bolondozás.
bolondozás.
Korrekció? Én szivatásnak képzelem, és alapos elbizonytalanodásnak.... ebből nézek ki majd valamit. És nem rallyt, hanem inkább olyasmit, amiről mindenki elhiszi azt,hogy megjött, de mindez csak azután, hogy előzőleg már mindenki lemondott róla ( nem 1OO% mindenki)! Igy értve.
Bár nem Én írtam, de tetszik :)
Jövő idő I. – A tornádó szívében
Mészáros László
A tornádó közepén látszólagos nyugalom van. Nem érződik a szélvihar gyilkos ereje, bár már mindenhol a pusztítás nyomait látja az ember. Sokan talán még reménykednek is, hogy már túl vannak a nehezén, de a rövid szünet után bizton érkezik a tombolás második felvonása.
Ilyen átmeneti nyugalmi állapotban van most a világgazdaság is. A globalizált gazdaság összeomlásának eddigi leglátványosabb szakaszán már túl vagyunk. A pénzügyi rendszer összeroskadt, az ingatlanpiaci buborékok kipukkadtak. A tőzsdék átlag 70%-os értékvesztést szenvedtek el világszerte. A fogyasztás mindenhol lecsökkent, a hitelhabzsolásra építő ágazatok (pl. autóipar) már szembesültek a kiábrándító realitással.
A Nagy Világgazdasági Válság jelenleg egy érési fázisnál tart. A világ kormányai - attól függően, hogy mit is gondolnak a válság okának - nekiláttak a romeltakarításnak.
Likviditási vagy strukturális válság?
Egyesek úgy ítélték meg, hogy likviditási válsággal és nem szerkezeti válsággal állunk szemben. Ők rutinból likviditásbővítő intézkedéseket hoztak. A Fed, az angol jegybank (BOE) és a Svájci Nemzeti Bank (SNB) is nullához közeli jelképes szintre csökkentette le a jegybanki alapkamatot – kevés eredménnyel. Ez nem csoda, hiszen a világban jelenleg nem likviditási válság van! Mi is a különbség a likviditási válság és a strukturális válság között? Amennyiben egy cég jó piaci pozícióban van, nyereséges, de tevékenysége megszervezéséhez kevés a forrása, az likviditási problémával áll szemben. Amennyiben egy cég piaca összeomlott, termékei iránt lecsökkent a kereslet, esnek az árak, veszteséget termel, annak strukturális problémát kell megoldania. A likviditási válságban lévő cégnek segít az új forrás, a strukturális válságban lévő cégnél viszont csak elodázza a alkalmazkodási kényszert. Legalábbis abban az esetben, ha a cég a veszteséges tevékenységének fenntartására használja azt fel, és nem a tevékenységének strukturális megújítására (lásd: amerikai autóipar).
Mások keresletbővítő intézkedéseket hoztak. Németország pl. tartózkodott attól, hogy lenullázza a jegybanki alapkamatot, viszont 2.500 eurós roncsprémium bevezetésével növelte meg a keresletet az autóiparának termékei iránt. Ez abban az esetben jó döntés, ha az autók iránti jövőbeni kereslet biztosítja majd az ágazati kapacitások kihasználását, egyébként viszont csak arra jó, hogy a kb. 40%-os fölösleges kapacitást felhalmozó autóipar más vállalatai menjenek először csődbe. Ez a német autóipar szempontjából persze üdvözítő következmény, viszont az üzleti tehetség helyett ismét az állami beavatkozás tesz különbséget sikeres és sikertelen vállalkozás között.
A direkt állami beavatkozás egyébként már a válság kiteljesedésének első napjaitól kezdve megjelent az intézkedések között: a veszteség államosításának formájában. Mi másnak lennének tekinthetőek a csődközelbe került bankoknak tulajdonosi pozícióért cserébe nyújtott állami támogatások? Érdekes emberfajta a kapitalista: amíg nyereséges a vállalata elszánt híve a liberális piacgazdaságnak, ha viszont csődbe viszi a cégét, mindjárt felismeri a közösségi szerepvállalás fontosságát.
