Igen, kialakulhat egy ugyanolyan szenvedély mint a nyerő-automatásoknál. Nyerni, és visszahozni a bukót. Görcsös ragaszkodás.

:)

Intenzív. :D

Most eléggé kimerült, és csalódott, stb vagyok, de ennek csak én vagyok az oka, és a tanulságokat kell keresni, ami részben meg is van.

Nem. Pedig akár tök egyszerünek is tünhet, mert amikor bejön egy speka, akkor meg kell érteni, hogy nem mindennapi alkalom volt.... márpedig minden nap, nincs rá alkalom újra és újra megismételni a bravúrt. Bargain Hunterek előnyben , puk-tum!! A "na még egy kicsit" ..." és még egy kisebbet is"... " na és még egy mégkisebb nyerőt csak" motivációju kisérletek, egyszrüen párhuzamosan szemléletes egy heroinfuggő mindennapjaival , aki úgy szokik rá mégjobban a szerre, hogy közben meg csak le akar szokni róla.

jó fejlesztő, csak kicsit sok a tréning.. :))

Két szépen hozó nap busás profitját vesztettem el ma, egy hülyeség miatt. OTP shortnyitás.

Nem a bukó a bosszantó, - mert remélhetőleg kiheverem pár nap alatt,- hanem az, hogy a vonat meg elszáguldott mellettem, míg én egyre csak azt gondoltam, ennyire gyorsan nem mehet, csak megáll egyszer!!! És meneteltem szembe vele. Nem állt meg.

Nevetségesnek érzem magam.

A tőzsde jó személyiségfejlesztő is.

ez nagyon igaz... olyan mélyütést éltem át, hogy még mindig számban keringenek a golyóim... egy darabig ezt nem felejti a trader. Higgadtságot visszaszerezni a legnehezebb...

Lehet a Mol fogja azt csinálni, amit a tegnap még a tőzsdére, a BUX-ra értettem. Hidd el Herceg, nagyon rossz érzés szenvedni. Lehet már ujjnyi vastag börkeménykedés a talpadon, szitává lőhettek, az elefánt csorda átgázolhatott rajtad, a bivaly csorda nem különben, a medve szedhetett már széjjel ... az asszony karmolását már meg sem érzed mindezek után .... de a tőzsdén a pofon, az pofon. És ha egyszer megvolt, akkor mindig érzed ahogy suhog feléd az éterben :-)

Phylás topikban ma nyiltakozott. Többet én sem tudok.

MOLlal mi a bajod? Humet lesz a következő duplázó, ő áll hozzá legközelebb. :)

JP.

Tudsz valamit buxiról?

Ki gondolta volna, hogy puskaporral oltják a tüzet , még ma ?! :-)

Persze csak poziból mertem károgni, mert ha bejön amit mondok, akkor igazzá lett. Ha nem, akkor profit van :-) Na de ennyire, és ilyen rövid időn belül ?! Van újra egy kis tőketartalék amiből bukhatok , sorozatan is , ha kell ..., az élet meg megyen tovább :-)

Ma OTP-ben volt egy-egy feelingem, hogy azt a papirt úgy szórták mint ha nem is az ővéké lett volna. De aztán tovább emelkedett. 5 héten belül duplázott. Ha jól számolom ,egy mini AAA duplázás után, a második duplázós papper az idén. A küvetkező 80-100%-osat emelkedő papper már talány. Ugyhogy blue-nak vettem Molt, és majd meglátjuk. De máris nem tetszik amit csinál.

bolondozás.

Tévedtem :-(

Korrekció? Én szivatásnak képzelem, és alapos elbizonytalanodásnak.... ebből nézek ki majd valamit. És nem rallyt, hanem inkább olyasmit, amiről mindenki elhiszi azt,hogy megjött, de mindez csak azután, hogy előzőleg már mindenki lemondott róla ( nem 1OO% mindenki)! Igy értve.

Bár nem Én írtam, de tetszik :)

Jövő idő I. – A tornádó szívében

Mészáros László

A tornádó közepén látszólagos nyugalom van. Nem érződik a szélvihar gyilkos ereje, bár már mindenhol a pusztítás nyomait látja az ember. Sokan talán még reménykednek is, hogy már túl vannak a nehezén, de a rövid szünet után bizton érkezik a tombolás második felvonása.

