Nekem történtesen a 10. napja az esedékesség és amikor csináltam egy grafikont (mert feltűnt ez), akkor pontosan az jött ki, hogy "mintegy véletlenül" pont ennek a napnak a környékén emelkedik meg az árfolyam, tehát naptári hónap 10 +/- 5 napon belül magas az árfolyam, egyébként alacsonyabb. VOLT kivétel ez alól a szabály alól, de igazából csak kivétel volt... a szabály meg működött.
"A lényeg, hogy egyezség legyen amihez mindkét fél tartja magát."
Egyetértek. Kell egy (új) KIEGYEZÉS, amit annak lehet kommunikálni, mert ha ezt most összehozzák, akkor azzal egyrészt minden korábbi hibájukat eliminálnák, másrészt pont megindulhatnánk előre, akár ország szintjén is.
"Jó ötletnek tűnik első ránézésre."
Annak. És ha ezt korábban meglépték volna (bevállalva a több száz milliárdos profitról való lemondást!), akkor a végtörlesztés senkinek eszébe sem jutott volna. Ha pedig meglépik, akkor sacc/kb ők is elmentek abba az irányba, amit eredetileg javasoltam a tehermegosztással kapcsolatban.
ránázésre lehet szezonalitás az árfolyamban, viszont ezt a lentiekkel indokolni nm hiszem, h helyes lenne. ráadásul a törlesztés dátumában nm egységes a banki gyakorlat: a hónap 5., 8., 10. és 15. napjáról is hallottam már.
az aznap alatt hányadikát értesz?
A lényeg, hogy egyezség legyen amihez mindkét fél tartja magát. Kiszámítható környezet kell. Amúgy is van annyi zűr a gazdaságban, senkinek nem hiányzik az, hogy 2 havonta újabb ötletelés legyen.
Ahogy olvasom kiszivárogtatásokat bankok az javasolják legyen 180-on a törlesztés x évig, a különbözet gyűljön egy számlán amire nincs kamat!, és amennyiben 3-5 év múlva kell akkor ennek egy részét egészét átvállalják. Gondolom cserébe azt kérik, hogy a kormány vállalja ezen idő alatt nem lesz újabb bankadó, vagy újabb nagy mentő ötlet, vagy az ezen elszenvedett veszteség leírható legyen bankadóból stb. Jó ötletnek tűnik első ránézésre.
Jobbnak mint most átváltani Ft hitelre. Persze kérdés lesz e belőle vmi.
Szvsz itt már szó sem lehet kompromisszumról (mindkét fél részére hatalmas presztizsveszteség lenne), csak olyan megoldásról, amelyet mindkét fél "győzelemként" kommunikálhat. Ez egyébként nem lehetetlen, kérdés, hogy ezt mindkét oldalon felismerik-e és erre törekszenek-e. Ez ügyben nekem is vannak kétségeim, abban azonban nincs, hogy simán lezárható ez a kérdés úgy, hogy ne legyenek számottevő következményei.
Mondjuk, csak gondolj bele - ha most azt mondják a bankok, hogy mégiscsak képesek több száz millirádot még a megoldásra fordítani, azzal a kormány is győztes lehetne, ugyanakkor ha azt garantálja a kormány, hogy ezzel a kérdés ad acta van téve az elkövetkező öt évre, akkor meg a bankok is jól járhatnak, különösen, ha ennek a megállapodásnak az is a része lesz, hogy minden folyamatban lévő bírósági és egyéb gazdasági ügyet közös megegyezéssel megszűntetnek.
Csak akarat kérdése, nem szükséges ehhez háborús helyzetet vízionálni ;)
Ebben az ügyben is kompromisszum kell. Mindenkinek ez az érdeke, mert ebben a háborúban győztes nehezen lesz. Leginkább a devizahitelesek között nem. Ők kb ebben a játékban azok a szereplők mint egy háborúban a civilek akiken a tankok átgázolnak.
Ehhez nem kell nagy ész belássa valaki. A forradalmároknak nehezen megy, de talán sikerülni fog. :) Idővel talán ráébrednek , hogy semmiféle rövid távú politikai előny nem ér meg ekkora eszetlenkedést. Bár ebben vannak kétségeim.
Nekem is feltűnt, hogy szinte mindig aznap magasabb a CHF árfolyam, amikor számítjék a kamatokat, szvsz nem olyan nehéz ezt bemanipulálni, hiszen jó nagyot lehet rajta kaszálni akár pár napon belül. Szerintem fordított az ok-okozat.
