Ezt sokan nem is érthetik, hogy miről mesél.
Ahhoz legalább évente 1-2 hónapot nem befizetett úton, nem munkahelyi kiküldetésként, hanem szemlélődő magán turistaként el kell tölteni más országokban/más kontinenseken.
Ezt sokan nem is érthetik, hogy miről mesél.
Ahhoz legalább évente 1-2 hónapot nem befizetett úton, nem munkahelyi kiküldetésként, hanem szemlélődő magán turistaként el kell tölteni más országokban/más kontinenseken.
Az Agrárbáró megjelenése kapcsán épp itthon van. Sok éve nem találkoztam már vele személyesen. Szikárabb lett, és látszik az arcán, sugárzik a lényéből a jó minőségű élet. Hát, igen. Ő megcsinálta, megteremtette, elérte. Szeretném megérteni – hogyan? Sok beszélgetést elolvasva vele, gyakran akadtam a „rendszer” kifejezésre. Hogy őt az izgatja és inspirálja.
Akár a Frei-Dosszié, akár a kávézók, vagy a könyveid kapcsán faggattak, szinte mindenhol belekerült a válaszodba a „rendszer” fontossága. Mit jelent ez?
Engem mindig a struktúra érdekel. Létrehozni és elérni, hogy hatékonyan működjön. Vegyük példának a Café Freit. Egy kávézóval kezdtük. Engem nem érdekelt volna, hogy bent állok és figyelem, hogy letakarították-e az asztalt. Az izgatott, hogy felépítsünk egy rendszert… Most már 200 ember megy reggelente úgy dolgozni, hogy Café Frei van a trikójára írva. Lehet, hogy ezt egy üzemben teszi, lehet, hogy egy kávézóban, itt vagy külföldön. Ráadásul nekem ez is infotainment műfaj. Nem vendéglátás, hanem szórakoztatóipar. Bemész meginni egy kávét, és kapsz egy újságot - a kávélapot -, abban van a menü. Minden hónapban készítünk egy 32 oldalas újságot, amit én írok az első betűtől az utolsóig. Megjelenik románul, angolul, svédül… Kérdés volt például, hogy hogyan lesz minden nyelvre jól lefordítva? Kerítsünk egy fordítót, aki magyarról románra, egy másikat aki svédre fordít? Hogy ellenőrzöm? Vagy van olyan megoldás, hogy eggyel tartom a kapcsolatot? Aztán rájöttünk, hogy egy jó angol fordítás kell, és aztán következhet a többi. És tudod, mennyi ilyen szövevényes feladvány volt az elmúlt hét évben? Na, ezek izgatnak engem…
És az akcióregényeidben? Miközben Nizzában írod, vagyis nem élsz köztünk, mégis ráismerek az itthoni jelenségekre. Persze csak „mintha”…
A magyar rendszer is izgat. Ez egy nagyon érdekes ország, itt még sok minden nincs lejátszva. Negyven évig Csipkerózsika-álmot éltünk, hisz ránk csukódott minden. Most dől el, hogy tényleg a politika fogja a gazdaságot, vagy a gazdaság a politikát. Ez a csata a nyugat-európai országokban már harminc éve lezajlott. Ezért mondom, hogy ez egy izgalmas ország. Tudod, hány nyugati barátom van, akik dög unalmas országokban élnek? Minden megvan, minden le van osztva, minden rég eldőlt már…
Na de Tamás, mások azért mennek el, mert elegük van ebből az „izgalmas országból”…
Én nem mentem el teljesen, mert itt is töltök időt, és mindig addig maradok, ameddig izgat. Aztán télen átmegyek Amerikába, ami megint csak nagyon izgalmas ország. Ott nem a regényírással, hanem a kávéval foglalkozom. Most Miami a világ közepe ebből a szempontból. De négy hónap után már el kezd hiányozni Európa. Én mindig az izgalom után megyek. Brassai, a fotós fogalmazott úgy, hogy Magyarország irtó jó tréning, mert nemcsak előre kell nézni, hogy fölborulsz-e, hanem hátrafele is, hogy mikor jön a hátadba a kés… És ahhoz kell tehetség, hogy mikor mész el? Mennyi ideig tartott a tréning, amitől aztán sokkal felkészültebb leszel a franciánál, az olasznál, akik kényelmes nyugalomban nőttek fel. Ahhoz, hogy ne érjen véget a horizontunk Hegyeshalomnál, és kamatoztassuk, amire ez az ország edz minket – ki kell menni és próbálkozni kell. És akkor mindent pozitívabban is látsz, hisz megérted mi mindent kaptál! Mi szorgalmasabbak, felkészültebbek vagyunk, többet dolgozunk, mert ezen az edzőtáboron vagyunk túl. Magyarországnak lassan megjöhetne már össztársadalmi szinten is az önbizalma, nemcsak egyenként külön-külön. 25 évvel a rendszerváltás után, épp itt az ideje!
