Szerintem ez már volt, de akkor nem reagáltam rá ;)
Félelmetes az, hogy mennyire képtelen Európa mit kezdeni azzal, hogy egyes népek, nemzetek, kontinensek az önrendelkezés jogán NEM az európai diktatúramodellt akarják bevezetni, hanem egy vallási alapú törvénykezést. Ugyanakkor, még félelmetesebb, hogy mennyire nem látják még mindig az emberek a marxista alávetett osztályok rendszerét, amiben a lényeg az, hogy ezeket az osztályokat (négerek, arabok) alávetettnek kell tekinteni, és mindig és minden körülmények között ennek megfelelően kell kezelni.
Amikor tehát jól fut a szekér, akkor úgy bomlasztják az ottani társadalmakat, hogy a demokratizálás hazug álcáját húzzák fel, és rájuk kényszerítenek egy teljesen idegen rendszert, hogy "azt szeressék". Megmagyarázzák, hogy nem baj, ha diktátor van, végső soron a lényeg az, hogy európai modell legyen a törvénykezésben és egyebekben, hogy "fejlett ország" látszatát keltse. Ez azonban önmagában a diszharmónia, hiszen diktátor nem lehet demokratikus állam élén (nem véletlen az EU szándékos működésképtelensége és impotenciája sem a jelen formában), és ezzel az országokat eleve alacsonyabb szinten tudják tartani, mint ahová kerülhetnének. Ez a háború a tudatalatti énük ellenében zajlik, majd kihasználva a fejekben lévő zavart, könnyedén kifosztják őket a demokratikus szabad piac lózunggal a semmiből jött pénz hatalmával, amiben esélyük sincs a védekezésre. Egyszerűen megveszik az országot az üveggyöngyökért, ahogy mindig is tették.
Amikor pedig nem fut jól a szekér az impériumban, amikor gond van a gazdasággal, akkor el kell terelni a figyelmet, akkor mehet a háború, mert akkor nem számít az európáner rendszer, akkor hirtelen diktátorrá válnak az addigi barátok, mert túl sokba kerülnek és a mohóság mindennél fontosabb, ezért aztán lemondatják őket UGYANARRA A DEMOKRÁCIÁRA (!Micsoda antagonisztikus ellentét!) hivatkozással, amivel addig támogatták őket, hiszen ezúttal az "önrendelkezés" képét ölti fel az imperializmus. Aztán amikor a saria mindenhol bevezetésre kerül, akkor kiderül, hogy a korábbi agymosás már hatásos volt, és immár országon belül is hatalmas feszültségek keletkeznek, és akár országok szakadása (ezáltal gyengítése!) is elérhető (Szudán, immár Egyiptom), és az egyik báb könnyen kizsákmányolható gyenge haver lesz, a másik pedig még jobb ellenségkép, akivel lehet riogatni. Node, ha mégse így lesz, akkor a saria miatt eleve jön az ellenségkép a plebsz számára, és az irdatlan extraprofit a kizsákmányolók számára, elvégre az ilyen megosztott, törzsi társadalmakban jóval olcsóbb megvenni a helyi vezetőt, mint egy országos hatalmú vezetőt.
Mindkét esetnek a lényege a gyenge államok létrehozása és fenntartása, amelyben nincs erős belső rend, amelyben állandósult a káosz, gyenge a központi hatalom (vö Magyarország) és ezáltal könnyű lesz a kizsákmányolás.
A Római Birodalom logikáján alapul még mindig az imperialista nyugati világ:
Oszd meg és uralkodj,
FOSZD KI ÉS GYARAPODJ.