Lavrov egyszer azt mondta 4 egyéb csatornán folyamatos az egyeztetés és kommunikáció.
A diplomácia 80%a nem nyilvános. A háttérben mennek a fész tu fész alkudozások. "figyu ha te ezt mondod akkor én meg amazt és van pár bizonyitékom nem én fogom nyilvánossága hozni hanem a cimbi.. de ha..stb stb..
56ban minket is eladtak Szuezért az amcsik.. az ide jövő orosz katonák Bp.en keresték a csatornát mondták nekik ez nem szuez..de erősködtek..fenyegetőztek..jól van b..meg ott van mutattak a Dunára. A szabadeurópa meg mondta.."tartsatok ki magyarok jövünk".. várhattuk őket.
:) A TAKTIKAI ATOM NEM pukkan akkorát, olyan mint egy jó nagy hagyományos bomba. Inkább pszichésen robban. Jelzi a tulaj nem vacakolna bedobni a nagyobb zsugát. Úgy is ez lesz a vége, mert oroszok nem hagyhatják ugráljanak a fejükön. Eddig csak a szájuk járt.
Finn elnökkel interjú... többször találkozott Putyinnal és azt mondja, hogy a meglátása szerint a covid miatti elzártság hozta ki belőle ezt a viselkedést... egyedül van az üres nagy házban, frusztráltan a 14es ukrán események miatt, hogyan zárja le...
Nem csak a tőzsdék fossák össze magukat, hanem én is.
Olyan a szitu, mintha az emberiség tudat alatti öngyilkossági késztetését játszaná ki.
szten novemberig az oroszok nem tesznek ilyet legalább is remélem, mert ezzel megnyeretnék a félidős sőt a zelnökválasztást is bidével
Azt azért vágjátok, hogyha az oroszok bevetnek egy atomot, akár taktikait, a tőzsdék összefossák magukat??!! ... a riadalomban -20-30% is benne lehet, ha nem több, akár felezés környéke is... és most csak az indexekre gondolok, lesz rv, ami padló...
A lenti szösszenetnek ez a lényege:
Tényleg nagyon furcsa, hogy nem látni igazán komoly tárgyalási kezdeményezést és igen, Macron szerepel még ebben a hiányszerepben a legjobban -->
A megoldás kezdettől ugyanaz:
Ezek fényében különösen bizarr az ukrajnai konfliktus egyik legszembetűnőbb sajátossága: eleddig nem érkezett komoly külső kezdeményezés béketárgyalások indítására. A kölcsönös engedményeken alapuló rendezéshez március végén az isztambuli fegyverszüneti megbeszéléseken kerültek legközelebb a felek ? a nyugati hatalmak akkor végig aktív ellendrukkerként viselkedtek. Ahogy akkor, úgy azóta is, most is, sőt már a háború előtt is ismertek voltak egy kiegyensúlyozott, hosszú távon fenntartható megállapodás alapvonalai.
A konfliktus elnyúlásával azonban ezt egyre nehezebb kivitelezni: ukrán részről a sérelmek száma és a bosszúvágy nő, az orosz oldal pedig mindinkább az erőszak spiráljába zárkózik.
Moszkva ? jól érzekelhető pánikban ? mozgósít, területcsatolást népszavaztat, és ?nem blöffölök? felkiáltással ?minden rendelkezésére álló eszköz? bevetésével riogat. Zelenszkij elnök eközben a CNN-en bárminemű tárgyalás gondolatát is elutasítja, s mindenhol, többek között az ENSZ-ben is, Oroszország ?megbüntetését? skandálja. Washington pedig ? aki nélkül Ukrajna minden kitartása és bátorsága dacára sem lenne már talpon gazdaságilag és katonailag ? ezt hagyja. Még akkor sem állítja meg, amikor az ukrán kormány a Guardian brit napilap hasábjain megelőző nukleáris csapásmérést javasol Moszkvával szemben. Ami az atomstratégiák adok-kapok logikájában az Egyesült Államok számára öngyilkossággal érne fel.