AT
Egy frankban eladósodott ismerősöm hivtafel a figyelmemet. Minden hó elején mikor átszámitják a forintott frankra a frank minden esetben kicsit feljebb kuszik. Nem követem csak felületesen, ezt találtam. Ez lehet a kereslet következménye is.
http://finance.yahoo.com/q/bc?s=CHFHUF=X&t=1y&l=on&z=m&q=l&c=
"remélem nem hiúsul meg, fontos lenne az egyezség."
Egyetértünk, én is szeretném, ha létrejönne a megállapodás - ezt a frontvonalat le kell zárni, nem tartható fenn tovább a konfrontáció.
"Érdekes 2005-ben nem láttam egyiket sem tiltakozni a devizahitelek miatt."
Azért legyél tisztességes, se az uzsorásokat, se a brókereket, se a tőzsdéseket, úgy egyáltalán senkit sem láttál tiltakozni ellene. Nem érdemes egyes szereplőket kiemelni, ha van eset a történelemben, amikor egyszerre igaz a Vis Maior és a kollektív bűnösség, akkor az ez. Nem véletlenül írtam korábban azt, hogy közös tehermegosztásra lenne szükség, úgy tűnik, erre most hajlanak a bankok. Ezzel most csak élni kellene. Az, hogy pont most indul a GVH vizsgálat, az lehet véletlen, lehet válasz a brüsszeli sirámra, de mindenképpen szerencsétlen lépés. Ugyanakkor az uzsorások sem bírtak már megint magukkal, mert már megint beszóltak a kormánynak, hogy nem kellene ezt vizsgálni, ha éppen meg akarnak egyezni. Node, ha nem történt kartell, ha nem történt semmi, akkor mire fel ez a felháborodás?
Mocskos ez ügy ez, ki kellene belőle szállni, mielőtt nem csak a bűzt érezzük, hanem el is süllyedünk a mocsokban.
Erre a devizahiteles témára előrajzott az összes elmebajos az országban. Hirtelen mindegyik baromi okos , és nagy szakértő, elmondja (utólag) mit , hogy kellett volna. Élen a **** politikusokkal
Érdekes 2005-ben nem láttam egyiket sem tiltakozni a devizahitelek miatt.
Erre csak ráerősített a kormány bankellenes kommunikációja, hatalmas hiba volt az is.
remélem nem hiúsul meg, fontos lenne az egyezség.
Dr Léhmann leveléből...részlet
Egyébként pedig Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
2002-től 2007-ig a svájci frank olyan alacsony árfolyamszinten állt a forinthoz és más devizához képest, hogy a kereskedelmi bankok tőzsde és egyéb információik alapján tudták azt, hogy 2007-tól kezdődően a svájci frank olyan mértékben fog felértékelődni, hogy amennyiben devizalapu kölcsönszerződések megkötésére sikerül rábírni a kölcsönt felvevőket, akkor mindenféle kockázat nélkül pusztán ügyeskedéssel sok milliárd forintot tisztességtelenül kivehetnek 2008-tól kezdődően a bankok az adósok zsebéből.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
Egy bizonyos 1996-ban hozott Legfelsőbb Bírósági döntvény alapján (364. számú) az a bank, amelyiknek alkalmazottja nem tájékoztatta a laikus ügyfelet arról, hogy az értékpapírjának beváltása után napon ugyanezen értékpapír értékesítése esetén 164.000.-Ft-tal többhöz juthatott volna, az együttműködési kötelezettség megszegése folytán a banknak Legfelsőbb Bírósági döntés alapján ki kellett fizetnie az ügyfél felé a 164.000.-Ft-ot.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A devizalapu kölcsönszerződés megkötésekor négyféle jogcímen is követeltek a kölcsönt felvevőtől pénzt a bankok többek között azt ígérve, hogy a hitel visszafizetése körülményeit is vizsgálniuk kellett.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
Amennyiben többszázezer forintot ezért kaptak az adóstól a bankok a szerződés megkötésekor, akkor ezért a pénzért végzett hibátlan banki szolgáltatás esetén egyetlen adósnál sem lett volna lehetséges adósoknak önhibáján kívül bekövetkezett fizetésképtelensége.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A Kereskedelmi Bankok által diktált, közjegyzők által közokiratba foglalt szerződésben egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget a törvények betartása (Ptk. 240. §) esetén legfeljebb a kölcsön kamatánál, vagy egyéb költségeknél lett volna lehetséges törvénysértés nélkül biztosítani a bankoknak, míg a szerződés tárgyának – kölcsöntőke – módosítására sem egyoldalúan, sem adósokkal egyetértően nem volt lehetőség azért, mert a szerződés tárgyának, vagy alanyának változása új szerződést eredményez és nem módosítást.