Belekötök No.2:
Pogátsa példának hozza, hogy a XVIII-XIX. században lábra kapó kapitalizmus idején már volt egy sikeres adaptálódási folyamat, amikor a szakszervezetek létrejöttek és meg tudták regulázni a kapitalisták határtalan pénzhajszáját.
Na igen, de ez akkor egy olyan kihívás volt, amikor sok hasonló helyzetben lévő ember dolgozott óriási gyárakban és lakott hasonló nyomortelepeken.
Este nem néztek tévét és nem bugyogott ott a kezükben a telefon.
Egyrészt sokkal könnyebben szót tudtak érteni egymással másrészt sokkal könnyebben lehetett konkrét követeléseket megfogalmazni. Pl. rövidebb munkaidő, orvosi ellátás, nyugdíj a ledolgozott évek után
A jelenlegi válság helyzet egy egészen más szituáció.
Ki tudna és kivel szemben követeléseket megfogalmazni és hogyan lehetne ezt konkretizálni?
