Re: Érdekes kontraszt

Ahogy elnézem az idézeteket, egyik sem azt írja, hogyan fenyíts másokat, csak azt, hogyan viseld el a fenyítést. Ez számomra (csekély ismereteimmel) egészen mást hangsúlyoz, mint ahogy Lukács 6:27 sem azt jelenti, hogy a gyűlölet, az átok és a bántalmazás elfogadott lenne a keresztény értékrendben.

Több problémám van a testi fenyítéssel, elsősorban nem vallásiak. Az egyik, hogy tehetetlenséget tükröz: az ember akkor okoz fájdalmat szeretteinek, ha másképp nem tud hatni rájuk. Nyilván te is ezért csaptál a gyerek kezére, mert másképp nem értette meg. A másik, hogy a nevelő szándéktól eltérve aránytalanul elburjánozhat. Nem lehet megmondani honnét számít bántalmazásnak, de sajnos nem ritkaság, hogy ezt a határt átlépik. És mivel aszimmetrikus helyzetben van a gyerek (és/vagy házastárs), az egyedüli kontroll a bántalmazó kezében van (illetve a külső környezetében). Végül pedig, és itt már egészen tudományos vizekre eveztünk, a gyerek lelki fejlődésének sem tesz jót a rendszeres testi fenyítés, amitől maga is agresszívebbé válhat.

Arról nem beszélve, hogy fenyítés során sokkal nehezebb a megfelelő nevelő hatást elérni. Mondjuk fenyítéssel, tiltással akarod elvenni a gyereked kedvét a dohányzástól. És ő valóban nem fog dohányozni - legalábbis amikor fennáll a veszélye, hogy megtudod. Ez természetesen csak egy példa volt, de hány hasonló esetről hallani? Engem elsősorban az érdekel, mitől lesz hatásos a nevelés (természetesen van másik véglet is), és egyáltalán milyen területeken van szükség nevelő célú beavatkozásra. Ettől válik ugyanis valóban a másik hasznára.

Megnyugtatásodra közlöm, hogy amennyire gyerekkoromból emlékszem, egyszer sem emeltek rám kezet a szüleim, és nem lettem gazember, nem hazudok, nem dohányzom, nem füvezem, maximum alkalmanként iszom, és még **** sem vagyok. Pedig én is megtehetném. Valamit nagyon jól csinálhattak amíg kicsi voltam, mert kamasz koromtól már nem nagyon hallgattam a nevelésükre. :)