Magyarország jobban teljesít már cigi csempészetben és dohány lopásban is!
Nem kell aggódni, ha gáz lesz (mert nem fognak jönni a várt jövedéki adó bevételek), majd VM bevezet egy új át nem hárítható nemmegszorítást vagy köbre emeli a tranzakciós adót.
ki ez a Puzsér? Légyszi küldj linket, tényleg elküldeném Edvin asszonykájának :)
Ő biztos elfogult,a végtelenített bankszámla egyenleg csodákra képes :)
Dohánytéma: tovább erősödik a fekete kereskedelem...
http://nol.hu/belfold/20131018-egymillio_doboz_lett_oda?ref=sso
na, elküldjem ezt a feleségének? :)) Mert még régröl ismerem.
Napi Puzsér: ;)
"A szimfonikus és a popzene kényszerházassága olyan bestiális erőszak, ahol az áldozatok sora nem teljes a közönség említése nélkül. Ennek a pokolban köttetett násznak egyik fattya Csűry Lajos, hírhedtebb nevén Edvin Marton. Ha már itt tartunk, a Marton a családnév, mégis így külföldiesen kell írni, Edvin ugyanis egy modern, extravagáns srác, aki a maga meg az Anyakönyvi Hivatal szerény eszközeivel mindent el is követ azért, hogy ezt egy életre megtanuljuk. A névválasztás miértje és mikéntje művészi ars poeticáját is kifejezi: a kopottas és unalmas klasszikus hegedűjátékot fel kell dobni néhány sodró lendületű Donna Summer-alappal, kellenek hozzá dögös zenészlányok meg táncosok, füstgép, sok fényeffekt, így a show máris új, izgalmas és menő. A hangszeres tudására és rossz ízlésére karriert építő előadó mindezt azzal fejelte meg, hogy az ötvenes nők bugyijába kéredszkedő selyemfiúk stílusjegyeit is indentitásának fókuszába emelte, ahogy tette azt egykor a nyomorúságos emlékű Soltész Rezső vagy Gergely Róbert. A minden pillanatban elcsöppeni kész prímás a napokban valami eddig ismeretlenül gyalázatos gesztussal lepte meg a gyarmati Magyarország lakosságát.
Legújabb parasztvakításának, amit koncert show-nak nevez "A 3 millió dolláros hegedű" címet adta. Ennek ismeretében már csak azt remélem, hogy következetes lesz, és egy hetvenhárommillió forint értékű Bentleyvel fog a helyszínre érkezni, egy két és félmilliós Breitling fityeg majd a csuklóján, hasított olasz bőrcipője pedig egyedi, méretre készült mestermunka lesz a pápai cipésztől, amilyenhez nézői még tízezer euró ellenében sem juthatnának. A szünetben norvég gleccservizet fog inni, decijét negyvenezer forintért. Az arany pecsétgyűrű szintén egymillió fölött, az öltöny tizenötezer dollár, egy New York-i szabótól. Három- és tizennyolcezer forint között pedig bárki megvásárolhatja az élményt, hogy lássa Edvin Marton tényleg nagyon drága hangszerét és egyéb exkluzív kiegészítőit, ideértve többek közt a modell-külsejű, harisnyavillogtató kísérőzenészeket. Természetesen mindezt a nemzet kedvenc bulvárújságja, a Blikk támogatásával.
Mit mond el egy művészről, hogy a koncertje kapcsán az a legfontosabb, ami az eszébe jut, hogy egy hatszázötvenmillió forintos hegedűn játszik? Mit gondolhat az az ember a világról, akinek a kezében tartott Stradivariról az a legfőbb közlése, hogy **** drága, halandó ember számára nem megfizethető? A seggüket a gettó mélyéről kivakaró hip-hop előadóktól is nehezen emészthető a pénzzel való tenyérbemászó kérkedésért felelős gyémántgyűrű és prémkabát meg a kilós aranyfukszok, de ott ez a műfaj egyik jellemzője, hiszen a vagyon köztudottan gyorsabban vet fel egy átlagos kültelki suttyót, mint a kultúra. Amit azonban Edvin Marton előad, az nem pusztán ízléstelen, de még csak nem is autentikus, továbbá se a klasszikus, se a popzenéhez nincs semmi köze. Amivel kereskedik, az a kultúra illúziója pénzes proliknak, vagyis szuperslágerek hegedűre valamint népszerű klasszikusok diszkóalapokon. "A 3 millió dolláros hegedű" - ez maga Hajdú Péter és a Blikk világa egyetlen koncertcímbe zárva.
