Ezzel próbálkoznak pár éve, immár 2010. április 30-tól,
Ezzel próbálkoznak pár éve, immár 2010. április 30-tól,
"A ROSSZ TANULÓ FELEL
Nem, mára nem lehetett számítani, igazán. Hiszen számított rá, persze hogy számított, sőt múlt éjjel álmodott is ilyesfélét: de álmában magyarból hívták ki, igaz, hogy úgy volt, mintha a magyart is a Frőhlich tanítaná. Álmában elintézte az egész kérdést, a párhuzamos vonalakról felelt, egyfelesre.
Mikor kimondják a nevét, nem hisz a füleinek, körülnéz: hátha csoda történik, hátha csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az ő neve, és most felébred ebből az álomból. Aztán egy csomó füzetet felkap a padról. Míg végigmegy a kis utcán, a padsorok közt, ezt gondolja: "Ápluszbészerámínuszbé egyenlő ánégyzetmínuszbénégyzet." Ezt fogja kérdezni. Biztosan ezt fogja kérdezni. "Ha nem ezt kérdezi, átmegyek különbözeti vizsgával a polgáriba, és katonai pályára lépek."
Közben megbotlik, és elejti a füzeteket. Míg a földön szedeget, háta mögött felzúg az obligát nevetés, amit ezúttal senki se tilt be: a rossz tanuló törvényen kívül áll, rajta lehet nevetni.
A tanár leül, és maga elé teszi a noteszt. Ránéz. A rossz tanuló görcsösen mondogatja magában: "ápluszbészer..." veszi a krétát. A tanár ránéz.
- Készült? - mondja a tanár.
- Készültem.
Ó igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.
- Hát akkor írja.
A rossz tanuló a tábla felé fordul.
- bénégyzetmínuszpluszmínusznégyzetgyökbémínusznégyácészerkétá.
És a rossz tanuló engedelmesen írni kezdi és mondja utána a számokat. Írja, írja, mint Ágnes asszony, tudja, miről van szó, látja a tételt "éppen úgy, mint akkor éjjel", mikor elaludt mellette, és fogalma se volt róla, mit jelent az egész. Igen, ez az, homályosan sejti, valami másodfokú egyenlet - de hogy mi lesz ebből.
Szép lassan és kaligrafikusan ír. A négyesnek a szárát vastagítja - a vonalból, ami törtet jelent, gondosan letörül egy darabot, ehhez külön elmegy az ablakig a spongyáért. Időt nyer ezzel. Hátha csöngetnek addig. Vagy valami lesz. Úgyse sokáig szerepel ő itten a dobogón. Ezt még felírja, az egyenlőségjelet is szép lassan felrakja - igen, ezt még úgy csinálja, mint más, felsőbb lények, mint egy jó tanuló. Felírja még "á2". A katonaiskolában nagyon korán kell felkelni, villan át az agyán, hirtelen. De aztán hadnagy lesz az ember. Esetleg kimegy Fiuméba.
Közben szép lassan ír - még mindig nem írta le. Hozzá nem értő ember, aki ezt a jelenetet figyeli, azt hiszi, valami jó tanuló felel. De a szakértő tudja már, mit jelent az, mikor valaki ilyen határtalan gonddal rajzolja a kettes farkincáját. Halálos csend körös-körül. A tanár nem mozdul. Most beszélni kell.
- A másodfokú egyenlet... - kezdi értelmesen és összehúzott szemmel, és mélységes figyelemmel nézi a táblát.
- A másodfokú egyenlet... - ismétli olyan ember modorában, aki nem azért ismétli a szót, mintha nem tudná, mit akar mondani, hanem inkább azért, mert rengeteg mondanivalója közül a leghelyesebbet, a legfrappánsabbat, a legtökéletesebbet válogatja és mérlegeli.
De a tanár, ó, a tanár már tudja, mit jelent ez.
- Készült? - mondja keményen és szárazon.
- Tanár úr kérem, én készültem.
Ezt bezzeg villámgyorsan mondja: véres dac, lázadó kétségbeesés remeg a hangjában.
Tanár (széles gesztussal): - Hát akkor halljuk.
A rossz tanuló nagy lélegzetet vesz.
- A másodfokú egyenlet az elsőfokú egyenletből származik oly módon, hogy az egész egyenletet megszorozzuk...