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A kereskedelmi bankoknak az a csábító ígérete a devizalapu kölcsönszerződés megkötésére történő biztatásnál, hogy ennek kamata jelentősen kisebb a forintalapú kölcsönök kamatánál merő valótlanság volt, hiszen a devizalapu kölcsönök tényleges kamatánál hozzászámítottak a svájci frank kamatához a bankok egy olyan kamatfelárat, mellyel együtt a tényleges kamat a devizalapu kölcsönöknél és a forintalapú kölcsönöknél már a kölcsönszerződés megkötésénél is közel azonos volt.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A PSZÁF által közzétett az a tájékoztató, mely szerint a devizaalapú kölcsönszerződések kamatát elsősorban a svájci frank alapkamata határozza meg, csak a nagy humbug része volt, hiszen gondosan eltitkolva a svájci frank alapkamatát, 2008-tól kezdődően akkor is drámai módon emelték a kereskedelmi bankok a PSZÁF hallgatása mellett a devizaalapú kölcsönök kamatát, amikor a svájci frank alapkamata nullához közelire esett vissza.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A devizaalapú kölcsönszerződéseket készítő közjegyzők „elfelejtették” a szerződésben meghatározni azt, hogy a felvett kölcsönösszeget svájci frankban meghatározva milyen összegben és futamidő mellett kell majd visszafizetni a Ptk. 523. §-nak szerződés létrejöttéhez szükséges törvényi előírások megsértésével, és ezáltal sikerült összehozniuk egy „nem létező szerződés” jogi fogalomként ismert joghatás kiváltására alkalmatlan szerződést. A hiányzó szerződési elemnek meghatározására a kereskedelmi bankot jogosították fel egyoldalú szerződés módosítási lehetőséggel úgy, hogy erre a szerződés tárgyára vonatkozó szerződés módosításra sem egyoldalúan, se közösen nincs a törvény szerint módja a feleknek.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A Fővárosi Bíróságnak 15.G.41.074/2010/25. számú, PSZÁF felperes által indított, tisztességtelen szerződési feltételek megállapítására irányuló peres eljárásban hozott ítélete szerint összesen 14 db. tisztességtelen szerződési feltételt állapított meg a bíróság 2011. április 22-i periratában a devizalapu kölcsönszerződések vizsgálata során.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
Egyetlen tisztességtelen szerződési feltétel is a semmiségét eredményez az esetben, amennyiben az adós érdekében hivatkoznak rá.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A közjegyzőnek az általa közokiratba foglalt devizaalapú kölcsönszerződésben tett az a megállapítása, hogy a Kereskedelmi Bankok által szerkesztett általános szerződési feltételek – Üzletszabályzat – a kölcsön jogviszony részét képezik, egyúttal a közjegyző ezeknek az általános szerződéseknek valódiságáért – törvényességéért – is felel.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A közjegyzőnél a kereskedelmi bankok azért erőltették a devizalapu kölcsönszerződés megkötését, mert közhitelesen az akaratnyilvánítás tényén kívül mindazokat a ténytanúsító okiratba foglalt jogi tényeket is tanúsítja a közjegyző, melyeket a Kereskedelmi Bank az adóst figyelmen kívül hagyva adhatott át a közjegyző számára, illetve azért volt szükség a Kereskedelmi Bankoknak a közjegyzői tevékenységre, hogy akár a tisztességtelen szerződési feltételek miatt elrendelhető végrehajtási eljárás esetén is ezt megelőzően bírósági eljárásra ne kerülhessen sor.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
A Polgári jog alapvető alkotmányos joga szerint a szolgáltatásért megfelelő mértékű ellenszolgáltatás jár, melyből következően az esetben, amennyiben a Kereskedelmi Bankok kockázati vagy kamatfelár címén felszámoltak folyamatosan többletterhet a deviza-beszerzési tevékenységük miatt az adósoknak, ez a kockázati, vagy kamatfelár csak akkor jár részükre, ha ténylegesen és valóságosan svájci frankot vettek fel külföldi banktól esetleges elszámolási perben bizonyítandóan a kölcsön folyósítása során.
Magyarországon mára mindenki tudhatja azt, hogy
Amennyiben közel 10 %-os kockázati, vagy kamatfelárat számítanak fel a Kereskedelmi Bankok az adósok felé úgy, hogy közben Európában képtelenség olyan bankot találni, ahol 6 %-nál nagyobb kamatot kérnének, akkor a különbözeti kamatösszeg még akkor sem lenne esedékes a bankok számára, amennyiben véletlenül tudják bizonyítani azt, hogy devizát kellett beszerezniük a kölcsön folyósításához.