Keserves látlelet az ország állapotáról, hogy a horrorisztikus jegyárak ellenére az esemény szinte biztosan teltházas lesz, miközben valódi előadóművészek valódi koncerteken fillérekért játszanak. Ez az igényszint jellemzi azt a magyar újburzsoáziát, melynek kultúra iránti érzékenysége egy hárommillió dolláros hegedűvel fejezhető ki. Erre van szponzor, erre van fizetőképes kereslet. Edvin Marton behízelgő lényével, nívótlan produkciójával és vagyont érő hangszerével pontosan a hazai uralkodó osztály ütőerére tenyerelt. Semmi kétség: ami a politikának Rogán Antal és ami a médiának Hajdú Péter, az a zenének Edvin Marton. A legszomorúbb pedig az, hogy jeleznem kell arra az esetre, ha bármelyikük is olvasná: ezt nem dicséretnek szántam."
Ezzel én is így vagyok...
Ugyanez a kurzus pár éve a polgári szót járatta le, most meg a nemzetit.
Ő a kivétel,aki erősíti a szabályt ;)
A viccet félretéve szvsz legyen nemzeti egy színház vagy az MNB vagy akármi ami a magyarok egységét megpróbálja szimbolizálni,de egy 95%-ban haveroknak lemutyizott dohánybolt hálózatot ne hívjunk "nemzeti dohányboltoknak",ezzel gyakorlatilag a magyar nemzetet alacsonyítják le az ő kisstílű,amatőr tolvaj megoldásaikhoz,amihez annyit tudnék hozzátenni,hogy lázár,meg az összes tróger,aki ebben részt vett,kapja be a... pipaszárat.
Látod, én például nem tudom, mit szavazzak...
Voltam már nemzeti-ben. De, és ez egy erős de...
Én kizárólag a József körútra járok, a Rákóczi tér mellett. Az egy régi bolt, már gyerekkoromban ott csodáltam a pipákat vagy 35-40 éve. Az eredeti tulajok kapták meg a koncessziót.
Most akkor ez nemzeti, vagy nem nemzeti???
Puzsér ismét lecsapott,most trutykó kapta meg a magáét ;)
A kultúrember Vujity Tvrtkót nem a hülye felvett nevéért meg a fejbőréhez nőtt sapkájáért rühelli, hanem a közönségesen kenetteljes és szemérmetlenül szenzációhajhászó viselkedéséért, amellyel kiszemelt áldozatához odalép, megöleli, jól magához szorítja, aztán addig sír meg nyáladzik rajta, hogy a nézőnek még a tévé előtt ülve is percekig kell törölközni, hogy tovább bírjon lendülni azon a pokoli történeten, melynek során egy műsorvezető a máig próbált legvisszataszítóbb eszközökkel bazírozott az érzelmeire. Tvrtko émelyítően bizarr figurája a földi evolúció által létrehozott életformák egyikére sem emlékeztet - az egyetlen, számomra használható analógia A nyolcadik utas: a Halál alienje. Az ivadékot valamelyik átkozott példány valaha egy emberi testbe petézte, melyben Tvrtko immár évtizedek óta bujkál a szemeink elől, és vadászik ránk. Személyében megtestesül az azonosíthatatlan, de valamennyi élőt prédának tekintő, könnyek patakjaiban mosdatott alattomos erőszak, a nyál pedig, amit nap mit nap környezetére csorgat: mindent szétmaró sav. Tvrtko munkaadói eközben hétről-hétre bármit elkövetnek annak érdekében, hogy a magyar társadalom elhiggye: az emberi tragédiákban való önfeledt dagonyázás több is, mint újságírás - egyfajta szent küldetés.
Nem az képezi a modern média válságát, hogy elmosódtak a határok a szórakoztatás és az újságírás között, hanem az, hogy lassan valamennyi létező műfajt megfertőzi az olcsó pletyka, a filléres könnyek és a talmi csillogás. Mindent beborít az a nyálkás és ragacsos massza, ami Tvrtko military-sapkája alól szivárog. Mi sem szemlélteti jobban a kamuszagú horvátkodást haditudósítói referenciává tevő műsorvezető kongó ürességét és taszító önimádatát, mint születésnapi facebook-bejelentése:
"Tvrtko 41. Valószínűleg az utolsó születésnapom újságíróként, riporterként, műsorvezetőként, nyilvánosság előtt élő emberként... Jövőre már minden csöndes lesz..."