Ilyen átmeneti nyugalmi állapotban van most a világgazdaság is. A globalizált gazdaság összeomlásának eddigi leglátványosabb szakaszán már túl vagyunk. A pénzügyi rendszer összeroskadt, az ingatlanpiaci buborékok kipukkadtak. A tőzsdék átlag 70%-os értékvesztést szenvedtek el világszerte. A fogyasztás mindenhol lecsökkent, a hitelhabzsolásra építő ágazatok (pl. autóipar) már szembesültek a kiábrándító realitással.

A Nagy Világgazdasági Válság jelenleg egy érési fázisnál tart. A világ kormányai - attól függően, hogy mit is gondolnak a válság okának - nekiláttak a romeltakarításnak.

Likviditási vagy strukturális válság?

Egyesek úgy ítélték meg, hogy likviditási válsággal és nem szerkezeti válsággal állunk szemben. Ők rutinból likviditásbővítő intézkedéseket hoztak. A Fed, az angol jegybank (BOE) és a Svájci Nemzeti Bank (SNB) is nullához közeli jelképes szintre csökkentette le a jegybanki alapkamatot – kevés eredménnyel. Ez nem csoda, hiszen a világban jelenleg nem likviditási válság van! Mi is a különbség a likviditási válság és a strukturális válság között? Amennyiben egy cég jó piaci pozícióban van, nyereséges, de tevékenysége megszervezéséhez kevés a forrása, az likviditási problémával áll szemben. Amennyiben egy cég piaca összeomlott, termékei iránt lecsökkent a kereslet, esnek az árak, veszteséget termel, annak strukturális problémát kell megoldania. A likviditási válságban lévő cégnek segít az új forrás, a strukturális válságban lévő cégnél viszont csak elodázza a alkalmazkodási kényszert. Legalábbis abban az esetben, ha a cég a veszteséges tevékenységének fenntartására használja azt fel, és nem a tevékenységének strukturális megújítására (lásd: amerikai autóipar).

Mások keresletbővítő intézkedéseket hoztak. Németország pl. tartózkodott attól, hogy lenullázza a jegybanki alapkamatot, viszont 2.500 eurós roncsprémium bevezetésével növelte meg a keresletet az autóiparának termékei iránt. Ez abban az esetben jó döntés, ha az autók iránti jövőbeni kereslet biztosítja majd az ágazati kapacitások kihasználását, egyébként viszont csak arra jó, hogy a kb. 40%-os fölösleges kapacitást felhalmozó autóipar más vállalatai menjenek először csődbe. Ez a német autóipar szempontjából persze üdvözítő következmény, viszont az üzleti tehetség helyett ismét az állami beavatkozás tesz különbséget sikeres és sikertelen vállalkozás között.

A direkt állami beavatkozás egyébként már a válság kiteljesedésének első napjaitól kezdve megjelent az intézkedések között: a veszteség államosításának formájában. Mi másnak lennének tekinthetőek a csődközelbe került bankoknak tulajdonosi pozícióért cserébe nyújtott állami támogatások? Érdekes emberfajta a kapitalista: amíg nyereséges a vállalata elszánt híve a liberális piacgazdaságnak, ha viszont csődbe viszi a cégét, mindjárt felismeri a közösségi szerepvállalás fontosságát.

Látszatpénz, túlfogyasztás, eufória

Látható, hogy a döntéshozók nagy része még mindig azt hiszi, hogy a Nagy Világgazdasági Válság csak egy a globalizált világgazdaságot sújtó „szokásos válságok" sorában. Mélyebb, súlyosabb mint gondolták, de majd kezelik és aztán minden olyan lesz mint régen. A grafikonok ha nem „V" formát mutatnak, akkor majd „U" alakúak lesznek. Ez azonban nagyon nagy tévedés: a világgazdaság már soha nem lesz olyan, mint amilyen 2008 előtt volt! Az „átlag válságok" kezelésére használatos monetáris és fiskális intézkedések önmagukban nem fognak átütő sikert hozni. Egyszerűen azért nem, mert a „látszatpénzből túlfogyasztó" globalizált világgazdaság alapmechanizmusai buktak meg. Game Over! A korábbi struktúra nem tartható fenn tovább. Titkon mindenki tudta, érezte ezt már az utóbbi tíz évben is, csak most nagyon fájdalmas szembesülni a valósággal.

Mik is hát a Nagy Világgazdasági Válság valódi okai?

1989., a kommunista blokk viharos gyorsaságú felbomlása után az USA lett a gazdasági és politikai világhatalomért folytatott játszma abszolút győztese. A hatalmi eufória gazdasági eufóriával társult. A globalizációnak nevezett világgazdasági mozgalom kiteljesedett és hatalmas gazdasági sikereket hozott. A globalizáció új földrészeket kapcsolt be a világgazdaságba, és korábban soha nem látott technológiai fejlődést eredményezett.