És most beszél. Valamit beszél. A második mondatnál arra számított, hogy félbeszakítják - lopva néz a tanár felé. De az mozdulatlan arccal néz, se azt nem mondja, hogy jó, se azt, hogy rossz. Nem szól. Pedig a rossz tanuló nagyon jól tudja, hogy nem lehet az jó, amit ő beszél. Hát akkor miért nem szól a tanár? Ez rettenetes. A hangja reszketni kezd. Egyszerre látja, hogy a tanár felemeli a noteszt. Erre elsápad, és szédítő gyorsasággal kezdi:
- A másodfokú egyenlet úgy származik az elsőből, hogy végig... Tanár úr kérem, én készültem.
- Polgár Ernő - mondja hangosan a tanár.
Mi ez?
Már egy másikat hívtak ki? Ővele végeztek? Mi ez? Álmodik?
- A másodfokú egyenlet... - kezdi újra, fenyegetően.
Polgár Ernő fürgén kijön, és a tábla másik végén már veszi a másik krétát.
- A másodfokú... Tanár úr kérem, én készültem.
Senki sem felel. És most ott áll, egyedül a tömegben, mint egy szigeten. De még nem megy helyre. Neki nem mondták, hogy menjen helyre - odvas és züllött, kitaszított szívvel áll ott -, neki nem mondták, nem mondták. Ő még felel. Most végigmenjen, újra, a padsorok közt? Nem, inkább áll, hülyén: keze dadogva babrál a táblán, a félbemaradt egyenlet roncsai közt, mint a lezuhant pilóta, a motor megpattant hengerei fölött. A másik fiú közben már felel is. Valami párhuzamos vonalakról beszél - ez is olyan idegen és furcsa... mint minden... amivel itt évek óta foglalkoznak körülötte... foglalkoznak vidáman és ruganyosan és hangosan... és amiből ő soha nem fogott fel semmit... néhány mondatot jegyzett meg eddig, s azokon úszott...
És így áll most, még áll, reménykedik, udvariasan figyeli, amit a másik beszél... néha helyeslően bólint, legalább ezzel jelzi, hogy ő készült, ő tud... néha bátortalanul meg is szólal, abban az illúzióban ringatja magát, hogy őt kérdezték, de csak halkan, hogy ne küldjék helyre... aztán szerényen elhallgat és figyel... előrehajol, részt vesz a felelésben, odaadja a krétát, buzgólkodik a felelő körül, még súg is neki, hangosan, nem azért, hogy segítsen, de hogy a tanár lássa, hogy ő súg, tehát ő tud... Egyszóval: nem adja meg magát.
Egyszer aztán minden ereje elhagyja, elhallgat, és még egyszer a katonaiskolára gondol. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és egy pillanatra világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék valami... oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel van írva: "Bejárat a negyedik végtelenbe." A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová ő soha eljutni nem fog... ama "felsőbb osztály", melybe "elégtelen eredmény miatt fel nem léphet" soha."
"A banki szolgáltatásoknak igenis lehet hozzáadott, társadalmi értékük, mondja Pozsonyi Gábor, a Magnet Bank vezérigazgató-helyettese."
Az UniCredit Bank Hungary semmilyen módon nem terheli meg a vállalkozói ügyfelek számláit az úgynevezett 208 százalékos pótadó alapján, illetve a korábban kiküldött értesítésekben szereplő, előre jelzett terheléseket nem érvényesíti - közölte a bank elnök-vezérigazgatója szerdán Budapesten, sajtótájékoztatón.
Patai Mihály elmondta: az ügyfelektől olyan visszajelzéseket kaptak, amelyek részben vitatták a bank tervezett lépésének jogosságát. A rendkívüli terhet jelentős költségcsökkentéssel, a fiókok összevonásából adódó létszámleépítéssel, illetve piaci növekedéssel tervezi ellensúlyozni a bank - tette hozzá.
hvg.hu/itthon/20130916_Letartoztattak_egy_szekesfehervari_bankfi#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2013_9_16
És a kondíciós listájukból:
III. Pénz- és értéktári tranzakciók be-/kifizetésenként
1. Pénztári befizetések
0 – 9 999 999 Ft összegig ingyenes
10 000 000 Ft-tól 0,10%
MKB-bank:
Be kellett fizetnem eurót egy számlára. Vitem a pénzt , adom oda (60 eur), mondják a befizetés is jutalékköteles, kérnek +0,67 eurót azon felül. Mondom nincsen. Vennem kellett 1 eurót 308,5-ért, hogy lejutalékolhassanak egy kib@szott befizetést 1,1%-al.
Gondolom a felvétel sem kevesebb, pár éves netto kamat, és az ember felveheti amit berakott....
