Re: nincs cím

Nos, igazad van, kétségtelenül a vallás igen hatékony az emberek békés, becsületes útra térítésében. És az igaz és jó embereket és tetteiket, akár milyen vallást is kövessenek, én is csodának tartom. Meg az élet is egy csoda. De a csoda ebben a kontextusban inkább hálát takar mint hitet egy természetfeletti erőben. Azonban fáj amikor látom a megvetést egy vallásgyakorló szemében amiatt, mert nem követem a vallását. Szánalmat, mert nem hiszek az ő Istenében, és emiatt elkárhozok. Miért nem lehet egyik vallásban sem kétkedő kitétel? Az, hogy A-ból B-be nem 1 út van hanem végtelen? És aki más utat jár nem biztos, hogy helytelen úton jár? Én megvagyok minden vallásgyakorlóval, amíg nem akarnak megtéríteni vagy beleavatkozni a mindennapi életbe. Épp elég, hogy a hatóságok megteszik ezt. Úgy érzem a vallás a sötétségből felemelhet, de egy bizonyos szint fölött súlyként viselkedik.

Ha megfigyeled a nagy gondolkodóknak, tudósoknak mindig sajátosan át kellett értelmezniük a vallást, hogy megfeleljen az ő világképüknek. Pl.: Albert Einstein, Bill Gates: agnosztikus világképet követ, Stephen Hawking:

"The universe is governed by the laws of science. The laws may have been decreed by God, but God does not intervene to break the laws."

Ha hiszel a természetfelettiben, beletörődsz a tudomány vereségébe. Pedig a tudomány fejlődése egyidős az emberiséggel.