Igen, ez óriási probléma a kereszténységben, hogy még sokan nem értik, az újszövetség szellemi. Nincs benne semmi testi. Ezért is lehet (hogy egy egyszerű példával éljek) disznóhúst enni. Mert ez egy testi (ószövetségi) parancsolat, ami érvényét vesztette. A pénzre vonatkozó dolgok is testiek, már ahogy te gondoltad. Ugye, az újszövetségben összesen 2 parancsolat van:
1). Szeresd Istent teljes szívedből
2). Szeresd felebarátodat, mint önmagad.
Ezt a másodikat Jézus később továbbfejlesztette, azt mondta: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Szóval a második parancsolat magasabb szintre emelkedett.
És a pénz szeretete ellene mond az első parancsolatnak, mindenképpen, mert akkor már nem Istent szereted teljes szívedből. De ha mondjuk megnézed a már általam említett Salamont, neki baromi sok pénze volt, mégis Isten volt az első helyen. Nem volt gond vele.
A második paranccsal is az a helyzet, Jézus annyira szeretett minket, hogy az életét adta értünk. Nem pénzt, nem kényelmet, nem akármit, hanem az életét. Ami sokkal több, mint a pénz. Tehát ha te a pénzedet mindig a szeretet oltárára vagy hajlandó helyezni, akkor semmi gond nincs vele, mennyi pénzed van.
És a szeretet csak emberi léptékekkel mérve az, hogy mindenemet elosztom. Mert mint már említettem, az csak egy rövidtávú megoldás.
Mondok egy példát: Ha nekem lenne 1 milliárdom, akkor kétféleképpen tudnék embereken segíteni. Vagy elosztom, és akkor kap mondjuk 10 000 ember 100 000 Ft.-ot, amivel mondjuk kihúzzák egy hónapig. Vagy csinálok egy céget, ami akár nonprofit, felveszek 5000 embert, és évekig alkalmazom őket úgy, hogy a pénzem megmarad. És így évekig dolgoznak nálam, és jól megélnek.
Melyik a helyesebb? Ez már egyén kérdése, szerintem a második.
Van egy japán mondás. Ha halat adok a szegénynek, akkor egyszer megetettem, de ha megtanítom halászni, akkor élete végéig megoldódik a problémája. És ez nem keresztény megfogalmazás. Nekem ez a hozzáállás tetszik.
És halkan jegyzem meg, Istennek is.