Fecó leírta világosan:
"Tőzsdén meg Bártfay csapata nyírja és veszi át az írányitást Szívek által jelzett Seszták művektől foreverben"
Magyarul (ha jól tévedek):
Bártfai-Mager Andrea, nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter és csapata veszi a részvényeket Szivek (Enefi) - Seszták (MVM) kötődésű (2016 körüli adatok a zárójelben az alábbi cikkből) állítólagos (hahaha) bűnbandától. Az, hogy ez utóbbiaknak milyen részük van a Freesoftban, vagyis 4iG-ben, azt már nem kerestem ki.
Íme a cikk részlete a 444 tl;dr rovatából:
Szivek terve
Szivek (és köre) ugyan így is nyert 300 milliót ezen a történeten, de nem ez volt az üzletember A-terve.
Piaci szakértők és az Enefit ismerő befektetők ugyanis egybehangzóan állítják, hogy Szivek és köre eredetileg azért jelent meg a csődben lévő cégben, hogy olcsón kikaparja belőle az értékes eszközöket, majd azokat drágán továbbadja.
Ez nem is lett volna különösebben nehéz, hiszen akkoriban az Enefi szinte teljesen védtelen volt a Szivekhez hasonló, állami eszközökkel támogatott tőzsdecápákkal szemben. A cég alapítása óta élt a pletyka a piacon, hogy az Enefi könyvelésében az eszközök nagyon alacsony áron szerepelnek a könyvekben. Az Enefi eszközei főleg erőművek voltak, Szivek belépésekor már csak egy lengyel és két román erőmű maradt meg ezek közül. Az alacsony eszközár azt jelentette, hogy például a lengyelországi Mielecben lévő szénerőmű csak 5-6 millió eurós áron szerepelt a könyvekben, pedig szakértők szerint is több mint 10 millió eurót ért.
Egy agresszív spekulánsnak az Enefi helyzete azért jöhetett kapóra 2014-ben, mert a cégnek el kellett adnia az eszközeit ahhoz, hogy a hitelezőit és a részvényeseit ki tudja fizetni, és mivel az eszközök alacsony áron voltak könyvelve, nem volt nehéz őket a könyv szerinti (tehát alacsony) áron kibűvészkedni a cégből.
Szivek pedig még vevőt is könnyen találhatott volna, az Enefi erőművei ugyanis jól illettek volna a Magyar Villamos Művek, azaz az MVM profiljába, az MVM-et pedig 2014-től Szivek régi ismerőse, Seszták Miklós fejlesztési miniszter felügyelte. Szivek 2015-ben még közelebb került az MVM irányításához, amikor ő lett az MVM-et felügyelő Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatója, és így az MVM igazgatóságának is tagja lett.
Miután Szivek köre megjelent az Enefiben, el is fogadtattak egy határozatot a cég közgyűlésével, ami szerint az erőművek eladásához elég annyi, ha akármennyivel a könyvelésben jelzett értékük fölött sikerül eladni őket. Így tehát a mieleci erőművet el lehetett volna adni 6 millió euróért is. Ha ezt az erőművet ennyiért meg tudta volna venni egy Szivek-cég, az 4-5 millió euró simán kereshetett volna, ha tovább tudja adni az erőművet az MVM-nek, és még csak gyanús sem lett volna a dolog, hiszen a mieleci erőmű tényleg ért 10-11 millió eurót. De a tapasztalat az, hogy az MVM a piaci árnál drágábban is szeret vásárolni.
A történtek alapján azonban úgy tűnik, hogy Soós Csaba, az Enefi alapító vezérigazgatója 2015 végén keresztülhúzta Szivekék számításait. Talált ugyanis egy vevőt, aki több mint 11 millió eurót is hajlandó volt fizetni a mieleci erőműért. Úgy tudjuk, hogy Szivek és köre több módon is megpróbálta megakadályozni az erőmű eladását. Annyi bizonyos, hogy valaki megkereste az erőmű vevőjét, a tranzakciót bonyolító lengyel bankot és az Enefi nevében eladó ciprusi leánycég vezetőit is, és azzal vádolta előttük Soós Csabát, hogy az erőmű eladásával pénzt akar mosni.
A tranzakciót azonban így sem sikerült megállítani, így jutottunk el a 2016. január 8-i Enefi közgyűlésig, amin Szivek bizalmasai ki szerették volna csavarni Soós Csaba kezéből azt, hogy egyedül dönthessen az Enefi külföldi erőműveinek eladásáról. Soós védekezett, ő kérte, hogy a közgyűlésen szó szerinti jegyzőkönyv készüljön, aztán megtámadta a közgyűlés döntéseit, így végül ezeket nem jegyezték be a cégbíróságon, és az itt megszületett határozatok sem léptek érvénybe.
A mieleci erőművet sikerült eladni majdnem a könyv szerinti érték duplájáért (ez egyébként megmagyarázza azt is, miért ugrott meg jelentősen az Enefi árfolyama a bejelentés után). Szivekék maradhattak volna a cégben, és megpróbálhatták volna megszerezni a romániai erőműprojekteket is, ezek azonban kisebbek is, mint a lengyel erőmű, és több per köti gúzsba őket. Így a lengyel erőmű, tehát az Enefi legértékesebb eszközének eladása után semmi nem maradt a cégben, amit Szivekék egyszerűen megszerezhettek volna, ezért is dönthettek úgy, hogy inkább kiszállnak az Enefiből.
Kiszállás
Nem tudni pontosan, hogy az Enefi nagytulajdonosai hogyan egyezkedtek Soós Csaba vezérigazgatóval a kiszállásról, az viszont látszik, hogy 2016. március elején a négy legnagyobb tulajdonos összehangoltan adott el részvényeket az Enefinek, ami a mieleci erőmű eladásából befolyt pénzzel fizetett. Kiszállt a CRH mellett az OTP Alapkezelő és az Allianz is, de Soós is eladta a részvényei nagyobb részét.
Bármennyire is összeveszhetett a lengyel erőmű eladásakor Szivek és Soós, a részvények eladásakor már ugyanaz volt az érdekük nekik is, és az OTP-nek meg az Allianznak is: hogy minél magasabb áron vegye vissza a részvényeiket az Enefi. Ez sikerült is, a fenti grafikonon is látszik, hogy a korábban 150-180 forintos árfolyam körül kóválygó részvényeket sikerült 250-es árfolyam körülre röpíteni a visszavásárlás napjára.
A felügyelet ezért az akcióért 70 milliós bírságot szabott ki Soós Csabára, amiért saját magától vásárolt vissza így részvényeket az Enefi nevében. Érdekes azonban, hogy Szivekékkel, az OTP-vel és az Allianzzal egyáltalán nem foglalkozott a hatóság, pedig tulajdonképpen ők is ugyanazt csinálták, amit Soós, valószínűleg nem a tudtukon kívül zajlott le a visszavásárlás előtti egyezkedés.
Az Enefi a 2016 márciusi visszavásárlással a legnagyobb tulajdonosaitól bevonta a részvényeit. A végső cél, hogy ezt minden tulajdonossal (a kicsikkel is) meg tudja csinálni, aztán kiszállnak a tőzsdéről.