Azon méláztam, hogy a generációnkban sokan inkább a háztömb körül futkosunk és próbáljuk tenni a dolgunkat. Meg szeretném érteni, Tamás, hogy honnan ered benned az a bátorság, a kockázatvállalási kedv, hogy képes voltál ekkorát ugrani és perspektívát váltani! Nem kötött a rög…
Az életem minden frontján ilyen típus vagyok. Elválok, mielőtt meglenne a következő párom. Nem szeretem azokat a pasikat, akik akkor lépnek, amikor már megvan az új nő. Fölmondtam a tévében, amikor még két évre volt szerződésem. Elugrottam, és nem tudtam, hogyan fogok talpra érni… De azt gondolom, hogy ugrás nélkül nem megy. Nem lehet szépen, nyugodtan lemászni a tetőről. Ugrani kell!
Éltél már Dublinban, Londonban, Svájcban, Amerikában is… Azt mondtad, három hónap alatt meg lehet ismerni egy kultúrát és sok mindent be is építhet magába az ember. Milyenné tesz ennyi váltás és változás?
Még inkább befogadó, elfogadó leszel, kíváncsi, nézelődő, mert mindent próbálsz rendszerbe foglalni. Állandóan kénytelen vagy megérteni valami mást, újat, és figyelő karakterré válsz, nem pedig észosztóvá. Toleránsabb lesz az ember, és ez szerintem jó.
Ha átfutjuk mindazt, ami eddig történt az életedben – azt gondolom, máshol vannak a hangsúlyok a húszas, harmincas, negyvenes éveinkben. Ránéztél már a múltadra ilyen szempontból? Hogy mikor, mi volt igazán fontos?
A húszas éveimben a lemaradást akartam behozni. Szinte állandóan azt hajszoltam, hogy ne legyen kisebbségi komplexusom egy franciával, némettel, amerikaival szemben. Több helyen jártam, mint aki szabad világban született. Elindultam Pécsről, a kommunizmusból, a Trabantból, semmit nem értettem és icipicinek éreztem magam. Amikor először álltam New Yorkban egy felhőkarcoló mellett huszonegynéhány évesen, azt hittem, hogy rám dől és agyonnyom. Hiszen itthon akkor panellakótelepek épültek, dobozok...
Dobozolva éltünk…
…dobozokban gurultunk az egyik helyről a másikra, és ugyanazt a négy-öt ételt ettük. Még ha klassz gyerekkorom is volt, és a szüleim a legjobbat próbálták kihozni belőle, New Yorkból nézve akkor is sivár... Én el akartam érni, hogy ott is ugyanolyan bátran, szabadon, magabiztosan mozogjak, mint itthon. Ez elég gyorsan meglett. Ráadásul nem skalpokat gyűjtögettem. Soha nem számoltam össze, hány országban jártam. Mindig kérdezik. Mit tudom én? Soha nem számoltam, mert nem ezen múlott, hanem a helyzeteken, amik megerősítették a lelkem. Két évig háborúkba jártam: Boszniába, kolumbiai kábítószer háborúba. Irtózatosan fölgyorsítottam a filmet, hogy tíz év alatt behozzam a lemaradásomat, és annyit éljek, mint akik Párizsban töltöttek el harmincat. Aztán rádöbbentem, hogy már többet láttam, éltem, mint ők…
A Dosszié évtizede zajlott.
Igen. A 30-as éveim már arról szóltak, hogy megértsem a világot. Már nem volt komplexusom, már jól beszéltem a nyelvet, föl voltam rendesen öltözve, már magabiztos voltam. Onnantól kezdve a megfigyelés izgatott. Látni, érteni a rendszert, megérteni mindazt, amit láttam. Hogy is van ez?
És aztán saját rendszert építeni…
Igen, a negyvenes éveidben már lehet, hogy eljutsz oda, hogy meg mered próbálni. Én belevágtam.
A kockázattól nem féltél? Elbukom, elvesztem mindazt, ami már végre megvan… Ezek hülye szavak? Felesleges fékek?
