Re: Feljelentés

Egyrészt tudatlanság mivel a lakosság nagy részének pénzügyi ismereti olyan alacsonyak, hogy még a kamatszámítás legelemibb szabályaival sincsenek tisztában, nemhogy azzal, hogy felmérje az egyes devizában történő eladósodás kockázatát. Ezért volt a döntésnél meghatározó tényező a törlesztőrészlet, - sok esetben az induló akciós törlesztőrészlet nagysága. A bankok esetében ilyen tudatlanságból fakadó kockázatról nem beszélhetünk, ráadásul eszközökkel rendelkeztek az árfolyam- és kamatkockázatuk fedezésére.

Ugyanakkor racionális döntés is volt a lakosság részéről a devizában történő eladósodás. Miért? Egyrészt, a devizaalapú hitelek lehetővé tették, hogy olyan törlesztőrészlettel biztosítsák lakhatásukat, ami vetekedett a hasonló ingatlanok albérleti díjával és egyúttal hosszú távon tulajdonhoz jutnak, míg albérlet esetén is biztosítani kell a lakhatás költségeit. Ráadásul ha visszatekintettek az elmúlt 10 évre, azt láthatták, hogy az ingatlanok értéke folyamatosan növekedett, azaz úgy gondolták, hogy befektetésük értékálló marad. Gondolhatták: ha beüt a krach és munkanélküli leszek, vagy nem lesz jövedelmem, eladom az ingatlant, értéknövekményéből visszapengetem a hitelt, és még marad is tartalékom.

Ugyanakkor korlátozottan racionális döntés is volt, mert volt egy olyan rejtett erő, ami tudtukon kívül is a CHF-ban történő eladósodás irányába nyomta az embereket. Most olvasok egy könyvet ami a viselkedéstanon keresztül próbálja meg feltérképezni a döntéseinket befolyásoló rejtett erők működését. Dan Ariely: Kiszámíthatóan irracionális. Legismertebb képviselője ennek a területnek egyébként Aronson. A lényeg, hogy az emberek/fogyasztók nehezen tudnak összehasonlítani különböző potenciállal rendelkező termékeket, kell hozzá egy viszonyítási pont. A szemléletes példa amit hoz a könyvben az, hogyha utazni szeretnénk, és ugyanúgy kedveljük Párizst, mint Rómát, akkor azt az ajánlatot fogjuk választani, ami hasonló, de egy kicsit jobb. Nevezetesen nehezen lehet összehasonlítani Párizst hasonló áron Rómával hasonló áron, de ha van egy csali: Róma reggeli nélkül hasonló áron, akkor szinte biztosan Rómát fogjuk választani reggelivel és nem Párizst reggelivel! Ingatlanra is hoz hasonló példát. Azaz ha egy ingatlanközvetítő 3 ingatlant mutat meg, és ebből 2 ingatlan összehasonlítható, akkor általában az összehasonlítható ingatlanokból fogja választani a vásárló azt amelyik számára kedvezőbb feltételű.

Devizahitel esetében. Van egy nem túl vonzó ajánlat forinthitelre - aminek horribilis a törlesztőrészlete de biztonságos, - ezt a fogyasztó nem tudja összehasonlítani, mivel a kockázatot nem tudja számszerűsíteni, és van két kockázatos termék, eur és CHF hitel amiről annyit tud, hogy mindkettő kockázatosabb, mint a HUF hitel, (de a kockázatot itt sem tudja számszerűsíteni) de az egyik kedvezőbb törlesztőrészlettel rendelkezik, akkor a kedvezőbb törlesztőrészletűt fogja választani, hiszen a kockázat mindkettőnél fennáll. Egyébként ez valamilyen szinten magyarázat is lehet arra, hogy addig amíg nem jelentek meg a CHF, és Yen hitelek, miért nem terjedt el annyira a devizahitelezés, azon túl hogy a kamatámogatott forinthiteleknek - felteszem - még így is kedvezőtlenebb volt a kamatozása, mint az euro hiteleknek vagy hasonló kamatozású volt, de az embereket távol tartotta - felteszem - az, hogy az eurohitel kockázatosabbnak tűnt, mint a HUF hitel, és ezért inkább a biztonságosabbnak tűnő terméket választották. Egészen addig amíg meg nem jelent egy hasonlóan kockázatos termék, sokkal alacsonyabb törlesztőrészlettel, mert ebben a pillanatban már csak a törlesztőrészleteket kellett összehasonlítani. Döbbenetes nem? Szerintem az. Szinte soha nem választjuk a másik opciót, amit nem tudunk összevetni semmivel, bármennyire is vonzó.

Ez arra is magyarázattal szolgálhat, amire egyébként banyaiz, AT csodálkozott rá, hogy miért nem lépnek be az emberek tömegesen az árfolyamgát intézményébe. Azért mert nem tudják összehasonlítani a két opció nyereségeit illetve számszerűsíthető veszteségeit, kockázatait stb. Valószínű sokkal többen lépnének be, ha lenne egy "csali" árfolyamgát, aminek segítségével össze tudnák hasonlítani az árfolyamgát opcióit. Ezért van realitása további "devizahiteles mentésnek". Ugyanis, ebből az elméletből kiindulva, ha egy hasonló, de bizonyos feltételekkel jobb vagy rosszabb árfolyamgátat ajánlanának fel párhuzamosan szemben a jelenlegivel, akkor azzal, hogy változatlan formában futják a kockázatokat a jelenlegi hiteleikkel, már két alternatív lehetőség áll fenn, ami közül talán könnyebb kiválasztani a számukra kedvezőbbet, akkor az embereknek rögtön könnyebb lenne úgy dönteni, hogy belépnek az árfolyamgát valamely intézményébe.

Ráadásul, ha egy rosszabb opciót ajánlanak fel a jelenleginél, akkor tudatosulhatna az emberekben, hogy a továbbiakban nem számíthatnak kedvezőbb feltételű devizamentésre, ami akár tömegessé is tehetné a jelenlegi árfolyamgát kihasználását.