Nem csoda, hogy az egyre durvuló hangnemre és a mind borúsabb kilátásokra tekintettel most újra feléledt a diszkréten-felemásan különutas, Putyin elnökkel a párbeszédet végig fenntartó francia külpolitika. Szeptember elején, a nagykövetek éves konferenciáján Emmanuel Macron azt mondta:
A diplomácia lényege, hogy mindenkivel beszélünk, azokkal is, és különösen azokkal, akikkel nem értünk egyet. Nem engedhetünk semmilyen hamis moralizásnak, ami gúzsba kötne bennünket.?
Mintegy erre válaszként, Rasmussen korábbi dán miniszterelnök és NATO-főtitkár (akit a néhai Jacques Chirac francia államfő csak ?az amerikaiak embereként? emlegetett) a napokban azt nyilatkozta: Macron elnök a maga diplomáciai megoldás-keresésével végig ?ártott Ukrajnának, gyengítette Kijevet?. A francia elnök viszont az ENSZ éves közgyűléséről hazatértében újfent megismételte: ?a konfliktusnak egyes egyedül csak a tárgyalóasztalnál lehet vége?. Kérdés, hogy mennyire siessünk vele.
kb ezek minden gondolkodó számára egyértelműek.
- provokálták putyint,beletolták az orrába a nato fegyvereket és még lépegetni akartak, vajon meddig mehetnek el..
- orosz kisebbségeket fegyverrel pusztította ukraina.. lásd a magyar kisebbségek helyzetét és az ukránok fenyegetését..(ha akarnának 3óra alatt aBalatonnál lehetnének)
- katonailag be akarták az oroszt szorítani, nem akarták az orosznak hagyni a meleg tengeri kikötőt a krímben (sem)..
- ukránok semmit nem fejlődtek az elmúlt 20éveben, 1-2 év alatt csődbe mentek volna, miközben jelentős értékek vannak benne a hamarosan kincset érő mezőgazdasági termőterületek okán is.
- Amcsik fő ellenlábasa kína, EU és az oroszok... kellettek a szankciós hátráltatások, olcsó energia nlkül nem versenyképes eu..(sem)..mindhárom konkurens mehet a levesbe.
- európai háborús helyzet növeli az usa fegyvereladásokat és el tudják adni abnormális önköltség repesztett gázukat ..
vajon kinek az érdeke?
orosznak? aki olcsó energiáért fejlett technológiát kapott? Kiegyensúlyozott kerekedelmet folytatott a vezető németekkel EUval és a megbízhatóság képe alakult ki róla? az ő érdeke a háború?
hA megoldják és garanciát kap a NATO terjeszkedés megállítására a kisebbségei jogainak a betartására minden ment volna a maga útján.. kereskedett volna békében baraátságban portugáliától indiáig mindenki..usa elvesztette volna hegemóniáját.
Orosz nem hülye, látta a folyamatokat volt A és B terve.. áttért a B tervre.. ha orosz csinál valamit azt nagyon csinálja.. orosz is egy tökfilkó a kártyában.. tudhatja ő a fekete bárány.. ha beáldozzák 2mp alatt béke lehet.
Igen , ezt mondják a katonai buvár szakértők. Ezt még az orosz katonai szakértők is egyet értenek . Persze szerintük mások követték el a katonai akciót .
Gondoljuk át :-Nyugat -Európa ? miért ezzel csak kevesebb gáz jut el hozzájuk.( ráadásul nincs technológiájuk hozzá)
-Amerika?talán meg kellene magyarázni .( technikájuk van)
-Oroszok? Egyértelműen zsarolási potenciál számukra(technikájuk van)
Természetesen ezt az oroszok tagadják az általuk elkövetett robbantást és közös vizsgálatot követelnek. Ne felefdjük el mi történt több , mint 10 éve az az Oroszország , amely inkább nem megtiltotta , hogy elsülledt atomtengeralattjárónak (Kurszk)matrózait kimentse az amerikaiak speciális mentőhajója ( féltek megvizsgálják az orosz technológiát az amerikaiak )Inkább meghallt a Kurszk atomtengeralatjáró összes matróza, tisztje.