Hülye szavak, mert a nyugati világban azt látod, hogy nem félnek. Mitől félsz Magyarországon? Mit buksz el? Libériában félj, ahonnan jön ez az egész emberáradat! Bírom azt, hogy a szíriaiakat fogadjuk be, mert ott háború van. Miért? Afganisztánban nincs? Jemenben nincs? Fölnéznek az égre, és dobálják a bombát. Ott félj! Itt mitől? Késve hozzák ki a kávét és hidegen? De tényleg. Ha teljes spektrumában - Jemen és New York ívében – nézed a világot, akkor ezek piti félelmek. Itt nincs mitől félnie 9 millió embernek.
Sokan rettegnek a hiteleik miatt, hogy veszélyben érzik a biztonságukat…
Bocsánat, de azt a lakáshitelt mindenki maga vette föl. Nem volt elég, ami volt, hanem nagyobbat akartak.
Vagyis fel kéne fogni a saját felelősségünket, és nem félni kellene, hanem adott esetben lépni?
Igen, ezt mondom. Senkit nem akarok bántani, de sokan vettek fel lakáshiteleket olyan városokban, ahol már 30 százalékos a munkanélküliség. Minek vesz ott lakást? Miért nem mozdul? Miért köti magát röghöz, miért nem gondolkodik? Chicago közepén gabonaföld van, mert elmentek onnan. A világ hömpölyög. A rossz helyről az emberek elmennek jó helyre, és ez ide-oda inog. Most ebből a régióból mennek el sokan, és nem csak Magyarországról. Majd ha jobban csináljuk, akkor elindulnak visszafelé. Mozognak a tektonikus lemezek.
És a te életed most merre mozog? A Café Frei épül és működik. A sorozat folytatódik, hisz az „Agrárbáró” után jövőre ígéred a „Berlini játszma” című kötetet. De azt is látom, hogy mindig készülsz valami másra, újra. Ha már nem lep meg valami, akkor odébb lépsz.
Most egy nagyon fontos stádium van a kávé területén. Magyarországon megcsináltuk, amit akartunk. A legnagyobb önálló kávézólánc lettünk, ami nem kis fegyvertény, mert a legnagyobb nemzetközi cégekkel versenyzünk. Ők buknak ezen a piacon, mi nem, pedig ők kétszer annyiért adják, amit mi feleannyiért. Fölépítettünk a barátommal egy működőképes rendszert, és a következő lépés, hogy el tudjuk-e vinni külföldre. Eddig azért dolgoztunk, hogy ezt kipróbálhassuk.
Nem lett közben itthon nagyon sok irigyed?
De. Hát Magyarország irigykedő ország. De Miamiban – irigység nem irigység – olcsóbb élni, mint itt. Bocs, kétszáz forint a benzin. Én, amikor bevásárolok, és a legvégén fizetek a pénztárnál, figyelve, hogy a bevásárlókocsiban mennyi dolog van térfogatát tekintve, kevesebbet fizetek, mintha itt tenném. Ez persze életszínvonal kérdése, hogy ki mit tesz bele a kosarába. Nem akarom ezt ennyire leegyszerűsíteni, de ez megint csak a félelem: ja, Amerika biztos kegyetlen drága! Úristen, Amerika! Kittenberger Kálmán két hónapot ment Afrikáig. Ha valaki beül itt az autóba, mire leér a horvát tengerpartra, én már Miamiban vagyok. És egyébként, ha jól veszed a repülőjegyet, ugyanannyi, mint amennyi benzint és autópályadíjat kifizetsz. Nézőpont kérdése. És engem irigyelnek, hogy Miamiban élek. És te miért nem? Ki tart vissza? Magadat tartod vissza. Persze nem akarok szélsőséges lenni, mert nem ilyen egyszerű annak, aki nem beszél nyelveket és egy gyárban dolgozik. De nem róluk beszélünk. A környezetemben sokan vannak, akik megtehetnék, de mégse lépnek. Miért? Mert nincs képzelőerejük. A jó élethez nem csak pénz kell, hanem energia és képzelőerő is. És ez itt sokakból hiányzik.
Hogyha már az élet minőségénél tartunk… Nem látlak zaklatottnak, elgyötörtnek, miközben rengeteg mindennel foglalkozol.
