Nem tudom elmesélni anélkül, hogy ne szidalmazzam őket azt pedig megtiltottad nekem a topikodban. :) Így azt javasolom gondolkodj, nem annyira nehéz rájönni milyen hatásai vannak egy Imf által irányított prg-nak a pol népszerűségére az aktuális kormánynak.
Na akkor most igazán meséljed el, hogy mely választóréteg bűntetné a kormányt, ha megállapodna. A liberálbolsevikok így se, úgy se szavaznának rájuk, de a megállapodással akár ők is szavazhatnának rájuk. Mármint, inkább mint most. Aki pedig eddig a Fideszre szavazott, az nem emiatt szavazott rájuk, vagyis választót azért egy darabot sem veszítenének, mert megállapodnak.
Tudod, már időben kellő távolságban van az, hogy "elzavarjuk őket", arra a választók döntő többsége már nem is emlékezne. Szóval, még csak ilyen szempontból sincs értelme a gondolatmenetednek.
Ez az egész csak egyről szól, te imádod az IMF-et, mert szerinted ők az istenek, mi meg gyűlöljük őket, mert ők a destruktivitás templomának papjai. Kb csak ennyi a különbség. Mi látjuk, hogy mi motiválja őket, te meg tovább akarod téríteni a hitedet, hogy ők a jók. Itt, ebben a topicban ez nem fog menni :)
"Szóval nekik ez egy semleges esemény, nem egy profitorientált szervezet mint a bankok, vagy biztosítók."
ROTFLMAO, ezt nem mondhatod komolyan! AZ IMF MINT NEM PROFITORIENTÁLT SZERVEZET? Az évezred vicce, jujj!
"Már csak azt a kérdést kell feltenni, hogy ez Mo érdekeit szolgálja e? Na erre sokféle választ lehet adni. Szerintem egyértelműen nem."
Szerintem meg a legelvadultabb liberálbolsevik matematika szerint is legfeljebb 100-200 milliárd kamatkiadástól szabadulnánk meg, ami természetesen nettó hazugság, hiszen ugyanezt kifizetnénk a készenléti hitelkeret rendelkezésre állására is. Vagyis a legjobb esetben nullán lennénk. De tegyük ezt félre, és induljunk ki abból, hogy 100-200 milliárddal kevesebb lehetne a kamatkiadás.
Tessék mondani, mire lenne az elég? Mit oldanánk meg ezzel? Mit lehetne kivezetni a rendszerből? Mondjuk az nyilván egyértelmű lehet számodra, hogy ez szétosztásra édeskevés, adócsökkentésre még csak gondolni sem lehetne, akkor mi is maradna?
Hát az, hogy akkor például nem kellene bankadó, telekomadó, szektorális profitadó, vagyis csupa olyan dolog, amitől MÁSOK, IDEGENEK, az IMF megbízói többet tudnak keresni.
És ez most a létező legkedvezőbb, számunkra legideálisabb eset, amely esetben az IMF semmibe, azaz az égvilágon SEMMIBE se akarna beleszólni.
Akkor most tessék újra elmondani, hogy mit is nyerhetünk mi a megállapodással? Mert szerintem SEMMIT. Csak veszíthetünk, mert szétvernének mindent, amit építettünk és átcsatornáznák a profitot az országból ugyanoda, ahonnan az IMF pénz jönne. Ennyire nem lehetsz vak, hogy ennyit sem látsz.
"Jó hosszan írtál. Röviden írok csak rá mert sanszos , hogy kimoderálod."
MINDEN normális hangvételű, nem Orbánozásban kimerülő hozzászólást szívesen látok. Minden Orbánozásban kimerülőt kimerülőt meg kimoderálok. És nem azért, mert valakinek Orbánfóbiája van, vagy azért, mert Orbánmániája, mert erre a célra van számtalan dühöngő topic azok részére, akik csak ebben tudják kiélni magukat. De ezt már oly sokszor leírtam, ne kezd állandóan ilyen felütésekkel a hozzászólásodat, sem szebb, sem okosabb nem leszel tőle.
"Pl : te vállalkozó vagy, elkezdenének a te üzleteddel így variálni mint ahogy teszik sok területen."
Hát igen, tudod, én még emlékszem arra, amikor megtaláltak 6% "elvtársi szolidaritási adóval", amikor év közben 25%-al(!) megdobták az EVA kulcsot, amikor fél évente más Áfával kellett dolgozni, amikor állandóan variálni kellett, igen, igen, igen. Állandóan változtatni, b*sztatni, kirabolni akartak.
Érdekes, de ezt én most egyáltalán nem érzem. Mert nincs ilyen. Ugyanakkor nyilván emlékszel, hogy mennyire ki voltam akadva az EVA eltörlésének az ötletén is, tehát ne mondd nekem, hogy mindennek tapsolok. Nem tapsoltam a 37%-ra emelésnek sem, ugyanakkor egy egykulcsos adórendszerben az, hogy ugyanannyi legyen ennek is a kulcsa, azzal végülis egyet lehet érteni. Azzal, hogy adót kell emelni, nincs bajom, ha pedig a PROFITOT vonják el, azt tudomásul veszem.
Na ez nem volt korábban, ott ugyanis a bevételeket vonták el, és adóztattak hülyére ha alkalmazottam volt.
"Gondolom ez rád mint vállalkozó sem hatna ösztönzőleg függetlenül az egyéb külső körülményektől."
Rám maximálisan ösztönzőleg hat az, hogy a profitot egyrészt onnan veszik el, ahol van (ebbe engem is beleértve), mert azt egyrészt lehet optimalizálni, másrészt az NEM A MŰKÖDÉST befolyásolja, hiszen a profit pontosan a normális működés, a fenntartható növekedésen FELÜLI jövedelmet jelenti. Ha az kevesebb, azzal az ember el tud éldegélni, vagy tud azért tenni, hogy az nőjön, vagy csökkenjen, például beruház, vagy vásárol, satöbbi. Ugyanakkor az, hogy szemmel látható, hogy a fogyasztást terhelik, az kifejezetten serkentőleg hat, mert így legalább rá lehet szoktatni az embereket és alkalmazottakat a takarékoskodásra. És mivel azt látom, hogy a KKV-k életét nem keserítik jobban meg, mint amennyire muszáj, ezért nem látok okot arra, hogy tiltakozzak. Hasonlóképpen, magánszemélyként is elfogadhatónak tartom, hogy ha többet fogyasztok, többet fizessek adóban, mert ez is arra inspirál, hogy takarékoskodjam, aholl csak lehet. Teljesen normális iránynak és gondolkodásnak tartom ezt. Szóval, igen, számomra ösztönzőleg hat, hogy a fogyaztás és az uzsorázás fogódjon vissza, és a munka legyen az érték.
"Gazdasági kárai felmérhetetlenkek minden másra ott a Mastercard. :)"
A gazdasági károk a liberálbolsevik országdúlásnak felmérhető: Ott vannak az államadóssági és lakossági, vállalati ELADÓSODOTTSÁGI listák. És ahogy egy igazi bankárhívő írhatja, nem rossz felütés - tényleg úgy gondoljátok, hogy a megoldás a hitelkártya, az uzsora, a semmiből jött pénz.
Szerintem meg nem.
És csak hogy értsük egymást, ezekre a teljesen öncélú, semmitmondó beszólásaidra ezt tényleg nem fogom többet leírni, hanem az első szónál, ahol talicskát, elmegyógyintézetet, Orbánt, Matolcsyt írsz, kivágom a moderálással. Mert ezt írjad máshová, ne ide, mert nekem nincs kedvem minden alkalommal leírni, hogy a szabadság nem az, hogy bárki odasz*rhat a másik ajtaja elé, hanem az, ha nem így van, és nem az, hogy bárki odafirkálhatja a tagját bármelyik házfalra, mert neki arra joga és festéke van.
Köszönöm a megértésedet.
Hmm, azért nem adja oda bárkinek bármikor mert azzal a céllal hozták létre azért tőkésítik ha vhol gond van akkor hitelezzen, de úgy, hogy próbálja az adott országot megfelelő irányba "terelni" gazdaságilag. Ezt azzal tudja elérni, hogy a hitelnyújtás előtt, közben feltételeket támaszt ellenőriz stb.
A felhasználás az már megint más, vagy az, hogy lehívjuk e egyáltalán vagy sem. Egyelőre tárgyalóasztalhoz sem kerültünk. Ha nem vesszük igénybe akkor is szükségünk van hitelre csak piacról az drágább , és adott esetben be is fagyhat.
No de nem írok ennyi ortodox dolgot ide mert jön AT és kitörli az egészet. :)
"vonakodik teljesíteni mivel valójában a háta közepére sem hiányzik pol okok miatt egy Imf. " - ez a kulcsomondat. a kormány esetleg egy védőhálót, keretet ócsót akar, az imf hitelt drága kamattal akar adni.
a kormány szerinted miért vonakodik? ha nem kell akkor eláll a dologtól.
oké, nem értem. vagy igen? ha nekem nem kell a hitel ilyen feltételekkel, keresek máshol..vagy tárgyalok. de ha nekem csak keret kell, hogy ott legyen, ha lesz valami, akkor miért nem adja oda?? szerintem, mert az neki nem biznisz...de adni akar...viszont ennek a keretnek a hiánya sem okozott semmi bajt eddig, nem?
egyáltalán mire akarják költeni? te tudod?
