségtelen mértékben a pénz körül forog (általános értékrendi válság van, azaz Hit és Bizalomhiány általában), másrészt nem világos, hogy a döntési helyzetben lévő EU mit és hogyan fog tenni (Hit és Bizalomhiány a nagypolitikában) és Görögország végletesen megosztott (Hit és Bizalomhiány a görögök részéről saját magukban)."

QED, ebben így már tökéletesen egyetértünk. És itt jött be a képbe az, hogy ennek az oka és az alapja pontosan az, hogy CSAK A PÉNZ az, ami körül minden forog, vagyis midnen hit és bizalom HELYÉT a pénz vette át, ami borzalmas, hiszen mindent pénzben akarnak mérni és "a több pénz a jobb"-ban, még akkor is, ha ebbe mindenki beledöglik.

Pont ezért írtam azt, hogy újra vissza kell hozni a VALÓDI értékeket, a hitet, az Istent (félreértés elkerülése végett, valamiféle magasabbrendű akármiben való hitet, és NEM bármiféle VALLÁST), a családot és a hazát. Ahogy ezek megvannak, azonnal vannak ÁLLANDÓ értékrendek, amelyek a pénztől függetlenek, tehát máris lehet másban is bízni, és előre menni. Hirtelen kitágulna a világ, hogy az nemhogy nem csak a pénzről szól, hanem valójában nem arról szól az élet.

"A megoldás mégsem lehet a régi értékek sulykolása és a pénz tagadása (sem a liberális megközelitéstől való kategórikus elfordulás), mert a globalizált világ nem tud müködni a pénz közvetitő szerepe nélkül, ez utóbbi meg liberális közegben sokkal jobban müködik."

Én nem véletlenül írtam, hogy a pénz egy alapvető fontosságú dolog, természetesen semmi baj nincs sem a pénzzel, sem az azt kezelő intézményekkel, ezek bármely nem fán élő majom társadalomban alapvető fontosságúak, még ha ebben a formában nem is ismerik: A valamit, valamire cserélés pillanatában a pénz már csak egyszerűsíti a folyamatokat, tehát önmagában JÓ dolog a léte. Csakhogy a probléma akkor kezdődik, amikor a szerepe már nem a csere, a felhalmozás számítása, hanem MAGA A PÉNZ válik céllá, elvágva attól a szereptől, amire eredetileg kitalálták - azaz a pénzt elkezdik GYÁRTANI, vagyis TERMÉKKÉ válik. Ebben az esetben ugyanis pont megszűnik a funkciója, az általános csereeszköz léte, hiszen a felhalmozása, annak birtoklása már egészen mást jelent, mint annak a használata.

A pénz tagadása==ősközösség. A pénz==adósság tagadása pedig a jövőé. A pénz legyen pénz, ha van, akkor jó, ha nincs, akkor sem baj alapon. De az, hogy valójában szinte mindenhol és minden szinten különbőző módon hívott ADÓSSÁG van, és abból származó, visszaosztott kevéske pénz, akkor valójában azt kell meglátni, hogy ebben a kontextusban a "több pénz" valójában csak "kevesebb adósságot" jelent, nem pedig valódi, önálló értéket.

Az első pénz, vagyon akkor keletkezik, ha nincs adósság, mert amig van, addig minden megszerzett pénz elsődleges felhasználása az adósságszolgálat. Ha ez sokáig tart, akkor az nem más, mint az adósrabszolgaság, a feudalizmus, a jobbágyság, csak azzal a különbséggel, hogy nem személyek, hanem intézmények állnak feletted, de adott esetben sokkal kegyetlenebbül, mint ahogy egy feudális rendszerben volt ez.

Ezt pedig azért érdemes felismerni, mert így már látható az, hogy valójában a feudalizmus bukása után a szabaddá vált embereket pontosan ez a liberálboslevik idológia sodorta vissza UGYANEBBE az állapotba, csak úgy, hogy elhitette velük, hogy HA NEM SZEMÉLY zsákmányolja ki őket, az jó nekik és normális, ezzel szemben HA SZEMÉLY zsákmányolja ki őket, akkor az diktatúra, egyebekben függetlenül a ténylegesen elvont javak mennyiségétől és minőségétől, valamint módszertanától. Magyarán szólva, itt látható az, hogy valójában a társadalom felosztása pont ugyanaz, mint korábban: Van több millió röghöz kötött jobbágy(!) az országban, van pár millió éppen megélő szabad paraszt és városlakó polgár, valamint egy szűk, talán százezres úri réteg és egy pár ezres főúri réteg, valamint a bárók szűk köre. És mindezeken ugyanúgy uralkodik és zsákmányolja ki a népet a labanc, ahogy a megszállásunk alatt. Az pedig, hogy nem léphetünk ki ebből a rendszerből a pénzügyi megszállás miatt, az, hogy nem válthatjuk le a helytartókat, hogy Brüsszelisztánból és Amerikából akarnak alkirályt ide helyezni, azon meg főleg ki kellene a szemeknek nyílnia. Mert a rendszer tök ugyanaz, csak az ÚR változott meg, merthogy személytelenné vált.

