Jó gondolatok!
Különösen az átkeretezés - mint 'eszköz' - tetszik, de nem is olyan egyszerű használni a mindennapokban.
Az elsűllyedt költségek akadályoznak ilyenkor a tiszta gondolkodásban.
A cikk második felében van néhány kultúridegen gondolat:
- Szerintem pl. a jelzálog és a hiteltörlesztés errefelé nem olyan természetes dolog, hogy olyan értelemben lehessen ünnepelni vagy játszani vele, mint ő javasolja. (pl. Mi a helyzet akkor, ha valaki felvesz egy nagyobb hitelt, verejtékes munkával épp visszatörleszti a nagy részét .és ekkor a kormány bejelenti, hogy mások szinte ingyen kaphatnak hasonló összeget?)
- Azt is kétlem, hogy nálunk sokan annyira pozitívan gondolkodnak a barátoktól történő pénz kölcsönről, mint ő említi (Ez sokszor még családi kapcsolatokat is képes 'szétfeszíteni'.)
A cikk végén javasolt játék szerintem nem Samuelsontól ered, hanem Kahnemann-tól, aki 2011-ben (többek között ezért -->Utility Theory) szintén közgazdaságtani Nóbel-díjat kapott.
De tényleg!
Te hogyan döntenél, ha pénzfeldobással nyerhetnél 100 egységet vagy veszíthetnél 50 egységet?
Befolyásol a döntésben az, hogy hány dobásról van szó?