Kezdem azzal, hogy elhamarkodott a pezsgősüvegek durrogása: soha nem fogunk a csávótól megszabadulni. A TV2 vezetése például máris cáfolta, hogy a sapka alatt koncentrálódó ízléstelen figura a belátható jövőben eltűnne a csatorna képernyőjéről. Pár évvel ezelőtt ezt egyszer már eljátszotta, aztán tíz hónap is alig telt el, és újra ott volt a tévében, a készülék illesztékei közül pedig már megint csöpögött a jól ismert, értelmet és ízlést szétmaró váladék. Levakarhatatlan, elpusztíthatatlan parazitája ő az életünknek, olyan vastag rinocéroszbőrrel a pofáján, melynek szakítószilárdsága harckocsik páncélzatával vetekszik. Ehhez a közleményhez szüksége is volt rá, hiszen amilyen rövid, olyan ízléstelen, az érdemi közlés pedig éppúgy hiányzik belőle, mint Vujity Tvrtko egész munkásságából.
Azzal indít, hogy születésnapja van. Egyrészt ki nem szarja le? Másrészt milyen szánalmas már ez a szeretet-koldulás! Hát semmi méltóság nem szorult be a sapka alá?! Miféle lelki nyomorúság kellhet ahhoz, hogy valaki nagy nyilvánosság előtt bejelentse a saját születésnapját? Professzionális energiavámpírként préselje ki környezetéből az ünneplést, és milyen ízléstelenül: egy hatbetűs név és egy kétjegyű szám, mindez egyes harmadikban: "Tvrtko 41." Élő fogalomként hivatkozik magára a saját születésnapján. Egy mégoly nárcisztikus jellemű kultúrember ilyenkor mélyen kussolna, és erőnek erejével kivárná, hogy felköszöntsék. Tvrtkót azonban nem ilyen fából faragták, a szenzáció pedig még hátra van. A csodás napra egy ijesztő árnyék vetül. Valószínűleg ez az utolsó nyilvános születésnapja. Nem biztos, de valószínű. Hogy miért? Azt nem mondja meg. Rejtelmeskedik. Nagyon szeret minket, ezért beavat a búsongásába, ami illik is az őszi időhöz, érdemi információt azonban nem közöl, hisz az valószínűleg egyáltalán nincs. Van viszont balladai homály, titok, szomorúság, elmúlás, fájdalom meg egy születésnap, amit nagyon meg kell becsülnünk, hiszen az utolsó.
Ha Tvrtkótól csak ezt a három mondatot olvasta valaki, máris ismeri a teljes életművet. Ez a rövidke bejegyzés tökéletesen mutatja, hogy hová züllött a nyilvánosság az elmúlt évtizedek során. Az a hír, hogy lehet, hogy van hír, de az is lehet, hogy nincs. Én vagyok a sztár, az ünnepelt, aki talán vagyok, talán nem. Ezt a nem létező közlést viszont rendkívül személyesen, nagyon sok drámával, és ha egy mód van rá, könnyel meg vérrel kell előadni, mintha a helyszínen épp a mostari muzulmánokat gyilkolná halomra a horvát hadsereg.
Tvrtkónak - és vele a nemzetnek - mindenesetre ezúttal tényleg van egy komoly esélye. Ha így lépne le, ezzel a romantikus ponyvába illő bejelentéssel, akkor legalább életében egyszer igazodna a saját teátrális melodrámájához. A Kárpát-medence széltében-hosszában pedig kigyúlhatnának végre az örömtüzek: nem kell többé Ellen Ripley-re várni, hogy az ország sokat szenvedett népét megszabadítsa.
Máris egy újabb nem.
