Ok, tökéletesen igazad van, csak azért említettem, mert korábban felmerült h az OTP vesz egy hazai bankot, anno az MKB-re gondoltak többen, de végülis minek venne? Én inkább reálisnak tartom h nem lesz itt hazai bankakvizíció, inkább kivonulás, a CIB-nek ez már ráfizetés.
Nincs kedvem sokat keresgélni, ez ATV-s link, de fedi a valóságot, kereshetsz rá másutt is:
http://www.atv.hu/gazdasag/20130729-raiffeisen-bankok-nem-lehetnek-magyarorszag-fejostehenei
Most komolyan, egy tőzsdefórumon ilyeneket írni...
A leányoknak külön mérlegük van, az anyabanknak külön mérlege van. Ha mindenütt minden OK, itt meg dőlnek, akkor nem kell ezt senkire és semmire fogni, mindenki tudni fogja, mi miért történt. Ma már nem szóbeszédre alapoznak, vannak mérlegek és egyéb beszámolók.
Nem csak ők adták fel, de a többiről nem tudsz (talán nem is baj).
Az Otp minek venné meg a CIB-et? Gondolkodjunk kicsit...
A Cib mindenképpen pénzbe kerülne, tehát ez kiadás. Az ellenoldalon pedig mit kapnának?
Kapnának rengeteg kétes kintlevőséget, ami növelné a céltartalékot. Kapnának fiókhálózatot, ami kb ugyanott van, mint az Otp fiókok, szóval be kellene őket zárni. Kapnának egy csomó alkalmazottat, akikre baromira nincs szükségük, rúghatnák ki őket komoly végkielégítéssel. És kapnának a nyakukba még több adót, és még több veszteséget a forintosítás miatt.
Ebben mi lenne az üzlet???
Talán az otp. Felmerült bennem egy olyan forgatókönyv is, hogy mi van akkor, ha továbbra is veszteséges marad a bank és az Intesa Sanpaolo nem fogja emelni a tőkét, akkor csődbe mehet. A bank ezt ráfogja a kormányra és eljátsszák a hattyúk halálát, h nem ők a felelősek a csődért, tehát a többi országban lévő Intesa leánybankok ügyfelei és partnerei nem fognak megijedni, majd a magyar kormányra fognak mindent.
Nekem nagyon úgy tűnik az üzletpolitika és a stagnálás miatt, hogy ők feladták, hisz semmi új szolgáltatással nem debütálnak. Talán túlzás amiket itt leírtam, de erre is lehet következtetni a folyamatok alapján. A féléves veszteség 50 milliárd a CIB-nél.
És kinek adják el, meséld már el...
A bankok többségét árulják, csak nincs vevő. Ilyen környezetbe új banknak eszébe sincs bejönni, a régiek meg miért vennék meg egymást? Épp elég nekik a maguk baja.
Szóval a kérdésem, szerinted ki venné meg a CIB-et?????
Azért azt kétlem hogy csődbe menne, még mielőtt kialakulna a csődhelyzet, eladnák a bankot. Anno az MKB-nak még ennél is jóval magasabb vesztesége volt, mégsem vonult ki MO-ról. Ha túlélik ezt a devizahiteles mentést, akkor minden oké.
Ha egy alap hozamgarantált, abból az is következik hogy tőkegarantált, hiszen a hozamgarancia magában foglalja a tőkegaranciát is, ez egyértelmű, mivel ha pozitív hozamot teljesít, akkor a tőke egyértelműen biztonságban van.
A CIB 2012 óta rendkívül veszteséges, semmi termék és szolgáltatásfejlesztés, mintha feladták volna a piaci versenyben való küzdelmet. Az előző éves veszteségük 127 milliárd volt, ez a legrosszabb eredmény a bankszektorban.
Pedig tudnhatnák, hogy legjobb védekezés a támadás, ügyfeleket kéne szerezni, de egyszerűen évek óta le vannak maradva, sosem fejlesztettek ki olyan számlát, h ha beérkezik x összeg, akkor 0Ft a havidíj, pedig ez már legalább 5 éve megy más bankoknál. Biztos tudják pedig h ez rossz stratégia.