Most sokkal jobban, nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban élek. Nem az élet dobál, hanem én tartom kontroll alatt, hogy mi történik velem. Az évtizedeimről kérdeztél, és azt hiszem, egy lineáris jellemzőjük van - afelé haladok, hogy egyre szabadabb ember legyek. Föl kellett például mondanom a tévében ahhoz, hogy szabadon mozoghassak, különben örökre ideláncolt volna, hogy itt a produkciós iroda. Sok ilyen „T” elágazás volt, hogy balra vagy jobbra menjek? És az alapján néztem rá, hogyan leszek függetlenebb? Nem az volt a rendező elv, hogy mikor lesz több pénzem. Most már azt gondolom azért élek jobban, mert abszolút szabad vagyok. Ha viccesen azt mondanám neked, hogy figyelj, a jövő héten költözzünk el fél évre Ausztráliába, tudsz jönni? Mit válaszolnál? Mert én mehetek, ha akarok! Ehhez olyan bizniszt kell felépíteni, amit lehet laptopon intézni. Ebben az értelemben abszolút sikeresnek érzem az elmúlt évtizedeimet. Sikerült az, ami sokáig nem is volt tudatos: Én szabad ember akartam lenni! Ezért vagyok jól, de ehhez szerencse is kellett. Mondhatod, hogy milyen klassz srác vagyok, mert én el mertem ugrani. De tudnod kell, hogy sokszor benne volt a bukás lehetősége… Eddig szerencsém volt.
Nem félsz, hogy egyszer véget ér ez a kegyes állapot?
De. Újabban eszembe jut… Már annyit ugrottam, és mindig jól landoltam. Kezdek kicsit félni az ugrásoktól. Hogy ne kísértsem már a sorsot. Mi nem jó még? Minden jó. Elég volt! Stop! De hát persze nem így lesz. Hisz ismerem magam…
ez a sűrű jég ez jó nagy baromság..
elözönlötték a világot a cionisták..akik a liberalizmus az ember- állat- természetvédelem álarcát húzzák magukra. De céljuk a folyamatos korlátozás káosz és feszültségteremtés. Addig liberálisok ameddig az történik amit akarnak.. Természetesen szükség van ezekre a szervezetekre de sajnos ezek azonnal rátelepdnek és átveszik az irányítást.
Miért nem támadják a gyémántbányákat,,micsoda természetkárosítás..kanadában dél afrikában..
Hol vannak ott a humanisták ahol napi 1 dollárt fizetnek az embereknek és semmi munkafelszerelés..a biztonsági költségek a lopást akadályozzák..
Jaaa hogy ez zsidó kezekben van?... és behálózzák a világot adómentesen számlák nélkül kereskednek sok esetben terroristákkal, diktátorokkal. itt valahogy nem hemzsegnek ezek a taknyok..takony a takony szemét.. :)
"Jó dolgukban már nem tudják, hogy mit csináljanak – akár így is lehetne reagálni a norvég értelmiség legújabb problémájára. Arra a heves vitára, amely a gleccserjégről szól. Hogy szabad-e ilyesmit bányászni, és aztán a világ luxusbárjaiban a whiskyvel együtt felszolgálni?
Történt ugyanis, hogy egy élelmes norvég cég szeptemberben jeget kezdett el felhozni a Svartisen gleccserből. Ez Norvégia második legnagyobb gleccsere, melynek a vastagsága eléri a 450 métert.
A vállalat munkatársai kézi kitermelést folytatnak, és az a céljuk, hogy már idén karácsonykor ezeréves jégkockákkal tudják ellátni London, New York és Dubaj legdrágább bárjait.
Az üzleti koncepció mögött az a felismerés áll, hogy a gleccserek mélyén ezer évvel ezelőtt lefagyott jégrétegek a rájuk eső, aztán meg is fagyó hómennyiségnek köszönhetően évszázadokon keresztül elképesztően erős nyomásnak voltak kitéve. Ezért a gleccserjégkocka minden más jégkockánál sűrűbb és tisztább.
Vagyis csak nagyon lassan olvad el a poharunkban. Ami például fontos lehet egy olyan méregdrága whisky esetében, melyet a vendég csak kicsit szeretne lehűteni, viszont nem akarja az italát a jégkockából kiolvadó vízzel felhígítani.
Micsoda probléma, ugye?
A lassan olvadó gleccserjég marketingötletének nemcsak a cég örül, hanem a Svartisen gleccser környéki legnagyobb település vezetője is. Ő ugyanis abban bízik, hogy a ma még csak a norvég természetjárók körében kedvelt jéghegy a különleges jégkockáknak köszönhetően világszerte ismertté válik majd, és így turisták lepik el a gleccservidéket. Vagyis pénz nemcsak a jég bányászásából lesz, hanem a nézegetéséből is.