Még annyit, hogy persze nem mondhatják ki a valóságot ahogy írod is. Mivel a valóság, hogy mindenképp el akarják kerülni politikai okokból az egyezséget.
Ha ezt kimondanák akkor egyrészt a piac büntetne, másrészt a magyar választók büntetnének. :)
Így a piacnak adagolják a dumát, hogy mindenképpen, gyorsan meg akarunk egyezni, a magyar választóknak pedig a nemzeti érdekeket adagolják.
Persze ez a végtelenségig nem fog menni szerintem.
2 év alatt van irány persze. Sok összetevős egyenlet, de lerövidítve a lényege, hogyan őrizzük meg a pol népszerűséget ilyen világgazdasági , és magyar körülmények között úgy, hogy tartanunk kell a hiánycélt, finanszíroznunk kell magunkat a piacról stb stb.
Ez egy nehéz feladvány mert szükségszerűek népszerűtlen lépések, ezt próbálják enyhíteni a nem ortodox hungarikumokkal, és a teljesen zavaros kommunikációval ahol minden szó ahogy itt kolléga mondta ellentmondásban van.
Ez a nagy helyzet itt az Úr 2012-es esztendejében. :)
Viszont amit Imf-ről mondasz ott abban nagyon tévedsz, hogy ők akarják ezt. Az ő dolguk az, ha vki hozzájuk fordul és megfelel a támasztott feltételeknek hitelezzék. Szóval nekik ez egy semleges esemény, nem egy profitorientált szervezet mint a bankok, vagy biztosítók.
Vagyis van egy semleges fél aki elmondja a feltételeit, és van egy magyar fél aki ezeket a felsorolt okok miatt vonakodik teljesíteni mivel valójában a háta közepére sem hiányzik pol okok miatt egy Imf.
Mi is következik ebből? Fél év alatt nem jutunk tárgyalóasztal közelébe sem. Ez logikus következmény.
Már csak azt a kérdést kell feltenni, hogy ez Mo érdekeit szolgálja e? Na erre sokféle választ lehet adni. Szerintem egyértelműen nem.
Kirajzolódik egyfajta koncepció azért így 2 év alatt. Költségvetési hiányt mindenképp tartani akarják ami jó. Ahogy ezt elérik, intézik az nem jó szerintem. Kb így tudnám összefoglalni röviden a véleményem.
Imf ügyben pedig az időhúzás a koncepció, hátha jön egy világgazdasági javulás és addig ki lehet húzni ezzel a halogató taktikával.
Itt érdemes feltenni a kérdést, vajon miért kell mindenképp kerülni az Imf-et. Pl azért mert ebben az időszakban sűrűn kell "megszorítani" elvonni stb, rendbe szedni a különböző területeket. Ez egy IMF alatt azzal járna, hogy a népszerűség vélhetően sokkal jobban esne.
Ezért vonzóbb az az opció, hogy próbáljuk elkerülni. Csak a jóemberek összekeverik az ország érdekét a saját pol érdekeikkel a témában.
Ezt úgy adják elő az ország számára előnyős egyezséget akarnak elérni. Lefordítva magyarra ha csak lehet meg ne állapodjunk mert annak a következménye lehet az, hogy bukjuk 2014-et.
Hát kicsit többet fizetünk közben kamatokra , kicsit rosszabb a minősítése az országnak stb az elmegy. Ezt a gagyi műsort vezetik elő nap mint nap, ezért van úgy ahogy mondod nem mondatokban szavakban is ellentmondás. :)
Zoli, ez olyan, hogy mindenkinek jut belőle információ. Mindenkinek mondanak valamit, mint a tőzsde. Shortosnak is és longosnak is jut:-D de az irány az látható és sejthető, hogy merre megyünk. Nem?
Ez az IMF megállapodás egy olyan ügy pl., hogy mi nem akarjuk, de az IMF igen. Ez egy színház. És addig húzzuk a tésztát, amíg lehet, és remélem, hogy a mi érdekeink győznek.
De ki akarja kiteregetni a lapjait, hogy megtudja belőle az ellenfél, hogy mi a stratégiája? Szivárogtatnak információkat, de ez szerintem nem csak nekünk szól.
Röviden fogalmaznék:egyik szavukkal ütik agyon a másikat...ékes példája volt ennek a tegnapi viktor királyos interjú.
Azért mert nem a hitelkeretet hanem a védőhálót mondják,még az ellentmondást nem oldották fel...
Csilla ez nagyon egyszerűen kideríthető, hogy ki és mit zavar össze.
2010-től 2012 -ig időrendi sorrendben megnézed azt mit mondtak, ígértek, tettek különböző témákban, azt milyen stílusban, precízitással stb tették, és hányszor szegték meg különböző Istenbizony vállalásaikat.
Ha viszont csak egy percet akarsz rászánni akkor ha van egy hosszabb nyilatkozat gazdasági témákban értem ez alatt, hogy legalább 2 mondat, abban nagy pénzben fogadhatsz, hogy minimum egy önellentmondás akad a két mondat, vagy ha bővített mondat akkor adott mondaton belül.
Indexet olvasni csak erős idegzetűeknek szabad, na meg annak sem....
Belekotyogok, de ez a handabanda, meg híreszteléskeltés ez nem a kormány, ez a média tevékenyéségnek az eredménye, és a média az, aki összezavarja az embereket.
Én azt látom, hogy a kormány egy tervezett célzott úton halad. Addig, amíg egy állomáshoz nem ér, persze vannak ötletelések, meg híresztelések, de ezt a média gyártja. talányok, hogy legyen mit olvasni.
És amit látunk, hogy a kormány a lehető legjobbat próbálja kihozni az adott nemzetközi sz@r helyzethez alkalmazkodva.
Ne zavarjon össze, hogy mit pletykálnak.
Most látom csak az írásod "az aktívan moderált topikban" ahogy nevezted. :)
Jó hosszan írtál. Röviden írok csak rá mert sanszos , hogy kimoderálod.
Ahogy ezek az emberek ezt az országot vezetik én jó szívvel még egy talicskát sem bíznék rájuk. Ennyi tömören.
Pl : te vállalkozó vagy, elkezdenének a te üzleteddel így variálni mint ahogy teszik sok területen. Nem is az , hogy elvonnak az egy dolog, hanem ahogy egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, handabandázás, burkolt fenyegetések, populizmus, lemennek kutyába, megszegik az ígéreteiket stb. Gondolom ez rád mint vállalkozó sem hatna ösztönzőleg függetlenül az egyéb külső körülményektől. Ez egyedül politikai szempontból célszerű magatartás , mivel sajnos vannak olyan tömegek akiknek ezt értelmes cselekvésként lehet eladni, bár szerencsére apad a számuk ahogy elnézem a különböző közvélemény kutatásokat egyebeket. Gazdasági kárai felmérhetetlenkek minden másra ott a Mastercard. :)
Egy pozitív hír:
http://www.portfolio.hu/gazdasag/javitott_magyarorszag_a_versenykepessegi_rangsorban.168003.html
Az IMD Versenyképességi Évkönyve négy dimenzióba sorolt 329 kritérium szerint veszi szemügyre a gazdaságok aktuális állapotát és állítja rangsorba őket. E négy dimenzió: gazdasági teljesítmény, kormányzati hatékonyság, üzleti hatékonyság, valamint az infrastruktúra dimenziója. Magyarország esetében a vizsgált négy dimenzió közül háromban mutatkozott javulás a 2012. évi kiadványban.
A legjelentősebb javulás a gazdasági teljesítmény dimenziójában mutatkozott, a 2011. évi relatív rangsorbeli 44. pozíciójáról a 2012. évi kiadásban a 35. helyre javult, amelyet elsősorban a kereskedelem és a nemzetközi tőkebefektetések látványos regenerálódása fűtött.
A kormányzati hatékonyság terén egy hellyel lépett hazánk előrébb, 52. helyről az 51. helyre került. A javulás mögött az államháztartás relatív javulása látható (2011. évi 51. helyről a 45. helyre került). A kormányzati hatékonyságot megragadni igyekvő alindexek - amelyek vállalatvezetők kérdőíves felmérésének eredményeit is bekapcsolják - azonban óvatosságra intenek, hiszen romlásról árulkodnak - írja az ICEG. A bizalmatlanság meghatározóvá vált, valamint az elért eredmények fönntarthatóságát is kérdésesnek tartják a vállalatvezetők.
Az üzleti hatékonyság kapcsán a 2012-es Évkönyv egy helynyi javulásról számol be (49). Az infrastruktúra területén hazánk továbbra is őrzi 35. helyét a tekintett 59 ország esetében.
http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/05/31/ado/
Tessék, így kell az eredményeket lehúzni.
De legalább az adózásban bekövetkezett pozitív tendenciákat is leírja.