Illetve fentieket talán mégsem tudhatja mindenki. A Fővárosi Közjegyzői Kamara Elnöke nem bizonyos, hogy tudja, hiszen a DUNA TV alábbi műsorában tett nyilatkozata szerint
a közjegyző felelőssége ebben az ügyben hasonlít a postás felelősségére.
http://www.dunatv.hu//musor/videotar?vid=706979
Aki így nyilatkozik, az nem biztos, hogy bármiről is tud.
===================
Valamint Magyarországnak 2009-ben megválasztott, jelenleg Brüsszelben tevékenykedő, mellékletben látható EU Parlamenti képviselői sem bizonyos, hogy fenti felsorolásból bármiről is tudnak.
Sőt az is lehet, hogy ők azt sem tudják, hogy több millió magyar embernél a devizaalapú kölcsönszerződések katasztrofális anyagi helyzetet idéz elő.
Hiszen ha tudnának mindezekről, csak szakítanának annyit időt, hogy az EURÓPA TANÁCS-nak alábbi Irányelve alapján kérjenek legalább állásfoglalást a brüsszeli illetékesektől a hazánkban kialakult rendkívül törvénytelen helyzetben:
A TANÁCS 1986. december 22-i 87/102/EGK IRÁNYELVE
a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről
mivel legkésőbb 1995. január 1-én a Bizottság jelentést nyújt be a Tanácshoz ennek az irányelvnek a alkalmazásáról,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
(1) Ez az irányelv a hitelszerződésekre vonatkozik.
(2) Ennek a irányelvnek az alkalmazásában:
a) „fogyasztó” olyan természetes személy, aki az irányelv hatálya alá tartozó ügyletek során olyan célból jár el, amely saját kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körén kívül esik;
b) „hitelező” olyan természetes vagy jogi személy, vagy ilyen személyek csoportja, amely a kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlása során hitelt nyújt;
c) „hitelszerződés” olyan szerződés, amely alapján a hitelező a fogyasztónak hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában.
Szolgáltatás vagy közszolgáltatás folyamatos ellátására vonatkozó szerződések, amelyek keretében a fogyasztó jogosult részletekben fizetni az ellátás fennállása folyamán, ezen irányelv értelmében nem tekinthetőek hitelszerződésnek;
d) „a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége” mindaz a költség, ideértve a kamatokat és egyéb költségeket, amelyeket a fogyasztónak a hitellel kapcsolatban meg kell fizetnie.
e) „az éves, százalékban kifejezett hiteldíj” a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége, a nyújtott hitel összegének éves százalékában kifejezve, és az 1a. cikk szerint számítva.
(4) a) Az éves, százalékban kifejezett hiteldíjat a hitelszerződés megkötésének időpontjában kell kiszámítani, a 3. cikk hirdetésekre és kedvezményes eladási akciókra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül.
b) A számításnál abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a hitelszerződés a megállapodás szerinti ideig érvényes, és hogy a hitelező és a fogyasztó a szerződés feltételeinek és a megállapodás szerinti határidőknek megfelelően teljesítik kötelezettségeiket.
(6) Az olyan hitelszerződések esetében, amelyek megengedik az éves, százalékban kifejezett hiteldíjban szereplő kamatráták, valamint az egyéb költségek összegének és szintjének változását, de amelyeknek összegszerűsége a kiszámítás idején nem határozható meg, az éves, százalékban kifejezett hiteldíjat annak a vélelemnek az alapján kell kiszámítani, hogy a kamat és az egyéb költségek rögzítettek, és a hitelszerződés végéig érvényben maradnak.
(7) Ahol szükséges, az alábbi vélelmek alkalmazhatók az éves, százalékban kifejezett hiteldíj számításánál:
- ha a szerződés nem rendelkezik a hitelösszeg határáról, a nyújtott hitel összege egyenlő azzal az összeggel, amelyet az adott tagállam meghatároz, de nem haladhatja meg a 2000 ECU-nek megfelelő összeget;
- ha nincs rögzített törlesztési menetrend, és ilyenre a szerződés feltételeiből, és a nyújtott hitel visszafizetésének a módozataiból sem lehet következtetni, a hitel időtartamát egy évnek kell tekinteni;
- eltérő rendelkezés hiányában, ahol a szerződés több mint egy visszafizetési időpontról rendelkezik, a hitel rendelkezésre bocsátása és a törlesztések teljesítése a szerződésben szereplő legkorábbi időpontban történik meg”.
(4) A tagállamok a 6-12. cikk előírásai alól kivonhatják a közjegyző vagy bíró előtt aláírt, közokiratba foglalt hitelszerződéseket.