Látszatpénz, túlfogyasztás, eufória
Látható, hogy a döntéshozók nagy része még mindig azt hiszi, hogy a Nagy Világgazdasági Válság csak egy a globalizált világgazdaságot sújtó „szokásos válságok" sorában. Mélyebb, súlyosabb mint gondolták, de majd kezelik és aztán minden olyan lesz mint régen. A grafikonok ha nem „V" formát mutatnak, akkor majd „U" alakúak lesznek. Ez azonban nagyon nagy tévedés: a világgazdaság már soha nem lesz olyan, mint amilyen 2008 előtt volt! Az „átlag válságok" kezelésére használatos monetáris és fiskális intézkedések önmagukban nem fognak átütő sikert hozni. Egyszerűen azért nem, mert a „látszatpénzből túlfogyasztó" globalizált világgazdaság alapmechanizmusai buktak meg. Game Over! A korábbi struktúra nem tartható fenn tovább. Titkon mindenki tudta, érezte ezt már az utóbbi tíz évben is, csak most nagyon fájdalmas szembesülni a valósággal.
Mik is hát a Nagy Világgazdasági Válság valódi okai?
1989., a kommunista blokk viharos gyorsaságú felbomlása után az USA lett a gazdasági és politikai világhatalomért folytatott játszma abszolút győztese. A hatalmi eufória gazdasági eufóriával társult. A globalizációnak nevezett világgazdasági mozgalom kiteljesedett és hatalmas gazdasági sikereket hozott. A globalizáció új földrészeket kapcsolt be a világgazdaságba, és korábban soha nem látott technológiai fejlődést eredményezett.
A közvetlen gazdasági előnyök miatt a termelés fokozatosan áttelepült az olcsó munkaerővel rendelkező térségekbe (pl. Ázsia), miközben a világgazdaság korábbi termelési központjai (USA, Európa) kereskedelmi, pénzügyi és főleg fogyasztási központokká váltak. Kis túlzással: Kína termelt, mi meg jól éltünk. Termelés hiányában a kereskedelmi folyamatokat fölöztük le és rafinált mechanizmusokat találtunk ki látszatpénz („ghoost assets") ipari méretekben való termelésére - hiszen a fogyasztást valamiből finanszírozni kellett.
Származékos pénzügyi termékek fedték el a befektetések valódi értékét. A tőzsdéken egymást szédítették a befektetők és elemzők, hogy milyen sokat is érnek az egyes részvények. Az ingatlanpiacon nem lehetett olyan drágán építeni vagy vásárolni, hogy ne lehessen belőle komoly nyereséggel kiszállni (lásd: USA, Spanyolország). A kormányok a politikusok választási licitjében felduzzadó közkiadásokat egyre nagyobb mértékben hitelből fedezték, amit ha nem adott a piac, hát a bankóprés beindításával teremtettek elő (általános vélekedés, hogy a kincstárjegyek (T-Bondok) lejegyzése mögött piaci szereplők mögé bújva sokszor maga az állam áll).
Eladósodott világ
A világ 2008 második felére eljutott oda, hogy a mesterségesen képzett látszat tőke már kb. két és félszer meghaladta a reálgazdaság méretét! Eközben a lakosság rendületlenül növelte a fogyasztását. 3 évente autót cserélt, hegyeket halmozott fel haszontalan kacatokból, a néhány éves „ósdi" kütyüit vadonatújakra cserélte, utazott, szórakozott. Ha nem volt hozzá jövedelme, hát hallgatva a korszellemre bátran eladósodott.