Érdekes módon akkor történt a robbanás , amikor már nem lehetett technikai okokkal magyarázni , miért nem szállítanak gázt Európának. GAZPROM már kizárólag politikai befolyásolás alatt áll , most már nem is tagadják.
Fűtési időszak előtt teljesen leállítják a gázszállítást. Lassan tökéletesen mindegy , már nincs további zsarolás. Oroszok elvesztik a zsarolási potenciált , de ez már poltika , nem gazdasági érdek.
A mostani háború egyik újdonsága, hogy a nyugati (főleg amerikai és brit) hírszerző szervek a stratégiai kommunikáció aktív szereplői lettek, méghozzá soha korábban nem látott nyíltsággal és rendszerességgel. A brit védelmi minisztérium Twitteren, Facebookon és LinkedInen is naponta megosztja az Ukrajnára vonatkozó ?aktualizált katonai hírszerzési jelentéseket?. Impozáns logójával és a szakmaiság minden külső jegyével egyszerre kelti a pártatlan tájékoztatás és a legbelsőbb titkokba való beavatás illúzióját. Persze a hírszerzők nem merő szívjóságból, amolyan globális közszolgálati feladatot ellátva lettek hirtelen ilyen cserfesek. Még ha nem is feltételezünk szándékos félretájékoztatást, azt azért sejthetjük, hogy információikat a saját kormányuk prioritásai alapján jócskán megszűrik, mielőtt a közösbe dobnák.
A cél pedig a befolyásolás. A közvéleményé és az esetleg vonakodó szövetségeseké egyaránt.
Miközben a nyugati hírszerző szervezetek nyelve feltűnően megeredt, a szakértők körében ennek épp ellenkezője következett be: vagy beállnak a sorba, vagy megbélyegzik őket. Lassan megszokjuk a kicsit is önállóbbnak szánt elemzői megnyilvánulások elé kötelezően odabiggyesztendő óvatossági köröket: ?Oroszország az agresszor?, a támadást ?senki nem provokálta ki?, ?a konfliktus minden folyományáért a felelősség egyes egyedül Moszkvát terheli?. Míg az első megállapítás szembeszökő evidencia, a másik kettő olyan kijelentés, mely ? normál esetben ? a hozzáértők között véget nem érő viták tárgyát képezné. A háború kitörését megelőzően a legnevesebb amerikai és nyugat-európai kutatók egy jó része például elismerte: a Szovjetunió összeomlása óta a Nyugat politikái ? mindenekelőtt a NATO-bővítés szándékos lezáratlanul hagyása ? erősen hozzájárultak Moszkva felbőszítéséhez.
Ami pedig a konfliktus folyományait illeti: a fegyveres támadás megindítása valóban új ? drámai ? helyzetet eredményezett. Erre azonban válaszként nyilvánvalóan nem egyetlen út, hanem opciók sokasága állt rendelkezésre. Mint mindig, a döntéshozók most is ezek közül választották ki azt, amit a saját szempontjukból legmegfelelőbbnek ítéltek. És azóta is nap mint nap ez a helyzet. Márpedig az orosz lépésekre nyugati reakciónak választott szankciók, fegyverszállítások, szóhasználat milyensége és mértéke maga is következményekkel jár. S ahogy a rendezés felé, úgy akár az eszkalálódás irányában is alakíthatja a válság dinamikáját. Mindezek említése azonban jelenleg főbenjáró vétek, az elmúlt két és fél év más természetű egyengondolkodását idézve: oroszdogma-tagadás. Mintha nem lenne magától értetődő, hogy az árnyalás nem részrehajlás, a magyarázat nem szerecsenmosdatás.
