"Tehát amit szoktunk mondani AT-vel az jelen helyzetben nem tűnik megoldásnak nevezetesen kiadáscsökkentések politikája"
Igen, a kiadáscsökkentés csak akkor működőképes, ha olyan jellegű pazarlások, beruházások vannak, amelyek elhagyása valójában nem érinti a gazdaságot. Tipikusan ilyen lehet mondjuk egy parkfelújítás, vagy főtér építés, vagy az autopálya építések, esetleg más presztizsberuházások, ámde csak akkor, amennyiben azoknak tényleg nincs reálgazdasági kihatásuk, vagyis akkor, ha ezeket a beruházásokat idegen cégek (Strabag lobby) végzik el, mivel ebben az esetben szinte az egész project tiszta pénzkiáramlás az országból, vagyis annak elhagyása valóban csökkenti a költségvetési feszültségeket. Abban az esetben, ha a fenti tevékenységeket belföldi cég végzi el, annyiban már kétes az ügylet megítélése, hiszen a keynesi gazdaságélénkítés, illetve életbentartás legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint a költségcsökkentés, tehát ez egészen más ügy, bármiről is legyen szó.
Ebből a szempontból azonban egészen téves azon elképzelés, hogy az állam által bérre, nyugdíjra és egyéb járandóságokra (tehát nem munkanélküli segély, segélyezés, hasonló pénzosztások) fordított pénzek ki nem fizetése "költségmegtakarítás" lenne, hiszen ezen járandóságok vagy jelenbeli, vagy múltbeli tevékenységek alapján JÁRNAK, ebben a formában tehát a "költségcsökkentés" fogalma értelmezhetetlen, arról már nem is beszélve, hogy ezen összegek egyrészről visszafolynak az államkasszába különböző csatornákon és adónemeken keresztül, másrészről ezekből nagyon kevés kerül ki az országból, azaz a "gazdaság vérkeringéséből", vagyis tulajdonképpen ezek csökkentése FÉKET jelent, méghozzá fékbehúzást, avagy, ha nagyon gyorsan vonod el ezeket a kiadásokat, akkor az vészféket, amitől az egész gazdaság összedől, hiszen valójában nem teszel mást, mint hogy "eret vágsz" a betegen, de úgy, hogy lecsapolod az egész vérét.
Ez teljességgel hibás és böszme módon hibás gondolkodásmód egy fogyasztói(!) társadalomban, aminek az alapja a minél nagyobbra pumpált vérkeringés. Vagyis a megoldás nem az, hogy a vért lecsapolod, elvezeted, mesterségesen kivérezteted, hanem az, hogyha a böszme módon felpumpált és egekben lévő "vérnyomást" a szívinfarktus elkerülése végett lecsökkented, azaz lassítod a vér keringését, avagy, ha úgy tetszik, csökkented a fogyasztást, hogy lenyugodjon, normalizálódjon a szervezet.
Ehhez pedig arra van szükség, hogy a fogyasztás csökkenjen le, DE NEM BRUTÁLISAN, hanem folyamatosan a rendszer által elviselhető és kezelhető szintre, hiszen a fogyasztás nem érték, hanem érték felélés, mert ahogy a nevében is benne van, minden fogyasztás "FOGY"ást jelent, a vagyonra, értékre, pénzre nézve egy nyitott gazdaságban. Paradox módon ugyanis Európában is, mint esetleg valamennyire önálló gazdasági egységben is csak úgy lenne életképes modell a fogyasztásra alapozott kultúra, ha azok kapnának több forrást, akik többet fogyasztanak (hiszen a termelőknél jelentkezik a profit), és nem azok fizetnének többet a közösbe, akik többet fogyasztanak! Mert így, és ezen az alapon végképp kivéreztetik a kis, nyitott gazdaságokat.
Namármost, ebből következik az, hogy én azzal, hogy a fogyasztás ezerrel legyen visszaszorítva és ezáltal a pocsékolás is csökkenjen, azzal minden formában egyet tudok érteni, különösen akkor, amennyiben az egységesen és mindenkire vonatkozóan van kivetve, és ezért tartom végtelenül elhibázottnak azt a liberálbolsevik gondolkodásmódot, amely a béreket, jövedelmeket, vagyonokat akarja terhelni a fogyasztás növelése érdekében, mert az utóbbi fenntarthatatlan, az előbbinek meg van esélye a működésre.
Azaz, röviden szólva, az államnak szerintem nem az infláció, nem a bérek, nem az adók a legnagyobb problémája manapság, hanem a FOGYASZTÁS (ebbe a személyes, uzsora és pénzügyeket is beleértve) kordában tartása, azaz a "szabad piac" dúrva megregulázása olyan formában, hogy a valós és fizetőképes keresletet SOHA ne léphesse túl trükkök százaival és nagyságrendileg a fogyasztás.
Ennek pedig az első lépcsője egy olyan GDP-t felváltó rendszer lenne, amiben a teljes fogyasztási oldal, és minden ahhoz kapcsolódó tétel - a kiadási oldalon szerepelne. Mert akkor lenne jól látható az, hogy valójában csak és kizárólag ezen oldal csökkentése javíthatja a költségvetés egyenlegét és járhat ez az adóelvonások csökkentésével, ezzel szemben minden más megoldás, amely a fogyasztás növelését irányozza elő - az valójában a gyakorlatban a költségeket növeli, tehát nem vezethet célra, csak ideig-óráig, trükkök százaival úgy tudja mutatni a torz szemüvegen a világot, mintha az rendben lenne, holott aki mutatja ezt, az tudja, tudhatja a legjobban, hogy semmi sincs rendben egy ilyen torz világban.
Ez csak egy olyan országnak, olyan gazdaságoknak érdeke, amelyek üveggyöngyöt, tüzes vizet, ópiumot gyártanak rabszolgamunkával és azokat eladják, rásózzák az indiánokra, hogy kizsákmányolhassák őket, miközben olyan életképet erőszakolnak rájuk, amikben saját maguk sem hisznek, de ezzel is gyengíthetik a kizsákmányolni vágyottakat.