"Ha rajtam múlna, nem szociális, hanem szabad piacot akarnék. Olyan pártot akarnék, amelyik kicsi, alkotmány által korlátozott, de hatékony államot hirdet. Ezenkívül privát és közösségi iskolák sokasága által versenyhelyzetbe hozott állami iskolákat, privát egészségpénztárakat és sok magánkórházat, magánnyugdíjat, privatizált MÁV-ot, Simicska- és Puch-mentes gazdaságot, és francia vagy koreai Paks-bővítést. Egykulcsos adót, de igazit. Azt akarnám, hogy aki a kampányban ingyenebédet hirdet, azt három napra ültessék le állam melletti izgatás vádjával. De mindezt nem akarhatom, mert a keresletemre nincs kínálat. 1990 óta nem volt lehetőség valami normális konzlib pártot létrehozni, tudomtudom, a mi hibánk, tetszettünk volna.
Jó. De akkor most maradjak otthon? Csak azért, mert a racionális érdekérvényesítésnek, az egyéni jogoknak, a joguralom visszaállításának nincs esélye, hiszen kilátásban sincs a politikai manifesztációja? Négy éve várok a protest napjára, nincs az a valóban csábító bojkottfelhívás, ami ezt a napot elvehetné tőlem. Ha a NER-nek nincs alternatívája, hát akkor szavazok a NER ellen. Egyszer élünk. Úgyhogy vasárnap elmegyek, és szabad és tisztességtelen körülmények között szépen leszavazok arra a baloldalra, amelytől amúgy az égvilágon semmit nem várok, mert nem az én világom. Hogy miért?..."
http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20140403_Seres_Nem_erdemlunk_tobb_eselyt
