Érdekes lenne erről a kitételről eszmét cserélni:
""Régen, még a nagyvárosok megjelenése előtt az ember ha kölcsön akart kérni, akkor azt letárgyalta valakivel a faluban, és fizetett, mert tudta, hogy ha nem fizet, akkor annak híre megy, és elterjed róla, hogy megbízhatatlan. A digitalizáció korában valami hasonló történik, és a bizalom újra emberek között éli fénykorát, nem pedig az ember és valamilyen hivatal vagy intézmény között.
A BIZALOM NEM TŰNIK EL A VILÁGBÓL, CSAK TELJESEN ÁTALAKUL."
A bizalomról már ebben a topikban is többször volt szó.
Vajon hogy befolyásolja a gondolkodást?
Garrett Hardin amerikai ökológus eredeti cikkében egy angol közlegelő szerepel példaként, amely tíz tehenet tud eltartani, és így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet, és kienged még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért az állatok 10 helyett csupán 9 liter tejet adnak naponta – de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda, és az is kienged még egy tehenet a közlegelőre. Ekkor már minden tehén csak 8 liter tejet ad, de a két dezertőrnek fejenként 16 liter teje lesz. És így tovább, minden egyes gazda akkor jár jobban, ha még egy tehenet hajt a legelőre. Azonban amikor már legalább hatan cselekednek így, akkor már azok is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak, akiknek két tehenük van. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest. (A kilencedik gazda már nem nyerne semmit egy második tehénnel.) Ennek ellenére ha egy gazda úgy döntene, hogy visszavonja az egyik tehenét, rosszul járna.
Azaz ha egyéni érdekek mentén használunk közösségi tulajdonban lévő erőforrásokat, akkor szabályozás nélkül az egyéni érdekeket követve a lehetségesnél jóval rosszabb kimenetelhez jutunk.
A közlegelő mint erőforrás addig működik optimálisan, amíg minden felhasználó betartja a közös megegyezéssel megállapított szabályokat. Azonban egy szabályokat betartó szereplő számára bármely időpontban nyereségesebb a „dezertálás", mint a szabályok betartása – miközben a szabályokat betartó többi szereplő számára egyénenként csak mérsékelten (esetenként alig érzékelhetően) romlik a helyzet. Végső soron a szereplők azáltal, hogy a közvetlen érdekeiknek megfelelően cselekednek, saját maguknak ártanak.
Akkor kell strandra menni, amikor nem extrém magas az UV sugárzás.
Az UV sugárzás akkor nem extrém magas, ha rossz az idő.
Akkor kell strandra menni, amikor rossz az idő!!!
Állítólag ez a törvény (is) közrejátszott a két hajó ütközésében:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bernoulli_t%C3%B6rv%C3%A9nye
Engem még nem egészen győzött meg, pedíg már fújom egy ideje.
Viszont a Kolás dobozok itt elég meggyőzőek:
https://mnbtanszekblog.hu/2019/05/28/nem-ertjuk-az...
Szerintem ez a helyzet alapvetően félre van értve.
Az egész sztori a bizalomról szól.
Ritkán kap az ember csak úgy pénzt, se most, se később.
Általában - ha mégis kap - jól meg van határozva, hogy miért kapja!
Namármost:
Opció 1) Most kapsz 5.000 Ft .--ot (Ok. Jöhet!.)
Opció 2) Majd 2 hónap múlve kapsz 6.000 Ft -ot (Aha! Ez ugratás! Hol leszel te két hónap múlva? A szó elszáll, te meg árkon-bokron túl leszel addigra!)
Opció 3) Július 29-én kapsz 6.000 .- Ft-ot (Rendben! Ez már majdnem olyan, mint egy szerződés! Elhszem!)
Azon gondolkodom, hogy melyik filoozófus mondta, hogy az ember legnagyobb kihívása az, hogyan struktúrálja jól a rendelkezésre álló időt. (!?)
Ebben a hatalmas kihívásban a felvállalt feladatok sokat segítenek.
Az említett (munkanélküli) fehér népesség az említett kihívásban azért is teljesít gyengén, mert individualista, ezért sokkal inkább múlatja egyedül az időt, semmint csoportosan.