3. cikk
A megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelvének, valamint a tisztességtelen reklámra vonatkozó szabályok és alapelvek sérelme nélkül, a üzlethelységekben kihelyezett olyan hirdetésnek vagy ajánlatnak, amelyben egy személy hitelt vagy a hitelszerződés megkötésében való közreműködést ajánl, és amelyben feltüntetik a hitel kamatát vagy a hitel költségére vonatkozó bármilyen számértéket, tartalmaznia kell az éves hiteldíj mértékét is, szükség szerint egy jelképes példán keresztül bemutatva.
4. cikk
(1) A hitelszerződést írásba kell foglalni. A fogyasztó az írásba foglalt szerződésből egy példányt kap.
(2) Az írásba foglalt megállapodás tartalmazza:
a) az éves hiteldíj mértékének meghatározását;
b) azokat a feltételeket, amelyek mellett az éves hiteldíj módosítható.
Azokban az esetekben, amikor nem lehet megadni a teljes hiteldíj éves mértékét, a fogyasztó részére megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az írásba foglalt szerződésben. Ennek a tájékoztatásnak legalább a 6. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt információkat kell tartalmaznia.
c) a fogyasztónak a hitel visszafizetése érdekében teljesítendő, továbbá a kamatok és más költségek fizetésére vonatkozó kifizetései összegének, számának, gyakoriságának vagy időpontjának kimutatása; lehetőség szerint e kifizetések teljes összegét is feltüntetve;
d) az 1a. cikk (2) bekezdésében hivatkozott költségtételek kimutatása, azoknak a szerződéses kötelezettségek megszegésével kapcsolatos kiadásoknak a kivételével, amelyeket nem vettek figyelembe az éves, százalékban kifejezett hiteldíj számításánál, de amelyeket a fogyasztónak bizonyos körülmények között meg kell fizetnie, egy olyan kimutatással, ami tartalmazza ezeket a körülményeket. Ahol e tételek pontos összege ismert, az összeget kell megadni; ellenkező esetben, lehetőség szerint a számítási módszert, vagy a lehetséges legpontosabb becsült összeget kell megadni.
(3) Az írásba foglalt szerződésnek továbbá tartalmaznia kell a szerződés egyéb lényeges feltételeit.
Ennek az irányelvnek a melléklete példa jelleggel felsorolja azokat a feltételeket, amelyeket a tagállamok az írásba foglalt szerződés lényeges részeként megkövetelhetnek.
14. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerződések ne térjenek el a fogyasztó hátrányára az irányelvet végrehajtó, vagy annak megfelelő nemzeti jogszabályokban foglalt előírásoktól.
(2) A tagállamok biztosítják továbbá azt, hogy azok a rendelkezések, amelyeket ennek az irányelvnek a megvalósítására fogadnak el, nem kerülhetők meg a szerződések alakításával, különösen a hitelösszeg több szerződésre történő szétosztása révén.
15. cikk
Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy a Szerződés szerinti kötelezettségeik megfelelő figyelembe vétele mellett a fogyasztók védelmére szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.
16. cikk
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1990. január 1-ig megfeleljenek és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1986. december 22-én.
a Bizottság részéről
G. SHAW
I. MELLÉKLET
A 4. cikk (3) bekezdésében hivatkozott feltételek felsorolása
1. Egyes áruk vagy szolgáltatások vételének finanszírozására vonatkozó hitelszerződések feltételei:
(i) a szerződés tárgyát képező áruk és szolgáltatások megnevezése;
(ii) a vételár és a hitelszerződés szerint fizetendő ár;
(iii) részletfizetés esetén a részletfizetés összege, a részletfizetések száma és összege, valamint esedékességük időpontjai, vagy ezek megállapításának módja, amennyiben a szerződés megkötése időpontjában ez nem ismert;
(iv) utalás arra, hogy a fogyasztó a 8. cikk értelmében történő idő előtti visszafizetés esetén csökkentésre jogosult;
(v) utalás arra, hogy ki az áru tulajdonosa (ha a tulajdonjog nem száll át azonnal a fogyasztóra), és azokra a feltételekre melyek alapján a fogyasztó az áru tulajdonossá válik;
(vi) az esetleges biztosítékok megnevezése;
(vii) adott esetben az az időtartam, ami alatt a fogyasztó a szerződéstől következmények nélkül elállhat (megfontolási idő);
(ix) a fogyasztó kötelezettsége egy bizonyos pénzösszeg megtakarítására, amelyet külön számlán kell elhelyezni.