A folyamatot látták a bankárok, de nem akartak kimaradni a hitelboomból. Látták a politikusok, de a mesterségesen felpörgetett fogyasztással vásárolták meg a szavazatokat. Látták a nagyvállalatok vezetői, de a csillagászati bonuszuk az év végi eredménytől függött. Látták a tőkések, de élvezték a befektetéseik extra hozamát. A fogyasztók pedig abban a hamis illúzióban ringatták magukat, hogy ez a jóléti aranykor örökké tart majd.
Na ez a világgazdasági rendszer omlott össze az elmúlt hónapokban!
Hallgathatjuk még egy darabig a hírekben, hogy a késik a fellendülés, meg hogy a válság miatt valamely mutató már megint kedvezőtlenebb a vártnál, de jobb lenne végre tudomásul venni: minden kísérlet (likviditásbővítő, fogyasztásélénkítő, munkahelymegőrző, stb), ami ezt a talajt vesztett, „látszatpénzből túlfogyasztó" rendszert szeretné életben tartani: kudarcra van ítélve!
A probléma megoldásának kulcsa egy alacsonyabb szintű fogyasztásra alapozott, a lokális tevékenységekre erősebben építő világgazdasági struktúra kialakítása, valamint ezzel egyidejűleg egy új globális pénzügyi rendszer kiépítése, mely magakadályozza a látszat tőke újra termelődését. (Az új gazdasági struktúrával elemzés sorozatom következő „Jövő idő V/2, A dinoszauruszok ismét kihalnak" című részében foglalkozom majd részletesebben.)
Újra kell szabályozni a pénzügyi rendszert
A látszattőke termelés korlátozásának legfontosabb eszköze: a pénzügyi szolgáltatások és szolgáltatók feletti globális kontroll megteremtése! Egy globalizált gazdasági rendszer egyszerűen nem létezhet globális pénzügyi kontroll nélkül, és a nemzetállamok alkalmatlanok a globális pénzügyi folyamatok felügyeletére. Fel kell számolni a pénzügyi rendszer fekete lyukait, ahol követhetetlenül tűnik el, áramlik, cserél gazdát a pénztőke. Meg kell szüntetni a többszintű származékos pénzügyi termékeket, és elkerülhetetlen az off-shore rendszerek ellenőrzés alá vonása. Meg kell szüntetni a tisztán hitelből való befektetések gyakorlatát. A banki pénzteremtési képesség korlátozása érdekében elkerülhetetlennek tűnik a bankrendszer erősebb felügyelete, esetleg részleges államosítása. A kormányoknak meg kell tanulniuk a tényleges bevételeikből gazdálkodni, el kell felejteniük a költségvetési hiány intézményét. Új hitelminősítőkre, könyvvizsgálókra, befektetési alap-kezelőkre, brókerekre van szükség a közbizalom helyreállítása érdekében. A régiek szinte kivétel nélkül megbuktak, vakok voltak a várható válság vonatkozásában.
Létre kellene hozni egy - az SDR-hez hasonló -, a világ legnagyobb gazdasági szereplőinek pénzéhez (Euro, Usd, Rubel, Yuan, Yen, Khaleeji) kötött mesterséges tartalékvalutát. Amennyiben egy állam (vagy régió) pénze a világ kulcsvalutája, ő a világgazdaság legfontosabb szereplője, mindenki más a „többiek" közé tartozik. A kulcsvaluta kibocsátója árainak, termelésének, fogyasztásának, pénzügyi rendszerének, tőkepiacainak, stabilitása kihat az egész rendszer stabilitására. Az USA már nem képes a világgazdaságban a korábbi kitüntetett szerepet betölteni, de valószínűleg a jelenleg legstabilabb valuta, az Euro sem lenne képes hosszú távon egy globalizált gazdasági rendszerben a fenti kívánalmaknak megfelelni. Az új világpénzzel egyszerűen tudomásul kell venni: a világgazdaság multipolárissá vált.