"Hiába volt a kiváló diagnózis, hiába voltak az ambiciózus tervek, az elmúlt két év sem hozta el az áttörést a magyar adózásban. A kormány 2010-ben jó érzékkel azonosította be az adórendszer legsürgetőbb problémáit, kétharmados felhatalmazása történelmi lehetőség elé állította, hogy megkezdje a korrekciót. A problémákra adott válaszok azonban részben nem voltak megfelelőek, háttérszámításokkal megalapozottak. Az előkészítetlenség és a kapkodás miatt nem volt koherens, lépésről lépésre végiggondolt és jól menedzselt adópolitika, az új adók többsége elsősorban költségvetési tűzoltásra kellett, a rögtönzések, módosítások és az egyeztetések hiánya növelte a kiszámíthatatlanságot.
Az utóbbi években számos nemzetközi és hazai szervezet fogalmazta meg ajánlásait a magyar gazdaságról, és bár a diagnózisban voltak árnyalatnyi különbségek, főbb megállapításaik egybecsengtek. Úgy szóltak, hogy mivel Magyarország mérete nem elég nagy a befektetések vonzásához, más területen kell versenyeznie: a munka minőségével, a makrogazdasági stabilitással, átlátható adórendszerrel, koherens gazdaságpolitikával kell ide tőkét csábítani. Ebből az adórendszert azért érdemes kiemelni, mert az OECD, a Világbank, az EKB és az IMF, valamint a gazdaságpolitikával foglalkozó magyar intézetek javaslatai nemcsak egyaránt részletesen foglalkoztak vele, de ha átlapozzuk az utóbbi öt év tanulmányait, láthatjuk: nagyjából ugyanazokat a dolgokat emelik ki, megoldási javaslataikban sincs érdemi különbség.
Mi (volt) a baj a magyar adórendszerrel?
Kiszámítható adrendszerre van szükség, túl gyakran változnak a szabályok.
Fenntartható adórendszerre van szükség, a költségvetési egyensúlyát is figyelembe kell venni.
Az adórendszer átláthatatlan, mérsékelni kell az adminisztrációs költségeket növelő kisadók számát is.
Túl nagy a munkát terhelő adók mértéke. Ezeket csökkenteni kell, a fogyasztási adók emelésével és a vagyoni típusú adók növelésével kell ellensúlyozni.
Túl nagy az adócentralizáció, csökkenteni kell az adókat.
Túl nagy a szürke és fekete gazdaság mértéke, az adóelkerülés, fehérítésre, arányos közteherviselésre van szükség.
Hogy a kormány mindezzel tisztában volt, jól látszik már a 2010-es választásokat követően megjelent első dokumentumokból. Az Új Széchenyi terv például hatalmas ambícióval fejtegeti az egymillió új adózó munkahely megteremtését segítő lépéseket és hosszan értekezik az adópolitikai elképzelésekről, amelyek a munkát ösztönzik. Ennél is szembetűnőbb, mennyire jól látja a dokumentum a magyar adópolitika problémáit. Nézzük meg, hogy felelt meg a kormány saját és mások elvárásainak.
Kiszámíthatóság
A magyar adórendszer egyik legfőbb problémája a kiszámíthatatlanság, a szabályok kidolgozatlansága, átgondolatlansága. 2006 óta gyakorlattá vált, hogy az adórendszer szabályait év közben akár többször is módosítják. Az adózásban, a szabályozásban, az engedélyezésben és a támogatásoknál egyaránt a fő irány: egyszerűsíteni és kiszámíthatóvá tenni a rendszert. Ennek elérése érdekében stabil jogi környezetet kell kialakítani, azaz időtálló minőségi jogszabályokat kell alkotni. (Új Széchenyi-terv)
Az első két év kormányzásának mérlegét megvonva – különös tekintettel az adózásra – azt mondhatjuk, hogy talán ezen a ponton szerepelt a legrosszabbul a kabinet. Előzetes egyeztetés nélkül kirótt, később módosított különadók, be nem tartott ígéretek a Robin Hood-adó kivezetésére, az ötletszerűen, sok átgondolatlansággal, utólag korrigált csipszadó. A cigaretta jövedéki adójának emelése körüli huzavona, többször módosított terv az emelésre, az eva kivezetéséről, benntartásáról szóló ellentmondásos kommunikáció, a játékgépekre kivetett adó különböző verziói, az egykétkulcsos szja, az adójóváírások váratlan, egylépcsős kivezetése, a „fogyasztási típusú, de átháríthatatlan” telefonadó, a „spekulánsokat terhelő, de átháríthatatlan” tranzakciós adó, a végkielégítések különadója, az Európai Bíróság előtt lévő távközlési különadó, az adótörvények életbe léptetési szabályainak változtatása, kivételek a kiskereskedelmi különadó alól, ésatöbbi, ésatöbbi.
Hosszan lehet sorolni azokat az adótörvény-módosításokat, amelyek nem keltették az időtálló, minőségi jogszabályok látszatát. Az egyik leggyakoribb panasz a kormány ellen éppen a kiszámíthatatlanság volt. A Complex Jogtárának adatai szerint voltak olyan adózást érintő szabályok, amelyek tavaly egyetlen hónap alatt csaknem tucatszor írták át. Mint korábban már megírtuk, az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényt kihirdették ugyan november 29-én, de év végéig még hét alkalommal módosították. Az adózás rendjéről, az szja-ról és az illetékekről szóló törvényeket egyaránt tizenegy törvény variálta át tavaly decemberben.
Fenntarthatóság
Adót kell csökkenteni, ha azt a költségvetés egyensúlya megengedi és a gazdasági növekedés hozama lehetővé teszi, a vállalkozásokat közvetlenül érintő adók, utána pedig foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek fokozatos csökkentésére kerül sor. (Új Széchenyi-terv)
Magyarország ellen túlzottdeficit-eljárás folyik, idén év elején Brüsszel közölte, felfüggesztik a kohéziós források egy részét, ha nem hozzuk egyenesbe a költségvetést, nem szorítjuk az elvárt három százalék alá a költségvetés hiányát – szerencsére május végére kiderült, hogy ez a veszély már nem fenyeget. Bár a makrogazdasági helyzet az elmúlt két évben különösen változékony volt, a görög adósságprobléma kiéleződése szinte pontosan egy időben kezdődött a második Orbán-kormány színre lépésével, a lassuló világgazdasági környezetre, a válság második hullámára figyelmeztető írások sora született már 2010 első felében.
Komoly alapja tehát valószínűleg nem volt a régiót felülmúló növekedésbe vetett hitnek, főleg azután, hogy kiderült: Brüsszel – részben éppen a fokozódó nemzetközi hangulat miatt – hallani sem akar az Orbán Viktor és Matolcsy György által felvetett nagyobb költségvetési hiányról. Ezek után egy a költségvetésből 500 milliárdot kiengedő szja-változtatás nem tűnt kellően végiggondolt lépésnek.
Közgazdászok már akkor rámutattak: a nemzetgazdasági miniszter által az adócsökkentéstől várt fogyasztási és növekedési hatás nem megalapozott, legalábbis annak mértéke semmiképp nem pótolja majd a lazítás miatt kieső bevételeket. Ahogyan a 2002-es szocialista kabinet a száznapos programmal, úgy a második Orbán-kormány az egykulcsos adóval kiengedte a gyeplőt, ráadásul mindezt akkor, amikor saját bevallása szerint „az előző kormány által elhazudott” költségvetési hiányt is be kellett tömnie. Az adócsökkentés miatt kiesett milliárdokat végül nem sikerült fenntartható módon pótolni, az átmenetinek ígért adók, a költségvetésbe csatornázott nyugdíjpénzek, a vártnál lassabban haladó kiadáscsökkentés, és az ezek okozta konfliktusok, a jogbiztonságot, befektetői biztonságot aláásó törvényalkotási gyakorlat nemcsak a hazai befektetők gazdasági helyzetét nehezítették meg, de nemzetközi kapcsolatainkon is sokat rontottak.
A helyzetet tetézte a világgazdaság romló helyzete és az európai adósságválság, a devizahiteles-mentés magyar módszerei, a mindezektől nem függetlenül megugró országkockázat, a magas kamat, gyenge forint, leminősítések és az IMF visszahívása. Csakhamar világossá vált, a nagymértékű szja-csökkentés nem hozott magasabb növekedést, idén pedig már örülhetünk, ha nem fordul recesszióba a gazdaság.
A kormány bejelentései szerint új adók már nem lesznek, a 2013-tól életbe lépő adókkal Matolcsy szerint „évtizedekre” fenntarthatvá válik a költségvetés. A Magyar Nemzeti Bank elemzése szerint ez igaz, változatlan költségvetési politika mellett azonban 2026-ig sem csökken az államadósságunk az alaptörvényben meghatározott 50 százalékos ráta alá.
Az Európai Bizottság szerdai jelentése szerint a most bevezetendő tranzakciós adó lesz a 2013-as növekedés legnagyobb akadálya, ennek lesz leginkább negatív hatása a magyar gazdaságra. Árt a vállalkozásoknak, és a lakossági fogyasztást is csökkenti majd, vélekednek Brüsszelben. A válságadók átalakításából létrejövő többi új adó - például a telefonadó - is akadályai lesznek a növekedésnek. Az Európai Bizottság 2012-re 0,3 százalékos recessziót jósol Magyarországnak, jövőre pedig 1 százalékos növekedést tart reálisnak. A kormány idénre 0,1 százalékos, jövőre 1,6 százalékos növekedést vár.
