https://mno.hu/velemeny/hat-ezert-nem-tiszta-a-met...
Az egyik legjobb írás, amit a témában olvastam...Farkas Attila Márton jegyzi:
„Ha egy nőt a férfitekintet a testrészeire bont le, ha a szexualitását leválasztja a személyiségéről, ha csak a melle lesz fontos, vagy a combja vagy a nemi szerve, akkor eleve úgy tekint rá, mint szexuális eszközre. Az eszközöknek pedig nincs személyiségük, nincsenek jogaik és szükségleteik” – hivatkozik egy kutatásra Vándor Éva a Hvg.hun.
Ezzel viszont relativizálódik az erőszak. Mert ha a bunkóság = erőszak, akkor ennek reciproka is érvényesül, azaz erőszak = bunkóság. Értsd: csupán bunkóság – és nem bűn. Hiszen minden ilyen képlet, mint egyfajta metafora, visszafordítható. Így működik az elme.
"Egy nő után füttyögő taplót nem biztos, hogy közös nevezőre kéne vonni az olyan nagyragadozókkal, amilyen Weinstein is. Igazságos, ha egy bolti tolvajt közös nevezőre vonunk egy rablógyilkossal, mondván, hogy aki lop, az ölni is fog? Ugyanígy valamely potentát ágyába bemászó karrieristát se kéne egy kalapba tenni olyannal, akit letepertek és megerőszakoltak, ne adj’ Isten még gyerekkorában. Ha e két véglet között sokféle átmenet is létezik, kell hogy legyen határ. És ebben az összefüggésben nem érdekel az ideológiai szöveg, hogy az önmagát előnyökért prostituáló is a patriarchális társadalom áldozata.
A MeToo kampány miért nem rendszerkritikus? Miért nem szól a hatalommal összefonódott zaklatásról, molesztálásról, kihasználásról és erőszakról, nemtől és szexuális orientációtól függetlenül, mondjuk a kapitalizmus függőségi viszonyainak kontextusában? Heteró nők, meleg férfiak és leszbikusok nem molesztálnak, nem tárgyiasítanak, nem használnak ki, nem erőszakoskodnak egyáltalán?
Pedig a férfiaknak is vannak történeteik. Nem „nők által megszomorított” férfiakról, ahogy TGM keni el a problémát a Miért vagyunk feministák c. írásában, hanem kisfiúk abuzálásáról és terrorizálásáról, lelkileg és egzisztenciálisan tönkretett, hajléktalanná vált, esetleg megőrült vagy öngyilkos férfiakról. Az elkövetők: anyák, tanárnők, szomszédasszonyok, feleségek, barátnők, főnöknők. Jómagam legalább annyi tönkretett férfit ismerek, mint nőt. Ám ilyesmit még felvetni is „nőellenesség”, mert ott az erőszak statisztikája, meg aztán a női elkövetők is a patriarchális társadalom termékei.
Az pedig külön ironikus, hogy a MeToo kampány lényegében a feministák által megvetett, patriarchális „gyengébbik nem”, illetve a „gyenge nő” koncepcióját használja.
Mindez azonban másodlagos a lényeget tekintve, ami a politikai manipuláció.
Egy nő megerőszakolása olyan téma, ami automatikusan nagy hatást gyakorol mindenkire, így a hagyományos értékrendű férfiakra is. Tanulságos, hogy Nigériában, amikor a Boko Haram iszlamista terrorszervezet fiatal lányokat hurcolt el és adott el szexrabszolgának, hirtelen odafigyelt a világsajtó. Az nem volt téma, hogy a férfiakat megölték, többüket példátlan brutalitással. A szexrabszolgaság szörnyűség, de legalább a lányok életben maradtak a későbbi szabadulás reményével. Mégis: ez utóbbi jóval nagyobb figyelmet és felháborodást váltott ki, sőt igazából ez váltott ki igazi felháborodást, nem a férfiak tömeges legyilkolása.
Mégis, a MeToo sztorijait olvasva az első reakcióm valamiféle szégyenérzet volt, a második pedig kétségbeesett kutakodás az emlékeimben, hogy vajon én is tettem-e ilyesmit akár régebben. Mert ha erőszakoskodó vagy molesztáló nem is voltam, részeg handabandázó igen. Olykor bunkó is, nyomattam szexista poénokat, és tárgyiasító tekintetem is meg szokott állapodni női domborulatokon. Még ha el is rejtem, nehogy ciki legyen. Azaz én is potenciális Weinstein vagyok.
Ráadásul mindenkinek vannak női hozzátartozói, ami a bűntudatot és a szégyenérzetet csak növeli. Nekem van egy kislányom, akihez igen erős érzelmi szálak kötnek. Azonnal rá gondolok, ha kislányok elleni erőszakról hallok, és sose kívánnék neki hímsoviniszta világot, így is nevelem
Hogyan menekülhetünk meg a szégyentől, a bűntudattól? Hát úgy, hogy feministák leszünk. Ez az egyetlen út. „Lassan úgy tűnik, nem igazán nőtt fel olyan lány Magyarországon az elmúlt 40 évben, akit ne ért volna atrocitás. Amin most változtatni lehet, az az emberek hozzáállása, hogy ne fordítsák el a fejüket, ha valamit látnak, hogy ne legyen ez a természetes, minden nő életének a velejárója. És hogyan változtathatjuk meg a jövőt? Úgy, hogy a gyerekeinket EGÉSZSÉGES értékrendre tanítjuk. Nemcsak a lányainkat, de a fiainkat is feministának neveljük” – áll egy feminista blogban.
Helyben vagyunk. A remélt következmény a kulturális baloldal megerősödése. Azé a „demokratikus oldalé”, amely „egy jobb világot akar”. Sok sebét felszakító nő és szégyenétől menekülni próbáló férfi eztán majd nekik dolgozik. Szavakkal, írásokkal, propagandával, programokkal és persze szavazatokkal. Ez a MeToo lényege.
Kulturális forradalom zajlik, ami ha győz, nem egy erőszakmentes, boldog, sokszínű és egyenlőségalapú társadalmat hoz el, hanem egy olyan zsarnokságot, amely nem fegyverekre és szögesdrótokra, hanem belső cenzúrára és a privát szférára is kiterjedő társadalmi kontrollra támaszkodik."