Ettől még nyilván akad jópár eset, amikor szándékosan a tények torzítása a cél: a putyini rezsim tudvalevőleg nem sajnálja rá a pénzt, hogy nyugati politikusok, véleményformálók őt támogassák, fényezzék. Régen rossz viszont ? és az ismert fordulattal élve: az ellenség nyerne ? ha erre hivatkozva sutba vágnánk a vélemény-pluralizmus elvét, és a legitim vita ellehetetlenülne. A fősodorból kilógókkal szemben tombolhat az ?eltörléskultúra?, előkerülhet a legutóbb járvány ügyben alkalmazott módszer: a lejáratás és elnémítás. Michael Brenner professzor, a transzatlanti kapcsolatok és az amerikai külpolitika jól ismert szaktudósa be is jelentette: ő nem folytatja tovább. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban közzétett, rá jellemzően kérdező-kétkedő állásfoglalásai még szakmai körökben is olyan tömény és egybehangzó konformizmusba ütköztek, s olyan személyes támadásokba hajló fogadtatásra találtak, amiben esélye sincs érdemi vitának. Mint mondta: az utóbbi időben ugyan már voltak előjelei az ?intellektuális nihilizmusnak?, ám hosszú pályafutása során eddig semmi ehhez foghatót sem tapasztalt.
Zelenszkij elnök odáig ment, hogy a neki nem tetsző amerikai szakértőkről-politikusokról feketelistát tett közre. S hogy kik és miért kerültek rá? Rand Paul szenátor például azért, mert szerinte a NATO-bővítéssel provokálta Oroszországot Amerika. Azóta ráadásul azt is állítja: ha amerikai adófizetők pénzét költik Ukrajna támogatására, akkor illene legalább megvitatni, hogy a konfliktusban pontosan mik is az Egyesült Államok érdekei és céljai. Edward Luttwak katonai szakértő egyszer azt találta mondani, hogy a szakadár köztársaságokban érdemes lenne népszavazást tartani, plusz az atomháború kockázatairól is szólni mert ? így hát belőle is ?orosz propagandista? lett. S nem számít, hogy első naptól kezdve az Ukrajnába küldött fegyverszállítmányok növeléséért érvel és lobbizik személyesen. John Mearsheimer a nemzetközi kapcsolatok realista iskolájának kiemelkedő alakja az orosz fenyegetettség-érzet említése miatt került fel a szégyenlistára.
Célok, kockázatok, összetett értelmezési keret? Csupa olyan dolog, ami ?hazaáruló?, ?Putyin-bérenc? bélyeget vonhat maga után jelenleg.
Márpedig a kontextusba helyezés elengedhetetlen volna a különböző opciók tényszerű felméréséhez. Az előzmények és mozgatórugók ismeretében mondható csak meg, kinél hol húzódnak a valóban át nem léphető vörös vonalak, s hol mely engedmények lehetnek még elfogadhatóak. Különösen fontos ez akkor, amikor az ukrán ellentámadással, a nyugati katonai támogatás fokozásával, a csatlakozási ?népszavazásokkal? és az orosz mozgósítással egyértelműen új szakaszába lépett a háború. Olyanba, melyben Moszkva egyre nyíltabban kimondja: láthatóan nem Kijevvel, hanem Washingtonnal (s mögötte a NATO-val) áll szemben Ukrajnában. S ahol a főszereplők immár a nukleáris licitálástól sem riadnak vissza. S ahol Putyin elnöknek ? és a Nyugatnak ? ráadásul számolnia kell a hirtelen robbanékonnyá vált orosz belpolitikával.
