"Ahogy a Király utcában a Városliget felé sétálunk, és elhagyjuk a Körutat, hirtelen megváltozik a hangulat. Eltűnik a zsongás, kevesebb üzlet és sétáló ember jön szembe, az innen leágazó utcákban pedig csak elvétve találunk esténként a kocsmákon kívül más fényforrást.
Éppen ezért volt különös az Izabella utcában ez a látvány:
Azért hivatkozok a látványra, mert nem nagyon tudnám megmondani, mi is folyik itt pontosan. Odabent két-három ember plusz két kutyus üldögél, az emberek beszélgetnek, a kutyák lihegnek. Valaki épp egy fülbevalót rak össze az asztal fölé görnyedve. A falon ruhák, ékszerek, póráz, sajtreszelő és gyurmafigura sorakozik, árcímkék nincsenek, de minden eladó. Egy környékbeli lakó is befut, körbenéz félénken, öt perc múlva már ő is az egyik széken ül, és a többiekkel beszélget. Nagy a nyüzsgés, olyan, mintha egy baráti társaság kis műhelyébe érkeztem volna, és valójában tényleg ez a helyzet. Vagy valami ilyesmi."
"Az úgy volt, hogy Ildi akart magának egy műhelyt, meséli Marillai Évi, Ildi testvére, aki ékszereket tervez és készít, hobbiként. Aztán az ötlet megtetszett neki is. Aztán az ő egyik barátja is csatlakozott, aztán az ő barátai is. Csupa olyan ember, aki munka mellett, hobbiként vágott bele az alkotómunkába, tervezett, rajzolt, faragott, forrasztott, festett. Először csak otthon, barátoknak, később már az interneten keresztül is beesett egy-két vásárló, de sosem gondolták, hogy egyszer saját boltot nyitnak. És ameddig bele nem vág az ember, tényleg valami távoli dolognak tűnik, amit csak sok pénzzel és jó kapcsolatokkal lehet megvalósítani.
Aztán tessék, itt van. WonderLAB. A koszos pincéből saját erővel kialakítottak egy egyszerű galériát, ahol mindenki cucca elfér, ahol meg lehet nézni, tapogatni az alkotásokat, és találkozni lehet az alkotókkal, egyedi cuccokat rendelni. A hátsó rész pedig műhelyként funkcionál majd, ahol készülhetnek a termékek."
http://varosban.blog.hu/2012/04/13/osszedobjuk_amink_van