A közvetlen gazdasági előnyök miatt a termelés fokozatosan áttelepült az olcsó munkaerővel rendelkező térségekbe (pl. Ázsia), miközben a világgazdaság korábbi termelési központjai (USA, Európa) kereskedelmi, pénzügyi és főleg fogyasztási központokká váltak. Kis túlzással: Kína termelt, mi meg jól éltünk. Termelés hiányában a kereskedelmi folyamatokat fölöztük le és rafinált mechanizmusokat találtunk ki látszatpénz („ghoost assets") ipari méretekben való termelésére - hiszen a fogyasztást valamiből finanszírozni kellett.

Származékos pénzügyi termékek fedték el a befektetések valódi értékét. A tőzsdéken egymást szédítették a befektetők és elemzők, hogy milyen sokat is érnek az egyes részvények. Az ingatlanpiacon nem lehetett olyan drágán építeni vagy vásárolni, hogy ne lehessen belőle komoly nyereséggel kiszállni (lásd: USA, Spanyolország). A kormányok a politikusok választási licitjében felduzzadó közkiadásokat egyre nagyobb mértékben hitelből fedezték, amit ha nem adott a piac, hát a bankóprés beindításával teremtettek elő (általános vélekedés, hogy a kincstárjegyek (T-Bondok) lejegyzése mögött piaci szereplők mögé bújva sokszor maga az állam áll).

Eladósodott világ

A világ 2008 második felére eljutott oda, hogy a mesterségesen képzett látszat tőke már kb. két és félszer meghaladta a reálgazdaság méretét! Eközben a lakosság rendületlenül növelte a fogyasztását. 3 évente autót cserélt, hegyeket halmozott fel haszontalan kacatokból, a néhány éves „ósdi" kütyüit vadonatújakra cserélte, utazott, szórakozott. Ha nem volt hozzá jövedelme, hát hallgatva a korszellemre bátran eladósodott.

A folyamatot látták a bankárok, de nem akartak kimaradni a hitelboomból. Látták a politikusok, de a mesterségesen felpörgetett fogyasztással vásárolták meg a szavazatokat. Látták a nagyvállalatok vezetői, de a csillagászati bonuszuk az év végi eredménytől függött. Látták a tőkések, de élvezték a befektetéseik extra hozamát. A fogyasztók pedig abban a hamis illúzióban ringatták magukat, hogy ez a jóléti aranykor örökké tart majd.

Na ez a világgazdasági rendszer omlott össze az elmúlt hónapokban!

Hallgathatjuk még egy darabig a hírekben, hogy a késik a fellendülés, meg hogy a válság miatt valamely mutató már megint kedvezőtlenebb a vártnál, de jobb lenne végre tudomásul venni: minden kísérlet (likviditásbővítő, fogyasztásélénkítő, munkahelymegőrző, stb), ami ezt a talajt vesztett, „látszatpénzből túlfogyasztó" rendszert szeretné életben tartani: kudarcra van ítélve!

A probléma megoldásának kulcsa egy alacsonyabb szintű fogyasztásra alapozott, a lokális tevékenységekre erősebben építő világgazdasági struktúra kialakítása, valamint ezzel egyidejűleg egy új globális pénzügyi rendszer kiépítése, mely magakadályozza a látszat tőke újra termelődését. (Az új gazdasági struktúrával elemzés sorozatom következő „Jövő idő V/2, A dinoszauruszok ismét kihalnak" című részében foglalkozom majd részletesebben.)

Újra kell szabályozni a pénzügyi rendszert

A látszattőke termelés korlátozásának legfontosabb eszköze: a pénzügyi szolgáltatások és szolgáltatók feletti globális kontroll megteremtése! Egy globalizált gazdasági rendszer egyszerűen nem létezhet globális pénzügyi kontroll nélkül, és a nemzetállamok alkalmatlanok a globális pénzügyi folyamatok felügyeletére. Fel kell számolni a pénzügyi rendszer fekete lyukait, ahol követhetetlenül tűnik el, áramlik, cserél gazdát a pénztőke. Meg kell szüntetni a többszintű származékos pénzügyi termékeket, és elkerülhetetlen az off-shore rendszerek ellenőrzés alá vonása. Meg kell szüntetni a tisztán hitelből való befektetések gyakorlatát. A banki pénzteremtési képesség korlátozása érdekében elkerülhetetlennek tűnik a bankrendszer erősebb felügyelete, esetleg részleges államosítása. A kormányoknak meg kell tanulniuk a tényleges bevételeikből gazdálkodni, el kell felejteniük a költségvetési hiány intézményét. Új hitelminősítőkre, könyvvizsgálókra, befektetési alap-kezelőkre, brókerekre van szükség a közbizalom helyreállítása érdekében. A régiek szinte kivétel nélkül megbuktak, vakok voltak a várható válság vonatkozásában.