E helyzetben az első logikus kérdés az, hogy katonai képességek terén mi van még Moszkva tarsolyában. Bármilyen furcsa, semmit sem tudni biztosan: a katonai elemzők ? még a kiváló brit szaklap, a Survival hasábjain is ? elismerik, hogy a túlbecsülés és alábecsülés szélsőségei között ingadoznak. De tételezzük fel, hogy a mostani leszereplés után Putyin elnök mindenkit meglep. Előhúzza a folyton emlegetett hiperszuper fegyvereket, masszívan és hatékonyan be is veti őket, s mindezt egy összetartó, lelkes hadsereggel. Erre a NATO/Amerika két dolgot tehetne. Vagy szintet lépve fokozza részvételét a harcokban (ám ennek alighanem már a gondolatára is szétesik az idáig egyben tartott Szövetség, tudniillik saját döntésre kerülne kézzelfogható közelségbe a nukleáris összetűzés), vagy magára hagyja a hazájukat védő, eddig ?kerül amibe kerül, tart ameddig tart? alapon buzdított-támogatott ukránokat (ez viszont nemcsak a saját közvélemény előtt szorulna kínos magyarázatra, de a fő ellenfél Kína, s egyéb regionális hatalmasságok is vérszemet kapnának ? az eddig a Nyugat védelmében bízó ilyen-olyan helyi szövetségesek pedig hitüket vesztve új opciók felé szaladnának).
Ha azonban Putyin elnök semmit nem tud előhúzni a cilinderből, ami katonailag egyértelműen a javára fordítaná a helyzetet, akkor elméletileg két extrém fejleménnyel is számolni kell. Az egyik a mostanában sokat felhozott nukleáris opció. Az erről szóló elmélkedések mind ugyanoda vezetnek: a valószínűségét csak találgatni lehet, az elnök fejébe senki nem lát bele. Márpedig egy atomhatalomnál végső soron szubjektív mérlegelés kérdése, mikor ítéli úgy, hogy az ország végveszélyben van, illetve mikor dönt úgy ? mely célpont ellen és milyen formában ? hogy az atomtabu megdöntésével járó előny számára felülmúlja a kockázatokat. A másik egyre gyakrabban előkerülő eshetőség Putyin bukása. Míg ettől Nyugaton sokan megváltást remélnek, az orosz állapotokat közelebbről ismerő baltiak lehűtik a kedélyeket. A lett védelmi minisztérium államtitkára nemrég amerikai látogatóit figyelmeztette, ?a Putyin utáni időszak a mostaninál is rosszabb lesz?. Három lehetőséget vázolt fel : vagy a mainál is ?sztálinistább? vezetés jön Moszkvában, vagy a belső hatalmi harcok elhúzódása, vagy teljes szétesés itt-ott kiskirálykodó hadurakkal és milíciákkal. Egyik sem igazán megnyugtató kilátás egy közel hatezer nukleáris robbanófejjel rendelkező országban.
Ezek fényében különösen bizarr az ukrajnai konfliktus egyik legszembetűnőbb sajátossága: eleddig nem érkezett komoly külső kezdeményezés béketárgyalások indítására. A kölcsönös engedményeken alapuló rendezéshez március végén az isztambuli fegyverszüneti megbeszéléseken kerültek legközelebb a felek ? a nyugati hatalmak akkor végig aktív ellendrukkerként viselkedtek. Ahogy akkor, úgy azóta is, most is, sőt már a háború előtt is ismertek voltak egy kiegyensúlyozott, hosszú távon fenntartható megállapodás alapvonalai.
A konfliktus elnyúlásával azonban ezt egyre nehezebb kivitelezni: ukrán részről a sérelmek száma és a bosszúvágy nő, az orosz oldal pedig mindinkább az erőszak spiráljába zárkózik.