Néhány etnikum ebben sokkal jobban teljesít.
akit érdekel a téma, ez jó előadás lehet a brainbáron :) https://www.portfolio.hu/vallalatok/budapestre-jon-a-sztarprofesszor-aki-megmentene-gyerekeinket-az-egyetemektol.320401.html
"Korlátozott lények vagyunk, az élet pedig nehéz, mindenki meg fog halni. Mindenki, akit szeretünk meg fog halni. Minden, amibe belefogunk kudarccal fog végződni. Egyetlen dolog biztos, a szenvedés"
A fent vázolt pesszimista világképre a nyugati civilizációban évszázadokon keresztül a kereszténység szolgált magyarázattal, a vallásból kiábrándult XX. század izmusai azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ahogy a jelenleg uralkodó szabadságjogok és genderideológiák sem képesek értelmet, célt adni az egyénnek"
ez is jó idézet
"Az ember felemészti magát, ha nincs egy súly, amit cipelni kell, egy feladat, amit meg kell oldania, nincs felelősség a vállán. Ez egy ragályos vírus a kisemmizett, fehér középkorú amerikai munkanélküliek körében. Ha elvesztik a munkájukat, nekik annyi. Megvetik magukat, aztán jön a depresszió és a kilátástalanság"
Bő egy éve olvastam a legutóbbi könyvét, elgondolkodtató dolgokat ír.
Ismert nyomozási technika olyan esetekben, amikor sok tanú sokmindent látott és mindent elmesélnek.
Aztán a rendőrség vakarja a fejét, hogy mi igaz ebből és mi nem, hogyan lehet kiszűrni az igazat és kizárni az ellentmondásokat?
Ebben az esetben az segít, ha csak az elsődleges bizonyítékokat vesszük figyelembe avagy minden tanú elmondásából csupán azt, amiben a legbiztosabb.
Robert Capa lebukott!
Helyes a dörgés, szerintem is kulcskérdés, hogy hány egységből gazdálkodunk.
Viszont a példában szereplő közgazdász nem volt szegény, mégis elutasította a részvételt a sorsoláson.
Talán azért, mert egy feldobás szerencsejáték, száz feldobás pedíg befektetés?
Vegyük észre, hogy itt is van egy átkeretezés:
A 100 feldobás alapvetően más helyzet, mint az 1.
Az jobban befolyásolna, hogy hány egységem van.
én speciel mondtam volna, hogy dobjunk, egy kísérletet megér :) de ez szerintem jellemtől is függ, aki spekulál, az könnyebben megy bele egy ilyen kísérletbe, mint olyan, aki a párnacihába tartja a pénzt és ódzkodik minden féle pénzügyi kockázattól :)
Jó gondolatok!
Különösen az átkeretezés - mint 'eszköz' - tetszik, de nem is olyan egyszerű használni a mindennapokban.
Az elsűllyedt költségek akadályoznak ilyenkor a tiszta gondolkodásban.
A cikk második felében van néhány kultúridegen gondolat:
- Szerintem pl. a jelzálog és a hiteltörlesztés errefelé nem olyan természetes dolog, hogy olyan értelemben lehessen ünnepelni vagy játszani vele, mint ő javasolja. (pl. Mi a helyzet akkor, ha valaki felvesz egy nagyobb hitelt, verejtékes munkával épp visszatörleszti a nagy részét .és ekkor a kormány bejelenti, hogy mások szinte ingyen kaphatnak hasonló összeget?)
- Azt is kétlem, hogy nálunk sokan annyira pozitívan gondolkodnak a barátoktól történő pénz kölcsönről, mint ő említi (Ez sokszor még családi kapcsolatokat is képes 'szétfeszíteni'.)
A cikk végén javasolt játék szerintem nem Samuelsontól ered, hanem Kahnemann-tól, aki 2011-ben (többek között ezért -->Utility Theory) szintén közgazdaságtani Nóbel-díjat kapott.
De tényleg!
Te hogyan döntenél, ha pénzfeldobással nyerhetnél 100 egységet vagy veszíthetnél 50 egységet?
Befolyásol a döntésben az, hogy hány dobásról van szó?
