"Vajon mi járhatott Adorján György váltóőr fejében, amikor 1907. november 1-én a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Természetrajzi Intézete Múzeum körúti épületének lábazatához lépve a maga esetlen módján − nem első próbálkozásra egyébként − otthagyta keze nyomát az épület téglafalán? Gondolt-e egyáltalán bármire is Adorján György székesfővárosi villamosvasúti váltóőr mindenszentek napján, vagy a mulandóság körüli nyomasztó, ám semmiképpen sem haszontalan gondolatok helyett csak a székesfővárosi váltóőrök nyugalmas és minden bizonnyal unalmas munkája hajtotta az egyetem falához, hogy valamiféle jelet hagyjon maga után, egykori létezése megkérdőjelezhetetlen bizonyítékaként. Elvégre nyomot és jelet hagyni magunk után olyan ősi szándéka az emberiségnek, amely a kisgyermektől az egyszeri halandón át a mindenkori politikai és kulturális eliten keresztül egészen a magas művészetig folyamatosan velünk élő tevékenység. És ha nem is az örökkévalóságig, de Adorján György számára megadatott, hogy jó száz évig ott legyen az egyetem impozáns épületének téglafalán zászlóval integető alakja a koronás magyar kiscímer társaságában.
Egészen pontosan százöt évig integethetett teljes nyugalomban az egykori váltóőr a Múzeum körúti épület falán, túlélve két világháborút, forradalmakat, különféle megpróbáltatásokat és hirtelen társadalmi változásokat; mígnem néhány hónapja egy kétes értékű épületfelújítási munkálat következtében Adorján György kézjegye több tucat társának hasonló kéznyomával együtt minden bizonnyal gyors pusztulásra ítéltetett.
A jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának otthont adó épületnél járunk a budapesti Múzeum körúton, mely Weber Antal építészmérnök tervei szerint épült 1883-ban. A dualizmus korának historizáló középülete ez, mely az idők során többféle egyetemi intézménynek is otthont adott. Tartós klinkertégla burkolata a korszak jellegzetes építőeleme, mely ma is meghatározó emléke a kiegyezés utáni időszak jelentős székesfővárosi urbanizációjának, de az országban és az egykori monarchia utódállamaiban bárhol megtalálható egyéb középületek, kórházak, vasútállomások, kaszárnyák és ipari létesítmények esetében is. Azonban valamilyen okból a néhány évvel ezelőtt példaértékűen renovált egyetemi épület lábazatát pár hónapja felcsiszolták, amely most nem csak esztétikailag nyújt felemás látványt, de a porózussá tett felületet innentől kezdve menthetetlenül az időjárás és a városi lég- és porszennyezés fogja meglepően gyorsan erodálni mindazokkal a kézjegyekkel együtt, melyeket még néhány évvel ezelőtt, a teljesség igénye nélkül dokumentáltam."
"Éppen ezekben a hetekben és hónapokban ünnepli Budapest Főváros Önkormányzata, valamint közlekedési cégei, nevezetesen a BKV és a BKK a budapesti hév- és villamosközlekedés elindulásának százhuszonöt éves évfordulóját. Ennek az ünnepségsorozatnak az ismeretében különösen érthetetlen, hogy a fővárost mind városképileg, mind kultúrtörténetileg másfél évszázada meghatározó villamos-közlekedés és annak elődjét jelentő lóvasút egyik fontos, személyes aspektusokat érintő tárgyi emlékei éppen most válhatnak a dilettáns pusztítás áldozatává. Azonban még most sem lenne késő menteni a menthetőt. Egy plexi lappal, valamint egy ízlésesen tipografált és fotókkal ellátott információs táblával, a felkarcolt szövegek és ábrák szakszerű konzerválásával még meg lehetne menteni ezt a várostörténetileg fontos helyszínt. Hogy a kéretlen jel- és nyomhagyók öröksége megannyi viszontagságos évtizedet túlélve tovább hirdethesse a múltat és a történelmet, amely ezen a helyen személyesen érinti meg a járókelőt."
http://mandiner.blog.hu/2012/11/01/leradirozott_mult_eltunoben_az_evszazados_budapesti_falfirkak
Azért érdekes, ami akkor egyfajta vandalizmus volt, száz év távlatából védendő érték. Így változik a világ. :)