Ez a pénzbefizetés megsápolása (ráadásul 1,1%-al) nekem elég új. Pofátlan büdös ****k, nem hiába hagytam ott őket 2001-ben, akkor még csak 1 órás sorbanállás volt náluk.
Érdekes a 2013.09.12-i CIB hirdetmény.
Olyan, mintha ki akarnának futtatni/meg akarnának szüntetni pár, már nem értékesített, nagyrészt megtakarítási számlacsomagot, ezért 3 hónapig ingyen át lehet róluk vezetni a zsetont a normál bankszámlára.
Ja igen, és még valami prospero :)
Ha figyelmesen megnézed még egyszer a cikket, akkor feltűnhet még valami: Azt írják, hogy "100% lehet a betét és hitel aránya", azaz, hogy ezentúl minden hitelt a betétekből kell majd indítani.
És biztos emlékszel annak idején xmann hülyeségére, aki állandóan azt magyarázta, hogy "mi másból lenne hitel, mint a betétesek pénzéből" - mire most kiáll a bankárlán elnöke és közli, hogy EDDIG (ALAPVETŐEN) NEM A betétesek pénze lett kihelyezve és most jön az a ""dráma"", amikor majd így kell működnie egy pénzintézetnek, vagyis eddig nem így működtek, nem ez volt a dolgok rendje.
Nem rossz, nem rossz ez a beismerő vallomás, be kellene tenni majd alkalomadtán a vád dossziéjába bizonyítékként ;)
Azokat csak példának hozta, miközben folyamatosan Magyarországról beszél:
"Patai Mihály szerint a világban a politikai elit átvette a hatalmat a pénzügyi elittől, a külső faktorok a magyar bankok számára is teljesen megváltoztak." [...] A globális változáshoz "a mi autokrata kormányunknak" a kreativitása is hozzájárul, külön nyomást helyezve a magyar bankrendszerre" [...] "Patai Mihály szerint a magyar bankrendszer 2013-ban a hét szűk esztendő közepén van" [...] "A bankszövetség elnöke szerint fontos változás lesz, hogy megszűnik Magyarországon a likviditásimport, a hitel-betét arány a rendszerben 100 százalékra fog beállni, csak azt a pénzt tudják majd kiosztani a bankok, amit a betétesektől beszednek." (SZERK: BAROMSÁG, LÁSD MNB PROGRAM!) [...] "a "darwinizmus" érvényesül a magyar bankrendszerben, azaz kiválasztódás megy végbe, amit a kormány törekvései csak gyorsítanak."
Szvsz a két példa csak példa, amivel illusztrálja a magyarországi helyzetet, amiről ténylegesen beszél. Ebben kontextusban ugyanis nincs értelme annak, hogy saját magát is beleértve arról beszéljen, amit kiemeltem - csak akkor, ha saját magára és Magyarországra nézve is igaznak tartja. Az viszont akkor azt jelenti, amit írtam ;)
A Commerzbankról beszélt és Royal Bank of Scotlandról...ebből a szövegkörnyezetből emelték ki, hogy a politikusok visszavették a hatalmat...
na most visszavenni csak azt lehet, ami korábban nem volt a miénk... ebben igazad van... de hát ebben nincs újdonság..., hogy korábban állam nagyon gyengén szabályozta a bankok tevékenységét pl...
Két részletet emelnék ki:
"a döntően hitelből fejlesztő és terjeszkedő céget"
"Az egyre kilátástalanabb pénzügyi helyzet miatt a tulajdonosok 2012 januárjában a végelszámolás mellett döntöttek, miután a pénzintézetekkel, az Erste és a CIB bankkal nem sikerült megállapodni a hitelek átütemezéséről, illetve meghosszabbításáról."
Vagyis, mivel nem hiteleznek a vállalkozásoknak az uzsormaffiázók (ahogy már sokszor írtam) ezért könnyedén a padlóra küldhetik azokat. Nem véletlen az MNB programja, ami ugyan már megkésett, de ugye 2012 esetét talán ne vessük a szemére a mostani MNB vezetésnek. Talán ha kibírja az új MNB hitelkeretig, akkor megmenekülhetett volna és nem kizárt, hogy ha addig kihúzz a felszámoló és találnak bankot, akkor akár megmenthető is marad a cég.
Ja igen, tényleg, több mint egymilliárd(!) a becsértéke az ingatlanoknak, tehát szó sincs tönkremenetelről, egyszerűen csak a kitermelhetetlen hitelre látunk megint egy ""szép"" példát.
