Tüskevár :)
Tutajos erre kissé elpirult. – Még nem Matula bácsi, majd
jövőre. – Mutasd! – mocorgott Bütyök. – Majd ha egyedül leszünk… –
Megbolondulok a kíváncsiságtól.
***************************************************************************
A
szoba már majdnem teljesen sötét volt, de Gyula nem gyújtott villanyt,
és Bütyök sem vágyott világosságra. Ez a nap a mámoros beteljesülés
napja volt, amely – mint minden mámor – a vágynak újabb ablakait
nyitogatta ki.
***************************************************************************
Bütyök füle olyan piros volt, mint egy naplemente, ami szelet ígér,
Gyula Lajos pedig úgy érezte, hogy a gerincén valami hangyahad vonul
végig. – Na, húzd, Bütyök! – rendelkezett Kengyel, és Bütyök reszkető
kézzel egyre lejjebb húzta
***************************************************************************
–
Ne féljen, csak játszik a farkával. Fene egye meg az ilyen játékot –
gondolta a megrémült Tutajos
***************************************************************************
– Gergely bácsi – kezdte akadozva –, senki előtt nem szoktam
levetkőzni. Matula mereven nézte a tüzet, s hosszú ideig nem válaszolt.
Ez a gyerek, ez az idegen, kapkodó, puha lélek, most szólította így
először, és nem is tudta, Matula is csak érezte, hogy a fiú valóban
levetkőzött. – Jobban szeretem, ha azt mondja, hogy Gergő…
***************************************************************************
A
verejték már a füle mellett folyt le. – Jól bírja! – dicsérte Matula. –
Azt hittem, hamarabb kiáll… – Hát… ami azt illeti…
***************************************************************************
Matula
már elment, a puska a földön, mellette a két patron, és Gyula
megbűvölve nézett a villás farkú szép ragadozó után.
***************************************************************************
“Jól kiszívatom magam…” És Tutajos valóban jól kiszívatta magát.
***************************************************************************
– Ezt vedd be! – fenyegetőzött Gyula, és egyre jobban megfeszültek
idegei, hogy eltalálja a kellő pillanatot. Hiába, hiába, hiába!
***************************************************************************
–
Nono – mondta –, ebből alighanem lesz valami. – Merhetek, Gergő bácsi? –
De gyorsan, mert nagyon kívánom.
***************************************************************************
– A gatyáját miért nem veti le? Gyula enyhén megrándult, aztán
idegenkedve végignézett ösztövér mivoltán. – Megszárad így is… –
Okosabb, ha leveti…
***************************************************************************
– Hanem – nézett végig Matula Bütykön – ez a ruha alighanem meleg lesz.
– Van másik is, Gergő bácsi. – Akkor jó. Aztán – mérte végig a fiút,
aki kicsit zavarban volt –, aztán úgy látom, jól megleszünk mink hárman.
***************************************************************************
– Feküdjünk le – didergett Gyula –, van itt elég pokróc. – Piszkosak
vagyunk. – Nem bánom, Bütyök, bújj be! De három pokróc alatt is nehezen
melegedtek fel, pedig összebújtak, mint a szegény ember sovány malacai.
***************************************************************************
– Nem kívánom, Gergő bácsi.
– Hát kérdeztem, hogy kívánja-e?
***************************************************************************
– Szappanozzátok le egymást, itt vannak az ingek, aztán be az ágyba.
Majd akkor meglátom, mit kell veletek tenni. … És fél óra múlva ott állt
a két fiú tisztán és szárazon
***************************************************************************
– Gyula, te hogyan szereted? – Tutajos keserűen mosolygott.
– Ülve… és
borogatás nélkül.
– Remek – örvendezett a doktor
***************************************************************************
Most
azonban nagyon hiányzott Bütyök, és este, amikor megérkezett, a
betegségtől elgyöngülten és kissé szentimentálisán azt mondta: – Te már
nem is törődsz velem. Bütyök azonnal megsértődött, mert a szerelem őt is
érzékennyé tette. – Haza is mehetek, ha ilyeneket mondasz… – Bütyök!
***************************************************************************
– Ne röhögj, Tutajos. Kicsit összement. – Kicsit? – fetrengett Gyula. –
Kicsit, jóságos isten! De – tette hozzá, látva Bütyök elkeseredését – a
kalapos majd kitágítja. Olyan lesz, mint az új.
***************************************************************************
– Bütyök – kiáltott –, hogy érted ezt. – Sehogy – suttogta a szerelmes
ifjú –, sehogy, Tutajos… én magam sem hittem volna, aztán most itt van.
***************************************************************************
– Elmentél? – Béla, megbolondítasz, hogy mentem volna el, mozdulni sem
merek.
***************************************************************************
Matula
mosolygott. – Köcsögre kellene húzni, de hát így is jó; nem szorít? –
Nagyon szorít – vallotta be Bütyök
***************************************************************************
Mi ez a kemény? – nyúlt hátra a jeles ifjú, mert mintha éles kövön ült
volna. Persze, a csákány!
