"Azt hiszem ez mindent elmond, hogy miért van a hiszti, miért kell a globalistáknak a magyar termőföld!!!
Akié a föld, azé az ország
Petrin László körjegyző, Felcsút
Általánosságban ismert a tétel: a nemzetközi jog alanya a szuverén állam, amely szabad önrendelkezést gyakorol az állam területét alkotó és az ahhoz tartozó természeti erőforrások fölött (föld, víz, légtér, stb.). Ezzel szemben a közösségi jog éppen a korábban szuverén állam szabad önrendelkezésének az önkéntes korlátozását írja elő. Az előzőekből következik: egy uniós tagállam önrendelkezésének jogi „terjedelme” attól függ, hogy az önrendelkezését mikor és milyen feltételekkel, továbbá milyen mértékben ruházta át az Európai Unióra.
A hazájára vonatkozó állami földterület szabályozási kérdéseit firtató naiv és jóhiszemű honpolgár meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a közösségi jog az uniós tagállamok földjére nem ad egységes jogi szabályozást. Sőt, lényegesen eltérő szabályozás érvényesül attól függően, hogy ki és mikor csatlakozott az Európai Unióhoz! Az úgynevezett Tizenötök (az alapító hat állam és a hozzájuk csatlakozó észak-, nyugat- és dél-európai tagállamok) vonatkozásában más jogalap érvényesül, mint a 2004-ben, majd ezt követően csatlakozott kelet-közép-európai tagállamok esetében. Az államterületet alkotó földre nézve a Római Szerződés (RSZ) 295. cikke (korábbi számozás szerint 222. cikk) kimondja, hogy az RSZ nem érinti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet, vagyis az érintett tagállamok fenntarthatták a földtulajdonra vonatkozó önrendelkezésüket. Másképpen fogalmazva e téren nem ruházták át az unióra a szuverenitásukat, és emiatt az EU nem avatkozhat be a Tizenötök földtulajdoni viszonyaiba, nemzeti szabályozásuk vonatkozik a külföldiekre is.
Az új tagállamok csatlakozása előtti időszakban az Európai Bizottság (EB) hirtelen bekövetkezett megvilágosodásának lehettünk tanúi. Ugyanis az EB ezen időszakban napvilágot látott iránymutatása, valamint az Európai Közösségek Bíróságának precedens döntése az irányadó jogalapot a korábbi szabályozáshoz képest alapjaiban megváltoztatta, úgyhogy ez a változtatás nem bír visszamenőleges hatállyal, nem érinti a Tizenötökre vonatkozó korábbi szabályozást. Meglepő módon csak és kizárólag a 2004-ben, majd ezt követően belépőkre vonatkozik az új jogi megoldás.
Tartalmát tekintve ez az új szabályozás a földet a rendeltetésétől függetlenül, és elszakítva valós társadalmi közfunkcióitól: tőkének minősíti. Gyakorlatilag ennek az lett az „eredménye”, hogy az új tagállam földre vonatkozó szuverenitását ez a szabályozás teljesen elvonja, és a föld a tőke szabad áramlásának „szolgálatába áll”, a nemzeti szabályozás nem korlátozhatja vagy tilthatja a külföldiek tulajdonszerzését. Ennek az új doktrínának a vélt jogalapja az RSZ 56. cikkének a földre vonatkozó önkényes, kiterjesztő értelmezése, amely szerint mivel a föld tőkének minősül, ezért a tőke, vagyis a föld szabad forgalmának bármely korlátozása tilos mind a tagállamok, mind harmadik országok viszonylatában.
A háttérben két egymással ellentétes földpolitikára vonatkozó felfogás áll szemben. Az EB neoliberális felfogása egyoldalúan kizárólagossá teszi a föld termelőeszközként való működtetését és tőkeképző funkcióját. Ezzel szemben az értékalapú ökoszociális modell az előbbiekkel egyenértékű közfunkciónak tekinti a föld társadalom- és gazdaságszervező funkcióit, amelyek egy társadalom fennmaradásához és megmaradásához nélkülözhetetlenek. Ugyanis az ökoszociális modell komplex módon, nem egyes részfunkciókat a többi közül kiszakítva tekint a földre, hanem azt „organikus egységében” szemléli. Ezek szerint a föld egyrészt államterület, az állami lét döntő ismérve. Másodsorban a föld a társadalom szövetének, a társadalom funkcionális működésének az alapja, mivel az államnak a földdel való rendelkezésétől függ a vidék és az egész társadalom életminősége, a népesség alakulása és nem utolsósorban a mezőgazdaságból élők aránya és helyzete. Harmadsorban a föld szűkös közgazdasági jószág, mivel emberi munkával nem előállítható, újra nem termelhető, korlátozott mértékben áll rendelkezésre, amelynek birtoklása egyben hatalmi-politikai tényező: akié a föld, azé az ország!
Magyarország számára az EU által a föld tőkének minősítése azzal járt, hogy a rövid időtartamú átmeneti mentesség lejártával köteles korlátlan földpiacot nyitni külföldi magán- és jogi személyek számára. Az államterületünk tőkeként történő jogi minősítése felveti a közösségi jog megsértésének megalapozott aggályát. Az egyenlő elbánás elve, az egyenlőség és az egyenjogúság iránti igény a közösségi jog szerint is alapjog, az EU jogrendjének legfőbb pillére. Az Európai Közösségek Bírósága is elismeri ezt az alapjogot. A velünk kötött csatlakozási szerződés viszont ezen alapjog megsértésével, valós jogalap nélkül hazánk földjét tőkének minősíti azért, hogy az állam a föld szabad forgalmát ne korlátozhassa. Az RSZ 56. cikkének önkényes és kiterjesztő értelmezése minden jogalapot nélkülöz, semmilyen jogforrás nem mondja ki, hogy az EU földrajzi területén a föld tőkének minősülne! Sajnálatos módon azonban a vonatkozó jogszabály hiányát, a föld tőkeként történő elismerését a csatlakozási szerződésben az ilyen tartalommal történő aláírásával az állam politikai alávetése pótolta. A közösségi jog alapján szemlélve a helyzetet viszont az érvénytelenség esetével állunk szemben, mivel közösségi jogalap nélkül és a meglévő közösségi jog legfontosabb alapelvébe ütköző, a jogegyenlőséget sértő módon az állam terhére jogfosztás történt.
A jelenlegi jogi helyzet abszurd, kettős mércét alkalmaz az EU az egységes földpiacon. Úgy látszik, az egyenlők között vannak még egyenlőbbek.
A Tizenötöknél az RSZ 295. cikke alapján a földtulajdon nemzeti rendje sérthetetlen. Hazánk vonatkozásában a csatlakozási szerződésben az RSZ 56. cikke önkényes, és kiterjesztő értelmezésével az EU nemzetközi kiváltságot, a legnagyobb kedvezmény megadását követeli az államtól, és ebből következően az állam a saját földterületét alkotó földtulajdonát és használatát nem szabályozhatja a hazai közérdeknek megfelelően.
Ennek a jogsérelemnek az orvoslását a csatlakozási szerződés előbb sérelmezett, a földre vonatkozó szabályozásának megváltoztatásával lehetne elérni úgy, hogy Magyarországra is a föld jogállásának tekintetében érvényes jogalapként az RSZ 295. cikke vonatkozzon.
Petrin László
Forrás. Magyar Hírlap
Üdvözlettel:
Pákozdi József
06207737351"