Kisadók megszüntetése
A kormány célja az adónemek számának csökkentése, az adóeljárások és az adóadminisztráció radikális egyszerűsítése. (Új Széchenyi-terv)
A kisadók számának csökkentését, egyszerűsítést 2008-ban már a Világbank is javasolta Magyarországnak, de tulajdonképpen előkerült minden hazánk adópolitikájával foglalkozó anyagban. 2007-ben még 65 adónem volt, mely 2008-ra a vadvédelmi hozzájárulás, a tenyésztési hozzájárulás, a halászatfejlesztési hozzájárulás és az erdőfenntartási járulék megszüntetésével 61-re csökkent, majd 2009-ben a Robin Hood-adó bevezetésével 62-re nőtt.
A kormány 2010-ben nagy erővel állt neki az egyszerűsítésnek, söralátét-adóbevallásról, a bürokrácia hidrafejeinek levágásáról beszéltek, több kisadót megszüntettek. 2010-ben megszűnt a magánszemélyek különadója, a társas vállalkozások különadója, a vállalkozói járulék és a kulturális járulék, mindössze 58 adónem maradt, majd további 10 kisadót kivezettek a rendszerből, így tavaly 48-ra csökkent az adófajták száma.
Ezután az év végi kapkodásban – amellyel többek között a csipszadót és a baleseti adót is bevezették – az adók száma 54-re emelkedett. A kormány 2011 nyarától, illetve jövő év elejétől újabb három adót vezet be, ezzel párhuzamosan azonban azt tervezi, hogy kivezet hetet, vagyis ha minden jól megy, 2013-tól 51 adónem lesz Magyarországon.
Hogy ez kevesebb, mint például 2007-ben, kétségtelen. Hogy a rendszer sokkal egyszerűbb lenne, az hosszabb távon derül majd ki. A sűrű szabályváltozást egyelőre a könyvelőknek is komoly munka lekövetni, az adóhivatal tapasztalata szerint minden negyedik adózó elrontja az adóbevallás kitöltését is.
Több áfa, kevesebb szja
Az államnak nem az a feladata, hogy a munka és a vállalkozás utáni magas elvonásokkal egyes rétegeket szegényebbé tegyen, másokat pedig megjutalmazzon. (Új Széchenyi-terv)
2007-ben az IMF arra hívta fel a kormány figyelmét, hogy a versenyképességet rontja a munkát terhelő adók magas szintje, ez rontja a hazai foglalkoztatási kilátásokat, helyette inkább a fogyasztási típusú adók és a vagyoni típusú adók növelését javasolták. Az Eurostat adatai alapján jól látszik, hogy Európa az utóbbi tíz évben egyértelműen a fogyasztási típusú adók irányába mozdult el. Míg 2000-ben az uniós polgárok jövedelmet átlagosan 44,8 százalékos adó terhelte, 2012-ben ez már csak 38,1 százalék volt, miközben az általános forgalmi adó emelkedett, 19,2 százalékról 21 százalékra.
Hasonló a trend a vállalatokat terhelő adók kapcsán is, a befektetőkért folyó versenyben az infrastruktúra fejlesztésén és az egyszeri támogatásokon kívül szembetűnő, hogy az országok adócsökkentéssel is ringbe szálltak, 2000-ben még 31,9 százalékos adó terhelte a cégeket az unióban, ez mára 23,5 százalékra csökkent.
Igazán látványos csökkenés Magyarországon nem a közvetlenül a cégeket, hanem a jövedelmet terhelő adók mértékében történt, 2000-ben még 44 százalékos volt az átlagos kulcs, ami európai összevetésben akkor átlagosnak volt mondható, mára ez 20,3 százalékra, jóval a 38,1 százalékos uniós átlag alá csökkent. A régióban egyébként hasonló a tendencia, vagyis a nagymértékű csökkentéssel is csak a középmezőnybe kerültünk, a szlovákok 2012-ben 19 százalékos kulccsal adóznak, a románok 16 százalékossal, a jövedelmet terhelő adók a lengyeleknél és a szlovéneknél magasabbak.
Az NGM adatai szerint a jövedelmeket terhelő adók GDP-arányos mértéke a 2010-es 21,1 százalékról 19 százalékra csökkent, majd idén – hasonlóan az adónemek számához – újra nőni kezdett: 2012-ben a GDP 20,3 százalékának megfelelő mértékben adóznak a jövedelmek, majd a tervek szerint ez jövőre újra csökkenni fog. Ezzel párhuzamosan a fogyasztási típusú adók nőttek, míg 2010-ben még csak 14,2 százalékot jelentettek, 2013-ban 16 százalékot.
Leszámítva az idei vargabetűt, a tendenciákkal még elégedettek is lehetnénk, a kormány ebből a szempontból az ajánlásokat és az uniós trendeket követi. Csakhogy egyik ajánlásban sem szerepel, hogy a munkát terhelő adócsökkentést egykulcsos szja-n keresztül a legcélszerűbb megoldani, már csak azért sem, mert ez – párhuzamosan a nagymértékű fogyasztási adóemeléssel – jelentősen növeli a társadalmi különbségeket.
Erre az Európai Bizottság már tavaly is felhívta a figyelmet, de megemlíti legfrisebb hazánkkal foglalkozó jelentésében is. Szerintük az egykulcs bevezetése hátrányosan érintette az alacsonyabb jövedelmű rétegeket, a nagy adócsökkentés csak a sokgyerekesekre és a magas jövedelműekre koncentrálódott, miközben az áfa emelése is a szegényebb rétegeket érinti hátrányosan, mivel ők jövedelmüket nagyobb arányban fordítják fogyasztásra.
A Magyar Nemzeti Bank egyik tanulmánya megállapítja, a jövedelmi egyenlőtlenségek nőnek az egykulcs miatt, azzal nagyjából az uniós átlag szintjére süllyedünk, korábban a skandináv országok szintjén mozogtunk. A kormány eközben meglepő módon az áfakulcsok differenciálásával tenné igazságosabbá a rendszet, ezt azonban sem az EU nem engedné, de hatékony sem lenne.
A kormány nem szívesen operál vagyoni típusú adók bevezetésével, holott a fogyasztási adók emelésén kívül ezt javasolja a legtöbb szervezet. Az OECD tavalyi, hazánkkal foglalkozó jelentése megállapítja, a munkaerőtől a fogyasztás felé mozdultak az adóterhek, de a vagyoni típusú adók szintje szerintük még mindig alacsonyabb a kívánatosnál. Az Eurostat adatai szerint az uniós átlag 2010-ben 3,1 százalék volt a magyarországi 1,1 százalékkal szemben. A fogyasztási adók további emelése helyett a vagyont terhelő adók mellett szólna az is, hogy nálunk a fogyasztási adók egyébként is hagyományosan magasak, 2010-ben csak Dániában volt nálunk magasabb.
A jövedelmet és a fogyasztást terhelő adók arányaA GDP százalékában (forrás: NGM)21,60 %22,10 %24,30 %24,50 %23,40 %21,10 %19,90 %20,30 %19,80 %14,50 %14 %14,60 %14,30 %15,20 %14,60 %14,20 %15,30 %16 %2005200620072008200920102011201220131214161820222426Jövedelmeket terhelő adókFogyasztási, forgalmi adók
Nagyobb méret
Fehérítés
Az elmúlt években a kormányzat leginkább a fenyegetés eszközével próbált hozzájutni az adórendszer kifehérítéséhez, pedig a rendszer logikájából következően a szigor fokozása zsákutca. (Új Széchenyi-terv)
2008-ban a Világbank által készített felmérések azt mutatták, hogy Magyarországon a magas összegű adók és TB-járulékok fő oka a hazánkban burjánzó szürkegazdaság nagy mértéke, a fehérítést pedig az adórendszeren keresztül kellene ösztönözni. Minél több felé hárul a teher, annál kevesebbet kell fizetni.
A rejtett gazdaság méretének becslését korábban elsősorban indirekt módszerekkel végezték: például a villamosenergia-felhasználásból vagy a készpénzkeresletből következtettek a
rejtett gazdaság nagyságrendjére. Az utóbbi évtizedben inkább a közvetlen módszerek kerültek előtérbe, amelyek például kérdőíves felméréseken, statisztikai megfigyeléseken alapulnak. A fekete foglalkoztatás mértékét korábban Elek Péter és szerzőtársai az összes foglalkoztatott
16-17 százalékára becsülték. Ez az arány bár valóban jelentős, jóval alacsonyabb annál, amit
a közvélekedés feltételez.
A kormány feltételezése szerint maga az adóegyszerűsítés és adócsökkentés is fehérítő hatású, mint ahogyan a mezőgazdaságba bevezetendő fordított áfa is. Növeli az adóalapot a fogyasztási adók növelése is a munkát terhelő adókkal szemben, a minimálbér adózásának megváltoztatása és a NAV nagyobb szigora is.