Létre kellene hozni egy - az SDR-hez hasonló -, a világ legnagyobb gazdasági szereplőinek pénzéhez (Euro, Usd, Rubel, Yuan, Yen, Khaleeji) kötött mesterséges tartalékvalutát. Amennyiben egy állam (vagy régió) pénze a világ kulcsvalutája, ő a világgazdaság legfontosabb szereplője, mindenki más a „többiek" közé tartozik. A kulcsvaluta kibocsátója árainak, termelésének, fogyasztásának, pénzügyi rendszerének, tőkepiacainak, stabilitása kihat az egész rendszer stabilitására. Az USA már nem képes a világgazdaságban a korábbi kitüntetett szerepet betölteni, de valószínűleg a jelenleg legstabilabb valuta, az Euro sem lenne képes hosszú távon egy globalizált gazdasági rendszerben a fenti kívánalmaknak megfelelni. Az új világpénzzel egyszerűen tudomásul kell venni: a világgazdaság multipolárissá vált.

A világ sokat várt G20-ak londoni tanácskozásától, ám azt leginkább a kivárás jellemezte. A amerikai-brit tengely arra akarta rávenni a többieket, hogy összehangolt likviditásbővítéssel tegyenek még egy kísérletet a megbukott gazdasági struktúra feltámasztására. A német-francia tengely strukturális reformokat sürgetett, míg Kína egy új globális pénzügyi rendszer létrehozását sürgette. Senki nem tudta rákényszeríteni az akaratát a többiekre, az elfogadott határozatok óvatos lépéseket tartalmaznak mindhárom stratégiai irány megvalósítására. Egyelőre senki sem győzött, de nem is vesztett.

A válság második szakasza fájdalmasabb lesz

A túlfogyasztási rendszer fenntarthatatlanságának elfogadása nélkül a nemzetállamok válságkezelési kísérletei mind eredménytelenek lesznek. A nagy akarásnak, a sok adófizetői pénz elköltésének átmeneti látszateredményei lehetnek ugyan, de maga a rendszer nem gyógyul meg tőle. A válság első leépülési fázisa a túlfogyasztás által életrehívott többletkapacitások és látszatjavak leépülése miatt következett be. A második fázis a megalapozatlanul túlfogyasztó gazdasági rendszer fenntarthatatlanságával való szembesülés miatt fog bekövetkezni. Ez lesz a „válságtornádó" támadásának második, fájdalmasabbik szakasza. Az első szakasz közben és után még lehetett remélni, hogy a folyamat megfordítható, a hatása mérsékelhető. A második szakaszt viszont a teljes reményvesztés fogja jellemezni. Olyan tevékenységek, kapacitások, munkahelyek is áldozatul fognak esni a leépülésnek, amelyek egy új világgazdasági struktúrában életképesek lennének, ha túlélnék a nehéz napokat.

20-30 % körüli életszínvonal romlás, államcsődök, tüntetések, lázadások várhatóak még a gazdaságilag fejlett országokban is a második összeomlási fázis során.

A világgazdaság várhatóan 2009. folyamán belép a válság második összeomlási fázisába. Az új globális pénzügyi és gazdasági rendszer létrehozását célzó intézkedések hatékonyságától függ, hogy ezt követően a stabilizáció mikor következik be. A válság az új világgazdasági rendszer irányított felépítésével kezelhető lenne kb. 3 év alatt, de amennyiben a gazdaság az érdemi válságkezelő intézkedések elmaradása okán magára marad a bajaival, elhúzódó, akár évtizedes vajúdásra is számítanunk kell.

.

azért egy kiosebb tábortűz összejöhet :)

korrekcióból rally lesz?

Ma jól alágyújtottak az árfolyamoknak, igaz, máramelyiknek. De ebből nagy lángralobbanást nem látok. Inkább csak annyit, hogy a jelenlegi tüzelő, amivel felfütötték a piacot, azt alaposan hagyják majd elégni, kialudni. Viszont a parázs az ott fog szunnyadni a hamu alatt, és ami tüzelőt dobnak majd arra, abból magasra csapó lángokat látok.