Bocs, hogy erre válaszolok, de ez volt legfelül, és sok mindenre akarok, illetve inkább sok hsz-re.
Számomra az anyagi függetlenség ott ér véget, hogy van mit ennem, és van hol laknom. Az én világképembe ennél több nem is kell. Keresztény vagyok, keresztény értékrenddel.
Pál Filippinek írt levele:
Fil 4,11
Ezt azonban nem azért mondom, mintha valamiben hiányt szenvednék. Mert megtanultam, hogy mindig elégedett legyek azzal, amim éppen van.
Fil 4,12
Tudom, hogyan éljek, amikor szegény vagyok, és azt is, hogyan éljek a gazdagsággal. Ismerem a jóllakást és az éhezést, a szükséget és a bőséget is. Megtanultam, hogyan nézzek szembe bármikor, bármilyen helyzettel.
Fil 4,13
Mert mindenre van erőm a Krisztus által, aki megerősít.
Ez nekem nagyon tetszik. Minden esetben elégedett vagyok, mert ez a világnézetem. Másnak más, ez nem is baj, és így szép és kerek a világ. Csak nekem ne kelljen senki értékrendjéhez alkalmazkodnom. Én nem azt vallom, amit a mai kormányunk, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Szerintem mindenki annyit ér, amennyi a lelkében van, és ez teljesen független a pénztől. Hány olyan zenész, színész van (most a kifejezetten gazdagokra gondolok), akik totál boldogtalanok, pedig tele vannak zsével. Mert a pénz valóban nem boldogít. Voltunk mi tök szegények is (hála 1998-ban a TVK-nak), akkor is boldogok voltunk, mert szeretjük egymást a családomban. És számomra ez a fontos.
Én ismerek piszok gazdag embereket is, és nem lettek boldogabbak. Nekem nem okoz gondot a kenyér, és ez a legjobb. Akinek kevesebb van, annak kenyérgondjai vannak, az már nem jó. Akinek több van, az is tele van gonddal, mit csináljon a kis vagyonkájával, ne forgassák ki, ne csalják ki tőle, ne lopják el, ne veszítsen az értékéből, stb, stb. Én legalábbis így látom.