A hazai bankszektor átalakulása ma még szakértői szemmel is alig észrevehető. A felszínen csak annyi látszik, hogy az állam a nyáron többségi tulajdont szerzett az amúgy is magyar tulajdonú TakarékBankban, és beszállt két kisbankba (a Gránit és a Széchenyi Kereskedelmi Bankba). Ettől nem változott a (mérlegfőösszeg alapján) belföldi kézben lévő pénzintézetek közel 40 százalékos aránya. Ám megfelelő irányítás és informatikai fejlesztés mellett néhány éven belül az OTP utáni második legnagyobb bankcsoporttá nőheti ki magát a TakarékBank és a mögötte álló takarékszövetkezeti szektor.
Egyes forgatókönyvek szerint a hazai ügyfelek kiszolgálására bőven elegendő lenne 5-6 nagybank (ezek fele lehetne magyar tulajdonban), vagyis egyes külföldi pénzintézetek háttérbe szorulása vagy kivonulása várható. Az Orbán-kormány egyes intézkedései - mint a bankadó, a pénzügyi tranzakciós illeték, a végtörlesztés vagy a devizahiteles mentőcsomagok - pedig csak siettetik ezt a tisztulási folyamatot.
http://hetivalasz.hu/uzlet/a-tiz-legolcsobb-bankszamla-itt-a-legfrissebb-lista-68909
Én se számolok rá, de azért benne lehet akár a pakliban, hogy 1-2 anyabank megunja az unortodox dolgokat.
Olyan kicsi bizony. De "megnyugtatlak", hogy az OBA vagyona a magyar betétesek 1%-2% ha fedezné. Szóval egy CIB-es bedőlésnél mindenképpen (több)állami segítséges, kompromisszumos megoldás születne a betétesek kártalanítására (nagy időátfutással vö.: ingatlanalapok). Nem lenne automatikus gyors kártalanítás. Az OBA csak ilyen tak.szöv.-es kártérítésekre alkalmas.
Én nem számolok bedőlésekre egyébként, de a befektetők felelőssége megnőtt, hogy melyik banknak hitelez pénzt (mérleg, betét/hitel mutatók stb...). De mondom: csodálkoznék ha lenne ilyen bedőlés, de elméletileg lehet, mint ahogy bármelyik vállalat is csődbe mehet. Tehát kockázatporlasztásra nagy hangsúlyt kell fektetni.
BEVA vagyona olyan kicsi? Úgy gondolod, hogy a ~74 milliárdos OBA elég lenne?
Reméljük, minden bank átvészeli ezt a nehéz időszakot és nem lesz ezekre (BEVA, OBA) szükség.
Alapra nem vonatkozik az OBA kártalanítás (a 100e EUR), csak tiszta betétre!!! Az alapra BEVA illetve az olasz/EU-i megfelelőjénél lehetne próbálkozik ha ez az alap csődbe menne. Hisz a hozamgarantáltságot a bank biztosítja nem a magyar állam (kivéve ha feltüntetik valamelyik állami szervet mint kezest), tehát akkor a CIB-nél a laszti.
Bár a BEVA vagyona olyan kicsi (7 milliárd?), hogy sokat nem tudna kártalanítani, szóval marad az olasz bankcsoport, olasz állam (vagy EU szerv).
Résvény+cib hozam garantált van a 2 számlán.A hozam garantálttal mi történik?Mi van ha a 3 számla meghaladja a 100.000 eurót,de kűlön nem éri el egyik sem?
Ha a befektetési számládon, TBSZ-en befektetési jegy, értékpapír van, akkor a cib csak forgalmazó (kivéve, ha CIB-es alapok vannak rajta, az egy külön történet), tehát tragédia nem történik, max. más pénzügyi intézmény veszi át a készletet (transzferálják majd azt hiszem). Amennyiben betét, akkor meg az OBA kártalanít a megadott feltételek mellett.
A Cib-nél van egy befektetési számlám,egy tbsz-em ,egy folyószámlám.Ha baj van (pl csőd) hogy kapom vissza a pénzt? Ezek külön számlának számítanak,vagy bankonként csak egy számla a biztosított?
"2012 végén 17 366 milliárd forintra rúgott a betétállomány, ebből 12 777 milliárd forintnyi biztosított betét 8 753 milliárd forintnyi részét garantálta az OBA a maga 76,6 milliárdos vagyonával."
Lehet még keménykedni a bankokkal, de ha egy-két anyabank elengedi a leány kezét, itt komoly bajok lehetnek. Ne legyen így mindannyiunk érdekében!