A gazdaság kifehérítése azonban foglalkoztatási áldozatokkal is járhat, az ellenőrzések szigorítása például a munkanélküliség növekedéséhez vezethet, ha a szakképzetlen munkaerő legális alkalmazásának költsége meghaladja a munkaerő termelékenységét, az hosszú távon leépítéshez és a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez vezethet. Ez a hatás ellensúlyozható lenne a minimálbér csökkentésével, vagy az alacsony termelékenységű munkavállalók bérét terhelő adók csökkentésével. Csakhogy az egykulcsos adó hatása éppen az alacsony keresetűeket érintette negatívan, miközben a kormány megemelte a minimálbért.
Az adófizetők száma ma félmillióval alatta marad az első Orbán-kormány idején, 2000-ben elért négymillió adófizetős csúcsnak, de a Nemzeti Adó és Vámhivatal 2011. október 17-én közölt statisztikái szerint így is meghaladta a 3,5 milliót. (A fogyasztási adókat is beleszámolva persze ez az adófizetők száma jóval nagyobb.)
Túl sok adót kell fizetni
Az államnak nem az a dolga, hogy adjon, hanem, hogy ne vegyen el. Nem az a dolga, hogy magas adókkal, járulékokkal elvegye a vállalkozók és munkavállalók jövedelmét, majd azt – saját kénye-kedve szerint – az általa preferált társadalmi csoportoknak és saját klientúrájának adja. (Új Széchenyi-terv)
Az OECD már 2008-ban arra figyelmeztetett, Magyarországon az adóbevételnek a GDP aránya túlságosan magas, nem az EU-27 átlagához viszonyítva, hanem a hasonló gazdasági teljesítményű országokéhoz képest. A magas adóráták magas adóbevételt hoznak, ám minél fejletlenebb az ország és minél magasabb a korrupció szintje, annál kisebb az adóráták adóbevételt növelő hatása.
Az adócentralizáció mértéke a 2006-os kiigazítás hatására 2007-re rendkívüli magasságokba, 41,3 százalékot meghaladó szintre (2006-hoz képest 3 százalékponttal) emelkedett. Ezzel Magyarországon a 2000-es években a legmagasabb arányt érte el a magyar adóelvonás GDP-hez viszonyított aránya. A magas adócentralizáció egészen 2009-ig 41,3 százalék felett maradt.
Adócentralizáció nagyságaforrás: NGM37.2537.1640.1840.0839.9437.5836.4837.9237.612005200620072008200920102011201220133636,503737,503838,503939,504040,50
Nagyobb méret
A 2010-ben és 2011-ben megvalósított adórendszeri változtatásoknak köszönhetően az elvonás 2009-hez képest 2011-re 4,8 százalékponttal 36,5 százalékra csökkent. A magánnyugdíjpénztár befizetésekkel számolt adócentralizáció trendje hasonló képet mutat. A befizetések nélkül számított adatok esetén 2006-ról 2007-re 3,2 százalékkal növekedett az adócentralizáció. A 2009-es 40 százalékát közelítő arány 2011-re 3,5 százalékkal csökkent 36,5 százalékra.)
Ugyanakkor a magyar adópolitika 2012-ben korrigálni kényszerült, és újabb adók kivetésével foltozta be a költségvetést, így az adócentralizáció újból növekedett, 37,9 százalékra. Az NGM tervei szerint 2013-ra az adórendszer átalakításának, a válságadók kivezetésének köszönhetően ismételten csökkenni fog az adóterhelés, a GDP 37,6 százalékát adja majd. Ez önmagában mindenképpen ígéretes, de még mindig messze elmarad a kívánatos szinttől, a hozzánk hasonló fejlettségű országokban ugyanez az arány 30 százalék alatti (ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy olyan arányszám, ahol a nevező, vagyis a magyar GDP a recesszió fenyegetése miatt könnyen a kormány által kisebb lehet, ami a százalékosan nagy értéket eredményezhet).
Az igazi kérdés persze nem önmagában az adócentralizáció mértéke, hanem az, hogy a hozzá társuló újraelosztás milyen méretű és szerkezetű. Hiába kell például hagyományosan sok adót fizetni a skandináv országokban, itt ez hatékony újraelosztási modellel párosul, míg a magyarországi rendszer alacsony hatékonyságú. Ebből a szempontból tehát pusztán az, hogy a GDP-arányos adóterhelés nő vagy csökken, másodlagos ahhoz képest, hogy az állam hogyan gazdálkodik a rá bízott pénzzel, képes-e azzal ellensúlyozni a jövedelmi egyenlőtlenségeket, javítani a közszolgáltatások színvonalát, ösztönözni a munkapiacot és a beruházásokat.
A Zsiday topicba is lehetett volna tenni, de inkább ide teszem:
"Izland igazi rendezett, nyugodt, gazdag skandináv ország benyomását kelti, amely valóban unortodox gazdaságpolitikával - amely élesen szembement a külső tanácsadók javaslataival - gyorsan kikecmergett a 2008-9-es pénzügyi válság okozta összeomlásból. Azonban mint minden agresszív politikának, ennek is vannak nem szándékolt hatásai:
/Az ország egyébként tényleg szép, a gleccser-gejzír-fjord-vízesés vonalat egy életre le lehet tudni Izlandon utazgatva, és láthatóan az embereket egyáltalán nem viselte meg lelkileg a válság - tipikus kommentár helyiektől: eddig mindenki új Range Roverrel járt, most meg 10 éves Suzuki Jimnyvel, más nem változott.../.
Mit tett Izland a válság során? Mivel a korábbi években a bankrendszere hatalmasra duzzadt és tele lett rossz hitelekkel, eszközökkel, ezért hagyták a bankokat bedőlni - de úgy, hogy a helyi, izlandi betéteseknek megmaradtak a betétei, viszont mindenki más, akiknek a bankok tartoztak (hitelezők, külföldi betétesek) egyből mindent bebuktak, futhatnak a pénzük után. Ezzel egy csapásra megoldották a pénzügyi rendszer problémáit, gyakorlatilag új bankok jöttek létre, a régi terheket teljesen maguk mögött hagyva: mérlegükben a hazai (korona) betétek és hitelek szerepeltek (a gazdaság gyors helyreállása és a válság kezelése kapcsán a Nobel-díjas Paul Krugman meg is dícsérte a módszert, amit így nevezett: "bankrupting yourself to recovery"). Mivel az izlandiak hozzánk hasonlóan előszeretettel adósodtak el jenben és svájci frankban, ezeket az adósságokat is koronásították, így eltűnt a devizakockázat. Természetesen mindennek árát a külföldi hitelezők fizették meg. Az egész nem ment volna anélkül, hogy kötött devizagazdálkodást vezetnek be, és 2008 óta (éppúgy mint Magyarországon a 80-as, 90-es években) nem lehet szabadon váltani a koronát, csak a jegybankon keresztül, csak külkereskedelmi célokra, illetve egy bizonyos éves limit erejéig (számlával igazolva!!!) a lakosságnak utazási célokra. Úgy tervezték, hogy ez 2012-ig marad fenn, de meghosszabbították 2015-ig. Az izlandi lakosság így nem vehet külföldi részvényeket, kötvényeket, devizát, de a korábban Izlandon mindenféle pénzügyi eszközöket és államkötvényeket vásárlók sem tudják kivinni pénz, így mintegy "bezárva" maradtak a megtakarítások Izlandon, és ezek a bezárt pénzek helyet keresnek maguknak. Mivel Izlandon ingatlanon kívül nagyon mást nem tudnak venni, ezért oda áramlanak:
"The island’s 1 trillion-krona ($7.6 billion) mortgage-bond market is twice the size of its government debt...The yield on the benchmark 2044 HFF bond has slumped about 80 basis points to 2.4 percent since the end of last year. Many foreign investors bypass the mortgage bond market and buy properties directly...Last year, investors finally realized that the capital controls aren’t going anywhere any time soon...That has led to a change in investors perspective, and they’re now moving in greater numbers into longer assets and snapping up properties." Magyarul: ha a külföldiek nem vihetik ki bennragadt pénzüket az országból, akkor próbálják legalább befektetni valamibe, ami hozamot generál.
Ennek eredménye:
"Prices for new homes touched a record last quarter, having surged 40.1 percent since the final three months of 2010, according to estimates by the National Registry of Iceland in Reykjavik."
"An average apartment cost about 28 million kronur in May, the National Registry of Iceland estimates. That compares with 12.4 million kronur in 2001. The average Icelandic household earned about 4.4 million kronur in 2011, according to Statistics Iceland." 1 korona kb 1,85 Ft egyébként.
Mi ebből a tanulság?
Egyrészt az, hogy a különböző tőkekontrolloknak érdekes, nem szándékolt hatásai lehetnek. Másrészt az, hogy van élet a válságok után is, minden válság véget ér egyszer, és minden válságot lehet valahogyan kezelni, de szembe kell nézni a következményekkel. Izland az összes banki adósnak fityiszt mutatott, ők fizették meg a brutálisan gyors adósságcsökkentés árát, ami után elindulhatott a normalizáció.
A gazdaságban zajló hitelcsökkentés vagy lassú, fájdalmas folyamat, vagy egy gyors csőddel oldható meg, mindkettő járható út, de mindkettőnek vannak következményei.