Ezek biztos nagyon trafikellenes klónok. Titokban persze ott veszik a blázt ha a Sanyi szomszéd kifogy az ukrán csempészárúból :))
Nem releváns,állítólag klónok is szavaztak :)
Jobboldalt a "legújabb a fórumban" és az RSS hírek között.
ez valami rejtvény lenne?:)
Itt lehet oldalt szavazni ki járt már népi-nemzetiben. Csak 7-en? Hát nehezen hihető, bár legyen így inkább. :)
Nemzetközi elismerés besöprése, ezzel vége is a támadásoknak:)
"A Felcsútok Géniusza épp rezsicsökkentett kulipintyója tágas nappalijában időzött, amikor az ablakon kitekintve arra lett figyelmes, hogy Magyarország jobban teljesít."
"Traktorzörgés hallatszott valahonnan. Tiborczék viszik a fát haza az erdőből, jutott az eszébe. Lám, még erre is van gondjuk, nem csak a magukét hordják el, de a másét sem hagyják az út szélén. "
"De most kis híján könny szökött a szemébe: gyarapodás mindenütt."
"Zajt hallott a kamra felől, megijedt, hogy egér, de azután rájött, mi ez a hang: forgolódnak a tőkés birodalmak.
Hát csak forgolódjatok, mi meg majd móresre tanítunk titeket."
:D :D
Puzsér Róbert
Kedves Átlátszó!
Azt hiszem, hogy ezúttal a Jáksó Lacinak a cégével szemben nagyon igazságtalanok vagytok. Először is, miért másztok a nyakára egy olyan jó elvtársnak, aki a Heti Hetesben már számtalanszor bizonyította, hogy talpig demokrata. A demokrata pedig - mint tudjuk - nem fél, nem lop, és főleg soha nem működik együtt az Orbán-diktatúrával. Azt hiszem, hogy most nemcsak túllőttetek a célon, de az én szememben már-már a tisztességeteket, a függetlenségeteket meg a tisztaságotokat is megkérdőjeleztétek azzal, hogy erre a régi, jó balliberális elvtársra ilyen durván rátámadtatok. Hát legyen már határa a gyanakvásotoknak meg a rosszhiszeműségeteknek! Hát hol éltek Ti? Mikor értitek már meg, hogy ebben az országban mindenkinek csak az a közpénz fáj, ami a másik oldalon tűnik el?!
Az MTVA elleni győztes pereitekhez viszont gratulálok! Tudom, hogy nagy dolog az, ha egy apró portál pereket nyer egy olyan állami mamuttal szemben, mint az MTVA, melynek kezén adóforintok kifogyhatatlan tömege gyűlik fel, amiből aztán végtelen mennyiségű ügyvéd beláthatatlan ideig fizethető, hogy a polgárok lehetőleg soha ne tudják meg, hogy mire költi a közmédia a pénzüket. Csakhogy ezúttal attól tartok, hogy kelepcébe sétáltatok. A kiperelt adatok ugyanis egész másról árulkodnak, mint amit Ti sugallani igyekeztek.
A lényeget írom: a Maslakók Kft. adásonként négymillió-kétszázezer forintra szerződött, ez aztán valahogy fölkúszott hétmillió-hatszázezerre, így az adózók összesen egymilliárd forint körüli összeget fizettek a sorozat hetvenhat részéért. Tiszerintetek ez gáz. Szerintem viszont kifejezetten visszafogottak a partnerek. Ebben az országban töretlenül tartja magát az a feltételezés, hogy a politikusok meg a vállalkozó spanjaik nokiás dobozokban hordják szét a nép pénzét, holott ez hazugság, ugyanis krumpliszsákokban. Négymillió-kettőszázról fölment hétmillió-hatszázra? Fölmehetett volna hetvenhatmillióra vagy hétszázhatvanmillióra is, pont ugyanennyit tehetnétek ellene, ők meg pont ugyanígy röhögnének a képetekbe. Nem is a Jáksóé még a frekvencia! Sőt, a tévészékház se! Hát mit akartok?! Itt csak a szokásos elmúlt nyolc éves mutyizás zajlik, mintha kétharmad se lenne. Ezek még mindig a békebeli, visszafogott okosságok. Ha igazán nagy tételt lopnának, azt onnan vennétek észre, hogy a jobb kezükkel mindjárt firkálnának róla egy törvényt, miközben a bal kezükkel a krumpliszsákot tömik. Ez, amin a nyálatokat veritek, csak pár fillér, még utánaszámolni se érdemes.
Több belátásra bíztatva Benneteket, tisztelettel: PR
Megjelent: Átlátszó blog