És a liberálbolsevik ideológiának ez a lényege: Ha nem látod a kizsákmányolót, ha nem tudsz rámutatni, akkor az NINCS IS. Ha rá tudsz mutatni Orbánra, akkor meg van a kizsákmányoló és jöjjön inkább az, aki mások érdekeit szolgálja ki, mert az nem baj, az "elvont fogalom", annál nem érzem azt, hogy "felettem áll valaki".

Az, hogy jobban kizsákmányolják, az nem érdekli, mert "szabadnak érzi magát"... és a döbbenet az, hogy ezek közül az emberek közül sokan most is képesek azt leírni, hogy "igaz, hogy több tízezerrel több marad a zsebemben, de ez diktatúra, amiben ki akarnak zsákmányolni". Erre most mit írjak, mit mondjak? Az emberek többnyire nem akarnak látni, vagy ha bemutatják nekik azt, amit érdemes látni, akkor még támadnak is, MERT NEM AKARNAK LÁTNI.

Mint Cypher. Vissza akarnak menni a Mátrixba...

"Épp ellenkezőleg a pénz, mint értékközvetitő mellé kell más értékeket felsorakoztatni - amire alighanem a számitógép előtti szövegelés a legkevésbé hatékony módszer - és az értékek egy dinamikus és erős egyensúlyát hozni létre."

Pedig szerintem hatékony módszer a számítógép előtti szövegelés, mert így lehet gondolatokat másokkal megismertetni. Abban igazad van, hogy nem túl hatékony, de a semmit tevésnél és magadban morgásnál végtelenül hatékonyabb.

"Ha megnézitek, azok az országok vannak leginkább bajban, ahol a közösségi érzés gyenge, ahol az emberek nem számithatnak más emberek támogatására a nehézségek közepette és ahol szokás másokkal szemben meghatároznia önmagát az egyénnek/csoportnak, azaz a hangsúly a szembenálláson van."

Hát, amióta dominószerűen dől be a PIIGS, azóta ez az elmélet is meggyengült szerintem, ha én most jobban megnézem, akkor talán Anglia az egyetlen, amiben az uralkodóházban való hit a változatlan és sérthetetlen és erősnek is érzik magukat, de én most nem tudonám azt megmondani, hogy hol van az, ahol számíthatnak egymásra az emberek.

"Mert az ilyen gyengeségekkel megvert társadalmak és csoportok úgy reagálnak a kölcsönre és a hitelre, mint amikor a drogdealer beeteti az iskolakerülő diákot, akinek üresség van a fejében ezért könnyű rosszra csábitani."

Mert ez is történt. Namármost, ha analógiát akarsz, akkor természetesen azért, mert a heroint üldözzük, nem kell a morfiumot is száműzni a világból, de amikor a morfiumot kezdenék terjeszteni, hogy az cool, akkor az ellen fel kell lépni. Gondolom egyetérthetünk a probléma láttán, hogy a "kölcsönt és hitelt" nem beetetve kellett volna ráerőszakolni mindenkire, hanem eleve csak egy szűk csoportnak lett volna szabad odaadni, valahogy úgy, ahogy most NEM adják ezeket a pénzeket oda.

"Ebben a helyzetben viszont nem csak a drogdealer a hibás, hanem a fogyasztó is!"

Igen, ez a drogdílerek védőinek a szövege, ami pontosan arra emlékeztet, amit az uzsorázásban részt vevők mondtak el magukról: "persze, hogy eladtam, hiszen ha nem én teszem, akkor majd eladja más". Ez nem kifogás. Amig kereslet van, lesz olyan, aki vállalkozik annak a kielégítésére. Az azonban, aki tudja, hogy drogot árul, az ne védekezzen azzal, hogy a fogyasztó veszi meg, ugyanis ő pontosan tudja, hogy amit árul, azza árt.

"És ez az oka annak, hogy a drog maffiát ostorozó mantrázott szólamok nem érik el céjukat, egyoldalúak és egy idő után már nagyon üresen konganak."

A kábítószerkérdés az egyik olyan dolog, amiben nehéz társadalmi konszenzust találni, főleg akkor, amikor egyes nagyon dúrva kábítószerek legálisan kaphatóak (alkohol, dohány), miközben a sokkal liteosabbak (marihuána) meg nem. Ugyanakkor ilyenkor mindig azt érdemes megnézni, hogy a társadalom mennyire "érett", hogy bármit könnyítsünk, és ha azt látjuk, hogy éretlen, akkor nem szabad enyhíteni, mert abból katasztrófa lesz.

Analógiaként talán azt mondanám, olyan ez, mintha a fű legalizálása kapcsán hirtelen jönne egy kormány, ami kötelez minden iskolást a heroin kipróbálására, mert "ez a demokrácia, mi az hogy valaki nem próbálja ki, anélkül honnan tudná, hogy az neki jó, vagy sem?" Senki sem maradhat ki, mert az közösségellenes jelszóval. Na így sózták rá a "pénzt", azaz az adósságot az emberekre.

Ezért hasonló a kábítószermaffia és a pénzügyi maffia érvrendszere, védekezése és módszertana.