Ugyanakkor azt nem lehet csinálni, ami idehaza zajlik, hogy folyamatosan zúzzuk a bankszektort, mini csődeseményeket generálunk és azzal fenyegetek (pl. végtörlesztés, nyugdíjpénztári vagyonelkobzás, önkormányzati kötvényekkel zsarolás, banki különadók, stb.), mert annak csak annyi lesz a következménye, hogy a bankok kivonják a forrásokat a gazdaságból, fogják a cókmókot és hazaviszik a pénzt, amit korábban hozzánk beraktak anyavállalati hitel formájában. Ennek az árát ugyanis éppenhogy Magyarország fizeti meg, hiszen ha a vállalkozói szektor hitelállománya drasztikusan esik, akkor gazdasági növekedés sem lesz. A bankok hozzáállása érthető: azt látják, hogy úgyis minden nyereségüket elveszik, akkor meg minek maradjanak itt? Sokszor leírtam már: bizalom, és HIT nélkül nincs HITEL. Amíg Magyarország valamilyen módon (vagy így, vagy úgy, vagy amúgy) nem rendezi viszonyát a bankrendszerrel, nem kerül rendes kerékvágásba a hitelezés addig, nagyon nehezen lesz itt növekedés...Abba kellene hagyni végre a mindenkivel folyó harcot, és elásni a csatabárdot, az segítene legtöbbet Magyarországon. Az izlandiak is megvívták a durva, de rövid harcukat 2008-9-ben, de azóta teljesen kiszámíthatóan, konzekvensen próbálnak cselekedni. Csak ez működik."
És akkor most mindehhez tegyük hozzá, hogy még mindig vannak, akik azt hiszik, hogy ezen a szitucáión a hitelezés javítana. Nem javítHAT. Piac kell és piacot KELL biztosítani a KKV-knak. Ez a kulcskérdés, nem a pénz. Ha van piac, van pénz és tulajdonképpen hitel sem kell a működéshez (legfeljebb a növekedéshez), ha nincs, akkor pedig nem lehet, de nem is érdemes sem adni, sem felvenni hitelt a működés finanszírozására, hiszen még a hitelnek is az a lényege, hogy többet kell visszafizetni, mint amit felveszünk. Ha viszont a cég nem életképes, mert nincs piaca, akkor nyilván nincs esélye sem a hitel visszafizetésére.
Ezért is kár ebben az irányban gondolkodni. Egyebekben az érdekesség a fenti esetben is az, hogy bár minden megjelenik a GDP-ben, de valójában nem szükségszerűen jelenik meg egyik adat sem az adóbevételekben. Az elektronikai ipar, de különösen a szoftveripar például az, ahol rendkívül magas hozzáadott értékről beszélhetünk, tehát önmagában a piac beszűkülése nem feltétlenül jelent számottevő bevételkiesést, illetve, az nem szükségszerűen jelent tényleges problémát, működőképesség veszélyeztető tételt.
Hozzászólás innen:
http://stockland.hu/forum/locatepost/515319 “A bankszektor szerény nyereséget…”
“banyaiz: Ezeken is gondolkodj még. Szlovákok most vezetnek be banki különadót 50 millió dollár/év amit ha jól emlékszem 1 évig akarnak fenntartani, utána pedig vmit variálnak vele.
Nálunk ez a teher 500 millió /év plusz végtörlesztés stb.
Tranzakciós adó szintén köszönő viszonyban nincs az EU-s tervezettel.
De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a kormány rendre megszegi az ezzel kapcsolatos vállalásait, nem tartja az egyezségeket.”
Szerintem különböztessünk meg alapvetően két dolgot és utána vonjuk le a konzekvenciát:
- a mennyiséget és a minőséget,
- szavatartást és működést,
A Mennyiség és minőség esetében:
Az első esetében ugye a te alapállásod még mindig az - és mindig is az volt - hogy olyat, amit ez a kormány művel, az teljességgel elfogadhatatlan, ilyet senki más nem csinál. Olyan módon nem lehet bánni a bankokkal, ahogy ez a kormány teszi. Ehhez képest szemmel látható, hogy egyre inkább tesznek így, vagy éppen államosítják be őket. Ezen vélekedésed nyilvánvalóan megbukott, ennek ellenére ragaszkodsz hozzá, holott a tények még mindig azt mutatják, hogy ezen "bánásmód" ellenére nemhogy nem akaródzik elmenniük, hanem éppen ellenkezőleg, nagyis maradózni van kedvük. Innentől azt állítani, hogy ettől majd jól elmennek a bankok, vagy csökkentik a tevékenységüket, az eléggé anakronisztikus utóprejudikáció, bármilyen furcsán is hat az a kifejezés így elsőre.
Hasonlóképpen érdemes lenne azon elgondolkodnod, hogy ha már egyszer maradnak, és növekedésben gondolkodnak, akkor hogyan lenne elképzelhető az, hogy csökkenjen a tényleges hitelezés? :) A két mondat úgy veri kenterbe egymást a bankrendszer részéről, hogy máris látszik, hogy kik az igazi hazudozók ebben a kérdésben (is).
Ha most mindezen nyilvánvaló tényeket elfogadjuk, akkor máris látható, hogy legfeljebb mennyiségi kérdésről beszélgethetnénk, azaz arról, hogy akkor most a magyar bankadó sok, vagy kevés, de erről nekem egy ősi latin mondás jut eszembe: "De Gustibus Non Est Disputandum". Az adó mértéke lehet vita tárgya, ám az adó mértékének már semmi köze az adó alapjához, illetve az adó jogszerűségéhez, elfogadhatóságához. Ebből a szempontból azonban különösen érdekes lehetne a számodra az is, hogy bár a tranzakciós illetéket nem pontosan azon műveletekre vetjük ki, amit az EU előírt, de a mértéke egyebekben pontosan annak felel meg, vagyis ebben az esetben megint oda érkeztünk, hogy: "De Gustibus Non Est Disputandum", hiszen az adó mértéke megfelel az EU elvárásnak, az, hogy mire veted ki, az már megint egy más kérdés. Arról azonban a fentiek alapján nyilvánvalóan szó sem lehet, hogy akár a mértékével, akár a jellegével baj lenne: Ahogy az ÁFA esetében is bebizonyosodott, hogy lehet nálunk a legnagyobb, mégsem esik össze tőle (jobban) a piac, úgy ezen esetben is az fog kiderülni, hogy szinte fel sem tűnik az embereknek, cégeknek, vállalkozásoknak, bankoknak, ugyanakkor az államnak számottevő, és jól kiszámítható bevétele keletkezik.
Szavatartást és Működést esetében
Érdemes azt megfontolni, hogy mit is jelent 4000 milliárd MNB-ben parkoltatása. Először is, tudjuk, hogy a bankok (értelemszerűen) nem hülyék. Arról természetesen lehet vitatkozni, hogy gonoszok, vagy csak kapitalisták, van-e központilag megtervezett menetrend az EU nemzetállamainak lerombolására (Barroso utolsó kijelentései egyértelműsítik megbízóinak és megbizatásának ezen tárgyát egyébként - miközben ordít, hogy a központi irányítás működésképtelen, azt akarják teljeskörűvé és kizárólagossá tenni), de arról teljesen felesleges, hogy Magyarország esetében az elmúlt két ciklusban olyan extrém Magyarország ellenes gazdaságpolitikát folytattak, ami hihetetlen.
Így például úgy voltak képesek elérni a teljes eladósítást, hogy arra csak felesleges uzsorát fizessünk és ezzel lerontsuk minden GDP arányos adatunkat, miközben ÚGY okozHAT gondot a magyar államkötvények refinanszírozása, hogy tulajdonképpen azt meghaladó összegben parkoltatnak pénzt a bankok az MNB-ben. Vagyis jelen pillanatban képesek vagyunk napi kamatot(!) fizetni a bankoknak egy semmire fel nem használható kvázi letéti számlán tartott pénzre az MNB-ben, miközben fizetünk még az IMF+EU+WB pénzre, ami szintén ott parkol, és eközben kínlódunk azzal, hogy finanszírozzuk az államadósságot. Egyszerűen kétszer annyira fizetünk hozamot, mint amennyi adósságunk van, úgy, hogy közben finanszírozási gondok vannak a cégeknél, vállalkozásoknál, lakosságnál, mindenhol.
Itt külön érdemes azt megfontolni, hogy mindehhez a helyzethez még az is kellett, hogy 1500-3000 milliárd HUF körüli összeget ki is vonjanak ebből a körből, amely egyebekben bár nem volt az öncélú pénzcsináláson kívül semmire sem használva, mégiscsak az első szószegés volt az egész banki-kormány ügyben, hiszen eredetileg a bankok azt vállalták, hogy amennyi pénz a hitelezésben van, azt fenn fogják tartani. Erre puccsszerűen elkezdték kivonni a pénzt, méghozzá tömegesen, és elkezdték leépíteni és tönkretenni a hitelezést, de egyebekben még az uzsorázást is.
Hiszen, csak gondolj bele: HA elfogadjuk a premisszát, hogy a bankok pénzt akarnak csinálni és minél többet, akkor miért az MNB-be tolják be a pénzt, és miért nem higítják fel ezzel a lakossági-vállalati hitelállományt, mondjuk úgy, hogy lecsökkentik a kamatszintet, amit a lakosságtól, vállalatoktól elvárnak, ugyanakkor többet is helyeznek ki? Ebben az esetben akár 8%-tól már brutálisan megérné nekik a kihelyezés és a hitelkiváltás, de ugyebár nem ez történik. Akkor viszont, ha a premisszád igaz, akkor ez "fatal error" a rendszerben, hiszen ebből az következik, hogy a bankok NEM a jobban fizető, magasabb profitra helyezik ki a pénzüket! Node ez hogyan lehetséges, ha a premisszád igaz? A válasz egyszerű: Sehogy. És mivel sehogy, ezért ezt nyugodtan elvethetjük.