De! Mert "de" az mindig van. Hiába a hatvan új munkahely, a norvég természetvédők közölték (nem azok, akik a sarkvidék közelében próbálnak megélni, hanem akik a fűtött oslói irodáikból harcolnak a kapitalista profit ördöge ellen), hogy mégiscsak vicc természetes, organikus és tiszta termékről beszélni, amikor a gleccserjeget helikopterrel emelik ki a mélyből, aztán repülővel, energiazabáló mélyhűtött konténerekben szállítják a világ távoli pontjaira. Szerintük épp az ilyen értelmetlen dolgok okozzák a klímaváltozást, az ózonproblémákat, a nemzetközi szállítmányozás környezetszennyezését, az üzemanyag-pazarlást és így tovább.
Vagyis New Yorkban a gazdagok ne akarjanak norvég gleccserjeget inni.
Az egyik környezetvédő száján még az is kicsúszott, hogy emiatt, az ilyen hülyeségek miatt olvadnak el a jéghegyek, a sarkvidéki gleccserek.
Mire a gleccserjeget előállító cég szóvivője közölte, hogy a kérdéses gleccser tőlük függetlenül is olvad, sőt, ők kifejezetten egy olyan pontján bányásszák a jeget, amely nemsokára tényleg el fog tűnni. Vagyis a cég a menthetetlen folyamatból csinál némi hasznot a helyi lakosság számára, eladják a jeget, még mielőtt magától is elolvadna, nem csak majd a whiskys pohárban.
Innen már nem lehetett megállítani a folyamatot. A norvég sajtót elöntötték a gleccserológusok, politikusok, önkormányzati képviselők, ipari érdekcsoportok és a nemzetközi természetvédő szervezetek egymással háborúzó nyilatkozatai.
Olcsó poén lenne azon viccelődni, hogy a közelmúltban még a szír polgárháború és az európai menekülthullám határozta meg a norvég sajtó tematikáját, most viszont a jég.
De akkor is így van…"
"Angela Merkel bajban van. Krízisben, ahogy a német sajtó fogalmaz.
Kimutathatóan csökken a népszerűsége, miközben a saját pártjából is egyre többen és egyre élesebben bírálják. A hullámok átcsaphatnak a feje felett – jósolják a szalagcímek Németországban.
Pedig alig néhány hete még minden rendben volt. Annyira rendben, hogy az egyik szociáldemokrata tartományi miniszterelnök nyilvánosan elmélkedett arról, hogy pártjának a következő választásokon semmi értelme ellenjelöltet állítania, mert Angela Merkelt úgysem lehet legyőzni. Képtelenség, mert annyira jól végzi a dolgát.
Azóta viszont a napi tízezer menekült beáramlása és Angela Merkel ezzel kapcsolatos tettei súlyos sérülést okoztak a kancellár asszony tekintélyének. Megrendült a kompetenciájába vetett hit, fogalmaznak a német lapok, hosszasan sorolva azokat a hibákat, melyeket nehéz lesz meg nem történtté tennie.
Orbán Viktor legfőbb német szövetségese, Horst Seehofer bajor miniszterelnök hetek óta masszív rendületlenséggel támadja Merkelt, de már a saját belügyminisztere is távolságot tart tőle. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Angela Merkel népszerűsége egyetlen hét alatt kilenc százalékot zuhant. A megkérdezettek többségét most már csak épp eléri azok száma (54%), akik elégedettek a munkájával. Újabb egy hét, még százezer bevándorló, még néhány iskola, ahol törlik a tornaórákat, mert a tornateremben menekültek alszanak, és valószínűleg elfogy a többség.
Közben a bajor miniszterelnök 11 százalékkal növelte a népszerűségét. A németek 51 százaléka most már azt mondja, hogy a menekültek tömeges beáramlása félelmet kelt benne. Két héttel korábban ez a szám 38 százalék volt.
Ma már csak a németek alig egynegyede ért egyet Angela Merkellel abban, hogy Németország képes lesz az idegen kultúrákból ekkora mennyiségben, egyszerre és hirtelen érkező százezreket integrálni. A német sajtó nyíltan a kancellár asszony szemére veti, hogy fölöslegesen szónokolt a felső határról. Mármint hogy nincs felső határa Németország befogadóképességének. „Képesek leszünk rá, megoldjuk” – mondta az integrációról pár héttel ezelőtt Angela Merkel, és ezzel menekültek százezreit rántotta Németországra.