-------------------------------------
EU Parlamenti képviselőink továbbá az alábbi Európai Parlament és Tanács Irányelvével kapcsolatosan is tájékozódhatnának:
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005. május 11-i 2005/29/EK IRÁNYELVE
a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról
(„Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Célkitűzés
Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
a) „fogyasztó”: az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;
b) „kereskedő”: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;
c) „termék”: az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is;
d) „az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai” (a továbbiakban: „kereskedelmi gyakorlatok”): a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció - beleértve a reklámot és a marketinget is -, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;
e) „fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása”: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;
f) „magatartási kódex”: az a megállapodás vagy - nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által előírt - szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedők magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el;
g) „a magatartási kódex felelőse”: az a jogalany, ideértve a kereskedőt vagy kereskedők csoportját is, aki illetve amely felelős a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el;
h) „szakmai gondosság”: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében;
i) „felhívás vásárlásra”: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelően feltüntető kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;
j) „nem megengedett befolyásolás”: a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása nyomásgyakorlásra, akár fizikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentősen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét;
k) „ügyleti döntés”: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon-e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen-e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse-e, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja-e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön-e;
l) „szabályozott szakma”: olyan szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja, amelyhez való jogosultság, illetve amelynek gyakorlása vagy gyakorlásának valamely formája közvetlenül vagy közvetve, törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések értelmében különleges szakmai képesítéshez kötött.
3. cikk
Hatály
(1) Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.
(2) Ez az irányelv nem érinti a szerződések jogát és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.
(9) A 2002/65/EK irányelvben meghatározott „pénzügyi szolgáltatások”-ra és az ingatlanokra vonatkozóan a tagállamok megállapíthatnak olyan követelményeket, amelyek megszorítóbbak vagy szigorúbbak ezen irányelvnél az általa közelített területen.
(10) Ez az irányelv nem vonatkozik a tagállamoknak a nemesfém cikkek nemesfémtartalmának tanúsítására és jelzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek alkalmazására.
4. cikk
Belső piac
A tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.
2. FEJEZET
TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK
5. cikk
A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma
(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,
és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve - amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul - a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
(3) Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínűsíthetően csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentősen - és oly módon, hogy azt a kereskedőnek ésszerűen előre kellene látnia -, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerű reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket alkalmaznak.
(4) Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely: a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő, vagy b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.
1. Szakasz
Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok
6. cikk
Megtévesztő tevékenységek
(1) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon - ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét - félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:
a) a termék létezése vagy természete;
b) a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, az előnyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői;
c) a kereskedő kötelezettségvállalásainak mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai és az értékesítési folyamat természete, közvetlen vagy közvetett szponzorálásra, illetve a kereskedő vagy a termék jóváhagyására vonatkozó bármely kijelentés vagy jelzés; d) az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;
e) valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége;
f) a kereskedő vagy képviselőjének személye, sajátosságai és jogai, úgymint személyazonossága és vagyona, képesítései, jogállása, engedélye, társulása vagy kapcsolata, illetve ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, valamint díjai és kitüntetései;
g) a fogyasztó jogai, beleértve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti csere vagy visszatérítés jogát, vagy azon kockázatok, amelyekkel szembesülhet.
(2) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következőket:
a) a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztető jelzésével történő összetévesztését eredményezi;
b) a kereskedő által a magára nézve kötelezőnek elismert magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben:
i) a kötelezettségvállalás nemcsak szándék, hanem egyértelmű, ellenőrizhető elkötelezettség,
és
ii) a kereskedő a kereskedelmi gyakorlat során jelzi, hogy rá nézve a kódex kötelező.
7. cikk
Megtévesztő mulasztások
(1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján - figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is -, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal - a körülményektől függően - ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(2) Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(3) Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében.
(4) Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minősül jelentősnek, amennyiben az a körülményekből nem tűnik ki:
a) a termék lényeges tulajdonságai, a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben;
b) a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint kereskedői neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és azonosítási adatai, akinek a nevében eljár;
c) az adóval növelt ár, vagy - amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani - az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;
d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől;
e) a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot biztosító termékek és ügyletek esetén ezen jog megléte.
(5) Jelentősnek minősülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körű felsorolását a II. melléklet tartalmazza.
2. Szakasz
Agresszív kereskedelmi gyakorlatok
8. cikk
Agresszív kereskedelmi gyakorlatok
Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében - figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét - zaklatás, kényszerítés - ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is -, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.