Tehát, megállapítható, hogy azon premisszád, mely szerint a bankok betartották a megállapításaikat nem igaz, sőt mi több, annyira nem igaz, hogy üzemszerűen és lényegében egyátalán nem bankként működnek, vagyis számukra a HITELEZÉS körülbelül olyan, mint a unit linked biztosítások, avagy a gépjármű kötelező biztosítás: Egyszerű ügyfélszerzés, és annak a LÁTSZATNAK a fenntartása, hogy ők bankok. Erről azonban szó sincs, hiszen ha a 4000 milliárdot pusztán állampapírba forgatnák be, AKKOR IS TÖBBET kapnának kézhez, mint az MNB napi kamata esetében, méghozzá nem is kevéssel. Magyarán szólva, azon pénzeknek, amik letétben a bankban vannak, egyáltalán nem célja sem a hitelezés, sem az államé, sem a magánszemélyeké, de ebből igazából az állam NEM hitelezése a dúrva, hiszen az pontosan akkora garanciával rendelkezik, mint az MNB "hitelezése".
Akkor ez hogyan lehetéséges?
Egy és csak egyetlen esetben: Akkor, ha ezen pénzek semmiképpen nem szolgálhatják a hitelezés célját, ezen pénzek kizárólagosan a kockázatmentes kamatozást szolgálják. Node mennyi pénzről is beszélünk ebben az esetben? 4000 milliárd csak 5% kamattal számolva 200 milliárd HUF. Akkor hogy lehet veszteségközeli a bankrendszer egésze? Sehogy. Nem is az. Csak éppen ezek a pénzek nem itt vannak kimutatva, ezen pénzek simán és csont nélkül mennek ki az országból.
VAGYIS:
Megállapíthatjuk, hogy az, ahogy a kormány adóztat, az immár a mainstream irány Európában, még akkor is, ha ezt sokan nem akarják látni és elfogadni, mert annyira ijesztő a számukra a korábbi vak hitük bukása. Nem fogják fel, nem akarják felfogni, hogy annak a világnak, amiben az uzsorások diktáltak és ők döntöttek mindenről, kvázi ők hozták a törvényeket igényeiknek megfelelően, annak beláthatatlan ideig vége van. Megállapíthatjuk, hogy Magyarország esetben alapvetően az uzsorások szegték meg minden szavukat, beláthatjuk, hogy az összes nyereségüket máshová vitték és máshol adózták le, vagyis a profitrátájuk messze meghaladta a szokásos iparági átlagot és azt is, hogy a normál banki működésre RENDSZERSZINTEN és általában tulajdonképpen kísérletet sem tettek, Magyarország esetében sokkal gazdaságosabb volt a fejőstehén szerepét eljátszatn a birkanéppel, hogy egy képzavarral éljek - illetve, ha mégis felkeltek a birkák, akkor elég volt őket lemészárolni, mert az a normális elvárás, ha az uzsorás rendszer ezt igényli.
Ha már a világháború nem gazdaságos, forradalommal liberálbolsevik kormányt felállítani nem lehet, akkor legalább a pénzügyi diktatúra maradjon fenn és a gátlástalan profit addig, amig lehet.
EBBEN a felállásban, ebben az esetben szó sincs arról, hogy a kormány szegne meg bármit is, ugyanis egyetlen megállapodást, szóbeli ígéretet, tevékenységre vonatkozó vállalást sem tartott be a bankrendszer, egyebekben pedig teljességgel nyilvánvalóvá vált, hogy hazudnak mint a vízfolyás, és minden adat, amit hamisítottak, az szép sorban lebukik, különösképpen kezdve ezt a sort a profitábilitásukkal, amely ugye a "nyomorgunk ebben a k*va országban" állítástól a több száz milliárd elvonás után IS száz milliárdot meghaladó nagyságrendű adózatlan eredmény kimutatására TUDJA őket kényszeríteni.
Tehát az BIZTOS, hogy van értelme, és lehet arról vitatkozni, hogy ez a gazdaságpolitika és az uzsorásokhoz való hozzáállás helyes-e, vagy jó-e, de arról teljességgel felesleges, hogy ennek megváltoztatásával bármi megváltozna, hiszen teljességgel nyilvánvaló, hogy az előző két ciklus problémáit is az okozta, hogy felelőtlenül uzsoráztak, mert tudták, hogy nincs kockázat, hiszen a'la carte, állami segédlettel lehet kifosztani a birkamagyart, vagy éppen levágni, ha ellentmondani merészel. Mi következik ebből? Az, hogy nemhogy most, DE MÉG AKKOR SEM, azaz a konjunktúra és az ingyenpénz tombolása közben sem lehetett volna feluzsorázni a magyarságot. Mindebből tehát az következik, hogy ha tényleg üzemszerű is lenne a hitelezés Magyarországon és tényleg akarnának hitelezni, akkor sem tudnának, mert nincs rá lehetőség, mert csóró ország vagyunk.
Ennek megfelelően, valójában egyrészről az tudható, hogy az összes jelenlegi problémánk döntő többségét ezek az intézmények okozták nekünk, jobban megnézve ezt és kitekintve pedig másrészről az, hogy egész Európában és a világban (subprime válság, Lehmann) ugyanez történt, tehát bár valóban teljesen felesleges Magyarország problémáira mint valami önálló összeesküvés eredményére tekinteni, de nem is szabad külön nemzeti problémákként tekinteni ezen esetekre, fel kell ismerni, ki kell mondani, hogy a felelőtlen uzsorázás, a semmiből felfújt GDP, a nem létező gazdasági piramis okozta a problémát, és ebben az esetben lehetetlen NEM rendszerszintű "összeesküvésről", azaz rendszerszintű manipulációról beszélni, különösen akkor, ha megfigyeljük, hogy a pénz forrása bizony minden esetben és végső soron ugyanoda mutat: A FED-be, amely a nem létező ingyenpénzzel, a semmiből teremtett pénzzel elárasztotta a világot. Innentől pedig azon eset, hogy "erről nem tudtak, ezzel nem voltak tisztában" az teljességgel kizárható, hiszen az annyit jelentene, hogy komplett idióták ülnek az egész pénzügyi piramis csúcsán.
Következmény
A következmény az, hogy fel kell ismerni, hogy ezt a rendszert lehetőleg fájdalommentesen (Magyarország) le kell építeni, mert nem lehet fenntartani. Természetesen ahol ezt nem ismerték fel időben, és bedőltek az uzsoramaffia igényrendszerének, ott még több adósságot pakoltak fel, hogy még nagyobbról még hirtelenebb módon szakadjon össze minden, lásd PIIGS: Írország 86%-al(!) növekvő államadóssága, Görögország akkora összezuhanása, amelyben a magasságos IMF-re hallgatás és javaslatai, brutális lakossági és vállalati adóemelése után nemhogy több, hanem DRASZTIKUSAN KEVESEBB adó folyt be idén az államhoz, ami azon paradox helyzetet eredményezte, hogy amennyiben megfelelnek az EU+IMF elvárásainak, akkor lehetetlen a pénzügyi elvárásaikat teljesíteni. Ezt egyébként bárki megláthatja, aki a fenti pénzügyi GDP piramist megérti: Ha a GDP kizárólag uzsorából épül, és nincs mögötte valódi értékteremtés, akkor az uzsora kivonásával a piramis nem egyszerűen összedől, hanem egyenesen eltűnik, avagy megsemmisül.
Mindez tehát azt jelenti, hogy kizárólag a meglévő lakossági és állami vagyon feléléséből teljesíthető az adósságszolgálat, ami viszont előre tudható és borítékolható, tehát az ilyen irányba menő előírások semmi mást nem szolgálhatnak, csak ezt a célt: A nemzetek kifosztását, tönretételét, vagyontalaítását és ezáltal alávetett helyzetbe kényszerítését. Itt már teljesen felesleges másról beszélni, hiszen a magánbefektetők pénzét kivették a játékból és megsemmisítették, azok helyét pedig olyan pénzek foglalták el, amelyek a semmiből keletkeztek és a mindenre akarják beváltani, az igazi, végső egyeduralomra törve.
Erről viszont szerintem megint értelmetlen vitát nyitni, hiszen tudható, hogy Görögország esetében valójában egyetlen pillanatra sem az volt a kérdés, hogy megmentsék, avagy sem, hanem csak az, hogy még egy kicsit maradhasson fenn a piramis és még egy darabig lehessen a semmit valamire váltani. Tiszta profit, amig működik. Ha nem, akkor meg nem veszítenek semmit sem. Igazi csiki-csuki a malomból.
