"
Gámentzy Eduárd
Nagymamámnak ( Emlékül )
.
Nézlek, ott ülsz a fák alatt,
Kezedben tű meg cérna.
Előtted szétfoszlott napjaid
Rongyos maradéka.
.
Nézem,ahogyan férceled
És meggörbül a hátad,
De hiába, újra felhasad!
Gyengék már a szálak.
.
- Hogyan lesz ebből új kabát?
Hogy ne fázz majd a télen!
Amivel engem is betakarsz
Még ha nem is kérem.
.
- Kihez rohanjak ezután?
Ha vágynék menedékre!
- Kinek mondjam el bánatom?
Vigaszért cserébe.
.
A tű, a tűpárnán pihen,
A gyűszűd, égi fényed.
És én sírok, mint egy kisgyerek
-Nem miattam. Érted!"
David Guetta, Sebastian Ingrosso, Dirty South - How Soon Is Now
Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.
Hamvas Béla
jól beszélsz Buxi, én pédául a legszivesebben egy erdőben fának neki döntéssel áldoznék, akár nap keltétől napnyugtáig :)
Spade, áldoznunk kell a tudomány oltárán! Ha ezt gatya nélkül kell tennünk, akkor úgy tesszük. :-))