9. cikk
Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása
Annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz-e zaklatást, kényszerítést -beleértve a fizikai erőszakot is -, illetve nem megengedett befolyásolást, a következőket kell figyelembe venni:
a) időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama;
b) fenyegető vagy gyalázkodó szóhasználat vagy magatartás;
c) bármely, a kereskedő által ismert konkrét szerencsétlenség vagy a fogyasztó ítélőképességét súlyosan korlátozó körülmény kihasználása, amelyet a kereskedő a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolása céljából tesz;
d) bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerződéses akadály, amelyet a kereskedő támaszt, amikor a fogyasztó a szerződéses jogaival kíván élni, beleértve a szerződés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát;
e) bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetés.
3. FEJEZET
MAGATARTÁSI KÓDEXEK
10. cikk
Magatartási kódexek
Ez az irányelv nem zárja ki azt, hogy - a tagállamok esetleges ösztönzésére - a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a magatartási kódexek felelősei ellenőrizzék, valamint hogy a 11. cikkben említett személyek vagy szervezetek az ilyen testületekhez forduljanak, amennyiben az ilyen testületek előtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárások mellett rendelkezésre állnak. Az ilyen ellenőrző testületekhez való fordulás soha nem tekinthető a bíróság vagy közigazgatási hatóság előtti - 11. cikk szerinti - jogorvoslatról való lemondásnak.
4. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
11. cikk
Végrehajtás
(1) A tagállamok a fogyasztók érdekében biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az ezen irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket.
Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek - a versenytársakat is beleértve -, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez, hogy:
a) bírósághoz forduljanak az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt;
és/vagy
b) az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében olyan közigazgatási hatóság előtt eljárást indítsanak, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására, vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére.
Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy e jogorvoslati eszközök közül melyik álljon rendelkezésre, illetve hogy lehetővé tegyék-e a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok számára, hogy a panaszok intézéséhez az egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását követeljék meg, beleértve azokat is, amelyeket a 10. cikk említ. E jogorvoslati eszközök attól függetlenül rendelkezésre állnak, hogy az érintett fogyasztók abban a tagállamban vannak-e, amelyben a kereskedő üzleti tevékenységét folytatja, vagy egy másik tagállamban.
Az egyes tagállamok dönthetik el, hogy:
a) e jogorvoslati eszközök egyenként vagy együttesen alkalmazhatók-e ugyanannak a gazdasági ágazatnak több kereskedőjével szemben; és
b) e jogorvoslati eszközök alkalmazhatók-e a magatartási kódex felelősével szemben, amennyiben az adott kódex a jogi előírások be nem tartására ösztönöz.
(2) Az (1) bekezdésben említett jogi rendelkezések szerint a tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházhatják azokat a hatásköröket, amelyek felhatalmazzák azokat arra, hogy olyan esetekben, amikor ezeket az intézkedéseket szükségesnek ítélik, figyelembe véve az összes felmerülő érdeket és különösen a közérdeket:
a) elrendeljék a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetését, vagy megindítsák az ilyen gyakorlatok megszüntetésének elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást,
vagy
b) amennyiben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat még nem valósult meg, de alkalmazása hamarosan bekövetkezhet, elrendeljék a tervezett gyakorlat megtiltását vagy megindítsák a gyakorlat megtiltásának elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást,
akár a tényleges veszteségre vagy kárra, illetve a kereskedő részéről felmerülő szándékra vagy gondatlanságra utaló bizonyíték hiányában is.
A tagállamok ezen felül gondoskodnak arról is, hogy az első albekezdésben említett intézkedéseket gyorsított eljárás keretében hozzák meg:
- ideiglenes,
vagy
- végleges hatállyal,
azzal, hogy a tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy a két lehetőség közül melyiket választják.
A tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra olyan hatásköröket is ruházhatnak, amelyek felhatalmazzák azokat arra, hogy az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tartós hatásának kiküszöbölése céljából, amelyek megszüntetését jogerős határozat már elrendelte:
a) elrendeljék a határozat teljes vagy részleges közzétételét, az általuk megfelelőnek ítélt formában;
b) ezen felül elrendeljék egy helyesbítő nyilatkozat közzétételét.
(3) Az (1) bekezdésben említett közigazgatási hatóságok:
a) összetételének olyannak kell lennie, hogy ne férhessen kétség pártatlanságukhoz;
b) megfelelő hatáskörrel kell, hogy rendelkezzenek a panaszokat elbíráló határozataik betartásának hatékony ellenőrzésére és érvényesítésére;
c) határozatait általában indokolni kell.
