(csakhogy meglegyen az utókornak)
Soros György: Hogyan mentsük meg Európát?
Menekültválság, megszorítás és széthullás fenyeget. Cselekedni kell, bátran.
Az Európai Unió léte veszélybe került. Az elmúlt évtizedben minden
rosszul sült el. Hogyan jutott idáig az a politikai projekt, amelynek a
kontinens békéje és virágzása köszönhető?
Ifjúkoromban néhány látnok, Jean Monnet vezetésével, megcsinálta az
Európai Szén- és Acélközösségből előbb a Közös Piacot, majd az uniót.
Generációm többsége lelkesen támogatta ezt a folyamatot. Én személy
szerint az EU-t a nyílt társadalom megtestesülésének láttam. Egyenlő
államok önkéntes társulása, amelyek a közjóért szövetkeznek és adják fel
szuverenitásuk egy részét.
Ám a 2008-as gazdasági válság óta úgy tűnik, az EU utat vesztett. A
megszorítás programját választotta, amely elvezetett az euróválsághoz,
és az eurózónát hitelezőkre és adósokra osztotta fel. Előbbiek
feltételeket támasztottak, amelyeket az utóbbiak nem tudtak teljesíteni.
Ez már sem önkéntes, sem egyenlő társulás nem volt – pont az
ellenkezője annak, amire az EU épült.
Ennek eredményeként ma sok fiatal számára az EU ellenség, amely
megfosztotta őket a munkájuktól és a biztos jövőtől. Az ellenérzésekre
rárepültek a populista politikusok, és EU-ellenes pártokat és
mozgalmakat alapítottak rájuk.
Ezután jött 2015 menekülthulláma. Elsőre a legtöbben együttérzően
fogadták az elnyomás vagy polgárháború elől menekülőket. De attól
tartottak, hogy mindennapi életüket megzavarja az ellátórendszerek
túlterhelése. Hamarosan pedig elvesztették bizalmukat, amikor azt
látták, hogy a hatóságok nem képesek a válság kezelésére.
Németországban ez a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland
(AfD) erősödéséhez vezetett, amelyből az ország legerősebb ellenzéki
pártja lett. Olaszország hasonló úton jár, még tragikusabb
következményekkel: az EU-ellenes Öt Csillag Mozgalom és az Északi Liga
alakíthat kormányt.
Egész Európát összezavarta a menekültválság. Gátlástalan vezetők még
azokban az országokban is ki tudták használni, ahová szinte egyáltalán
nem érkeztek menekültek. Magyarországon Orbán Viktor arra alapozta a
kampányát, hogy engem vádolt hamisan azzal, hogy muszlim menekültekkel
akarom elárasztani Európát és benne Magyarországot.
Orbán ma a saját, keresztény Európa-víziójának védelmezőjeként lép
fel. Ez a jövőkép szemben áll az EU alapelveivel. Az a célja, hogy
átvegye az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó
kereszténydemokraták vezetését.
Az Egyesült Államok tovább súlyosbította az unió problémáit. A
2015-ös iráni atomalku egyoldalú felrúgásával Donald Trump gyakorlatilag
tönkretette az atlanti szövetséget.
Ma már nemcsak retorikai fordulat, hogy Európa léte forog kockán. Ez a valóság.
Mit lehet tenni?
Az EU három súlyos bajjal néz szembe: a menekültválsággal, a
gazdasági fejlődést akadályozó megszorításokkal és a dezintegrációval,
amelynek első példája a Brexit. Mindenekelőtt a menekültválságot kell
kezelni.
Mindig az volt az álláspontom, hogy a menekültek szétosztásának
teljesen önkéntes alapon kell történnie. Sem a tagállamokat nem szabad
befogadásra kényszeríteni, sem a menekülteket olyan országokba
irányítani, ahová ők nem akarnak menni. Sürgősen felül kell vizsgálni
vagy megszüntetni a dublini szabályozást, amely felelős az Olaszországra
és más déli államokra nehezedő igazságtalan terhelésért; és a
katasztrofális politikai következményekért.
Az EU-nak meg kell védenie külső határait, de nyitva kell állnia a
legális bevándorlás előtt. Ezzel szemben a belső határokat nem szabad
lezárni. Az Európa-erőd, amely totálisan zárt mindenfajta bevándorlás
előtt, nemcsak a nemzetközi és európai joggal ellentétes, de teljesen
lehetetlen is.
Európa szeretne segíteni Afrikán és a fejlődő világon, a demokratikus
szándékú kormányok támogatása útján. Ez helyes, mivel ezáltal az
érintett országokban javulhat az oktatás és a munkaerőpiac, vagyis
polgáraik kevésbé vállalják majd az Európába vezető, gyakran veszélyes
utazást.
Egy ilyen „afrikai Marshall-segély” eredményeképp nemcsak az
ellenőrizetlen menekülthullám apadna el, de lehetővé válna a rendezett
bevándorlás megszervezése is. Így a migráció a bevándorlók és a fogadó
országok részéről is önkéntes lehet.
Ma messze vagyunk ettől az ideális helyzettől. Az uniónak még mindig
nincs egységes migrációs politikája. Minden tagállam a maga útját járja,
gyakran egymás érdekeit keresztezve. Európa országai nem az afrikai
demokratikus fejlődést tartják szem előtt, hanem csak meg akarják
állítani a migrációt. Ezért a rendelkezésre álló összeg nagy része
diktátorokkal kötött piszkos üzletekre megy el: megvesztegetik őket,
hogy erőszakkal állják útját a népmozgásnak, és elnyomással akadályozzák
meg saját állampolgáraik utazását.