"megszűnik a nagy bankok magyar leányvállalatai által eddig igénybe vett likviditásimport, ..." - mondta Patai.
Ezzel próbálkoznak pár éve, immár 2010. április 30-tól,
"A ROSSZ TANULÓ FELEL
Nem, mára nem lehetett számítani, igazán. Hiszen számított rá, persze hogy számított, sőt múlt éjjel álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt, mintha a magyart is a Frőhlich tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuzamos vonalakról felelt, egyfelesre.
Mikor kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha csoda történik, hátha csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az ő neve, és most felébred ebből az álomból. Aztán egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a kis utcán, a padsorok közt, ezt gondolja: "Ápluszbészerámínuszbé egyenlő ánégyzetmínuszbénégyzet." Ezt fogja kérdezni. Biztosan ezt fogja kérdezni. "Ha nem ezt kérdezi, átmegyek különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek."
Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön szedeget, háta mögött felzúg az obligát nevetés, amit ezúttal senki se tilt be: a rossz tanuló törvényen kívül áll, rajta lehet nevetni.
A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. A rossz tanuló görcsösen mondogatja magában: "ápluszbészer..." veszi a krétát. A tanár ránéz.
- Készült? - mondja a tanár.
- Készültem.
Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.
- Hát akkor írja.
A rossz tanuló a tábla felé fordul.
- bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.
És a rossz tanuló engedelmesen írni kezdi és mondja utána a számokat. Írja, írja, mint Ágnes asszony, tudja, miről van szó, látja a tételt "éppen úgy, mint akkor éjjel", mikor elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti, valami másodfokú egyenlet - de hogy mi lesz ebből.
Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja - a vonalból, ami törtet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért. Időt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Úgyse sokáig szerepel ő itten a dobogón. Ezt még felírja, az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja - igen, ezt még úgy csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még "á2". A katonaiskolában nagyon korán kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiuméba.
Közben szép lassan ír - még mindig nem írta le. Hozzá nem értő ember, aki ezt a jelenetet figyeli, azt hiszi, valami jó tanuló felel. De a szakértő tudja már, mit jelent az, mikor valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos csend körös-körül. A tanár nem mozdul. Most beszélni kell.
- A másodfokú egyenlet... - kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel nézi a táblát.
- A másodfokú egyenlet... - ismétli olyan ember modorában, aki nem azért ismétli a szót, mintha nem tudná, mit akar mondani, hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli.
De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.
- Készült? - mondja keményen és szárazon.
- Tanár úr kérem, én készültem.
Ezt bezzeg villámgyorsan mondja: véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában.
Tanár (széles gesztussal): - Hát akkor halljuk.
A rossz tanuló nagy lélegzetet vesz.
- A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk...
És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítő gyorsasággal kezdi:
- A másodfokú egyenlet úgy származik az elsőből, hogy végig... Tanár úr kérem, én készültem.
- Polgár Ernő - mondja hangosan a tanár.
Mi ez?
Már egy másikat hívtak ki? Ővele végeztek? Mi ez? Álmodik?
- A másodfokú egyenlet... - kezdi újra, fenyegetően.
Polgár Ernő fürgén kijön, és a tábla másik végén már veszi a másik krétát.
- A másodfokú... Tanár úr kérem, én készültem.
Senki sem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre - odvas és züllött, kitaszított szívvel áll ott -, neki nem mondták, nem mondták. Ő még felel. Most végigmenjen, újra, a padsorok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben már felel is. Valami párhuzamos vonalakról beszél - ez is olyan idegen és furcsa... mint minden... amivel itt évek óta foglalkoznak körülötte... foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan... és amiből ő soha nem fogott fel semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig, s azokon úszott...
És így áll most, még áll, reménykedik, udvariasan figyeli, amit a másik beszél... néha helyeslően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő készült, ő tud... néha bátortalanul meg is szólal, abban az illúzióban ringatja magát, hogy őt kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék helyre... aztán szerényen elhallgat és figyel... előrehajol, részt vesz a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a felelő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy ő súg, tehát ő tud... Egyszóval: nem adja meg magát.
Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és egy pillanatra világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék valami... oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel van írva: "Bejárat a negyedik végtelenbe." A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová ő soha eljutni nem fog... ama "felsőbb osztály", melybe "elégtelen eredmény miatt fel nem léphet" soha."