A világ sokat várt G20-ak londoni tanácskozásától, ám azt leginkább a kivárás jellemezte. A amerikai-brit tengely arra akarta rávenni a többieket, hogy összehangolt likviditásbővítéssel tegyenek még egy kísérletet a megbukott gazdasági struktúra feltámasztására. A német-francia tengely strukturális reformokat sürgetett, míg Kína egy új globális pénzügyi rendszer létrehozását sürgette. Senki nem tudta rákényszeríteni az akaratát a többiekre, az elfogadott határozatok óvatos lépéseket tartalmaznak mindhárom stratégiai irány megvalósítására. Egyelőre senki sem győzött, de nem is vesztett.
A válság második szakasza fájdalmasabb lesz
A túlfogyasztási rendszer fenntarthatatlanságának elfogadása nélkül a nemzetállamok válságkezelési kísérletei mind eredménytelenek lesznek. A nagy akarásnak, a sok adófizetői pénz elköltésének átmeneti látszateredményei lehetnek ugyan, de maga a rendszer nem gyógyul meg tőle. A válság első leépülési fázisa a túlfogyasztás által életrehívott többletkapacitások és látszatjavak leépülése miatt következett be. A második fázis a megalapozatlanul túlfogyasztó gazdasági rendszer fenntarthatatlanságával való szembesülés miatt fog bekövetkezni. Ez lesz a „válságtornádó" támadásának második, fájdalmasabbik szakasza. Az első szakasz közben és után még lehetett remélni, hogy a folyamat megfordítható, a hatása mérsékelhető. A második szakaszt viszont a teljes reményvesztés fogja jellemezni. Olyan tevékenységek, kapacitások, munkahelyek is áldozatul fognak esni a leépülésnek, amelyek egy új világgazdasági struktúrában életképesek lennének, ha túlélnék a nehéz napokat.
20-30 % körüli életszínvonal romlás, államcsődök, tüntetések, lázadások várhatóak még a gazdaságilag fejlett országokban is a második összeomlási fázis során.
A világgazdaság várhatóan 2009. folyamán belép a válság második összeomlási fázisába. Az új globális pénzügyi és gazdasági rendszer létrehozását célzó intézkedések hatékonyságától függ, hogy ezt követően a stabilizáció mikor következik be. A válság az új világgazdasági rendszer irányított felépítésével kezelhető lenne kb. 3 év alatt, de amennyiben a gazdaság az érdemi válságkezelő intézkedések elmaradása okán magára marad a bajaival, elhúzódó, akár évtizedes vajúdásra is számítanunk kell.
azért egy kiosebb tábortűz összejöhet :)
korrekcióból rally lesz?
Ma jól alágyújtottak az árfolyamoknak, igaz, máramelyiknek. De ebből nagy lángralobbanást nem látok. Inkább csak annyit, hogy a jelenlegi tüzelő, amivel felfütötték a piacot, azt alaposan hagyják majd elégni, kialudni. Viszont a parázs az ott fog szunnyadni a hamu alatt, és ami tüzelőt dobnak majd arra, abból magasra csapó lángokat látok.
A bux 115OOvalamennyi szintet ilyen módon túl haladva, emelkedhet 132OOvalamennyiig.... természetesen,ezek csak amolyan TA- sszámok, a plussz-minusz értékek nem osztanak, nem szoroznak. Azután többit meglátjuk.
Tancs udvözöl mindenkit!
Jahh ezt is kiimádkoztuk :))
Egyetértek.
Most meg kell venni ezt az emelkedést és tartani, futtatni felfelé a pozikat.
Nekem van most egy csomó Otp-m, Matávom, Phylem.
Még nézek hozzá egy blút, lehet a MOL-t, meg egy közepes papírt.( Rába?)
Stoppal kísérni majd, amíg ki nem üt.
Nem pattogni, türelmesen ülni a medvemaci hátán. :-)
ez szép összefoglaló volt. tancs táblázat fent van, sajnos a nagy Ő még nem regisztrált, remélem egyszer megérjük azt :) Szkeptikusság teljesen jogos.
