az totál elméleti kérdés, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak.
Mert gondolkodjunk 20 éves távlatban, felveszel két tök ugyanolyan pályakezdőt, egy nőt és egy férfit.
Tegyük fel, hogy a nő és a férfi is ugyanúgy dolgozik, ugyanolyan okos, mindkettőnek tetszik a munkahelye és marad 20 évig.
A nő elmegy 5 év után szülni- pótolnod kell, ugyanolyan munkaerőt kell találjál, aki vagy elvállalja, hogy határozott munkaidejű szerződéssel dolgozik és akkor az drágább lesz, vagy határozatlan munkaidejű szerződéssel. Ráadásul be kell az új munkaerőt tanítani, amíg nem lesz annyira hatékony, mint a másik.
Ráadásul amíg a nő gyesen van, addig a táppénz egy része a munkaadót terheli úgy, hogy a nő már nem dolgozik a számára.
Eltelik egy év...
A gyesen lévő anyuka vagy visszajön vagy nem. A határozott munkaidővel rendelkező embert vagy meg kell hosszabbítani, vagy elmegy és újat kell keresni, aminek megint keresési és betanítási költségei vannak.
Eltelik megint 1-2 év, esetleg bevállal egy második, harmadik gyereket is. Folyamatosan minden évben amíg távol van ugyanazzal a problémával, hogy nem tervezhető , hogy mikor jön vissza az anyuka és a pótlásának extra költségei vannak.
X év elteltével két eset lehet: vagy azt mondja, hogy nem is jön vissza, mert:
1) otthon kitanult egy szakmát,
2) gyerekei mellett nem tud dolgozni és az apával megbeszélték, hogy ő háztartásbeli lesz.
Akkor megint a pótlásának költségei vannak.
Vagy visszajön: ebben az esetben megint extra költség, hogy az évek alatt felgyűlt szabit egyszerre ki kell, hogy adja, azaz addig fizeti a pót munkaerőt és fizeti a több évnyi szabadság ideje alatt (amíg amúgy szintén nem a munkaadó részére dolgozott) a munkabéreket az anyukának.
Miután visszajött, utána a gyerek állandóan beteg lesz jó ideig, ilyenkor általában az anyuka marad otthon a gyerekkel, az anyuka megy érte korábban a bölcsibe, vagy elkéredzkedik szülőire, nem tud túlórát vállalni stb.stb. Amennyiben szellemi munkát végzett sok esetben több évnyi változást, fejlesztést , fejlődést be kell pótolnia, mert lemaradt a tudása egyszerűen, ami mondjuk egy IT, vagy számviteli adózási területen gyakorlatilag teljesen elavul.
Vagy azt mondja, hogy visszajönne, de csak részmunkaidőben jönne vissza.
Akkor hogyan pótolja a munkaadó azt a kieső 2-4 órát, amit ő elvileg elvárt eddig a munkavállalótól?
Mindeközben a férfi alkalmazott fejlődik, egyre tapasztaltabb, túlórát vállal, nem kell pótolni, nem esik ki munkaidő a pótlás képzése miatt...
Akkor hogy dönt egy racionális munkaadó abban az esetben, ha a két munkavállaló pályakezdőként jelentkezik nála és ugyanolyan bért kér és ugyanaz a teljesítménye?
Ezért vagy ugyanazért a munkáért ugyanazt a pénzt fogják kapni a nők, de akkor a nők között a munkanélküliség lesz nagyobb, vagy kevesebb bért fognak kapni.
Magyarul teljesen igazságtalan lenne a férfiakkal szemben, ha nem kapnának több bért egy adott állásban , ha a képességeik és minden egyéb területen egyeznek.
Egyedi esetek mindig lehetnek, hogy eltérnek, de statisztikailag a nagy számok szerint ez így van.
V