Egyelőre a saját pártjában sem értik, hogy mi motiválhatta. Sokan azt a teóriát dédelgetik, mely szerint a szászországi Heidenauban tett augusztusi látogatása hatott rá olyan mélyen, hogy politikai karrierje során most először nem mérlegelt a rá jellemző hideg előrelátással, nem kalkulált, hanem csak improvizált, és hagyta, hogy az érzelmei vezessék. A heidenaui menekültközpont elleni szélsőjobbos támadás, aztán a látogatása során felé kiabált ócsárló megjegyzések („Hazaáruló!” – ordították Angela Merkelnek kopaszra nyírt neonáci huligánok) arra ösztönözték, hogy tegyen valamit Németország „gyűlölt” arca ellen. Épp túl volt a görög egyezkedésen, épp elzárta a szekrényébe az őt hitlerbajusszal ábrázoló görög újságokat, és akkor jött ez az ügy.
Hát ez lett a vége. Németország barátságos arca, menekültek százezrei, viszont zuhanó népszerűség, és egy olyan politikai zsákutca, amelyből erővel, drótkerítéssel ő már nem tud kihátrálni. Például katonai határzárral Ausztria felé.
De akkor hogyan? – teszik fel a kérdést egyre többen Németországban."
Egy brit történész, Keith Lowe például, aki a második világháborúval kapcsolatban számtalan figyelemre méltó írást jelentetett már meg, egyre megértőbb fülekre talál. A nyugati sajtó (eleinte csak az angol nyelvű, de most már a német is) sűrűn idézi a Vad kontinens című munkáját, és ezzel kapcsolatos aktuális észrevételeit.
A professzor szerint Európa nyugati és keleti fele mindig is történelmi csúszásban volt a tekintetben, hogy befogadóak-e az ott élő emberek. Mi, magyarok valószínűleg meglepődünk azon az állításán, hogy a második világháború előtti korszakban Kelet-Európa számított a kontinens kozmopolitább, asszimilálóbb, sokszínűbb és nemzetközibb felének.
Keith Lowe Prága, Bécs és Budapest példáját emlegeti. Ezekben a fővárosokban akkoriban csehek, lengyelek, magyarok, svábok, zsidók, szerbek, örmények és még jó néhány náció élt többnyire békében egymással. Akkoriban a nagy nyugati városok sokkal hegemónabbak voltak. London vagy épp Berlin nagyon brit vagy nagyon német városnak számított.
Mostanra viszont megfordult a helyzet. Ma kulturális és szociológiai értelemben Amszterdam, London és Berlin számít Európa legszínesebb három városának. A kelet-európai oldal viszont hegemón városokkal lett tele. Ahol a lakosság többsége „egynemzetiségű” akar maradni. Nemcsak a magyarok nagy része utasítja el reflexből, hogy muszlim menekültek és emigránsok ezrei, tízezrei települjenek le az országban (vagy telepítsék le őket valamilyen európai kvótarendszer alapján), hanem a csehek, szlovákok, lengyelek, románok, bolgárok és érzékelhetően most már a horvátok is így gondolkodnak. Vajon miért?
A brit történész az okokat a második világháború utáni évekre vezeti vissza. Becslések szerint akkoriban 14 millió menekült keringett Európa-szerte. A háború konfliktusai, a népek egymás ellen felkorbácsolt gyűlölete még az ötvenes évek elején is százezrek letelepülését akadályozta meg, még akkor is rengetegen éltek sátortáborokban, esély nélkül arra, hogy munkához jussanak, és új életet kezdjenek. Csak a beinduló nyugat-európai gazdaság, a jólét első csírái kezdték valóban megoldani ezt a problémát.
Kelet-Európa viszont másképp döntött. A háború katasztrófája arra a következtetésre juttatta az itt élőket, hogy hegemón, tiszta nemzeteket kell „előállítaniuk”, mert az lesz a béke záloga. Megindultak a lakosságcserék, Magyarországon élő szlovákokat költöztettek például a csehszlovák területekről kitelepített, ottani magyarok házaiba. És fordítva. Németek, svábok, lengyelek, zsidók, mindenki ment oda, ahova „való”, vissza a „saját” hazájába.
Aztán leengedték a vasfüggönyt, és minden így maradt. Ezért Kelet-Európában most tiszta, túlnyomó többségében egynemzetiségű országok ébrednek Csipkerózsika-álmukból az új népvándorlásra, és törik a fejüket, hogy mit is kellene tenniük.