Tavaly ilyenkor is azt hittem egy-egy pillanatomban, hogy otp minimum 8ooo fölé megyen, és kezdtem bepánikolni, hogy lemardtam az aljvadászaton. Annyi különbséggel, hogy tavaly később kezdett neki a tavaszi zsongásnak a tőzsde, és közel május közepéig tartott. Azt meg sokszor megfigyeltem , hogy az év/év-i ismétlések itt a tőzsdén, többé-kevésbé az adott évszakokhoz fűzhető árelmozdulások,( úgy mint mikulás rali, őszi beleadás, nyári uborka szezon, tavaszi zsongás, és hasonlók, ) dátum szerint eltérően , de az előzőhöz képest mindig korábban kezdi a piac beárazni, a föntébb sorolt tőzsdei eseményeket. Ezek alapján mondom azt, hogy ez egy alapos kis tavaszi zsongás csak amit látunk. Sokszor van úgy, hogy teljesen megtévesztő bir lenni a piac a maga hangulata miatt, és annyira trendé szővi magát a hangulat, hogy ellenirányu fordulatról egyre többen már gondolni sem remélnek. Most valahogy Én is úgy vagyok, hogy egy triplázó IMF alaptőke, juttat annyi pénzbőséget a pénzpiacokba, hogy lesz itt pénz még bóvli ralira is.De azért én maradok szkeptikus e téren, és ha kell várok egy fél évet, évet is arra, hogy megbizonyosodjam eziránti véleményem helyességéről, helytelenségéről.Tavaly is volt annyi pénzpumpálás a piacokba, aztán egy szép krachot csak végignézhettünk. Részemről most kivárok, hogy mi lesz ebből a dollár-özönből. Sajnos TA-számológép nem vagyok, de ha Tancs előbukkan, akkor szerintem kapok tőle némi irámymutatót, egy mini középtávra....most bocsánatot kérek a többiektől, akik TA-elemeznek! :-)
Szerintem most tovább emelkednek az indexek a hihetetlen szintekig, aztán meg esni kezdenek, a hihetetlen szintekig. Hogy számokban mérve hol lesznek ezek a fordulatok, most nem tudom. De egy volatilitás kezdő előjeleit már látni vélem.....ezzel kapcsolatban meg Spade blogjában olvashat részleteseb értelmezőt az, aki kiváncsi rá.
Én is erre szűmítottam, no, de mire beértem melohelyre már megint tépték.. :)
Az a feelingem van, mint anno az öszödi beszéd után. Vasárnap ki ment a nép, felszedték a kockaköveket a szabadság térről, másnap jó nagy minusszal kezdett minden, aztán nap derekán ki fenekelt a piac, zárásra jött a plussz. Aznap este újabb bunyó az belvárosban, másnap újra nagy minuszos kezdés, délre meg lett a plusszba mászás, azt hitték előző napival azonos szcenárió csak az egész, de aztán záróra jól el agyabugyálták magukat.
Kifejtenéd JP?
Én mondjuk ma még nem csináltam semmit se, de mégis...:-)
Ma nagyon sokan homlokegyenest mennek neki a vonatnak!
Apropo, mindenkinél működik PETI, rendesen ?
hú JéPé, jót írtál :o) és hosszú is :o)))
de sztem tök mutyó a bét, mert lásd pl a ricsit nap mint nap, annyira egyértelmű, amikor kiveszik fentebbről a százas-5százas- ha nagyon kapzsik az ezres csomagot ...
Na, mivel buktál már megint? :-(
Phyl?
8-ról? :-(
320 szóban hablatyoltad el az alábbi egyszerű mondatot:
K@ki most a tőzsde, meg az is lesz nagyon sokáig!
Nah ehhez most inkább nem szólok hozzá....
Amúgy egy csomó mindenben igazat adok JP nek.