Namármost, a fentiekből adódik még egy érdekes dolog, amin szerintem mindenkinek érdemes lenne elfilozofálni. Mert nekem eszembejutott, így megosztom veletek. Ez pedig egy gondolatkísérlet. Tegyük fel, hogy 2018-ban a liberálbolsevikok 2/3-al megnyerik a választást, és dühödten - ahogy szokták - nekiállnának mindennek a lerombolásához, aminek bármiféle nemzeti érzelme, vagy emberi értéke lenne, hogy a helyére a devianciát ültessék a trónra.
Mégis mit tennének, amivel egyetértenétek? Mert furcsa módon, sokak szemét bánthatja sok dolog, sok mindenről lehet vitatkozni, de valaha belegondoltatok abba, hogy mit is jelentene a visszacsinálásuk?
Így például tegyük fel, hogy "visszacsinálnák" az Alkomtányt a kommunista változatra. Ebben az esetben mondjuk visszírnák Magyarország nevét Magyar Köztársaságra. Ez tényleg normális lenne? Tényleg írjuk újra kommunista, és a kommunistáktól eltekintve soha és semmikor nem használt formába a köznyelvben és a köznép által MINDIG IS Magyarországnak használt Magyarország nevét? Vagy éppen tényleg írjuk vissza a kádári és sehol máshol nem létező "legfelsőbb bíróságot" a "Kúria" helyébe? És ha megtesszük, akkor mitől lesz jobb?
Avagy, nézzük az adórendszert. Most tudható, hogy 3% körül van a hiány, és ezt most mindenki és mindenhol elismeri. Tehát bár még mindig adósodunk egy kicsit nominálisan, de legalább az infláció miatt ténylegesen már csökken az adósságunk valós értékben. Ugyanakkor tudható, hogy ezen érték most, beláthatatlan ideig tényleg kőbe van vésve az Unióban, tehát ettől eltérni NEM LEHET. Még egy liberálbolsevik kormánynak sem. Most tételezzük fel egy pillanatra, hogy nem úgy akarják "felpörgetni a gazdaságot", mint korábban, azaz nem úgy, hogy újabb több ezer milliárdos brutális kamatozású kölcsönt erőltetnek a népre, hogy a fogyasztást értéknek számolják el, hanem úgy, hogy visszahoznák a ""régi adórendszert"".
Mit is jelentene ez?
Tegyük fel, hogy vissza akarnák hozni a manyupot. Ez most alsó hangon évi 400 milliárd elvonást jelentene, vagyis 400 milliárdot kellene új adóként kivetni. Magyarán, ha visszahoznák a kétkulcsos adót, akkor azt erre kellene fordítani, de csont nélkül, ami ugye semmiféle, de az égvilágon semmiféle közgazdaság szerint sem jelentene jót, hiszen egyrészről 15 év(!) múlva lehetne ebből kifizetni legkorábban, másrészt ez a pénz ugye szokásosan ellopódna (amiről éppen lehet vitát nyitni, de a számok és tények ismeretében mindek), ugyanakkor arról nem, hogy ez a pénz aztán mindenképpen hiányozna a gazdaságból, hiszen ez nettó forráskivonás lenne, méghozzá brutális mértékben. Vagyis a manyup semmiképpen sem lenne fenntartható, amiből egyebekben az következik szó szerint, hogy eddig sem volt az, mert nem lehetett az.
Namármost, nézzük azt, hogy nem lesz manyup, hiszen nem lehet, de legyen kétkulcsos az adó. Ha ezt ugyebár nem az ÁHT rendberakására szánjuk, hogy tényleges nulla, vagy szufficit környékén legyen a költségvetés, akkor azt fogjuk látni, hogy csökkenni(!) fog az összes SZJA (vö: egykulcsosnál nőtt, tehát a liberálbolsevik kétkulcsosnál csökkenne, avagy Görögország esete), de legfeljebb stagnálni. Ebből bizony az következik, hogy abból aztán nem lehet senkinek sem visszaosztani, vagyis a két kulcs visszahozása az öncélú "csakazértisen" kívül semmiféle hasznot nem hozhatna, ám ha mégis hozna, akkor azt azonnal elosztanák az alacsonyabb (adómentes) kulcs mentén, vagyis ez nem lenne más, mint egy adóátrendezés, tényleges csökkentés nélkül, a plebsz, az eltartott rétegek javára az eltartóktól. Természetesen ez rendszerszinten és általában értendő, nyilvánvaló, hogy ebből számos csoport (MÉG gyermektelen fiatalok) kiesik, azonban ezen csoportok pont kisebb súllyal szerepelnek mind az adóTÖMEG esetében, mind a lakossághoz viszonyítva. Magyarán, nem lehet rájuk tervezni az adórendszert, amúgy egyébként sem.
Tehát szemmel látható, hogy ezen két adólépés megvalósíthatatlan lenne, vagy a legjobb esetben is ÁHT szempontból semleges.
Akkor viszont, és most tessék igazán kapaszkodni; akkor mégis miből lenne pénz erre a látszólag "sok kis bosszantó" adó eltörlésére, azaz a "bankrendszer profitrátáját emelő" tranzakciós és szektoradó kivezetésére, avagy a telefonadó, sárgacsekkdíj, satöbbi eltörlésére?
Mert ugye lehet a két kulcsos adó tervezett többletét (magyarán, a 16% lenne 18% és ehhez KÉPEST lépne be egy 32%, vagy még nagyobb második adókulcs lépne fel, egyebekben a mostani "nincs adójóvárírás" rendszer fenntartása mellett) erre fordítani, de mivel az nyilvánvalóan megint kontraproduktív lenne a vásárlóerőre, megtakarításra, és úgy általában minden Magyarország számára hasznos dolog számára, így azt én nem erőltetném. Merthogy, körübelül annyi ez a sok kicsi sokra megy adóteher, mintha a régi SZJA rendszer maradt volna fenn.
Szemmel látható, hogy valójában még a kis keresetűeknek is jobb ez a mostani rendszer, mintha maradna a régi adórendszer, de az új kulcsokkal, amiben egyebekben egyáltalán nem keresne többet. Sőt mi több, természetesen sem az uzsorások, sem a különadó "elszenvedői" nem adnák vissza a pénzeket, magyarán újabb terhek rakódnának rájuk azért, hogy máshol nagyobb profit generálódhasson. Bár lehet rá ideológiát kitalálni, de azért nem lenne egyszerű lenyomni a nép torkán. Ugyanis az érdekesség az, hogy EZÚTTAL ha majd egyszer lesz kormányváltás, akkor nem lehet arra hivatkozni, hogy rossz állapotban van a gazdaság, és arra sem, hogy bármit változtatni KELL, mert nem valósak az adatok.
Tessék ezt az utóbbit megízlelni, azaz azt, hogy nincs mire hivatkozni, hogy miért kellene ezt mind megváltoztatni!
Mert ugye, ha a fenti részeket végiggondoljuk, akkor máris látható, hogy ha az SZJA rendszerben tényleg kevesebbet akarnak elvonni, és azt tényleg szét akarják osztani az inaktívak között, azt valahonnan be kell pótolni - erre a célra pedig kizárólag az ingatlanadó a válaszuk, méghozzá éves több száz milliárd forint (m)értékben.
Innentől azt hiszem elég világos lehet bárkinek, akinek MÁR VAN, vagy úgy tervezi, hogy MAJD LESZ vagyona, ingatlana, hogy ez az irány az ellensége, az elpusztítására és kifosztására, a vagyonának uzsorásokhoz és multikhoz való átcsatornázásának a lényegi részét képezi.
Ahogy az is nyilvánvaló lehet, hogy valójában a jelenlegi balanszírozott gazdaságpolitikának igazából csak az lehet a valódi alternatívája, ha többel terhelik a lakosságot, magyar KKV szektort azért, hogy egy szűk uzsorás és kvázi monopolhelyzetben lévő szolgáltató, és az őket kiszolgáló, ebből élő csoportok különösen jól élhessenek.
Csakhát tudjátok, paradox módon éppen innen látható, hogy ebben semmiféle baloldaliság nincsen - illetve még paradoxabb módon a klasszikus baloldali értékekhez közelebb áll a jobboldal -, ez egyszerű liberálboslevikmus, amely az értékrombolásban találja meg magát és vágyait. Ennyi a választás.
És ha így és most visszatérünk az egész gondolatmenet elejére, akkor szerintem jól láthatóvá tettem azt, hogy az, hogy ki szegi meg az ígéreteit, és micsoda mocsok derül ki eközben róluk, azaz az eddig gennyes profitot szerző oldalról, az valóban napról napra felháborítóbb. Egyszerűen nem tartható fenn, egyszerűen nem maradhat úgy a rendszer, ahogy volt, tekintettel arra, hogy az egyik oldalnak esze ágában sincs a reális profitszerzésre, esze ágában nincs a normális üzemelésre való beállásnak, ez nem volt, nem, és nem is lesz a célja, mert nem erről szólnak.
Akkor meg nem lehet máshogy csinálni, csak úgy, hogy ahogy megszegik az ígéreteiket, úgy kell újra rájuk koppintani. De ez fogadjisten, nem az adjonisten.
Ez azzal kezdődött, hogy Magyarország dögöljön meg, és ebben a kontextusban nehogy már az legyen a célunk, hogy ők teljesíthessék a vállalásaikat, és betarthassák a megbízóikkal kötött egyezségeket.
