Re: IMF

Országcsődök lesznek, a kérdés, hogy hogyan?

2010.08.30 14:58

Az egyes országok államadósságának mérésére használt államadósság-ráta adekvátságát vitatja a Morgan Stanley, vagyis a GDP-hez mért államadósság meghatározását. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az államadósság-ráta a múltba tekint, ezen kívül megfelelőbb, esetenként kevésbé riasztó volna az adósságot az államháztartás bevételeihez mérni.

hirdetés

Ha a mostani, rendkívül magas államadósság-rátákat nézzük láthatjuk, a történet nem egyedi. Az országok eladósodottsága nagy megrázkódtatások (pl.: háború) esetén jellemzően felduzzad. Megvizsgálva például az Egyesült Államokat és Egyesült Királyságot, a második világháborút követően előbbi államadóssága a GDP 110%-ára nőtt, utóbbié 250%-ra. Ráadásul mióta létezik a fogalom az Egyesült Királyságságban (1693. óta) az államadósság-ráta átlagosan 100% körül mozgott. Ezen időszak alatt mégsem következett csőd az országra egyszer sem. Franciaországban (ahol 1789. óta létezik a nemzeti adósság fogalma) pedig 280% az átlag, és az ország csak egyszer ment csődbe, 1797-ben.

Ezen ismeretek alapján nem is kellene aggódnunk az európai adósságválság miatt? A Morgan Stanley figyelmeztet: a múlt tapasztalataiból nem nyerhetünk megfelelő biztosítékot a jövőre, pláne nem a mostani helyzetben.

A négy ok, amiért az államadósság/GDP nem megfelelő:

Bruttó vs. nettó adósság: Az államadósság/GDP, vagyis az államadósság-ráta a bruttó eladósodás mérőszáma. Ezért ez a mutató túlbecsüli az állam nettó pénzügyi kötelezettségeit. Kevésbé riasztó képet ad a nettó adósság, az Egyesült Királyság esetében ez a GDP 17%-a. Jó hír, de ezt se becsüljük túl.

Kimaradó kötelezettségek: Az államadósság-rátába nem tartozik bele minden, ami egy állam adóssága lehet. Visszatérve az Egyesült Királyság példájára, a közszférában a függő nyugdíjkifizetések a GDP 58%-át teszik ki, és ezt az államadósság-ráta nem tartalmazza. A ráta általában nem tartalmazza az esetleges kötelezettségeket sem.

Nem a GDP, hanem a bevétel számít: Attól függetlenül, hogy mekkora egy állam tartozása, a lényeges az, hogy ezt mihez mérjük, vagyis mi a forrása a finanszírozásnak. Ahelyett, hogy a GDP-hez mérnénk az adósságot, inkább az államháztartási bevételekhez kellene, véli a Morgan Stanley. Még pontosabb képet kapunk a fizetőképességről, ha az összehasonlítást az elérhető maximális bevételekhez végezzük el. A lenti táblázatban kitűnik, mennyire más mértéket képvisel így pl. az USA államadóssága.

Az államadósság-ráta a múltba néz: A fő probléma ezzel a mutatóval, hogy a múltat tükrözi, a múltban keletkezett adósságokat követi le. A mostani válság nyomán keletkezett eladósodás főleg abban tér el a korábbitól, például a második világháború utáni esettől, hogy akkor, az ötvenes években a háborús időkben keletkezett magas deficit nyomta fel az államok adósságát, a háború után viszont a kormányok többé nem produkáltak magas deficitet.

A jelenlegi helyzet jellemzője viszont, hogy a strukturális deficit nőtt meg, a mostani adósságszinthez további adósságok rakódnak le évről évre, ameddig a kormányok radikális változtatást nem hajtanak végre a gazdaságpolitikán keresztül.

A kormányzati munka "nettó értéke"

A kiinduló államadósságra rászámítva a strukturális deficitet, illetve demográfiai, gazdasági előrejelzésekkel (grafikonon időköltség) kalkulálva rögtön kirajzolódik, miért lehetünk pesszimisták Görögország vagy Írország jövőjével kapcsolatban. Pontos összegek nélkül, a rendkívül magas adósságok, és az országok sorrendje is beszédes. Az időköltség, vagyis a várható demográfiai, gazdasági folyamatok rendkívül felnyomhatják az eladósodottságot; ezen számítások ugyanakkor nem tudnak számítani a jövőben végrehajtásra kerülő, például egészség- és nyugdíjreformokkal. A Morgan Stanley szerint két dologra következtethetünk: az adósságválság nem európai jelenség, hanem globális, és még messze van a vége.