Amikor a (2) bekezdésben említett hatásköröket egy közigazgatási hatóság gyakorolja kizárólagosan, a határozatokat minden esetben indokolni kell. Ebben az esetben biztosítani kell a közigazgatási hatóság hatásköre helytelen vagy indokolatlan gyakorlása, vagy a hatáskör gyakorlásának helytelen vagy indokolatlan elmulasztása bírósági felülvizsgálatának lehetőségét.
12. cikk
Bíróságok és közigazgatási hatóságok: követelések bizonyítása
A tagállamok bíróságokra vagy közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyek a 11. cikkben biztosított polgári vagy közigazgatási eljárásokban azokat felhatalmazzák arra, hogy:
a) elrendeljék, hogy a kereskedő bizonyítékot szolgáltasson a kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos tényállítások helyességéről, amennyiben a kereskedő és az eljárásban részt vevő bármely másik fél jogos érdekeit tekintetbe véve az adott eset körülményei alapján ennek megkövetelése helyénvalónak tűnik; és
b) a tényállításokat ne tekintsék megalapozottnak, amennyiben az a) pontnak megfelelően megkövetelt bizonyítékot nem szolgáltatják, vagy azt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság elégtelennek ítéli.
----------------------------------
Már megint egy idóta banda.
Tényleg nem magyarázza el nekik egy jogász, hogy a semmisség nem azt jelenti, hogy nincs adósság, hanem azt, hogy az adósnak azonnal és egy összegben kellene visszafizetni a felvett pénzt? Paradox módon - első körben a teljes összeget, figyelembe sem véve a közben befizetett részleteket?!
Könyörgöm, azok, akik erre képesek, azok most végtörleszthetnek (ezzel kihúzva a semmisséget egyébként a potenciális pertárgyak közül), aki nem képes végtörleszteni, azt pedig tönkretennék ezzel az elmebeteg ötlettel!
Valaki állítsa már le őket... ez tárgyalási alapnak jó, de pernek iszonyat, mert ez lenne az igazi pürrhoszi győzelem, még egy ilyen, és kitehetjük a világvége táblát a határainkra... ha meg veszítenek, akkor még egy adag feleslegesen kidobatott pénz a szerenecsétlenek számára :(
A hamis illúziókba ringatásról meg már tényleg szót se ejtsünk.
A 2008-ban alapított Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület fizetési felszólítást küldött az OTP Bank Nyrt.-nek, melyben egy az Egyesület által képviselt fogyasztó devizahitel-szerződésének semmissége mellett érvel.
Az Egyesület érvelése szerint a bank nem tájékoztatta megfelelően a fogyasztót a szerződéshez kapcsolódó valamennyi díjról és költségről, így a bank megszegte a hitelintézetekről szóló törvény 2000-2009 között hatályban lévő rendelkezéseit.
http://www.hir24.hu/gazdasag/2011/11/23/ervenytelenithetik-a-devizahitel-szerzodeseket/
Megemelheti a kormány a bankadót, ha egy bírósági döntés következtében az államnak kell megtérítenie a bankok felé a végtörlesztésből származó veszteségeket - nyilatkozta egy meg nem nevezett bennfentes a Reutersnek kedden.
Jó mondás. .)
Úgy néz ki Bankszövetség kidolgozott valami kompromisszumos javaslatot. Remélem sikerül egyezségre jutni.
Viszont gyorsan kellene, mert közben megy a Ft hitelre átváltás, és ha ez a javaslat tartalmaz olyan elemeket amik miatt nem váltana át valaki Ft-ra? Őskáosz.
"Két dolog van, ami végtelen: a világmindenség és az emberi butaság, bár az előbbiről nem vagyok teljesen meggyőződve."
Albert Einstein
Ha ez így van az csak egy régi megfigyelésemet erősíti meg ami az emberi hülyeség határait vizsgálja. :)
Ez a bankszövetséges javaslat engem nagyon érdekelne. Kompromisszum kell az ügyben, és rendezni ezt a kérdést.
"A Bankszövetség alelnöke a megállapodás részének tekinti azt is, hogy a végtörlesztésre vonatkozó szabályok a következő két évben stabilak maradjanak, azaz ne változzanak. "
OOps, ez magyarul azt jelenti, hogy elfogadták azt, ami van.
Az összeget újságírói kérdésre sem kívánta pontosítani Gyuris Dániel. A csomag három elemet tartalmaz: a 90 napon túli törlesztési hátralékban lévő adósok kezelése, a fizetőképes adósok kezelése és a bankadó. A Bankszövetség alelnöke a megállapodás részének tekinti azt is, hogy a végtörlesztésre vonatkozó szabályok a következő két évben stabilak maradjanak, azaz ne változzanak. Gyuris Dániel jelezte, hogy a megállapodás kialakításában részt vesz a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is.