Úgyhogy a Nyugat legyen megértő velünk, ez az ottani történészek üzenete a saját politikusaiknak…
Ez is egy csodás sztori
"So I never told you Votan's story: We heard that they were offering his fangs for 700 USD and his skin for 10 000 USD. Long story short, Papa Bear turned into an ill tempered Chihuahua and thats all I can tell you. Votan is now with us and alive. He is one of the rescues that every time that I see him my Heart rejoices..." http://instagram.com/p/6OfpqmTGj9/
A wikipédiával mindig vigyázni kell :)
15 évesen átesett a 'Gottorp ' korszakon, de hogy ekkor iszákos volt-e, nem tudom, késöbb minden forrás absztinensnek írja le.
Még Voltaire is megemelte kalapját spártai életvitele elött, ami nem kis szó :)
Az biztos, hogy rendkívüli figura volt, mátyás királyi népmesei höse a svédeknek, és erkölcsi, morális höse Voltaire szerint a korának, aki ennek megfelelö magára maradt :)
http://www.learn-to-read-prince-george.com/boy-conqueror.html
Elöször még favillát használt puskák helyette medvére :)
emlékeim szerint lándzsával öltek oroszlánt a maszájok ..a férfivá váláshoz kellett.
Én nem engedélyezném a távcsövek használatát a vadászathoz.. akkor 60-70m-re be kellene cserkelni a vadat.. most akár 1000m-ről lelövik..ez nem vadászat..ez céllövészet..
Én is megölöm az állatot ha kell..d én vagy közvetlen ismerőseim minden porcikáját megeszik..
Nem szeretem amikor egy állatot csak a fogáért vagy egy tolláért lelőnek..
Én nem vagyok vadász..horgászom ha tudok.. de van csúzlim légpuskám.. ha tudom akkor lelövöm a fácánt.. a halból annyit fogok amennyi kell..a nagyokat elengedem..
Az 1000m-ről vadászók semmit nem tudnak a vadászatról..az állatokról.. a kisérője hónapokig beeteti a vadat..megfigyeli hány óra hányperckor jön ki a vad..és arra viszi oda a pénzes majmot..
Az igazi vadász az hajnalban cserkel..figyeli a nyomokat a mozgásokat..hol ment le a harmat a fűről..hol áll vissza éppen a fű..
Régebben többet tudtam horgászni..2-3 napra mentünk..éjszaka is nyomtuk..hajnalonta elmentem meglesni a vadakat.. már tudtam melyik mikor látszik..kifigyeltem az őzpár mikor ússza át a Kőröst..azt is tudtam hol jönnek ki a meredek parton.. odalopakodtam és mellettem 1m-re mentek el..rámnéztek de nem ijedtek meg..láttam hol él a nyest..honnan indul vadászni..mikor jön a róka.. a kis nyestekkel játszottam.. hallottam szaladgálnak körbe körbe a szedresben.. és néha kinéznek 2-3 helyen odalopakodtam odahasaltam és amikor kinézett ott voltam tőle fél méterre.. elszaladt de tudtam visszajön..jött is..kaján vigyor volt a képén..és még jópárszor..az öreg béka esténként odajött hozzám mert előző este dobtam neki csontikat.. úgy csináltam mintha nem látnám..odajött egész a cipőmre..héé figyyelj máá
Volt egy kisegér..olyan hanggal jött ki az erdőből mint egy medve :)..egyenest a tüzünkhoz jött..dobtan neki téliszalit.. minden este jött..járta az útját..de mi pont útban voltunk.
Sok vadász nem tudja vannak állatok..pl a vadkacsa..egy életre választanak párt..vagy az örvösgalamb.. de sok van..
"Miután 1697 december 14-én nagykorúsították, 15 évesen trónra került. Először csak iszákosságáról volt híres, folyton erős italokat ivott és azzal szórakozott, hogy birkákat fejezett le a palotában addig, amíg teljesen el nem öntötte a vér a termeket. Ám kedvenc medvéjét úgy leitatta, hogy az kiesett az ablakon és elpusztult. Emiatt gyötrő lelkiismeret furdalás vett rajta erőt és ettől kezdve nem ivott többet, ehelyett komolyan foglalkozni kezdett az ország ügyeivel. Uralkodása alatt nem hagyatkozott a tisztviselői karra, helyettük ő maga egyszemélyben kormányzott. Belpolitikáját is ez a hozzáállás jellemezte, a nemességet háttérbe szorította, és nagy mennyiségű „redukciót” (azaz birtokelkobzásokat) hajtott végre. Politikai stílusa tükrözte egyéniségét: parancsoló, ellentmondást nem tűrő személyiség volt, ezért hívják egyesek „koronás hadvezérnek”. Már fiatal korában elsajátította a kor uralkodóitól elvárható műveltséget, több idegen nyelven beszélt."
