2014-ben a nyugatnak súlyos gazdasági nehézségekkel, társadalmi megosztottsággal kell szembenéznie. Ez pedig már nem teszi elkerülhetetlenné egy demokratikus és egyesült Európa létrejöttét. A demokrácia és a demokrácia-ellenes erők közti frontvonal ma Ukrajnában és Magyarországon húzódik – véli Lagon és Moreland, a CFR két munkatársa. Az a stratégiai program, amely 1941-ben kezdődött a zsarnokság és az elnyomás felszámolására Európában, meg lett támadva. A Nyugat többé nem hagyhatja figyelmen kívül a tekintélyuralmat, mint politikai rendszert, amely összekapcsolódott az európai történelemmel. Hatékonyabb irányítással és nem katonai egyensúllyal kell szembeszállni ezzel az alattomos veszéllyel.
Azért ismertettük részletesen a CFR két szakértőjének az ukrajnai konfliktusról készített elemzését, mert azok teljes mértékben mellőzik azt a tényt, hogy a pénzuralmi világrendet irányító szupergazdag bankárdinasztiák alkotják a globálisan megszerveződött magánhatalom elitjét. A pénzhatalmi világelit elsősorban az egyes ember érdekeit érvényesíti a közérdekkel szemben. Ez a magánérdek akkor tud korlátozás és ellenőrzés nélkül működni, ha a közérdeket egy gyenge állam képviseli. Amit becsmérlően tekintélyuralomnak minősítenek, az valójában az az erős állam, amely képes ellensúlyt képezni a túlerőre szert tett magánhatalommal szemben. Európa népei jól tudják, hogy a korlátlanná és mértéktelenné vált egyéni érdek önzése mérhetetlen károkat tud okozni, ezért erős államra van szükség a szervezett magánhatalom túlkapásainak a megakadályozására. Ezt az erős államot tekinti a pénzhatalmi világelit olyan intézménynek, amelyet hatalmi monopóliuma biztosítása érdekében fel kell számolnia.
A jelenlegi orosz kormánnyal is az a problémája, hogy az már nem biztosítja számára Oroszország erőforrásainak a korlátlan kifosztását, és az orosz társadalom munkájának az eredményét már nem tudja úgy kisajátítani, ahogyan azt a Jelcin-kormányzat idején megtehette. Az ismertetett tanulmány szerzői azonban nem hajlandók elismerni, hogy létezik szervezett magánhatalom, amelynek az egyensúlyát csak az erős közhatalom képezheti. Ez utóbbi pedig nem más, mint a közérdeket érvényesíteni képes nemzetállam, amely védelmezi a gátlástalan magánhatalommal szemben egy adott ország nemzeti vagyonát és lakói munkájának az eredményét.