A pénz amúgy is kevés. Ahhoz, hogy egy afrikai Marshall-terv sikeres
legyen, legalább 30 milliárd euróra lenne szükség évente. A tagállamok
ennek csak kisebb részét tudnák fedezni. Honnan szerezzünk tehát pénzt?
Tartsuk szem előtt, hogy a menekültválság európai probléma, és
összeurópai megoldást igényel. Az EU hitelképessége magas, ám
kihasználatlan. Mikor éljünk a lehetőséggel, ha nem egy sorsdöntő
válságban? A történelemből tudjuk, hogy háborús időkben mindig emelkedik
az államadósság. Tény persze, hogy a hitelfelvétel ellenkezik a ma
uralkodó ortodoxiával, amely megszorítást szorgalmaz – csakhogy a
megszorítás maga is az egyik oka a válságnak.
Mostanáig még lehetett azt mondani, hogy ez a politika működik,
hiszen az európai gazdaság lassan erősödik. Hogy csak ki kell tartani.
De az iráni atomalku összeomlásával, az amerikai szövetség bomlásával
megjósolható, hogy újabb negatív hatások következnek.
A dollár erősödése már most azzal jár, hogy a fejlődő piacok valutái
leértékelődnek. Új pénzügyi válság közeleg. Az afrikai Marshall-terv a
legjobbkor érkezne. Ezért javaslom, hogy oldjuk meg a finanszírozását
innovatívan és bátran.
Olyan új pénzügyi eljárást szorgalmazok, amellyel az EU anélkül
veheti igénybe a pénzpiac segítségét, hogy közvetlen kötelezettséget
vállalna akár uniós, akár tagállami szinten. A módszer hasonló az
amerikai önkormányzati kötvények működéséhez, illetve a járványok elleni
védekezésekhez rendezett sprint-gyűjtésekhez.
A lényeg, hogy Európának radikálisan kell cselekednie a túlélésért. Újra fel kell találnia magát.
Ennek pedig igazi, alulról jövő kezdeményezésként kell működnie. A
Szén- és Acélközösségből felülről irányított módon lett Európai Unió, és
ez remekül működött. De az idők változnak. Ma az átlagemberek úgy
érzik, nincs beleszólásuk semmibe. Közös erőfeszítésre van szükség; az
uniós szervek irányítása és a civil mozgalmak kombinálására.
A harmadik feladvány a területi dezintegráció kezelése. A Brexit
elképesztő károkkal jár, mindkét fél számára. A válás hosszú folyamat
lesz, akár öt évnél is hosszabb. Ez a politikában egy örökkévalóság,
ilyen forrongó időkben különösen. Végső soron a britek döntik el, mit
akarnak, de jobb, ha mielőbb dűlőre jutnak. Ez a célja a Best for
Britain kezdeményezésnek, amelyet támogatok. Sikerült elérni egy
parlamenti határozatot, amelyben benne van a lehetőség, hogy
Nagy-Britannia az unió tagja marad.
Ez nagy eredmény lenne, de ehhez a brit polgárok meggyőző többségének
támogatása kell. Ennek a többségnek a létrehozásáért dolgozik a Best
for Britain.
Az EU-ban maradás mellett erős érvek szólnak, de ez csak az utóbbi
hónapokban vált világossá, és időbe telik, amíg széles körben
elfogadják. Ehhez az is kell, hogy az EU olyan szervezetté váljon,
amelyhez Nagy-Britannia ismét csatlakozni akar.
Ez már egy másik Európa lenne. Olyan, amelyben egyértelműen
megkülönböztetjük az uniót és az eurózónát. Másrészt be kell vallani,
hogy az euróval súlyos gondok vannak, és ezeket meg kell oldani.
Az eurózónát elavult szerződések alapján irányítják. Ezek például
feltételezik, hogy minden ország bevezeti az eurót, ha a
követelményeknek megfelel. Így olyan államok – Csehország, Lengyelország
vagy Svédország –, amelyek világossá tették, hogy nem akarnak eurót, ma
is „pre-in” státusban vannak.
A jelenlegi keretekben az eurózóna képezi a belső magot, míg a többi
tagállam másodrendű. A ki nem mondott elv az, hogy a tagállamok
különböző sebességgel ugyan, de ugyanoda tartanak. Figyelmen kívül
hagyjuk, hogy számos EU-ország konkrétan nem akar szorosabb szövetséget.
Ezt a célt el kell engedni. A többsebességes Európa helyett többsávos
Európát építeni, amelyben a tagállamoknak több választási lehetőségük
van. Ma a kooperáció nem népszerű, de ez megváltozhat, ha az emberek azt
látják, hogy megéri.
A rideg valóság rákényszerítheti a tagállamokat, hogy nemzeti
érdekeiket félretéve az unió fennmaradását helyezzék előtérbe. Ezt
sürgette Emmanuel Macron francia elnök aacheni beszédében, és
csatlakozott hozzá Angela Merkel német kancellár is. Ha sikerrel járnak,
Monnet és társai nyomába léphetnek. Ám ehhez maguk mögé kell állítaniuk
Európa tömegeit. Én és a Nyílt Társadalom Alapítványok mindent
megteszünk, hogy segítsünk.
http://hvg.hu/velemeny/20180529_Soros_Gyorgy_Hogya...