Re: nincs cím

Az elmult időszak legfontosabb jellemzője a fenntarthatatlanság volt, így én ezt nem tekinteném hivatkozási alapnak. Ugyanakkor jelen esetben Magyarországon semmiféleképpen nem lehet arról értekezni, hogy "csodát várunk" a magas infláció csökkenésével kapcsolatban, hanem éppen az látható, hogy van egy 3% alatti hiányunk és igen komoly rendszerátalakítás, amelyeknek egyszeri hatása van.

TÉNYSZERŰ tehát, hogy ezek kivezetésekor ezek hatása megszűnik.

Innentől szerintem az lenne a leghelyesebb álláspont, ha "várakozó álláspontra" helyezkedne a jegybank, vagyis azt mondaná, hogy megvárja a februári-márciusi un. inflációs adatokat, és utána készíti el az új középtávú inflációs stratégiáját. Mint írtam, azt, hogy ebben a kérdéskörben maximum +/-1%-ot mozgasson a jegybank azt én is elhiszem, sőt ezt a fínomhangolást én is elvárom, de azt nagyon bigottnak tartom, hogy azt feltételezzük, hogy ennél magasabb érték esetén megpróbáljon a jegybank beavatkozni.

Értem a szabályokra való hivatkozást, de akkor sem lehetne az a feladata, hogy elképesztően kilenget, akkor semlegesként kivárnia kellene. Szerintem. A 80-as évek fellendülése egyébként véleményem szerint a pénz=adósság elmélettel és az adósságpiramisépítéssel kezdődött, amivel olyan különbséget hoztak létre a SZU és a nyugati világ között, amelyet nem tudott már az előbbi lekövetni, ezért összeomlott és a vesztes kifosztása segítette a nyugati világ jólétének fenntartását. Tipikus imperialista fosztogatás, ami pontosan addig tartható fenn, amig van kifosztható réteg. Ahogy már uzsorára sem lehet kényszeríteni a dominiumokat, akkor a rendszer bedől.

Én ebben semmi különlegeset nem látok, teljesen logikus ami történt, de én ezt azért sem nem példának nem állítanám, sem azt nem mondanám, hogy ennek éppen a jegybanki kamatokhoz lett volna köze.