:)))))
egy emberek közt nevelkedett oroszlánt könnyű leteríteni, amelyik selfie készítés közben még pózol is... kb ilyen hajmeresztő lehetett http://instagram.com/p/6DposrzGuR/ :)
Wilbur Smith szinte kizárólag a valós afrikai történelembe ágyazott regényeket írt.
A vadász végzete előtt A nap diadala címűt kéne olvasni, mert abban vannak az előzmények. Az a 30. regénye.
A 18. század elején XII. Károly svéd király késsel vadászott medvére, mert azt érezte igazságosnak. Abban a korban a királyok úgy vadásztak medvére, hogy egy birkát kikötöttek egy lugas közepére, megvárták míg a medve megöli a birkát és nem figyel, majd a király rálött, ami általában elhibázta, és 30-50 kíséröje szintén löni kezdte a medvét a lugas széléröl.
Károly az elsö ilyen vadászatán azonnal meglötte a medvét, ahogy felbukkant, mert sajnálta a birkát.
Késöbb folyamatosan újított, hogy fair legyen a küzdelem, így jutott el végül két hosszú késig. Alaposan tanulmányozta a medve anatómiát, hogy kése ne akadjon el a bordákban és azonnal halált tudjon okozni a szív elérésével.
A csatákban mindig legelöl haladt, a legelsö sorban.
'Mellesleg ' csak Nagy Sándorhoz mérhetö hadvezér zseni volt, aki példaképéhez hasonló életet kívánt magának, ami nagyjából meg is adatott neki.
A távlovaglás rekordját a mai napig tartja, amikor Törökországból Svédországba lovagolt, Kolozsváron át, ahol emléktábla örzi e kalandos tett emlékét.
De jó , hogy mondod, nekem tetszenek ezek az afrikai vadászélmények, felvesszük az olvasandók közé. Régi klasszikus időkből persze, nem ez bementem a Tescoba az oroszlánok közben a kerítés mögött voltak 20 méterre , és utána egyet lelőttem típusú jelenkori események. :)
Kittenbergernek volt olyan sztorija is szintén oroszlánnal leterítette és a puskatust tudja a szájába belenyomni és azt harapta . Valahogy megúszta azt is. Saját ujját kellett amputálnia a vadonban valami megkóstolta.
elküldte a tartósított ujját múzeumnak lássák dolgozik , nem alszik, gyűjti az állatbőröket. :)
Voltak nagy idők.
Wilbur Smith: A vadász végzete könyvben igazi 900-as évek eleji afrikai vadászatokról és az ottani tökéletes korrajzról lehet olvasni.
Tény, hogy most más ott is a világ.
Vadgazdálkodás, van belőle bevételük.
Kittenberger
"A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni."
Egyedül a szavannán oroszlánra cserkészve. Ez még oroszlánvadászat lehetett.
Nem tudom milyen messziről lőhetett rá íjjal. Pontosan milyen helyen volt hová tudott volna menekülni ha támad az oroszlán, vagy hány puskából lőttek volna rá ha támad stb stb.
Ha valóban úgy lőtt rá, hogy ha balul sül el akkor az oroszlán vszínű széttépi akkor az már komolyabb műfaj volt mint egy nyulat becserkészni. :)
Ha úgy, hogy ott állt az autó mellett és az oroszlán 100 méterre volt és mellette volt még 3 ember puskával ha kell akkor olyan hű de nagy veszélyben nem volt.
Nem ismerem a részleteket.
Így van, ez nem vadászat.
Ez vadásztatás, mint szolgáltatás.
Ez olyan, mint régen a patakban mosás, most pedig géppel, vagy elviszed a tisztítóba.
Ennyit változott a világ minden téren.
Az igazi "műfaj" az oroszlán íjjal való lelövése volt, mint ahogy az őslakosok is csinálják.
Olyan ez mint Mo-n is megy, hogy tudják a területen él egy nagy szarvasbika, tartogatják annak aki hajlandó súlyos milliókat fizetni lelőhesse. Tudják a járását , hol szokott előfordulni stb.
Aztán jön a nagy vadász lehet felgyalogol egy dombra aztán összeesik kb annyira jó kondiban van, nagy vadász, és odaviszik a nyerő helyre és akkor ha egy kis szerencséje van meg is lövi. Leperkál 10 millát érte, és akkor azt hiszi ő a nagy profi mert trófeás bikát kilőtte. :)
Ez nem vadászat.