„Az értékeltség fontosabb, mint az eredménynövekedés. A kis mértékben, vagy egyáltalán nem növekvő eredményű, ám olcsó részvényekből összerakott portfóliók alaposan felülteljesítik a nagy növekedésű, ám drága részvényeket. A másik, még meggyőzőbb állítása a kutatásnak, hogy még az érték alapú portfóliókban is alulteljesítéshez vezet a nagy eredménynövekedés, míg az alacsony növekedés felülteljesítéshez. Sok értékalapú befektető számára is váratlan ez az eredmény. A magas növekedéshez ösztönösen vonzódunk és azt hisszük, hogy a nagy növekedést mutató, érték alapú részvények jó minőségűek és olcsók is egyben. Azt is hihetjük, hogy a jó tőkemegtérülési mutatóval rendelkező cég megfelel Warren Buffett „magas minőségű vállalat” elvárásának. A probléma az, hogy az adatok azt mutatják, a magas növekedésű, magas megtérülésű részvények jellemzően csalódást okoznak. Ugyanis a piaci verseny a magas megtérülésből gyorsan átlagost csinál. Nagyon ritka az olyan cég, amelyik ellen tud állni a versenynek és ezeket nehéz megtalálni ex ante – tehát az esemény előtt. Warren Buffettnek kiváló adottsága van ezek megtalálására – ez az egyik alapfeltétele a kompetens és becsületes menedzsment mellett annak, hogy egy céget „csodálatos cég”-ként azonosítson. Az adatok azonban azokra vonatkoznak, akik nem rendelkeznek Warren Buffett tehetségével – számukra az alacsony növekedésű vállalatok konzisztensebb befektetések. Úgy látszik, hogy minél rondább a fundamentális üzleti terv, annál jobb a hozam még akkor is, ha az értékeltségek hasonlók. Ez a „mély értékbe fektetés”. Tobias Carlisle: Deep Value
A value indexeknél gyanakodni kezdtem, hogy ha valami olcsó, pláne egy részvénycsoport (index), akkor túl egyszerű csak néhány értékeltségi mutatót (P/E, P/B, EV/EBIDTA stb.) nézni, az olcsóságnak ára kell, hogy legyen még a mutatók tekintetében is. Tájékoztatókban, factsheetekben csak azt mutogatják, hogy mennyire „olcsó” az index, de azt nem igazán, hogy más mutatóik milyenek. A value indexek ROE-ja kisebb, mint a sima plain vanilla indexeké, ami jó példa arra, hogy mindennek ára van. Természetesen ez is csak egy mutató, de jellemzően jelentősen eltér.
A ROE-ról eszembe jutott, hogy Buffett szereti ezt a mutatót, nem véletlen, hogy (mióta Mungerrel együtt fektetnek be) ez a hitvallása: „It’s far better to buy a wonderful company at a fair price than a fair company at a wonderful price.” Tobias Carlisle szerint Buffett tehetsége abban rejlik, hogy képes minőségi és olcsó cégeket találni, ami annyira nehéz, hogy ő nem is foglalkozik minőségi cégekkel, csak a mélyen alulértékeltséget keresi.
Továbbra is hiszek abban, hogy az európai részvényeknek van mit utolérniük az amerikai társaikhoz képest, de az is igaz, hogy nem mindenben jobbak a mutatóik. Könnyen lehet, hogy a következő időszakban felülteljesítenek az európai részvények (nagyon remélem!), de az értékeltségük nem biztos, hogy eléri az amerikaiakét, így nagy hibát követ el, aki csak az értékeltségre koncentrál, mert az európai részvények sem fognak az égig szárnyalni.