Moszkva ? jól érzekelhető pánikban ? mozgósít, területcsatolást népszavaztat, és ?nem blöffölök? felkiáltással ?minden rendelkezésére álló eszköz? bevetésével riogat. Zelenszkij elnök eközben a CNN-en bárminemű tárgyalás gondolatát is elutasítja, s mindenhol, többek között az ENSZ-ben is, Oroszország ?megbüntetését? skandálja. Washington pedig ? aki nélkül Ukrajna minden kitartása és bátorsága dacára sem lenne már talpon gazdaságilag és katonailag ? ezt hagyja. Még akkor sem állítja meg, amikor az ukrán kormány a Guardian brit napilap hasábjain megelőző nukleáris csapásmérést javasol Moszkvával szemben. Ami az atomstratégiák adok-kapok logikájában az Egyesült Államok számára öngyilkossággal érne fel.
Nem csoda, hogy az egyre durvuló hangnemre és a mind borúsabb kilátásokra tekintettel most újra feléledt a diszkréten-felemásan különutas, Putyin elnökkel a párbeszédet végig fenntartó francia külpolitika. Szeptember elején, a nagykövetek éves konferenciáján Emmanuel Macron azt mondta:
A diplomácia lényege, hogy mindenkivel beszélünk, azokkal is, és különösen azokkal, akikkel nem értünk egyet. Nem engedhetünk semmilyen hamis moralizásnak, ami gúzsba kötne bennünket.?
Mintegy erre válaszként, Rasmussen korábbi dán miniszterelnök és NATO-főtitkár (akit a néhai Jacques Chirac francia államfő csak ?az amerikaiak embereként? emlegetett) a napokban azt nyilatkozta: Macron elnök a maga diplomáciai megoldás-keresésével végig ?ártott Ukrajnának, gyengítette Kijevet?. A francia elnök viszont az ENSZ éves közgyűléséről hazatértében újfent megismételte: ?a konfliktusnak egyes egyedül csak a tárgyalóasztalnál lehet vége?. Kérdés, hogy mennyire siessünk vele.
YouTube-on van már fenn egy videó arról, hogy katonai búvárok követhették el a gázvezeték robbantást az Északi-tenger alatt.
Milyen meglepő, így lerántani a leplet!
Vajon, ha civil repülősök tették volna, akkor milyen magyarázattal álltak volna elő?
Na az lenne csak az igazi sztori!!!
De miért? A hurrikán után már lehet, hogy nem lehet.
Ez olyan, mint amikor a szegény ember lagziba megy.
Akkor kell mindent megenni, mert utána már nem lehet.
Jha, ha jól értettem a vége fele azt mondja, hogy sérve van, fáj a lába, és félig vak és gyógyszereken él...
Nem tudom, hogy ez elterelés oroszo. részéről, vagy valódi, ha valódi, akkor ehhez hasonló sereggel nagy győzelmet nem fognak aratni.. majd kiderül novembertől, januárra már az eredmény is láthatóvá válik..
Úgy látom ez a parancsnok legalább megpróbál szót érteni a legénységgel.
Azonban lelkesedésében senki nem rázza az öklét és, ha jól vettem ki, a parancsnok is azt mondja, ő is altatókon él.
Szép új világ!
Emberek! Mi lenne, ha megpróbálnánk szót érteni egymással?
inverz motiváló beszéd, hogy milyen fasza a ruszki sereg
https://twitter.com/wartranslated/status/157489693...
majd jönnek az A-Team + Feláldozhatók + Rambo szerű csapatok oszt széjjel verik egész ukrajnát...
Nem párt, Puzsér politikai műsora volt... ha jól rémlik.. a pajtiai szoktak ide írni, akikkel készítette a műsort :)
Emlékszem, még a 2000es években interjút készített Dávid Ibolyával oszt egy picit durvábban alá kérdezett s az egész műsort elkaszálták... nem 2020as évekről beszélünk, és nem is 2010.esekről, hanem a békeidőkre, amikor még virágzott az ország, boldog volt mindenki, s bal oldali vezetése volt az országnak... XD csak viccelek, ugyanilyen feszkó volt... :)